Írország - Dublin

2015/02/08-2015/02/17

10 nap Dublinban

Munkaügyben mentünk Dublinba, de a beígért melót végül visszamondták, mi pedig a nyakunkba vettük a várost és megpróbáltunk mégis munkát találni, ha már ott voltunk. Tehát ennek az írországi kiruccanásnak abszolút nem a városnézés volt a célja, hanem a munkakeresés. Persze azért a várost is megnéztük és képek is készültek. A személyes részletekre most nem térek ki, inkább csak bemutatom azt, amit Dublinból láttunk.

Dublin Írország fővárosa. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A város Dublin megye központja. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.

Az írek saját fővárosukat ír nyelven Baile Átha Cliathnak mondják, ennek jelentése „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, ami egy házcsoport elnevezése volt a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál, azon a környéken, ahol ma a Father Mathew-híd található. Itt keltek át a Liffey-folyón azok, akik Írország egyik legfontosabb útján, az északi Derry-től, a déli Waterford-ig futó országúton közlekedtek. A környéket megszálló vikingek egy másik – ugyancsak ír eredetű – elnevezést használtak, a fekete tó jelentésű Dubh Linn-t, ami később Dublinné egyszerűsödött.

A "Dokkoló fiú" /“The Linesman”/ bronzból készült szobra a Liffey folyó partján található a City Quay-on. Dony MacManus ír szobrász munkája, mely életnagyságban készült abból a célból, hogy tisztelegjen az összes dokkolónak, akik az évek során a dublini kikötőben dolgoztak. A szobrot 2000-ben fedezték fel. Egyike a legfotózottabb szobroknak a városban.

“The Linesman”

A Liffey Írország egyik folyója. Az ország 26 megyéjéből hármat érint (Wicklow, Kildare, Dublin), mielőtt Dublin városnál az Ír-tengerbe ömlik. A folyó mindössze 125 km hosszú, tölcsér torkolata van. A fővárost kelet-nyugati irányban szeli ketté. Dublin belvárosában az ár-apály váltakozása a tenger közelsége miatt 3-4 méteres szintemelkedéseket és -süllyedéseket okoz a folyón. Torkolat-közeli részét kivéve nem hajózható.

Dublin kikötője a tölcsértorkolatnál helyezkedik el, ahol a Liffey folyó az Ír tengerbe ömlik.

Charles Stewart Parnell ír agitátor és politikus volt. Az O'Connell utcában az ő emlékére állítottak egy emlékművet. A gránit obeliszk és a bronzból készült szobor 1911-ben készült el, neo-klasszcista Revival stílusban. Az obeliszk egy talapzaton áll, melyen bronz díszítéssel az ír megyék neveit olvashatjuk. A talapzaton áll Parnell szobra, karját magasba emelve. 

Charles Stewart Parnell emlékműve

Az O'Connell hídon

Daniel O'Connell, aki a "Liberátor" néven ismert, sikeresen elérte, hogy támogassák az ír katolikusok jogát, hogy parlamenti képviselővé válhassanak. Az O'Connell-emlékmű abban az utcában található, mely a nevét viseli. O'Connell az emlékmű tetején áll, alatta körben az ír társadalom elemeit ábrázoló figurák. Ezek alatt négy szárnyas nő van, akik a hazafiságot, a bátorságot, az ékesszólást és a hűséget képviselik. Ezek közül kiemelkedik Paula Meehan, dublini költő bölcs alakja, aki a Hűséget képviseli. "Két emberi szívverés közti csendben" ülve kutyájával az O'Connell utcára jövő és menő embereket figyeli.

O'Connell emlékműve

O'Connell emlékműve

Az O'Connell hídról fotózva

Az O'Connell hídon

Az Aviva Stadion

Én akkor még sosem láttam tengerpartot és ha már tenger mellett fekvő városban voltunk, ezt muszáj volt megnézni. Úgy gondoltuk, hogy a folyó mentén lesétálunk a tengerpartra, de az út hosszabb volt, mint számítottunk rá és nagyon nehezen találtuk meg végül a partot.

Hosszas séta és több útbaigazítás után végre megérkeztünk a partra. Nem volt túl szép és pont apály volt, de mint első tengerparti élmény, örültem ennek is.

A parton rengeteg szívkagyló volt, lehetett találni egész nagy példányokat is. Egy párat össze is szedtem emlékbe.

Halott medúza

Este Dublinban a folyónál

Irish Life szobor a Talbot Street-en

A Szent Megváltó temploma /Saint Saviour's Church/ gyönyörű gótikus stílusban épült templom, mely hűségesen szolgálja a közösséget sok-sok évtizede, mivel 1861-ben avatták fel. A homlokzat csodálatos, kivételes kőműves munka, látványos rózsaablakkal.

Saint Saviour's Church

Saint Saviour's Church

Egyik este koncerten voltunk, egy amatőr zenekar játszott, Megadeth számokat nyomtak.

A Christ Church Katedrális, vagy hivatalos nevén a dublini Szentháromság Katedrális az ír főváros két legrégebbi, középkori katedrálisának egyike, a Szent Patrik Katedrális mellett, továbbá ez a katedrális a Dublin és Glendalugh Egyesült Egyházmegyék székesegyháza.

A székesegyház valószínűsíthetően valamikor 1028 körül épült, miután Sitric Silkenbeard, Dublin akkori királya elzarándokolt Rómába. 1171-ben II. Henry részt vett a katedrálisban tartott karácsonyi szentáldozáson, a székesegyház útikönyve szerint először azt követően, hogy Canterburyben lovagjai meggyilkolták Thomas Beckettet.

Christ Church Katedrális

A Christ Church Cathedral alapjait 1172-ben Strongbow, Pembroke grófja rakta le. Miután 1558-ban VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal, a templom az anglikán egyház fennhatósága alatt működött tovább.

A Christ Church-székesegyházat teljes mértékben átépítették és felújították 1871 és 1878 között. A 14. századi kórust lebontották, az eredeti kripta fölé a keleti oldalra új építmény került, átépítették továbbá a tornyot, a déli templomhajót, az északi tornác helyére pedig egy új keresztelőkápolna került. Henry Roe, a felújítás szponzora akkor több mint 230 000 fontot költött a katedrális felújítására, ami 2006-os értékével számolva több mint 26 millió euró.

A székesegyháznak feltehetően a kezdetektől volt legalább egy harangja, 1999-re pedig összesen 19 haranggal szerelték fel a tornyot, így az a harangok számát tekintve világelső.

Utca Dublinban

A viking időkben Dublin fallal körülvett város volt. Manapság kevés maradt belőle, a leghosszabb szakaszt azonban a Cook Street-en még ma is megcsodálhatjuk, mely pár száz méter hosszú. Ez a legrégebbi építmény a városban.

Középkori városfal

A városfal kapuja

A Szent Auden-templom a régi középkori város szívében található, és az egyetlen fennmaradt plébániatemplom abból az időből. Szent Ouen-nek, a 7. századi Rouen-i püspöknek és Normandia védőszentjének szentelték.

Szent Auden-templom

Szent Auden-templom

Végül munkát nem sikerült találnunk Dublinban, én elég tapasztalatlan voltam még a külföldi munkaszerzés terén és kicsit bátortalan is, de azért amit tudtunk megpróbáltuk. Sajnos az angol tudásunk nagyon gyér volt, mely nehezítette a dolgot. Még takarítani is csak úgy akartak felvenni, ha van már tapasztalatom benne. Persze, ha azt mondtam volna, hogy van, akkor nem kérdőjelezik meg, ezt később mondták mások is, hogy hazudni kell, úgysem fogják leellenőrizni.

Sok kalandban volt részünk Dublinban, pl. mikor a szemünk láttára balhézott két csaj pár fickóval a McDonaldsban, repültek a sült krumplik /a szó szoros értelmében/, a Meki tiszta csatatér lett, mely végül úgy végződött, hogy a balhézókat kidobták onnét. De volt olyan is, hogy egy éjszakát végigsétáltunk a városban, mert aznap épp nem volt szállásunk, vagy amikor a Viking negyedet kerestük és miközben a térképet bújtuk az egyik járókelő megkérdezte segíthet-e, de mikor mondtuk, hogy nem, az csak tovább erősködött, mire párom mondta neki, hogy a "Viking Placcot" keressük. Erre a fickó elkezdett röhögni, mert azt hitte viccel...

Több napos munkakeresés után végül úgy döntöttünk nem maradunk tovább Dublinban, innét egyenesen Angliába mentünk, mint utólag kiderült, jól döntöttünk, bár az sem ment zökkenőmentesen, de ez már egy másik történet.