Ausztria - Bécs

2015/06/15.

Utazás Bécsbe - Stadpark

Épp szabadságunkat töltöttük Magyarországon és mivel páromnak volt egy kis elintéznivalója Ausztriában, átruccantunk autóval Bécsbe. Miskolcról indultunk a hajnali órákban és kb, 5 óra alatt értünk oda.

Út közben

Bécs Ausztria fővárosa és egyben legnagyobb városa, valamint az ország kilenc szövetségi tartománya közül az egyik. Bécs az ország politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja.

Bécset már a kelták is lakták, majd a rómaiak alapítottak itt egy jelentős várost, Vindobona néven. A város a középkorban sem vesztett jelentőségéből, majd később az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosa lett Budapest mellett, egészen a Monarchia első világháborút követő felbomlásáig. Központi szerepe napjainkban is meghatározó, ez az ENSZ harmadik székhelye New York és Genf mellett, továbbá itt székel még az EBESZ, az OPEC és számos egyéb nemzetközi és társadalmi szervezet, továbbá több nemzetközi rangú kongresszusi helyszínként is szolgál, valamint elismert vásárváros is. Itt székel az Osztrák Köztársaság szövetségi kormánya, az államfő, a Legfelső Bíróság és az Alkotmánybíróság is.

Történelmének, számos kulturális és művészeti értékeinek köszönhetően egyike Európa legkedveltebb idegenforgalmi célpontjainak, a 2011-es adatok alapján Bécs a világ 31. és a kontinens 11. leglátogatottabb városa.

Az utazásunk célja nem annyira a városnézés volt, de ha már ott voltunk, természetesen szétnéztünk egy kicsit.

Bécsben jópár park található, azok közül az egyik legszebb, és legápoltabb a Stadtpark. A szobrokkal és színes virágokkal teletűzdelt zöld övezet nagyszerű lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra. Az angol stílusú kertet 1862-ben nyitották meg, főbejárata a Johannesgasse felől van. Területe 65 hektár. Kialakulásának története szorosan kapcsolódik a város történetének Monarchia-kori időszakához.

A park bejárata

A Johannesgassén pár métert haladva elérjük a négyes metró (U4) Stadtpark állomását. A bécsi városi vasút (Stadbahn) 1899-ben nyílt meg. Három vonalán gőzmozdonyok jártak, leginkább magas pályán vagy bevágásban közlekedve. Az állomásokat Otto Wagner, a bécsi szecesszió  leghíresebb építésze tervezte. Az állomás épületével egy egységet alkot a park bejárata, mely szintén Wagner alkotása.

A park bejárata

A folyó

A bejárat után kétirányú lépcsőn mehetünk le, a Friedrich Ohmann Tervezte pavilonok között.

A park bejárata

A lépcsők a Wien-folyó partjához vezetnek. A folyót 1906-ban erőteljesen szabályozták, konkrétan egy betonteknőbe terelték és részben befedték (a Karlsplatz alatt is a Wien folyik), így szinte csatornává alakították. Cserében viszont egy nagyon szép sétányhoz jutott a város.

A Wien folyó

Csobogó

A tervezők ügyesen kihasználták, hogy a folyó kettészeli a parkot: a belváros felőli részen van az elegáns (és kicsit sznob) rész, míg  a Heumarkt felé hatalmas játszóterek és gördeszkapályák találhatók.

A parkban található a híres aranyszinű Johann Strauss emlékmű, mely a világon a legtöbbet fotózott emlékművek közé tartozik.

Johann Strauss emlékmű

Johann Strauss aranyszobra

Andreas Zelinka polgármester mellszobra virágokkal körbeültetve található. 

Andreas Zelinka mellszobra

Andreas Zelinka mellszobra

Franz Schubert, a híres osztrák zeneszerző szobra egy talapzaton ül.  Érdekesség, hogy a szobor mögötti fák nem csak szép hátteret adnak, hanem megvédik a parkot a főút zaj-és porszennyezésétől.

Franz Schubert szobra

Egy szecessziós stílusban épült meteorológiai pavilont is láthatunk a parkban.

Szecessziós meteorológiai pavilon

Kissé távolabb a Hans Makart emlékére emelt szobor látható. Makart osztrák festő volt. Dekoratív hatású akadémikus festményeivel elkápráztatta a császári főváros pompakedvelő lakóit, sőt az építészetre, az iparművészetre és az öltözködésre is hatott.

Hans Makart szobra

Egy aranyos delfines szökőkúttal búcsúzunk a parktól:

Ezután még sétáltunk egy kicsit a városban.

Utcakép

A Mariahilfer templom

A Schwarzenberg téren található Szovjet győzelmi emlékmű-t csak az autóból fotóztam le miközben elhaladtunk mellette.

A nyugati szövetségesek első csapatai 1945. augusztus 17-én vonultak be Bécsbe. A várost négy hónappal korábban felszabadító és megszállva tartó szovjetek udvariasan és bajtársiasan fogadták őket. De hogy kétségük se lehessen sem a nyugatiaknak, sem a bécsieknek, hogy a Vörös Hadsereg áldozott 18 ezer katonát azért, hogy aztán otthon érezhesse magát a császárvárosban, az első protokollesemény, melyen a szövetségesek csapatkontingensei hivatalosan részt vehettek, két nappal később, augusztus 19-én a szovjet hősi emlékmű felavatása volt a Schwarzenberg téren, mely ekkor már Sztálin nevét viselte.

Amikor a lepel lehullt, láthatóvá vált a 20 méteres talapzaton álló, jobbjában zászlót, baljában egy lábhoz tett, a szovjet címerrel díszített pajzsot tartó szovjet katona 12 méter magas bronzszobra. Fején rohamsisak, nyakában géppisztoly, övéről kézigránátok lógnak. A háttérben 8 méter magas, félköríves balusztrád övezi a szobrot 26 oszloppal. 15 tonna bronz, 300 köbméter márvány. A második Osztrák Köztársaság első építménye - 128 nappal Bécs felszabadítása után.

Az osztrákoknak persze - mint ezt a hasonló emlékműveknél Magyarországon is megszokhattuk - nem sok beleszólásuk volt. Mint két évtizede az emlékmű egyik alkotója, az ukrán Mihail Scheinfeld mérnök elmesélte: még tartottak a bécsi harcok, amikor a hadsereg-parancsnokságra behívtak öt szovjet tisztet, akik valamilyen művészi vagy technikai tapasztalattal bírtak emlékművek építésében. 24 órát kaptak, hogy terveket készítsenek egy győzelmi emlékműhöz. A skicceket a főparancsnokságon átnézték, és Szergej Jakovlev vázlatát fogadták el, aki civilben építész volt Moszkvában.

Néhány heti tervezés után három hónapig tartott a kivitelezés. A hatalmas bronzalak a Bécsi Egyesült Fémművek erdbergi öntödéjében készült, kereken 40 embert foglalkoztatva. A figura tömegéből arra következtethetünk, hogy túlzottan takarékoskodni sem kellett a bronzzal. Maga a katonaalak ugyanis 7 méter magas (a zászlóval együtt 12 m), s az ennél kicsivel nagyobb (8 méteres), 1951-ben készült budapesti Sztálin-szobor mindössze 6,5 tonnát nyomott.

Az emlékművet háromszor kísérelték meg lerombolni vagy felrobbantani, 1947-ben, 1958-ban és 1962-ben - mindháromszor sikertelenül. Évtizedekig rendőr vigyázta. Ma már csak balos fiatalok tartanak mellette néha gyűléseket, egyébként béke honol a Schwarzenberg téren.

A Szovjet győzelmi emlékmű

Ennyi fért bele a rövid bécsi városnézésbe.