Földünk szépségei: Olaszország

2016/01/25-2016/01.29

Velence

A 118 kis szigetből álló, hidakkal és csatornákkal összekötött város Olaszország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, a világ egyik legromantikusabb, legszebb városa. Köszönheti ezt csodálatos elhelyezkedésének, építészeti és művészeti szépségeinek, és annak, hogy sok szempontból ugyanazt láthatjuk, mint elődeink több száz évvel ezelőtt. Sajnos a turizmusnak negatív hatása is van: Velence virágkora már rég elmúlt, a számtalan turista miatt az elmúlt évtizedekben a város szépsége valamelyest kopott, de vonzerejét a mai napig megtartotta.

Velencét gyakran hívják az "Adria királynőjének", a "fény városának", a "víz városának" és "élő múzeumnak" is. A város, lagúnáival együtt az UNESCO Világörökség része. Sajnos, e csodálatos város a süllyedés, a tengerszint emelkedése és az elmocsarasodás következtében veszélyben van. Újabb és újabb megoldásokat dolgoznak ki a megmentésére, eddig inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Az "acqua alta", azaz a magas vízállás évente többször is bekövetkezik, elsősorban a téli hónapokban. Ekkor a város utcáit, tereit elönti a tengervíz. A néhány óráig tartó jelenséghez a helyiek már hozzászoktak, teljesen természetesnek veszik. A Szent Márk téren, a turistainformációs pontokban, valamint a vasútállomáson "acqua alta" térképeket lehet kapni, melyből megtudható, hova lehet menekülni az áradás elől, Velence magasabban fekvő pontjaira.

A tavaszi és az őszi hónapokban a legalkalmasabb a városba látogatni, ugyanis nyáron nagy hőség, rengeteg turista, szúnyog és légy keseríti meg a Velence csodáit felfedezni kívánók életét. Persze, ha épp nyáron van rá lehetőségünk, emiatt ne hagyjuk ki! Valamint, egy másik jeles alkalom, a Velencei Karnevál ideje is remek időpont a Velencébe utazásra.

Általában február elején, január végén kezdődik a Velencei karnevál, de előtte 1-2 héttel már láthatók a jelei. Az utcákon ilyenkor már kezdenek megjelenni a különböző jelmezekbe öltözött emberek, de az igazi mulatság az a Karnevál tényleges időpontjának beköszöntésével kezdődik. Mi ezt a karnevál hangulatot szerettük volna elkapni, bár ha egy héttel később megyünk, akkor kedvezőbb lett volna, így csak belekóstolhattunk egy icipicit.

1. nap

Az utazás és megérkezés a városba

Londonból indultunk, mert nagyon kedvezményes áron tudtam onnét jegyet venni. Az igaz, hogy így sokkal kényelmetlenebb volt, mert 25-én reggel 6:20-kor indult a gép, ezért előző nap este fel kellett utaznunk Londonba, így kénytelenek voltunk a reptéren éjszakázni.

Várakozás a repülőtéren

Reggel fél 10 környékén landoltunk /ottani idő szerint/ Treviso-ban. Még a repülőn ajánlgattak buszjegyeket Velencébe, kaptunk is az alkalmon, mert így kedvezményesebb áron tudtunk hozzájutni, mintha a reptéren vettük volna. Megkerestük honnét indul a busz, ami nem volt túl nehéz. Kb. 40 perc alatt értünk a Piazzale Roma-ra, Velence fő terére, de több helyen is megállt a busz.

A Rio Sant' Andrea nevű szállodában foglaltam szállást. Előzetesen e-mailben kaptunk egy útbaigazítást, hogy merre találjuk, mert a Google térkép Velencében szinte teljesen használhatatlan. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy a kulcsot nem ott kellett felvennünk és bejelentkeznünk, ahol ténylegesen volt a szállásunk. A Piazzale Roma-nál tettünk pár kört jobbra-balra, teljesen tanácstalanok voltunk merre induljunk el, hiába írták le az útvonalat. Pedig még egy részletes térképet is vettünk. Túl sokat az sem segített. Végül vettünk vaporetto /vizibusz/ jegyet és leszálltunk a Ca d' Oro megállóban. Eddig eljutottunk, de innét sem volt könnyű. Végül a leírásban említett McDonalds-ot megtaláltuk, innét tudtuk, hogy jó irányban haladunk. Aztán nagy nehezen csak odaértünk. Az ajtót megtaláltuk, de az zárva volt. Néhány perc múlva kinyitotta valaki, és vügül bejelentkezhettünk. Nem volt könnyű szót érteni a fickóval, mert spanyolul nem beszélt, angolul meg mi nem tudtunk túl jól, de azért csak megoldottuk. Elkísért minket abba az épületbe, ahol a szobánk volt. Elmagyarázott mindent, hova tegyük a kulcsokat, amikor kijelentkezünk, stb.

Itt kellett bejelentkeznünk

Ruga do Pozzi tér

Díszes kopogtató az ajtón

Ebben az utcában volt szállásunk

Délután kimentünk sétálni egy kicsit a városba. Íme az akkor készült fotók:

Vaporetto a vizen

Vaporetto megálló

Később visszatértünk a szállásra, de azért egy esti sétát még beiktattunk erre a napra. Ahogy sétálgattunk az utcán, rátaláltunk egy kis bódéra, ahol gyümölcskoktélokat, palacsintát és más finomaságokat árultak. Volt forró sangria is, gondoltuk megkóstoljuk. Háát, annyira nem estünk hasra tőle, de egyszer meg lehetett inni.

2. nap

A Szent Márk tér és a Dózse palota

Reggeli után elindultunk felfedezni a várost. A Szent Márk tér felé vettük az irányt. Gyalog mentünk, nem vaporettoval, mert egyrészt nem olcsó a jegy, másrészt így látunk a legtöbbet a városból.

A szálloda rácsos ajtaja előtt

A szállásunk épületének földszintje

Kilátás az ajtóból

A szállás épületének ajtaja kívülről

Nagyon szép környéken volt a szállásunk. Ahogy kiléptünk az utcára, rögtön a várost körbehálózó csatornák egyike tárult a szemünk elé. Ezeken a csatornákon nagyon hangulatos hidak találhatók. Sajnos a levegő elég kellemetlen szagú itt-ott, ezt meg kell szoknunk, ha a városba látogatunk. A csatornákon mindenfelé csónakokat láthattunk, bár úgy tűnt a nagy részük használaton kívül van helyezve. De segít elképzelnünk milyen lehetett a régi időkben a városkép, amikor még ezekből a csatornákról közvetlenül be tudtak menni egy-egy épületbe az emberek a hajóról kiszállva. Az ajtók még most is ott vannak, de már egyiket sem használják ilyen célra.

A szállás környéke

A Szent Márk tér felé sétálva ráakadtunk a Gondola állomásra. Nagy volt a késztetés, hogy kipróbáljuk, meg is kérdeztük mennyibe kerül, de a 80 eurót eléggé sokalltuk érte. A végén már 60-ért is elvittek volna, de még azt is soknak találtuk. Kérdezték mennyit adnánk érte, én meg mondtam 30-at, de azt meg ők találták kevésnek. Ez ennyiben is maradt. /Ha valaki esetleg nem tudná, a Gondola egy Velencében használt vízi jármű, melyhez rengeteg legenda fúződik. Manapság már csak arra a célra használják, hogy a turistákat jópénzért elvigyék egy hajókázásra a csatornák vizein./

A Gondola állomás

Gondolák a vízen

Egy bolt kirakata

Farsangi jelmezbe öltöztetett bábu egy bolt előtt

Az utcákon rengeteg utcai árus volt, a legtöbb karneváli álarcokat és más kellékeket árult. Némelyik karneváli ruhákat is. Szívesen vettem volna egyet, annyira jól néztek ki, de hát a karneválkor már úgysem leszünk ott, így nem volt értelme.

Carlo Goldoni 1707-ben született a velencei Ca 'Centanni gótikus palotában, aki Olaszország egyik leghíresebb íróművésze volt. Ez a szobor, amelyet 1883-ban A. Dal Zotto szobrász készített, az S. Bartolomeo téren található, egy kőhajításnyira a Rialto-hídtól.

Carlo Goldoni szobra

Az egyik bolt kirakatában gyönyörű elfolyó órákat pillantottam meg. Hosszú ideig nézegettem őket, legszívesebben vettem volna belőlük egyet, de nem voltak olcsók.

Dali híres elfolyó órái az egyik kirakatban

A kedvenceim a fogasra akasztott órák voltak:

A Campo Maninon áll Daniele Manin bronz szobra, melyet saját háza elé helyeztek ki és a szobor fő alakja arccal egykori otthonára tekint. Lábához egy oroszlánt helyeztek, ami ül a lépcsőn a nagy nyitott szárnyaival. Daniele Manin jogtudós, velencei hazafi és államférfi, az olasz egyesítés vezéralakja volt. Nem véletlenül ábrázolták a szobrát határozott és parancsoló mozdulattal.

Daniele Manin szobra

A Campo Manin

A Rio Menuo o de la Verona a Rio di San Luca-ba folyik, amely azóta Rio dei Barcaroli néven szerepel.

Rio Menuo o de la Verona

Campo San Fantin

Egyik ház falán Giuseppe Mazzini olasz filozófus, politikus, szabadságharcos és forradalmár szobra áll, aki 1831-ben megalapította az Ifjú Olaszország nevű mozgalmat. Jelentős szerepe volt a risorgimento (magyarul „újjászerveződés”) megteremtésében, de a republikánus Mazzini nem tudott azonosulni a monarchikus berendezkedéssel, így élete végéig az Olasz Királyság ellenlábasa volt.

Giuseppe Mazzini szobra

Egy vizitaxi

A Rialto hidat /Ponte di Rialto/, melynek helyén amióta létezik Velence mindig volt híd, 1588-tól 1591-ig építették, mert a korábban épített két híd összeomlott. A híd a Canal Grande legszűkebb kanyarulatának partjait köti össze. A híd és környéke már a középkorban is központi szerepet töltött be, ezen a környéken épült a legtöbb kereskedelmi raktár, szállást kínáló fogadó.

Annak, aki ma Velencébe látogat és áthalad a hídon úgy tűnhet, mintha egy hatalmas vásár közepére csöppent volna, mivel a híd tele van utcai árusokkal, akiknél az arra tévedő vehet ékszert, bőrt, selymet. 1854-ig ez volt az egyetlen hely, ahol gyalogosan is át lehetett kelni a csatornán.

A Rialto híd

Megérkeztünk a Szent Márk térre. Néhány fotó után célpontba vettük a Dózse palotát, amit belülről is megnéztünk.

A Sóhajok hídja /Ponte dei Sospiri/ 1600-ban épült, mely a törvényszék épületét köti össze a börtönökkel. A törvényszék színe elé járuló rabok a híd ablakain keresztül vethettek egy utolsó pillantást a tengerre, innen ered a neve. A hidat Lord Byront nevezte el. A híd körül keringő szörnyű történetek miatt a legtöbben nem is gondolnák, hogy a hídon áthaladó elitéltek azok közé a gonosztevők közé tartoztak, akik a kor egyik legkényelmesebb, leghumánusabb börtönében tölthették életük utolsó pár napját.

A sóhajok hídja

A székesegyház mellett található Dózse palota Velencei Köztársaság vezetőjének, a dózsénak a székhelye volt, törvényszék, hivatalok, börtön és kínzókamra is helyet kapott benne. 1923 óta pedig múzeumként működik. Monet is megfestette. A palota helyén korábban több, hasonló rendeltetésű épület állt, a jelenlegi palota 1340-1424 között épült, de már 1419-ben tanácsülést tartottak benne. A Dózse-palota Velence egyik legismertebb, legszebb látványossága, a gótikus építészet egyik leggyönyörűbb példája. Ez Velence valószínűleg legjobb fizetős látnivalója. Itt átélhetjük Velence történelmét, és a túra keretében átmehetünk a Sóhajok hídján is. A történelem és művészetek iránt érdeklődők számára kötelező program. Impozáns belső tere elkápráztató, a palota festményei, díszítései, szobrai, falburkolatai szemet gyönyörködtetők. A palotában sétálva a híres festők, Tintoretto és Tiziano remekműveit csodálhatjuk meg.

Érdekes túra a titkos túra, melynek keretében olyan helyekre vezetnek el a Dózse-palotán belül, melyek egyébként zárva vannak a nagyközönség elől. Megnézhetjük például a palota alatti korábbi börtöncellákat, köztük Casanova celláját, és a kínzókamrákat is. Erre a túrára az előrefoglalás kötelező.

A Dózse palota kívülről

A 18 eurós jegy ellenére bementünk a palotába, ami rendkívül szép volt belülről.

A Dózse palota hatalmas tere

A térkép szobában, vagy más néven a Sala del lo Scodu-ban Marco Polo utazásait követhetjük nyomon térképek és földgömbök segítségével. A palota két híres helysége a Sala del Cosigliodei Dieci és a Sala della Bussola. Az egyik helységben a Tízek Tanácsa elé állított emberek vallottak, míg a másik a titkos feljegyzések készítésének színhelye volt. Az épületben található egy fegyverterem is, amely gyönyörűen díszített fegyvereket mutat be a látogatóknak.

A fegyvertár:

A börtön:

A sóhajok hídja belülről

A Sóhajok hídjának rácsos ablaka

Egy cella

Szintén egy cella

A börtön udvara

Néhány kiállított tárgy a börtön egyik termében

A palota után folytattuk sétánkat a Szent Márk téren.

Sokan a világ legszebb terének tartják. Európa legtöbb terével ellentétben itt nem a motorhang, hanem az emberi beszéd hangja a domináns. Napóleon "Európa társalgójának" nevezte. Petrarca szerint "nincs párja a Földön".

A téren látható a Szent Márk székesegyház, bejáratával szemben harangtornya, a székesegyház mellett óratornya. A székesegyház előtti, bronztalapzaton elhelyezkedő zászlórudak a 16. századból származnak. A vízpart melletti két gránitoszlop, egyik tetején Velence oroszlánjával, másikon Szent Teodorral, a 13. század közepe óta állnak itt. A tér híres műemléke még a Doge-palota, és a történelem, művészet iránt érdeklődőknek megtekintésre érdemes a Correr-múzeum is. A rengeteg turista mellett sok galambbal is osztozni kell a tér csodálata közben.

A Campanile harangtorony közel 100 méter magas épületét Velence legmagasabb épületeként tartják számon. A Campanile őrtoronyként, időmérőként, és tájékozódási pontként is funkcionált a város történelme során. Eredetileg a hajósok könnyebb tájékozódásának érdekében épült, világítótorony volt. A harangokhoz lifttel juthatunk fel, melyek mellől csodálatos panoráma tárul elénk. Láthatjuk a tengert, a Dolomit-hegységet, de a Szent Márk teret, és a Bazilikát is megcsodáljuk a magasból.

Belépő: 2017-es árakon 8 EUR-ért lehet felmenni, 9:00-19:00 között. A sor általában nagy, sokan szeretnének feljutni, és megcsodálni a látványt. Így aki nem akar sokat várakozni, annak alternatív megoldás lehet a szintén csodálatos panorámát nyújtó San Giorgio Maggiore templom harangtornyának megmászása.

Mi sajnos minkettőt kihagytuk.

A harangtorony

Karneváli jelmezben sétáló pár a Szent Márk téren

A Katedrális óratornya /Torre dell'Orologio/ 1496-ban épült, és legutóbb 1998-2006 között újították fel. Ide felmenni csak előzetes foglalás alapján, a megadott időpontokban. Találkozó a foglalt időpont előtt 5 perccel a Correr múzeum előtt. 6 éven aluliak számára a túra nem engedélyezett.

Az óratorony

Szent Márk tér

A Szent Márk Bazilikát először 828-ban építették fel, ám az 976-os tűzvész következtében leégett. A tűzvész után újra építették a templomot, melyet a 11. században lebontottak, és az idő folyamán többször átalakítottak. A jelenlegi formáját csak a 3. építés után nyerte el. A 18. században a dózse kápolnájaként volt használatban, 1807-ben lett a város katedrálisa.

A Bazilika első építéséhez az a monda fűződik, hogy ebben a templomban helyezték el Szent Márk ereklyéit, melyek eredetileg Alexandria városában voltak. A Bazilika homlokzatán több képet csodálhatunk meg, az egyiken az ereklyék érkezését láthatjuk, míg egy másikon, a központi boltíven a hónapok munkásait láthatjuk. E boltív felett tekinthetjük meg a bronzlovakat, Szent Márk lovainak másolatát. (Az eredeti szobrok a templom belsejében találhatók).

A lovak azért híresek, mert az egyetlen olyan szoborcsoport, amely az ókorból fennmaradt, de sajnos a szobor korát és eredetét még nem tudták megállapítani a tudósok. A lovakhoz az erkélyre, a Loggia dei Cavalli-ra fel lehet menni, így az érdeklődök közelebbről is szemügyre vehetik. Érdekes látvány lehet a templom belsejében található kincstár, mely tele van arany és ezüst ikonokkal, kelyhekkel, drágakövekkel, és egyéb csodálatra méltó ötvösmunkával. A látogatás során feltétlenül meg kell csodálni a Pala d’Oro-t, ami nem más, mint egy arannyal-ezüsttel borított válaszfal a főoltár és a főhajó között. A válaszfal X. századi, 250 zománctábla borítja. Több idegenvezető javasolja a látogatóknak, hogy térjenek vissza akkor, mikor a Bazilikát kivilágítják, mert akkor még pompásabb látványt nyújt, mint egyébként.

Olaszország más templomaihoz hasonlóan a belépéshez nem engedélyezett a rövidnadrág, vagy szoknya, ill. a fedetlen vállak. A bejutáshoz általában nagy sorokat kell kiállni.

Szent Márk székesegyház

Ezután visszasétáltunk a szállásunk felé. Később elmentünk vacsorázni egy étterembe. Pizzát rendeltünk, de annyira zsíros volt, hogy szinte ehetetlen.