Oldalak

2016. december 11., vasárnap

Spanyolország - Sevilla 4. rész

2016/10/13-2016/10/18.

Visszatérés Andalúziába

5. nap

Hajózás a Guadalquivir folyón és ami még kimaradt

Sokáig gondolkoztunk mi legyen az utolsó Sevillában töltött teljes napunk programja, végül úgy döntöttünk elmegyünk hajókázni a Guadalquivir folyóra. De amíg kiértünk a partra lefotóztuk azokat az épületeket is, amik eddig kimaradtak.

Az Adriática épületét a 19. század elején építették ekletikus stílusban, ahol keverednek az iszlám elemek a platereszk és a regionalista stílussal. Az Ibér-amerikai kiállítás alkalmából emelték.

Adriática épülete

A Székesegyház és a Giralda /Catedral y la Giralda/ a Plaza de la Virgen de los Reyesen áll, mely Sevilla és a város idegenforgalmának központja. Spanyolország egyik leghíresebb és műkincsekben rendkívül gazdag püspüki temploma. Mint oly sok spanyol település templomának, ennek a helyén is egy nyugati gót templom, majd 1172-től az Almohádok mecsetje állott. A mecset mellé emeltette 1196-ban Jákub al-Manszúr a híres, eredetileg 70 méter magas, később 94 méterre magasított Giralda-tornyot /Szélkakas torony/, a minaretet. A szélkakas nevet a tetején elhelyezett, 4 m magas forgóról kapta. A turisták itt, a Pálcák kapuján /Puerta de los Palos/ léphetnek be a székesegyházba. Az építkezés 1402-től 1519-ig tartott. 1511-ben a kupola beomlott, a helyreállításával Juan Gil de Hontañónt bízták meg.

A Székesegyház




Dombormű az ajtó felett




A pálmafa mellett jobbra a Giralda tornya magasodik

Az alábbi szökőkútról sajnos semmit nem találtam, így nem tudom mit ábrázol:



A Sevilla-i Banco de Espana épülete


Megérkeztünk a folyópartra. Állítólag régen az Alcazár járatain át el lehetett jutni a Guadalquivir partjáig, a Torre del Oro kijáratához. Azonban ha ez a föld alatti út valóban létezett, akkor jókora munkát kellett elvégezniük a 13. század elején a mérnököknek, ugyanis kb. 700 méterre esik a torony az Alcazártól. Az Aranytorony hatalmas erőt képviselt a maga korában. Tetejére később egy keskeny tornyot építettek, mely karcsúbbá teszi és enyhíti erődítmény jellegét.

Aranytorony

Megvettük a jegyeket a sétahajókázásra, majd várakoztunk a felszállásra. A Luna de la Giralda nevű hajóval mentünk.


A hajó fedélzete


A hangosbemondó több nyelven is elmondta éppen mit látunk. Magyarul persze nem, de sebaj, értettem a spanyolt is. Mindkét irányban elhajókáztunk és sorra bemutatták a folyóra épített hidakat és a híresebb épületeket.

A San Telmo híd betonból készült, 1931-ben.

San Telmo híd





A Diario de Sevilla c. helyi napilap épülete

A San Telmo palota a Junta de Andalucia elnökségének a székhelye. A 17. és 18. század között épült barokk stíluban, eredetileg tengerészeti iskolaként.

San Telmo Palota





Az Ibér-amerikai kiállításra épült Argentin Pavilon nagyon impozáns látványt nyújt fehér és arany színben pompázó épületével.

Argentín Pavilon


A Costurero de la reina épülete





Visszaérkeztünk az Aranytoronyhoz, de még nem volt vége a hajókázásnak, elmentünk a másik irányba is.







A Triana híd

A Triana híd közelről

A Krisztus hídja /Puente del Cristo de la Expiración/ 1991-ben épült, ezen keresztül hagyhatjuk el a várost  Aljarafe és Huelva provincia felé. Az acélszerkezetű, víz alatti támasz nélküli hídon áthaladó gyalogos átjárók fehár ponyvákkal vannak ellátva, melyek árbócokról lógnak, hogy árnyékot adjanak a gyalogosoknak a melegben.

Krisztus hídja

Krisztus hídja

Krisztus hídja



A Canal Sur rádió épülete

A Canal Sur rádió épülete


Az Alamillo híd /Puente del Alamillo/ ellensúlyozott pilon kábelkötegű híd. Santiago Calatrava tervezte, építése 1992-re fejeződött be. Abból a célból építették, hogy a Isla de la Cartuja-ra bejárást biztosítson, az 1992-ben megrendezett világkiállítás helyszínére, ahol ma az Isla Mágica vidámpark, a Cartuja Tudományos és Technológiai Park és az Alamillo park található, melyból a híd neve is ered.

Alamillo híd







Szintén a 92-es kiállításra építették a Schindler kilátótornyot. Nevét a svéd felvonógyártással foglalkozó cégről kapta.

Schindler tornya


A Triana torony a Junta Andalucia adminisztratív épülete. Az 1993-ra elkészült épület könnyen felismerhető posztmodern stílusáról, pasztellsárga színéről és kör alakjáról.

Triana torony


A Triana negyed a római Traianus császárról kapta nevét, amely a XIX. században cigánynegyed volt, viszont az itt élő cigányok közül számos neves torreádor, flamenco-táncos és tengerész nevelődött ki. Ma leginkább a kerámiáiról híres.

A mitológia szerint Astarte istennő, menekülve Herkules /aki mitológiailag Sevillát megalapította/ szerelmi üldözése elől, a Guadalquivir nyugati oldalán megalapította Trianat.

Triana kerület


Majd visszaérkeztünk a kikötőbe és leszálltunk a hajóról, de előtte még vetettünk egy pillantás a hajó vezető fülkéjére:


Leszállás

A nap hátralevő részét a Maria Luisa parkban töltöttük, ahova már bekukkantottunk egy kicsit első nap, de most tüzetesebben is megnéztük.

A Guadalquivir folyó közelében

Hispalis-kút


Mesterséges tó a Maria Luisa park közelében



A spanyol író és újságíró, Torcuato Luca de Tena mellszobra a róla elnevezett téren található, előtte egy csobogó terül el, mögötte egy pavilon, melynek mindkét oldalán lugas húzódik.

Torcuato Luca de Tena mellszobra





A park rendkívül szép volt, nem nyüzsgött a turistáktól, nyugodt volt, békés és csendes, a pálmafák és egyéb mediterrán növényel által szegélyezett sétálóutacskák pedig igazán paradicsomi hangulatot varázsoltak.


Természetesen a névadó spanyol infánsnő, María Luisa szobra is megtalálható a parkban, amint elegánsan és alázatosan ül egy emelvényen, kezében egy virágot tartva, mely valószínűleg lányát, María de las Mercedes-t szimbolizálja, aki 19 évesen halt meg tifuszban, 6 hónappal később XII. Alfonzzal kötött házassága után.

Maria Luisa szobra

Maria Luisa szobra




Azulejókból itt sem volt hiány, több kút vagy pad is ékeskedett ezekkel a csempedíszítésekkel.

Azulejós díszítésű kút

Az alábbi épületet elnézve úgy tűnik, mintha valami arab országból hozták volna ide. Jelenleg teljesen zárva van, azonban jó állapotú. A maga idejében büféként üzemelt, később a Parkőrség háza lett.







A Kagyló tér /Glorieta de la Concha/ kiépítése 1913-ban történt, először csak egy központi kúttal, melynek egy nagy kagyló volt a közepén. Következő évben a sarkaihoz hozzáadtak 4 szobrot, melyek a 4 évszakot szimbolizálják. A 40-es években ezek teljesen lerombolódtak és csak 2000-ben újították fel eredeti formájára.





A Kacsák szigete /Isleta de los Patos/ két sziget egy tóban, mely a park központjában található. Ebben a környezetben hattyúk, pávák, kacsák és más madarak élnek. A tavat rusztikus kövek határolják, a közepén pedig egy pici sziget található, ahova egy kis hídon át jutunk, valamint egy másik sziget, ahol madarak élnek. A madarak és a növényzet mellett több kovácsoltvas padot is találunk.






A kis szigeten található a kisméretű, hatszögű és templom alakú XII. Alfonz pavilonja, patkóívekkel és noearab hatásokkal. A legenda szerint XII. Alfonz itt vallott szerelmet María de las Mercedes-nek. A pavilon belsejében van néhány pad, ahol megpihenhetünk a tető adta árnyák alatt a természet hangjait hallgatva.

XII. Alfonz pavilonja








Kacsák szigete



A terület legrégebbi szökőkútja a Békák kútja, mely 1914-ből származik, amikor az itt elterülő San Telmo kerteket elkezdték parkká alakítani. A kút építése Manuel García-Montalván kerámikus nevéhez fűződik, aki két másolatot is készített róla, egyet Tenerifében és egyet Mexikóban. Az azulejókkal díszített kör alakú szökőkút szélén 8 béka található /sajnos egy már hiányzik róla/, a közepén pedig egy teknősbéka hátán támaszkodó kacsa. A békák és a kacsa szájából víz spriccol kifelé.

Békák kútja

Vizet spriccoló békák

Az Oroszlánok kútja 1928-ban épült. 4 oroszlánt ábrázol, akik 1-1 címert tartanak. Azonban a ma látható oroszlánok nem eredetiek, mivel nagyon rossz állapotban voltak, 1957-ben elkészítették a replikájukat, ami ma is látható.

Oroszlánok kútja




A Gurugú hegy /Monte Gurugú/ egy 19. századi dekoratív kilátó. Nevét a közeli városban, Melillában lévő hegyről kapta. Az Ibér-amerikai kiállításra terveztek egy kisvonatot is, mely egy alagúton át közlekedett volna, ezalatt a hegy alatt.



A Gurugú hegy vízesése
A Gurugú hegy



Feljárat a kilátóba

A kilátó a "hegy" tetején




Az Álvarez Quintero Testvérek Tere az egyik legnagyobb helyet elfoglaló terület a parkban, melyet Santiago Martínez festőművész javaslata alapján hoztak létre. Egy nagy központi medencével rendelkezik, hosszabbik oldalain 1-1 padsorral és mindez azulejókkal díszítve, melyek a két költő műveinek címeit és portréjukat ábrázolják.


Az emlékmű közepén egy félkör alakú kerámia-kút áll, "Egy lélegzet két vitorlát hajt" felirattal, két platereszk oszlop között. A kút két oldalán polcok találhatók, a struktúra felső részét pedig különböző figurák díszítik.





A Glorieta de los Toreros, azaz a Torreádorok tere nem véletlenül kapta ezt a nevet, ugyanis a bikaviadal is Sevilla szerves része, ezért ebből a kertből sem maradhatott ki. Egy kisebb területet szenteltek a bikaviadalnak, ahol azulejos csempékről köszönnek vissza a tipikus bikaviadal és a hozzá kapcsolódó témájú jelenetek:






A Covadonga térre 1914 és 1916 között helyezték ki a szobrokat, innentől kezdve a Szobrok terének is nevezték. Erdeti neve, a Covadonga, arra a híres csatahelyre utal, ahol a keresztény Spanyolország reconquistája elkezdődött. Mindengyik szoborcsoport kőből készült és mindegyik 3 alakot ábrázol. Mindegyik csoport jelentéssel bír.

Covadonga tér

A "Tudomány" /La Ciencia/ egy idős gondolkodó embert, egy tunikát viselő nőt és egy másik nőt ábrázol, aki az előzőt szemléli. A talapzaton néhány könyv hever.

Tudomány

Tudomány

A "Művészet" /El Arte/ a kultúrát, a festészetet és az építészetet szimbolizálja. Az egyik szobor vésőt és kalapácsot, egy másik festékpalettát és ecsetet, a harmadik egy oszlopfőt tart a kezében.

Művészet

A "Géniusz" /El Genio/ egy fiatalembert ábrázol Minerva /a bölcsesség istennője/ társaságában és egy lehajolt alakot, aki a legyőzött tudatlanságot képviseli.

Géniusz

Géniusz

A "Munka" /El Trabajo/ egy álló férfit, egy gondolkodó nőt és egy másik női alakot ábrázol, kezében egy gyermeket tartva. Ezek az aktív életet, a szemlélődést és a munka gyülölcsét ábrázolják, valamint megfigyelhetünk egy bőségkosarat is, melynek gyümölcse a talapzatra ömlik.

Munka

Munka

A tér egyik oldalán az Ibér-amerikai kiállításra készült Sajtópavilon /Pabellón de la Prensa/ áll, mely ma oktatási központ. A közelben egy másik pavilón a Pabellón Domecq neoklasszikus épülete található. Domecq egy üzletember volt, saját pavilonjával.A kiállítás után az épületet a Falange női részlegének használták, később Nyugat Andalúzia Meterológiai központja üzemelt benne. 1998. óta a Zenész Ifjúság /Juventudes Musicales/ székhelye.

Sajtópavilon

A Covadonga sétány és a Sajtópavilon

Domecq pavilon



A lugas alatt, ahol ma már jártunk egyszer most valami kis állatok röpködtek, de olyan gyorsan, hogy nem tudtuk beazonosítani mik lehettek. Arra gondoltunk, hogy talán denevérek, de ahhoz kicsit kicsinek találtuk őket. Esetleg valamilyen bogarak.


Egy videót is csináltunk róla:



A messzi fákon a parkban élő papagájok ugrándoztak, egyet sikerült is lefotóznom, de sajnos kicsit homályos lett:



A Glorieta de los Marineros-on lévő Juan Sebastián Elcano emlékmű 1973-ban épült és három részre van osztva. Egyik része egy medence szökőkúttal, a másik egy fal térképpel, ami előtt a hódító és hajós szobra áll, valamint ettől jobbra egy négy emeletes domborműves oszlopot figyelhetünk meg, 10 figurával szintenként.

Az első szinten a sevillai expedíció távozását látjuk, különböző társadalmi osztályokat ábrázoló figurákkal, akik búcsúzni mentek az expedíciótól.

A második szint azokkal a helyekkel van kapcsolatban, ahol partra szállnak, tengerészeket látunk, akik a horizontot kémlelik.

A harmadiknál a harc jelenik meg ezekkel a népekkel és Magellanes halála.

Végül a negyedik a Sevillába való visszatérést ábrázolja és a Szűzanya látogatását a Sevillai Katedrálisban, hogy megköszönjék, hogy túlélték az expedíciót.

Juan Sebastián Elcano emlékmű

A Királynő Varrószobája /Costurero de la Reyna/ kastély formájú épülete a Park mellett található. A tizenkilencedik században Antonio de Orleans, Montpensier hercege letelepedett Sevillában, San Telmo palotájában /jelenleg a Junta de Andalucía kormányának székhelye/. A palota óriási kertjeit a romantikus ízlés szerint alakította ki, majd 1893-ban egy kis őrtornyot épített. Ez volt az első neomudéjar épület Sevillában, mely az arab stílushoz hatalmas ablakokat rendelt hozzá. 1890-ben  Montpensier hercege meghalt, felesége, Luisa Fernanda de Borbón, 1983-ban a palotakerteket átadja Sevilla városának, kivéve a kis északi kiterjedést, mely továbbra is a San Telmo palota saját kertje marad. A kertek nagy része a Maria Luisa parkba integrálódik, beleértve a kis kastélyt is. Ma Turisztikai Információs Iroda működik benne.

Neve egy legendából ered: 1878-ban Montpensier hercegének lánya, María de las Mercedes de Orleans házasságot köt XII. Alfonzzal. A királynő hosszú időket töltött a kis kastélyban, miközben napozgatott és hímzett az udvarhölgyekkel és néha XII. Alfonz látogatását is fogadta. Azonban ez a történet nagyon valószínűtlen, mivel a kastélyt 1893-ban építették, a királynő pedig 1878-ban halt meg.

A Királynő Varrószobája, ahol a királynő sose varrt


Az Argentín Pavilon

Simón Bolivar lovas szobra a venezuelai hadvezért és politikust ábrázolja. Emilio Laíz Campos műve. 1981-ben avatták fel. A venezuelai kormány adományozta Sevilla városának.

Simon Bolivar szobra

Simon Bolivar szobra

A Glorieta de Ofelia Nieto a szoprán énekesnőről emlékezik meg. Az énekesnő az emlékmű közepén jelenik meg, kezében virágot tart /tradicionális jelentése az, hogy minden lány, aki megérinti a kezében tartott virágot, egy éven belül megházasodik/. Ofeliát két allegórikus figura kíséri, egyik a zenét, másik az éneket szimbolizálja, Az azulejo-lapokból kirakott kép előtt egy szökőkút csörgedezik, mellette pedig padok. Ezt a területet szabadtéri koncertekre használták.

Glorieta de Ofelia Nieto


Végül megnéztük a Plaza de Españát kivilágítva, mely nagyszerű látványt nyújtott a sötétben is.





A napot ismét egy kis flamencoval vezettük le, természetesen ma is készült videó, melyet meg is osztok az olvasókkal.

Flamenco bár





Amai nap is fáradtan tértünk vissza a szállásra, kicsit sajnáltuk, hogy másnap haza kell mennünk, de hát sajnos ez a pillanat is eljön egyszer...




6. nap

Hazautazás

Reggel kijelentkeztünk a szállásunkról, a délelőtti órákban indult vissza a buszunk Málagába. Még néhány utolsó képet készítettünk arról az utcáról, ahol megszálltunk, majd búcsút vettünk a környéktől és leballagtunk a buszállomásra.




Kb. 2 óra alatt érkeztünk vissza Máalaga városába, de mivel csak este indult a gépünk, még volt egy kis időnt. A csomagokat otthagytuk a buszállomáson, ahogy szoktuk és először elmentünk enni a belvárosba a kedvenc helyünkre, majd lementünk a kikötőbe nosztalgiázni egy kicsit.








A kikötőből elsétáltunk a la Malagueta strandra. Látszott, hogy nem nyár van, a turisták száma igencsak megcsappant ahhoz képest, hogy nyáron mennyien voltak, most alig napozgatott 1-2 ember a parton, a büfék is szinte mind zárva voltak. Pedig hideg nem volt, kellemes őszi idő és a nap is szépen sütött. De melegünk azért nem volt.



Malagában már szinte mindent láttunk, úgyhogy délután 5 óra körül elindultunk visszafelé a csomagjainkért, majd megvártuk, amíg jön egy busz a reptér felé és felszálltunk rá. Csak fél 10-kor indult a gépünk, úgyhogy volt időnk bőven, nem kellett kapkodni. Hazafelé nem volt semmi gond, időben indultunk és időben érkeztünk. Ismét kellemes napokat töltöttünk Andalúziában, de nem volt jó visszajönni a hideg Angliába a kellemes dél-spanyolországi meleg után. Utána két napig fájt is a fejem, valószínű a hirtelen éghajlatváltozás nem tett jót neki.