Földünk szépségei: Spanyolország

2016/10/13-2016/10/18.

Visszatérés Andalúziába

4. nap

Látogatás az Alcazarba

Reggel miután felkeltünk, úgy döntöttünk, hogy ma mindenképp megnézzük az Alcazart, úgyhogy el is indultunk. Odafelé menet az egyik téren amatőr andalúz cigányok flamencót táncoltak. Kicsit néztük őket, majd továbbmentünk.

Az Újvilági Levéltár /Archivo General de Indias/ az indiák, vagyis Amerika, levéltári törzsanyagát összegyűjtő kétemeletes reneszánsz épület Juan de Herrera tervei alapján /ezt tartják Herrera legszebb munkájának/ Juan de Mirajes kivitelezte 1584-1598 között, akkor még tőzsdepalotának. Nyugodt ritmusú homlokzatát lizénák közötti, egyenes záródású falnyílások tagolják, felül törpegaléria koronázza. Patióját árkádok szegélyezik. Az épületet az UNESCO különleges védelem alá helyezte. 1785-től itt őrzik az Amerika felfedezésével és a spanyol gyarmatosítással kapcsolatos összes iratot, térképet, többek között Kolombusz naplóját, Magellán, Cortés kéziratát, feljegyzéseit.

Újvilági Levéltár

Az Alcazar közelében

A Székesegyházzal szemben található az Alcázar bejárata. A Székesegyházról következő bejegyzésemben írok részletesebben, most inkább beálltunk a sorba, mert bár fiatal volt még az idő, de már most hosszú sor állt. Ahhoz képest kb. fél óra alatt bejutottunk, pedig fel voltunk készülve egy hosszabb sorbanállásra is. Addig is, amíg várakoztunk megfigyeltük a Királyi palota környékét. Két vallásos emlékmű is látható itt, az egyik a Székesegyház előtt áll, egy hosszú oszloptalapzaton, melynek tetején egy nyitott fülkében Szűz Mária szobra látható, ölében a kis Jézussal.

Vallási emlékmű a Székesegyház előtt

Az emlékmű teteje

A másik szoborcsoport az Alcázar előtt található, a Szeplőtelen Fogantatás emlékműve. Sevillában már a 17. században is ünnepséget szenteltek Szűz Mária tiszteletére, eleinte teljesen spontán módon. Ezt az emlékművet a Plaza del Triunfo átalakítása során helyezték ki, a tér arculatát Juan Talavera y Heredi építés dolgozta ki 1917-ben. Az alkotást 1 évvel klésőbb avatták fel. Egy nyolcszögű gránittalapzaton áll, melyet négy 17. századi figura vesz körül: a jezsuita teológus, Juan de Pineda, Miguel Cid költő, Juan Martínez Montañés szobrász és Bartolomé Esteban Murillo festőművész alakja. Fölötte 4 jónikus oszlop tartja a Szűz szobrát, melynek alapja az a kép, amit Murillo a Los Venerables Kórház számára festett és mely jelenleg a Madridi Prado múzeumot gazdagítja.

Szeplőtelen Fogantatás emlékműve

Szűz Mária szobra

Murillo, Juan de Pineda és Montañés szobra

Az Alcázart lehetőség van idegenvezetővel is meglátogatni, ezek időnként végigmennek a hosszú soron és gyűjtögetik az embereket, persze ezért felárat kell fizetni, de így soron kívül be lehet jutni. Mi inkább kivártuk, amíg ránk kerül a sor.

Alcazar

A Királyi Palota /Alcázar/ eredetileg egy római csatrum helyén a 11. században emelt mór vár volt. Ezt alakította át, építette ki I. (Kegyetlen) Péter a 14. század második felében mór mesterekkel. A palota a mór építészet ragyogó alkotása. Ebből a rezidenciából csak a falrendszer és ezzel együtt az alapelrendezés, az Oroszlánok kapuja, a Gipszudvar /Patio de Yeso/ és pár udvari árkád maradt fenn. A ma is álló palota nagy része - a kezdeti gótikus átépítések után - 1350-1370 között épült ki remek mudéjar stílusban. Sajnos, ezt a hatást némileg lerontották a 18. század eleji csapások utáni átépítések.

Az Alcazar főbejárata

Az Alcazar főbejárata, az Oroszlánkapu /Puerta de Leon/ biztosítja a bejáratot az Oroszlánudvarhoz és I. Péter király palotájához. Almohad stílusban épült. Eredetileg Puerta del Montería-nak nevezték, ahogy azt a belső udvart is, melyhez a bejáratot biztosítja. Ez az elnevezés eredete ismeretlen, montería vadászatot jelent és egyes elméletek szerint az udvart díszítő vadászjelenetekről kaphatta ezt az elnevezést vagy pedig arról, hogy ez volt a királyi vadászatok idején a kíséret gyülekezőhelye. Ma már sokkal inkább Oroszlánkapuként ismert, a bejárat felett elhelyezkedő oroszlán miatt. Az oroszlán négyzet alakú azulejo panelekből áll és 1892-ből származik.

Oroszlánok kapuja

Patio de la Monteria

Az Oroszlánudvar felé haladva

A három boltíves 12. századi arab falon áthaladva a szemünk elé tárul az Oroszlánudvar /Patio del León/, ahol egyes spanyol királyok az afrikai fejedelmektől ajándékba kapott oroszlánokat tartották. A déli oldalát I. Kegyetlen Péter 1364-ben épített palotájának homlokzata zárja le, mely igazán impozáns látványt nyújt. Formája ugyan még a gótikára emlékeztet, de a részletekben és a díszítésben, arabeszkjeiben már a mudéjar stílus diadalmaskodott. Az egyetlen baj csak az, ha belegondolunk, hogy ahhoz, hogy ezt a palotát felépíthessék, le kellett rombolni a helyén álló 10. századi almohad palotát.

Belső udvar

A Patio de la Monteríáról jutunk be egy neoklasszikus ajtón át az Admirális terembe /Cuarto del Almirante/, ahol általában konferenciákat, könyvbemutatókat vagy időszakos kiállításokat szoktak tartani. Az Admirális termét katolikus királyok építették. Kasztíliai Izabella itt fogadta a második útjáról visszatért Kolombuszt. A Kihallgatások termében /Sala de la Audiencias/ őrzik Kolombusz Santa María vezérhajójának makettjét is.

Egy kis érdekesség. A terem bal sarkában 3 zászló található, egy andalúz, egy spanyol és egy harmadik, melyen egy NO-DO felirat áll, melynek különös története van. X (Bölcs) Alfonz király, aki imádta a könyveket, okos és kultúrált ember volt, de nem tudott sokat a kormányzásról, ami a nép elégedetlenségéhez vezetett. Ezért a nép két részre oszlott: akik támogatták X. Alfonzot és akik fiát, Sancho herceget követték, aki az anyja, Violante asszony támogatását élvezte. Spanyolország fájdalmas viszájba keveredett apa és fia között. Sancho seregei napról napra több területeket szerzett és egyre több támogatója lett, majd elérte, hogy Spanyolország nagyobb részén királlyá kiáltsák ki. Miután meghódította az ország nagy részét, apjával nagylelkű volt és nem támadta meg Sevillát, a várost, ahol a király betegen és öregen meghúzta magát. Alfonzó Sevillában töltötte élete utolsó napjait, aki mellett még megmaradt néhány hűséges mágnáns és Sevilla egész városa, a király pedig támogatását és odaadását ígérte nekik egészen haláláig. Alfonzó hálája jeléül egy jelmondatot adományozott a városnak hieroglifa formájában, mely rákerült a címerre és ez az alábbi volt: NO és DO, közötte pedig egy gombolyag. Spanyolul ezt a kriptogrammát úgy olvassuk ki, hogy NO MADEJA DO, ami a NO ME HA DEJADO fonetikus kiejtése, melynek jelentése "Nem hagytak el". Ezzel akarta a király megköszönni, hogy a város mindvégig mellette állt. Ez a szimbólum azóta is ott van a város címerében.

Cuarto del Almirante

A Kihallgatások termét kápolnaként is használják, de összejöveteleket is szoktak benne tartani. A teremben önkéntelenül is a "Tengerészek Madonnája" c. festményre esik a pillantásunk, mely Alejo Fernandez műve és teljesen uralja a helyiséget. A festmény előterében álló, térdeplő alakok feltehetően a nagy felfedezők, a háttérben amerikai indiánok csoportjai, akiket a Szűzanya palástja borít be.

Kihallgatások terme

A Santa María makettje

Az Admirális teremből kilépve, a galériából lépcső vezet fel az emeletre, a királyi lakosztályokhoz, amelyek csak vezetővel látogathatók.

Oroszlánudvar

Az Oroszlánudvar, visszanézve a három boltíves városkapura

Az Igazság terme /Sala de la Justicia/ XI. Alfonz parancsára épült 1311-ben, a Salado folyói csata győzelméről megemlékezve.

Az Igazság terme

A Igazság termének mennyezete

Az Oroszlánudvarba visszatérve jobbra fordulva I. Péter Palotájának bejáratához jutunk. Önkéntelenül felötlik bennünk a gondolat, hogy miért épített spanyol király mór küllemű palotát? A reconquista évszázadokon át tartó háborúi során a mórok kivívták a spanyolok megbecsülését, sőt tiszteletét is. Ez nyilvánult meg abban, hogy a legyőzötteket nem kezelték ellenségként, hanem békén hagyták dolgozni. Így a mór-arab művészet is fennmaradt, tovább élt, kissé keveredett is északi hatásokkal. Kialakult a kort meghatározó mudéjar stílus, mely alapvetően megőrizte mór-arab jellegét, s egyben spanyol nemzeti stílussá lett, s így természetes, hogy a spanyol király palotája mór stílusjegyeket viselt magán, egyben ez a palota a mudéjar építészet legszebb alkotása.

I. Péter Palotája

Az előcsarnokból bal oldalról nyíló átjárón keresztül a Lányok udvarába /Patio de las Doncellas/ jutunk. Ez volt hajdan a hivatalos udvari élet központja. A kettős márványoszlopokon nyugvó árkádokat áttört stukkók díszítik, méltó keretet adva az udvari pompához.

A falak alsó részét körben a palota legszebb azulejói borítják. Az árkádok feletti emeletet későbbi korokban építették rá.

Patio de las Doncellas

A Patio de las Doncellas teteje

A Gipszudvar középpontjában egy sövények által körülvett kis tó található. Ez a palota egyik legrégebbi része.

Gipszudvar

V. Károly palotája elüt az Alcazar egyéb részeitől, a spanyol gótika 14. valamint 18. századi stílusát mutatja. A palotán látszik, hogy valaha katonai célokat is szolgált, a gótikus paloták építészeti megformálását ugyanis mindig alárendelték a védelmi szempontoknak.

A Faliszőnyegek termében /Salón de los Tapices/ láthatjuk Spanyolország legszebb faliszőnyegeit, a Tunisz bevétele c. sorozatot. V. Károly 1535-ben vezetett Tuniszba expedíciós hadsereget. Ez a hadjárat uralmának legnagyobb, bár ideiglenes hódítása volt. A sikert előre látta, ezért magával vitte kedvenc udvari festőjét, Juan Vermayt, aki a véres csaták színhelyén készítette a vázlatokat. A sorozat 12 darabból áll. Mindegyik darabon spanyol és latin nyelvű szöveg mondja el röviden összefoglalva a hozzáfűződő történetet. Közel 20 év telt el, mire a faliszőnyegek Károly esküvőjére elkészültek.

Faliszőnyegek terme

Palacio Califal

A királyi Palota eredetileg egy erődítmény volt, ezért gyümölcsösökkel éptették be a lakosság ellátásának biztosítására. Miután a háborús fenyegetések csökkentek, ezeket a gyümölcsösöket kisebb kertekké alakították át.

Ezek a hispán-muszlim kertek, amik körbeveszik a palotákat, a terület legrégebbi elemei, ezért Régi Kerteknek nevezték el.

A Gótikus palota előtt áll a Merkúr tó, melynek egyik látványossága, amint 10 méter magasról, egy csőből hullik lefelé a víz. A közepén Merkúr szobra található. Ennél a tónál a Trónok harcában több jelenetet is forgattak az 5. évad során.

Merkúr kút

Gótikus Palota

A María de Padilla fürdők nevét arról a nőről kapta, akit igazságtalanul kezeltek mind az ő idejében, mind a történelemben. I. Péter 1352-ben ismerte meg őt, amikor expedícióra ment Asztúriába, hogy mostohatestvére, Enrique de Trastamara ellen harcoljon és azóta együtt élt ezzel a nővel. Ám 1 évvel később feleségül vette Blanca de Borbónt, akit nem sokkal házassága után elküld, amikor rájön, hogy a nő nem volt hozzá hűséges, majd visszamegy Maríához, akit utána egy lánnyal is megajándékoz. Végül mégsem vette feleségül, helyette Juana de Castrot választotta, viszont vele sem maradt sokáig. Ám időközben María meghalt, valószínűleg a pestis áldozata lett, amit I. Péter nagyon nehezen tudott feldolgozni és halála után kijelentette, hogy az ő igazi hitvese María és hogy első két hásasságát érvényteleníteni kell, amit a toledói érsek aztán meg is tett, majd Maríát kiáltotta ki törvényes hitveséül, akinek a testét átszállították a Sevillai katedrális egyik kriptájába. Később a királyt is ide temették el.

Bejárat a fürdőkhöz

María de Padilla fürdő

A Trója-kert közepén egy kút áll, melynek csészéje muzulmán eredetű, a 10. századból.

Trója kert

Visszatértünk egy kicsit I. Péter palotájába, a Követek termébe /Sala de los Embajadores/, mely az Álcazar egyik legrégebbi terme. A falak alsó részén finom vonalú hármas patkóíves bejárók nyílnak. A falakat a mennyezetig stukkó ornamentika, arabeszkek borítják. A terem legszebb része a mennyezet faragványos, áttört kupolája. Összefonódó mintázatával szinte könnyedén lebeg a tér felett.

Salón de Embajadores

A Baba udvar /Patio de las Munecas/ márványudvarai még a kalifátus korából valók. Díszítése, stukkómunkái, faragványi I. Péter korából valók. Az emeleti részek idegen stíluselemeket is mutatnak, későbbi korok műveit, de ezek is híven őrzik az udvar keleties mór hangulatát.

Itt volt egykor az udvar magánéletének központja, innen nyílik I. Katolikus Izabella hálószobája, a Hercegek terme és kis előszoba után a mór királyok hálóterme.

Az Alcázar királyi palotájában található az "Azulejók terme" /Sala de los Azulejos/, melyet az Alcázar vérének neveznek. Ez szintén I. (Kegyetlen) Péter királyhoz kapcsolódik, aki éppen csak, hogy elvette feleségül Dona Blanca de Borbón-t, akinek az esküvője és a zárdába kerülése között csupán két nap telt el. Az uralkodó tudomást szerzett róla, hogy Dona Blancának szexuális kapcsolata volt Don Fadrique-vel, aki történetesen a király mostohatestvére. Ezért a sevillai királyi palotába hívatta, kezdetben csak azért, hogy beszéljen vele. Ott szembesítés alá vetették őket. Péter egy dühös, hideg és kegyetlen pillanatában halálra ítélte a mostohatestvért /könyörtelen és véres gyilkosságról számoltak be/, akivel egy tőrrel végeztek, az agonizálni kezdett, de nem halt meg rögtön. Don Fabrique vére a márványpadlóra hullott, mely durva és polírozatlan volt, ezért mindent elnyelt és megfestette a padlót egészen a mai napig.

Az Alcazar vére

A régi barlang helyét ma már egy emlékmű foglalja el egy mellszoborral a közepén, mely valószínűleg I. Károlyt ábrázolja. Előtte egy apró kutacska csörgedezik.

I. Károly mellszobra

Balra egy ősi uszoda látható, tóvá alakítva, körölötte a szélei reneszánsz azulejókkal díszítve.

Uszodából átalakított tó

A Palota látogatásának levezetése a kertekkel történt, melyek hatalmas területet foglalnak el és a maguk kifinomult stílusában pompáznak a pálmafák és narancsfák sűrűjében. Arab kertek, reneszánsz és barokk formák, minden megtalálható itt. Ezekre is szánjunk elég időt, mert megéri!

A kertekben találjuk V. Károly híres pavilonját, mely oszlopsoraival 16. századi császár-stílusban épült.

Hátul V. Károly Pavilonja

V. Károly pavilonja

A kijárat felé

A Királyi Palota után először is kerestünk egy McDonaldsot, mert már farkas éhesek voltunk, majd evés után újult erővel vettük a nyakunkba a várost.

Pastora Imperio szobrát a sevillai táncosnő tiszteletére állították 2006-ban. Luis Álvarez Duarte munkája és a Velázquez és O'Donnell utcák kereszteződésében áll.

Pastora Imperio szobra

A Santa Cruz negyed festői hangulata mindenkit magával ragad. Az Álcazartól keletre, északkeletre húzódó városrész volt a mór időkben a zsidónegyed /Juderia/. Zegzugos utcái, virágos terei, hangulatos patiói sok turistát csalogat ide. A nevét a középkorban itt állt, s a Napóleoni háborúk idején elpusztult Santa Cruz /Szent Kereszt/ plébániatemplomáról kapta, melyben a városrész szülöttje Murillo is el volt temetve.

Flamenco bár a Santa Cruz negyedben

Flamencot hirdető plakát az egyik ház falán

A Santa Cruz a legszebb, turisztikailag leglátványosabb, történelemmel átitatott negyede Sevillának. Szűk, kanyargós macskaköves utcák, kicsiny kiülős bárok, fehérre meszelt házak, melyek minden sarkon újabb meglepetést tartogatnak számunkra.

A Calle Argote de Molina sarka

A Szent Kereszt Temolom /Iglesia de Santa Cruz/ katolikus templomát a 18. században fejezték be. A Szent Kereszt testvériség székhelye.

Szent Kereszt templom

A szűk sikátorok között sétálgatva egyszer csak egy közlekedési táblára lettünk figyelmesek. Nem is az a lényeg, hogy mire figyelmeztet, hanem a kivitelezése. Nem tudtuk eldönteni, hogy az iskolás lány és fiú feje direkt olyan-e, amilyen vagy valaki csak tréfából átmásította. Bárki is csinálta, elég beteges humorra vall. Íme a tábla:

Visszatértünk a szállásunkra kicsit kifújni magunkat, úgyis a közelben járkáltunk. Este aztán ismét tettünk egy hosszabb sétát, le egészen a Calle de San Luis-ig.

A 20. század elején épült Palacio Andaluz /Andalúz Palota/ főként flamenco előadásoknak ad otthont, ahol megcsodálhatjuk az igazi, ahogy a spanyolok mondják, pura, andalúz flamencot. Mi beértük az ingyenes flamenco bárral is, ami a kedvenc helyünk lett sevillai tartózkodásunk során.

Palacio Andaluz

Valami ünnepség volt a városban, mert egy körmenet kellős közepébe csöppentünk. Először nem értettük mi ez a nagy tömeg, ami egyre csak nő, de sokan csak a házuk elé álltak ki, mintha várnának valamit, aztán megláttuk a Szent Szüzet hurcoló embereket, akiket a tömeg követett és időnként újabb emberek is csatlakoztak a körmenethez.

Körmenet

Végigmentünk a régi városfal mellett, melyek az óvárost ölelték körbe védelmi céllal, mely még egészen a római időkig nyúlik vissza, amit aztán a vizigótok, iszlámok, majd a kasztíliaiak folyamatosan alakítgattak. Fennmaradt egészen a 19. századig, amikor az 1868-as forradalom után gyakorlatilag teljesen lerolbolták, de a Macarena negyedben valamint az Alcazar környékén még ma is megcsodálhatjuk egy részét, melyek fennmaradtak.

Városfal

A Macarena-kapu /Puerta Macarena/ a délkeleti irányban, kb. 300 méter hosszan húzódó, jó állapotban fennmaradt városfal 1723-ban restaurált városkapuja. A városfal római eredetű alapokon a középkorban, az Almohádok idején épült ki.

Macarena-kapu

A Basilica de la Macarena a belvárosba vezető Calle de San Luis jobb oldalán emelkedik. Nagy kincse a Virgen de la Macarena-kegykép. A templom kis múzeumában a nagy tisztelettel övezett Madonnának felajánlott ékszereket, híres torerók díszes öltözékeit mutatják be.

Basilica de la Macarena

Juan Manuel Rodriguez Ojeda spanyol tervező mellszobra a Macarena Bazilika közelében áll. Ojeda a 20. század elején munkáival és innovációival nagy mértékben hozzájárult a Szent Hét testvériségeinél bekövetkezett esztétikai változásokhoz. A szobor alatt lévő talapzaton ezt meg is köszönik neki.