2016/10/13-2016/10/18.
Visszatérés Andalúziába
3. nap
Ismerkedés Sevillával
Reggel 9 óra környékén ébredtünk, majd egy hosszasabb készülődés után elindultunk megnézni a várost. Előtte viszont bementünk egy étterembe és ettünk egy pizzát.
 |
| A szállásunk közelében |
Az étterem nagyon jól nézett ki belülről, a falakon különböző arab falfestmények voltak. A pizza is ehető volt.
 |
| Az étterem |
 |
| Várjuk a kaját |
"A város, melyről a legavatatlanabb európainak is lehetnek fogalmai, ha másból nem a Carmenből, a régi dohánygyár romantikájából, csempészvilágból, emlékek kelléktárának nagyarzenaljából: Sevilla, torreádorok hazája, máglyák, processziók. Mintha közhelyekből építettük volna fel az emlékvárost" - írja Passuth László.
Andalúzia fővárosa a Guadalquivir bal partján, termékeny síkság közepén, a tenger szintje felett csak 10 méter magasságban fekszik. Az ország negyedik legnépesebb városa és idegenforgalmi szempontból is az egyik legjelentősebb spanyol városok közé tartozik. Történelmi múltja, műemlékei, pezsgő folklórja, nagyvárosi szórakozási lehetőségei és mediterrán kikötőváros jellege vonzza a turistákat.
Éghajlata mediterrán jellegű, némi kontinentális behatással. Télen sincs túl hideg, nyáron pedig a 40 fok sem ritka, évi átlaghőmérséklete 19 fok, ezáltal európa egyik legmelegebb városa.
Sevilla, az ókori Hispalis, a monda szerint Heraklesnek köszöni alapítását; a rómaiak idejében már tekintélyes hely volt; Julius Caesar korában Julia Romula néven római gyarmattá lett. A vandálok és nyugati gótok uralma alatt a déli területek fővárosául tekintették. 712-ben az arabok hatalmába került, akik Isbilijahnak hivták és Andalusz legvirágzóbb városává tették. 844-ben a normannok fölhajóztak a Guadalquiviren, a város falai alatt II. Abd-er-Rhaman hadait leverték és a várost kegyetlenül elpusztították. Arab kézről III. Ferdinánd foglalta vissza 1248-ban.
Városi sétánkat a Murillo kerteknél /Jardines del Murillo/ kezdjük, mely a a Santa Cruz kerületben található, a városfal mellett egy zöld övezet.
 |
| A Murillo kert bejárata |
A 20. század elején XIII. Alfonz uralkodó a városházának adta azt a földet, ahol jelenleg a Murillo kertek vannak. A területen falmaradványok és a Retiro kert falai voltak. 1911-ben néhány ilyen maradványt és falat lebontottak, hogy létrehozzanak egy zöld területet, amely a Santa Cruz negyedet összeköti a Ciudad de Ronda környékével. A Murillo nevet az azonos nevű festő tiszteletére kapta.
 |
| A Murillo kertek |
A kert rengeteg növénynek ad otthont, mint pl. leander, vadszőlő, jezsámen, datolyapálma, kanári pálma, magnólia, fikusz, platánfa, júdásfa, ciprusok, narancsfák és még sorolhatnám.
A kert egyik bejáratánál két hatalmas fikusz áll, mely közül az egyik a kert legnagyobb fája. Légyökereik a földre lógnak. A fikuszok alatt narancsfa, ólomvirág és magnólia található.
A kertben található a Kolombusz Kristóf emlékmű /Monumento a Colón/. Az emlékmű készítése az El Liberal napilap kiírására történt, mely 1921-ben lett kihelyezve a parkban. A szonorcsoport két kőoszlopon áll, felül ergy oroszlánnal, ami egyik mancsát egy földgolyón tartja, mely a spanyol birodalmat szimbolizálja. Az oszlop közepén egy vitorláshajó helyezkedik el, Isabel és Fernando nevével. A talapzaton Kolombusz arcképe található egy kerek medallionba vésve és a királyok címere. Az emlékmű 23 méter magas és Juan Talavera tervezte. Az oroszlán és a portré Lorenzo Coullaut Valera alkotása.
 |
| Kolombusz emlékmű |
 |
| A hajó az emlékműn |
 |
| Az oroszlán |
 |
| A talapzat |
Kolumbuszon kívül Sevillából indul Amerigo Vespucci és Magellán is világhódító útjára. Akkoriban járta a mondás, hogy Spanyolország fővárosa Madrid, de Sevilla a világ fővárosa. Hanyatlása akkor kezdődik, amikor a 16. században Cadiz is megkapja a kereskedelmi jogot a tengereken.
A buja növényzetű parkban lépten nyomon beleütközünk az azulejókba /színes csempék/, melyek a városban is sűrűn megjelennek.
 |
| Azulejo |
A parkot elhagyva, a Plaza Don Juan de Austrián áll a Négy évszak szökőkút /Fuente de Cuatro Estaciones/, mely nevét a közepén álló 4 szoborról kapta, akik a négy évszakot testesítik meg.
 |
| Négy évszak szökőkút |
 |
| Egy pálmafa az út szélén |
 |
| Tipikus Andalúz utcakép: lovaskocsi |
El Cid lovas szobra a Glorieta del Cid néven ismert körforgalomban található, melynek hivatalos neve valójában Glorieta de San Diego, a San Diego de Alcalá későfranciás kolostorának emlékére, mely mára már eltűnt. Nagyon közel található a Négy évszak forráshoz.
Rodrigo Díaz de Vivar, vagy közismertebb nevén El Cid a mórok elleni felszabadító háború, a reconquista hadvezére, a spanyol mondák és dalok hőse, akinek alakját a költészet is híressé tette.
 |
| El Cid lovas szobra |
El Cid bronzból készült szobra az Észak-Amerikai Anna Hyatt Huntington szobrász alkotása, melyet 1929-ben ajándékozott sevillának, az Ibero-amerikai kiállítás során.
 |
| El Cid lovas szobra |
A Casino de la Exposición a Maria Luisa Park kapujában található, építészeti együttest alkot a Lope de Vega Színházzal, mindkettő az 1929-es Ibero-amerikai kiállításra épült. Akkoriban Sevillai pavilonként működött, amelynek kezdeti koncepciója szerint rendezvényteremként szolgált volna. Neo-barokk stílusban épült, és még ma is első rangú kulturális és társadalmi eseményeknek ad otthont. 2012. óta irodalmi központként is szolgál.
 |
| Casino de la Exposición |
 |
| Casino de la Exposición |
A Portugál pavilon a Prado de San Sebastiánon áll, mely szintén az Ibero-amerikai kiállításra épült, neobarokk stílusban. A kiállítás bezárása óta, 1930-tól az épület a portugál konzulátus székhelyét tölti be Sevillában.
 |
| Portugál pavilon |
Az Ibero-amerikai kiállítás bejárata a Glorieta de San Diego-n volt. A központjában épült a San Diego kapu /Portada de San Diego/, a Vicente Traver y Tomás által tervezett neo-barokk stílusú diadalív. Ezen át elérhető a María Luisa Park és a Plaza de España.
 |
| San Diego kapu |
Három boltívből áll, a középső a legnagyobb és a közepén található Hispánia szobra, mely Manuel Delgado Brackembury alkotása és egy női alakot ábrázol, aki egy oroszlánt tart a bal kezében, melynek jobb lába alatt egy földgömb látható. A női alak jobb kezében egy pajzsot tart a Spanyol Korona 4 régi királyságának /Aragónia, Castilla, León és Navarra/ címerével. Hispania talapzata alatt van egy kis szökőkút is.
 |
| Hispánia szobra |
 |
| Hispánia szobra |
 |
| A kis szökőkút |
Az oldalsó ívekben szintén női figurák vannak, a "Sevilla földje" és a "Sevilla ege". Ezek Sevilla anyagi és lelki gazdagságát képviselik; a bal oldalon található "Föld" a jobb kezében gyümölcsöket, a balban pedig búzakalászt és szőlőt tart; az "Ég" jobb kezében pedig a "Szeplőtelen Szűz" egy kis képmását.
 |
| Az "Ég" |
 |
| A "Föld" |
A Plaza de Espana felé menet a Maria Luisa park kapujában lovaskocsik álltak, melyek hozzátartoznak az Andalúz városok arculatához. Jó pénzért városnézésre mehetünk velük, mely hasznos lehet, ha valaki nem sétálva szeretné körbejárni a fontosabb látnivalókat.
Mielőtt még elérnénk a Plaza de Españához, jobbra figyeljük meg a Glorieta de Goyat, ahol a már említett kiállítás során Quinta de Goya pavilonja állt, innen kapta a sétány jelenlegi nevét. Ebből az pavilonból ma már csak a fa tetőszerkezet látható.
 |
| Maria Luisa park - Glorieta de Goya |
A Plaza de España közelében utcai árusok árulják a portékáikat sátraikban. Vettem itt egy Andalúz zászlót ajándékba, amit megígértem egyik kedves ismerősömnek.
A Plaza de España előtt áll a Sevillai építész, Aníbal González szobra, ugyanazon a helyen, ahol építészeti mítosz lett belőle, ugyanis a teret ő tervezte. A szobor két és a fél méter magas és kevesen tudják, hogy a mű 3 szerzője elrejtett valamit /valamiket/ a szobron. Manuel Nieto, Guillermo Plaza és Manuel Osuna "húsvéti tojás" effektust akart kelteni a szobor kapcsán, ezért úgy döntöttek, hogy ennek érdekében a fiaiknak fognak egy kis tiszteletet állítani, mivel a szobor megvalósítása során mindhárom művésznek fia született. Így hát úgy döntöttek, hogy a szobron elrejtenek 3 kezet, melyek a gyermeküket szimbolizálják. Azt viszont nem akarták elárulni hova rejtették, de ott vannak valahol a szobron, amit megkereshetünk, mint a húsvéti tojásokat.
 |
| Aníbal González szobra |
Spanyolország tere /Plaza de España/ a Maria Luisa park legmutatósabb része. A Központi palota ma irodaház. A félköríves együttest érdemes végigsétálni, érdekessége, hogy a csempéken minden jelentősebb spanyol várost megörökítettek. A teret szintén a már sokat említett kiállításra építették.
A 170 méter átmérőjű, félig ellipszis alakú tér Spanyolország karját szimbolizálja, amint a régi amerikai területeit öleli és a Guadalquivir folyó felé néz, az Amerika felé való eljutás egyik módjának utalásaképp. Az épületei előtt egy 515 m-es csatorna található, melyen négy híd halad keresztül, amik Spanyolország 4 ősi királyságát szimbolizálják. A tér közepén egy szökőkút áll. A csatornáján akár csónakázhatunk is.
Az épület téglából készült és sok kerámiadíszítéssel rendelkezik. Az építész írása szerint a teret modern reneszánsz stílusban tervezte. A tér két szélén álló torony azonban barokk hngulatot áraszt. A tér több filmben is helyszínül szolgált, mint pl. a Star Wars Klónok támadása c. részében.
 |
| Az egyik torony |
Belülről csak bizonyos részei tekinthetők meg, leginkább a folyosó, ahova viszont érdemes felmenni, mert onnét beláthatjuk az egész teret.
 |
| A folyosó |
 |
| A szökőkút |
 |
| Legyezőket árultak a folyosón |
Spanyolország teréről kifelé menet le lehetett fényképezkedni klasszikus spanyol ruhában, persze nem kellett felvenni a ruhát, csak egy fal mögé állni, ami a képen úgy festett, mintha rajtunk lenne. Persze ez sem volt ingyen, én ki is hagytam, de a párom nem bírt ellenállni a csábításnak.
Folytattuk sétánkat a városban. Sokszor csak céltalanul sétálgattunk, de mindig találtunk út közben valami érdekeset.
 |
| XIII. Alfonz hotel |
 |
| XIII. Alfonz hotel |
A Hispalis-kút, melyet Sevvilla kútjának is hívnak a Puerta de Jerez téren áll. A teret azért hívják így, mert találtak itt egy kaput a városfalon, mely Jerez de la Frontera felé nézett. 1929-ben állították a kutat, ugyanabban az évebn, amikor a kiállítás is volt. A mű fő alakja egy nő, aki tunikájában a kút tetején ül, alatta körben meztelen kisfiúk fürdenek a vízben, teknősbékák hátán ülve. Másik négy fiút is láthatuk, akik kagylóból vizet öntenek. A Sevilla futball csapata itt szokta ünnepelni a győzelmeit.
 |
| Hispalis-kút |
A Krisztina Kert /Jardines de Cristina/ területén áll annak a meztelen nőnek a szobra, amit a 27-es generáció költőinek tiszteletére állítottak. A nő egy forrás szélén fekszik.
Itt volt egy kis kirakodóvásár, ahol mindenféle portékékat árultak sátrakból, főleg élelmiszereket és különböző koktélokat. Sokféle koktél volt, amit nagyon ajánlgattak, sőt azt mondták, hogy még a poharat is megtarthatjuk, úgyhogy végül megkóstoltunk egyet. Kissé fűszeres ízű volt, de nem volt rossz.
Ezután tettünk egy sétát a Quadalquivir folyóhoz. A Guadalquivir a második leghosszabb folyó Spanyolországban. Neve az arab Wadi al-Kabir kifejezésből ered, amelynek magyar jelentése: a nagy folyó. A rómaiak előtti időszaktól a muszlim invázióig a neve Baetis volt (manapság Magyarországon a sevillai Real Betis labdarúgócsapat nevéből ismert).
Az Aranytorony /Torre del Oro/ az Almohádok által emelet, az Alcázart is védő városfalnak, a folyót őrző, épségben megmaradt őrtornya. Nevét a felépítményt díszítő aranyozott azulejoborításról kapta, mert amikor rásütött a nap, megcsillant rajta. Valószínűleg 1220-ban építették. Éjszakára vagy ostrom idején a folyó túlsó partján is rögzített erős lánccal zárták el a hajóforgalmat. Ma a Tengerészeti Múzeum /Museo de la Marina/ gyűjteményét állítják itt ki.
 |
| Az Aranytorony |
 |
| A Guadalquivir folyó |
A II. Izabella-híd, vagy populárisabb nevén Triana-híd a városközpontot köti össze a Triana kerülettel a Guadalquivir folyó felett. A 19. száadban építették egy másik híd helyére, ez a legrégebbről fennmaradt vasból készült híd Spanyolországban. Az építését 1852-ben fejezték be, II. Izabella uralkodása alatt, innét kapta a nevét is.
 |
| Triana-híd |
 |
| Triana-híd |
A Tolerancia szobra /Monumento a la Tolerancia/ Eduardo Chillida alkotása, melyet az 1992-es sevillai világkiállításra állítottak. A műemlék célja az volt, hogy megemlékezzen egy 5 tagú zsidó családról, akiket a kiűzetés idején végeztek ki. A kihelyzésekor a szerző azt nyilatkozta, hogy nem akar ezzel senkinek sem példát mutatni, csak azt szeretné, hogy egyszer Sevillában a zsidók, a keresztények és az arabok békében éljenek egymással. A műemlékkel csupán erre szeretne ösztönözni mindenkit.
 |
| A Tolerancia szobra |
Ezután elindultunk megkeresni a bikaviadal arénát és persze szerettük volna megnézni belülről is. Hamarosan meg is találtuk, egy hangulatos kis utcácska vezett oda.
 |
| Az aréna közelében |
A Maestranza Biakaviadal aréna /plaza de toros de la Maestranza/ az Arenal nevű kerületben található. Már 1707-ben is létezett is egy szögletes aréna a közelben, ahol bikaviadalokat rendeztek, de 1733-ban túl rossz állapotúnak ítélték meg, ezért lebontották és a közelben felépítettek egy másikat. Az új, nyolcszögletes küzdőtér építését Luis de Baenara bízták. Később egy újabb arénát építettek, melynek folymata több évtizedekig elhúzódott. Mire oda jutottak, hogy befejezzék az építését, nem tudták tartani a kör alakú nyolcszögletes struktúrát, a közelben épülő házak miatt, ezért kissé ellipszis formára nyújtották. Végül csak a 19. századra fejeződtek be az építkezések.
 |
| Maestranza Biakaviadal aréna |
Az aréna késő barokk stílusban épült, mely a 18. század második felére volt jellemző. Az épületet egybeépítették más épületekkel, kivéve az elülső homlokzatot. Az egybeépült épületekkel majdnem egy szabályos háromszöget alkot, mely 3 utcára nyúlik ki: paseo de Cristóbal Colón, calle Adriano és a calle Antonia Díaz. Az épület 30 oldalból álló szabálytalan sokszög.
Szerencsére épp nyitva volt, úgyhogy belülről is meg tudtuk nézni. Miután megvettük a jegyeket, kicsit várnunk kellett, ugyanis csak idegenvezetővel tekinthető meg.
 |
| Bikafej a falon |
Először kaptunk egy általános tájékoztatást az arénáról, majd bevezettek minket a múzeumba és először azt nézhettük meg.
 |
| Az aréna belseje |
A múzeum és az aréna is a Real Maestranza de Caballería de Sevilla tulajdonában van. 1940-től kezdték gyűjtögetni a darabokat, hogy nekik is legyen egy saját múzeumuk, majd végül 1989-ben nyitották meg. 2002-re a gyűjtemény már 500 darabosra nőtt és egy festményekből álló termet is megnyitottak, ahol 18., 19. és 20. századi képeket állítottak ki.
 |
| Az aréna makettje |
Egy másik helyiségben bikaviadallal kapcsolatos szoborkiállítást láthatunk.
A vezetőnk beszélt arról, hogy nem minden bikát ölnek ám meg az arénában, ha valamelyik nagyon jó, akkor megkegyelmeznek neki és meggyógyítják a sebeit, hogy aztán tenyészbikaként éljen tovább. Ekkor egyes látogatók hitetlenül felkapták a fejüket és szinte tátott szájjal hallgatták ezt a tényt. Néhányukon az az arckifejezés látszódott, hogy akkor nem is olyan brutális ez az egész. A falon is volt olyan bikafej, mely nem az arénában halt meg, hanem természetes halállal. Általában azok, amiknek mindkét fülük a helyén volt /ugyanis a torreádor, ha jól szerepel, elismerésképp megkapja a bika egyik vagy mindkét fülét esetleg a farkát is/.
Ezután kivezettek minket a nézőtérre, sajnos a homokra nem léphettünk. A vezetőnk elmondta, hogy nyáron ritkán rendeznek itt viadalokat, mert Sevillában nem ritka a 40 fokos meleg olyankor és az 2 órát egyhelyben ülve szinte kibírhatatlan lenne.
Néhány másik helyiséget is megnézhettünk:
Az egyik helyiségben 3 torreádori imát helyeztek ki a falra:
Mennyei Macaréna,
Sevilla reménye,
A legfényesebben ragyogó csillag,
Hol kegyelem, hol bánat;
Szabadíts meg minden rossztól,
És add, hogy elérje az illúziód
Az én buzgó szívem
Mi annyira bízik szeretetedben
és a gyermeked, királynőm,
Neked intézi imáját.
A neved kövessen mindenhová,
a karjaimat érintsék kegyelmed,
A sziluettem törje meg a levegő
a veszély érintése nélkül
Az erőfeszítésem érje el
a győzelmet egy kemény harcban
És a folyamatos dicsőségem
Később otthagyom majd
Letétben a lábaid előtt
mint egy lángoló rózsát.
/Antonio Rodriguez-Buzón/
Adj nekem kegyelmet és örömöt
Szűz Mária
te jótett lélek
Védj meg az illúzióm
aranygyűrűjében
hogy adhassak
érzelmet és szeretetet.
Minden mutatványom során.
Inspirációt
minden lépésemnél.
Isten kegyelmét
amikor hívom, csitítom és vezetem őt.
Minden natural során.
Hogy a bika nemes legyen
rossz szándéktól mentes.
Hogy a művészetem
bátor és dicsőséges legyen
és maradandó
Szívvel lélekkel.
Adj nekem nyugalmat
a halál negyedében
Hogy művészet legyen
ami a vénámból
és szívemből jön.
A kör alakú küzdőtéren
kegyelem a torreádoroknak
te szűz lélek
és szent védelmező
Isten anyja.
Ámen
/Manuel Lozano Hernandez/
A nagy hatalom erőt ad
és dicsőséget a Maestranzának
Nekem pedig önbizalmat
mikor vele szemben találom magam.
Micsoda plakát
micsoda társ a harcban
(egy nemes bikával
aki szintén a dicsőségért küzd
az arénában, hol mindig ott van Isten
mert már látták őt ott)
Szent Lőrinc csak olcsó,
Pasodoble torreádor
Trianai azulejód
adjon erőt a küzdőtéren
Nemsokára látom a körben
a szarvkereszted árnyékát
fényes kardommal
melyet képolnádban megáldottam
Bennem fogja látni Sevilla
Jézus nagy erejét.
/Joaquin Caro Romero/
 |
| A torreádorok kápolnája |
Az aréna mellett lévő kis parkban Curro Romero szobrát láthatjuk, melyet Sebastián Santos Calero alkotott 2001-ben. A bronzból készült szobor egy olyan pózban ábrázolja a matadort, amit az 1984-es Áprilisi Ferián valósított meg a Flautino nevű bikával szemben.
 |
| Curro Romero |
 |
| Curro Romero |
Az arénával szemben Pepe Luis Vazques szobra áll, egy muletával a kezében, a "Cartucho de pescao" nevezetű látványos mozdulat megvalósítása közben, melyet ő talált fel és gyakran alkalmazta.
 |
| Pepe Luis Vazques szobra |
 |
| Az aréna |
Közvetlenül az aréna előtt egy lovasszobor emelkedik, ami S.A.R. Doña María de las Mercedes de Borbón y Orleans, Barcelona grófnőjét ábrázolja egyik kedvenc lován ülve. A grófnő gyakran látogatott bikaviadalokra.
 |
| Barcelona grófnőjének szobra |
 |
| Barcelona grófnőjének szobra |
Egy másik szobor a sevillai torreádort, Manolo Vázquezt ábrázolja, mely Luis Álvarez Duarte munkája. A rézből készült szobor 180 cm magas, és épp egy "natural" nevű mozdulathoz készülődik. A szobor készítőjének elmondása szerint azt a jelenetet örökítette meg, amikor a torreádor utoljára lépett fel Bilbaoban.
 |
| Manolo Vázquez |
Ahogy tovább sétálgattunk a városban, megálltunk egy cukrászda kirakatánál. Nagyon guszta édességek voltak kitéve, nem bírtuk ki, hogy ne kóstoljuk meg valamelyiket, úgyhogy bementünk. A választás sajnos nem volt a legjobb, nagyon édes volt a sütemény, így nem igazán nyerte el a tetszésünket. Kissé csalódottan jöttünk ki, de legalább tudtuk, hogy oda többet nem kell bemenni. Viszont ahogy tovább mászkáltunk a városban, egyszer csak párom megkérdezte, hogy hol a szatyor, amiben a zászló volt? Erre én érthetetlenül: Hogyhogy hol? Hát nálad volt! Megpróbáltunk visszaemlékezni rá, hol hagyhattuk el, visszamentünk az arénához, megnéztük a szobroknál, nem-e ott tettük le valahova a sok fotózás közepette, de ott nem volt. Ekkor eszünkbe jutott, hogy talán a cukrászdában hagytuk. Loholtunk vissza, bementünk, megkérdeztük nem-e láttak egy szatyrot zászlóval, amiben az a két pohár is benne volt, amit a koktélivás közben kaptunk. Azok szerencsére emlékeztek ránk és már hozták is. Egy nagy kő esett le a szívemről, hiszen már írtam korábban, hogy a zászlót ajándékba szántam.
A Calle de San Sierpesen található Városháza /Ayuntamiento/ mutatós homlokzatú, 16. századi reneszánsz alkotás. Kevésbé látványos nyugati, klasszicista homlokzata a Plaza Nuevára és Szent Ferdinánd király lovas szobrára néz. A nagyhét idején előtte vonul el a körmenet. A Plaza de San Franciscón, a Városháza déli bejératánál valaha lovagi tornákat, eretnekégetéseket és bikaviadalokat rendeztek.
 |
| Városháza |
 |
| Városháza |
 |
| A Telefonica épülete a Plaza Nueván |
 |
| Épület a Telefonica mellett |
 |
| Szobor a fenti épület homlokzatán |
A Szent Ferdinánd szobor III. Kasztíliai Ferdinándnak, Sevilla hódítójának állít emléket, akit 1671-ben avattak szentté. A szobor 1924-ben lett felavatva a Virgen de los Reyes rendkívüli felvonulásával. A talapzaton X. Kasztíliai Alfonz, Ramón de Bonifaz /admirális/, Don Remondo /a második érsek a reconquista után/ és Garci Pérez de Vargas /lovag/ szobrai láthatók.
 |
| Szent Ferdinánd szobra |
Elsétáltunk az Alcazaba felé, ahol gondolkoztunk rajta, hogy bemegyünk, de hatalmas sor állt és semmi kedvünk nem volt 1 órát várni mire sorra kerülünk. Úgyhogy inkább elmentünk megkeresni az Encarnación téren álló különleges építményt.
Egy jó tanács! Ha az Alcazaba környékén járunk, óvakodjunk a rozmaringos asszonyoktól. Szemtelenül zaklatják a járókelőket és rozmaringot nyújtanak az embereknek. Ha elfogadod a növényt, rögtön elkezdenek jósolni a tenyeredből, kérdés nélkül. Sajnos mi is így jártunk. Hiába mondtuk, hogy nem értjük, mi nem beszélünk spanyolul, ami persze nem igaz, mindent értettem, csak próbáltam menteni a menthetőt, éreztem, hogy ennek valami koldulás lesz a vége. Azokat nem érdekelte a kijelentésünk, csak tovább jósoltak, az egyik nekem, a másik a páromnak, mivel ketten voltak és egyszerű szavakat használtak, "kizárt, hogy ezt ne értsék meg" alapon. Mi próbáltunk volna odébbállni, de rendkívül rámenősek voltak. Mikor pedig befejezték a jóslást, kérték a 20 (!) eurót, fejenként! A párom, mintha meghipnotizálták volna, nyúlt a pénztárcájába és odaadta a pénzt. Én próbáltam meggátolni, de nem sikerült. Aztán kérték volna a másik 20-ast is, a párom majdnem azt is odaadta, de ebben már sikerült megakadályoznom. Azok elkezdtek méltatlankodni, hogy ennek fejenként 20 euró az ára és hogy fizessük ki a másik 20-ast is. Mondtam nekik, hogy mi nem kértünk jóslást és egy fillért nem fizetünk többet és mivel mostmár erőszakosan otthagytuk őket, belenyugodtak. Én mélységesen fel voltam háborodva, hogy a koldulásnak ezt a formáját is művelik és hogy ilyen aljas módon. Mikor kérdeztem a páromtól, hogy miért adta oda nekik a pénzt, azt mondta, hogy félt, hogy megátkoznak minket... Meg kell mondjam, ez rendkívül negatív tapasztalat volt Sevillával kapcsolatban, de erről nem is a város tehet, nekünk nem kellett volna olyan naívnak lenni, hogy elfogadjuk a rozmaringot.
Felháborodva folytattuk tovább sétánkat, de megbeszéltük, hogy nem engedjük, hogy ez elrontsa az utazásunkat. Átmentünk az Almirantazgo kapu alatt és egy gyönyörű azulejókkal díszített épület mellett, majd megérkeztünk az Encarnación térre.
 |
| Az Almirantazgo kapu alatt |
Az Irgalmasok temploma és kórháza /La iglesia y hospital de la Santa Caridad/ egy tizenhetedik századi sevillai barokk stílusú épület. Az Arenal kerületben található, a történelmi Sevillán kívül. A Santa Caridad Testvériségének intézménye a 15. századig nyúlik vissza. A kórházat a Don Juan néven híressé /vagy inkább hírhedté/ lett Don Miguel de Mañara megbízásából Simón de Pineda építette. A legendás Don Juan a főoltár alatti síremlékben nyugszik. A régi időkben a kórház nagyszámú szegényt és beteget fogadott be.
 |
| Santa Caridad templom és kórház |
Az Encarnacion téren álló Metropol Parasol organikus íveivel és domborodó formáival hatalmas gombaként emelkedik ki a földből. A fából épült szerkezet 2011. májusában készült el. A 28 méter magas épületkomplexumot hasonlították már felhőhöz, gombához, és napernyőhöz is. A város központjában, óvárosi környezetben épült meg ez a hatalmas építmény. Vasbetonból, acélból és rengeteg fából épült, azzal a céllal, hogy a városnak új jelképet teremtsen. Szerették volna összehangolni a régi helyi értékeket és a modern technikai vívmányok adta lehetőségeket. Általános hangulatát maga Sevilla városa ihlette – boltíves templombelsőivel, mór díszeivel, andalúziai rácsaival. Valaha parkolónak használták ezt a területet. Az épület tervezője a német Jürgen Mayer volt.
Rengetegen megkérdőjelezték a szerkezet szükségességét, és a kivitelezés helyszínét. A helyi emberek véleménye, hogy ez a hatalmas napernyő árnyékot többnyire nem ad, és úgy gondolják, hogy a Metropol Parasol felépítése teljesen felesleges volt. Mivel Spanyolországban is erős gazdasági válság van, sok spanyol kidobott pénznek gondolja ezt a 90 millió eurós beruházást.
A legalsó szinten kialakított földalatti múzeumban az építkezések elkezdésekor megtalált, római kori épületmaradványokat mutatják be. Kistermelői piacnak, éttermeknek és kávézóknak is helyet ad. A tetején étterem, kilátó és egy kanyargós, dimbes-dombos sétány található, egyfajta gyalogos hullámvasút, ahonnan kiláthatunk Sevilla városára.
 |
| Épületek a Parasol mellett |
Az Angyali Üdvözlet Templom /Iglesia de la Anunciación/ egy katolikus templom a calle Laraña,-n, a Parasol közelében. Építése 1565-ben kezdődött.
 |
| Angyali Üdvözlet Templom |
A Szent Katalin Templom /Iglesia de Santa Catalina/ egykor mecset volt. Erre román stílusban ráépült a templom, megmaradtak ebből a korból a résablakok, az apsis és a kapuzat. Az építményt a gótika korában átalakították. A torony eredetileg minaret volt, melyet az 1300-as években emeltek. A templombelsőt eredeti kerámiaburkolatok és későbbi churriguereszk és barokk elemek díszítik.
 |
| Szent Katalin templom |
Lesétáltunk a vonatállomásra megérdeklődni, hogy lehet-e ott robogót bérelni, de sajnos csak autót lehetett volna, azt meg nem akartunk. A robogó viszont jó lett volna, mert nem kellett volna annyit gyalogolni a városban.
 |
| Útban a vonatállomás felé |
Este megkerestük azt a flamenco bárt az óvárosban, ahova nem kell belépőt fizetni és minden nap élő fellépés van. A La Carbonería névre hallgató flamenco bár egyedulálló ilyen szempontból, ugyanis, ha élő fellépés van, mindenhol fizetni kell a részvételért. Elindultunk hát megkeresni. Az internetről néztem meg a címet és már harmadszor mentünk el ott, ahol a Google térkép szerint lennie kellett volna, de egyszerűen nem találtunk ott semmiféle bárt. Mások is járkáltak arrafelé telefonnal a kezükben, valószínű ők is azt keresték. Már majdnem feladtuk, de úgy döntöttünk teszünk mégegy próbát. Ekkor megláttuk az egyik ajtón kiírva, hogy a Carbonería elköltözott és alatta fel volt tüntetve az új cím. Hát akkor ezért nem találtuk. A papírt nagyon nehezen lehetett észrevenni, főleg, hogy sötét is volt. Ekkor elmentünk az új címre, ott már minden gond nélkül megtaláltuk.
Út közben egy andalúz cigány fickóval találkoztunk, aki a kéregetésnek azt a formáját gyakorolta, hogy játszik egy dalrészletet a gitárján. Meg kell hagyni, nem csinálta rosszul és legalább nem csak a markát tartotta, valamit nyújtott is érte. Párom adott neki 1 eurót, illetve azt hitte, hogy euró, de font volt. Kis idő múlva jön vissza a fickó, hogy ez nem jó pénz. :-D Aztán kicseréltük neki. Az megköszönte és ment újabb pácienseket keresni.
 |
| Kép a La Carbonería falán |
A bár nagyon hangulatos volt, csak elég kicsi és tömve volt emberekkel. Kértünk egy kancsó Sangriát és kiültünk vele a belső udvarba, ahol nem voltak olyan sokan. Nekem nagyon tetszett a belső patio, ami pálmafákkal, narancsfákkal és banánfákkal volt beültetve. Kiválasztottunk egy asztalt az egyik banánfa alatt.
 |
| A belső udvar |
Miután megittuk bementünk, mert kezdődött a fellépés. Akkorra mégtöbb ember gyűlt össze. Ülőhely természtesen már nem volt, de beálltunk az első sorba. A táncosok nagyon ügyesek voltak, párom kiabálta is nekik az "olé"-kat. Voltak pillanatok, amikor ott volt a teremben az a bizonyos "duende", melyről egy korábbi bejegyzésemben már írtam.
 |
| A zenészek |
Egy videót is készítettünk az előadásról:
Az előadás vége után kissé megcsappant a tömeg, mi még maradtunk egy kicsit, megittunk egy újabb kancsó sangriát, majd lassan mi is odébbálltunk.
 |
| A bár |
Keresni akartunk valami kajáldát, ahol ehetünk, de vasárnap lévén, már semmi nem volt nyitva. Eszünkbe jutott, hogy a vasútállomáson van egy McDonalds, így hát lesétáltunk oda, a mai nap immár másodszor.
 |
| Az óváros szűk utcácskái este |
A McDonalds sem volt már nyitva, úgyhogy feleslegesen mentünk, ráadásul éhen is maradtunk.
A Caños de Carmona-ról sajnos csak éjszakai képet készítettünk. Ez a régi római 17,5 km hosszú vízvezeték romjai, ami még megmaradt belőle. Később ujjáépítették, hogy Carmona városát összekösse Sevillával. Egészen 1912-ig működéképes volt, amíg le nem rombolták. Elsődlegesen téglából épült, mintegy 400 oszlopokon álló ívből állt, és néhány helyen további felső árkádok is voltak. Úgy vélik ez az egyetlen példa erre a tipusú római építményre Spanyolországban.
 |
| Régi római vízvezeték |
Végül visszasétáltunk a szállásunkra, már nagyon fáradtak voltunk, rengeteget gyalogoltunk a mai nap, viszont nagyon élveztük Sevillát.
Spanyolország - Sevilla 1. rész - Caminito del Rey
Spanyolország - Sevilla 2. rész
Spanyolország - Sevilla 3. rész
Spanyolország - Sevilla 4. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése