Spanyolország - Sevilla 1. rész - Caminito del Rey

2016/10/13-2016/10/18.

Visszatérés Andalúziába

1. nap

Az Utazás

Az idén már jártunk egyszer Malagában, most októberben ismét visszatértünk, viszont ezúttal nem Málaga volt a célpontunk, hanem Sevilla, de előtte még elmentünk a Caminito del Rey túrára. Ez volt a terv ezen a 6 napos andalúziai utazásunkon. A gépünk délután fél 5-kor indult Leeds-ből és 8 óra környékén landoltunk Málagában.

Kép a magasból

Málaga

Busszal bementünk a belvárosba és leszálltunk a buszállomáson, mely már nem volt ismeretlen számunkra. A Carretera de Cádiz-on található Málaga Budget panzióban foglaltam szállást erre az éjszakára, mely kb. 10 percnyi sétaútra volt az állomástól. Elég nehezen találtuk meg, mert az utca mögött volt elrejtve a panzió, utána meg még várakoztattak is minket, nagyon szerencsétlen volt a személyzet, meg is volt róluk a véleményünk. A szoba sem volt az igazi, rendkívül kicsi volt, viszont legalább tiszta. Sebaj, 1 éjszakára ez is megtette.

A panzió közelében

Kezdett már sötétedni, de nem tudtunk a szálláson maradni, muszáj volt látnunk újra Málagát és a tengert. Másrészt éhesek és szomjasak voltunk, úgyhogy először is egy boltot próbáltunk keresni, de egyszerűen nem találtunk olyat, ami nyitva volt. Megláttunk egy benzinkutat a szállásunk közelében, de ott is már csak ablakon keresztül lehetett kommunikálni az eladóval, mondtuk neki, hogy adjon valami innivalót. Adott is, úgyhogy üdítőnk már volt, úgyis az volt a lényeges. Felszaladtunk vele a szállásra, hogy ne kelljen magunkkal cipelni.

A benzinkút, ahol kólát vettünk

Először szétnéztünk a környéken, majd lesétáltunk a tengerpartra, a Playa de la Misericordia környékére, mert az volt a legközelebb, viszont ott nyáron nem voltunk, úgyhogy az a rész teljesen ismeretlen volt számunkra. A képek sajnos nem lettek túl jók, mert időközben teljesen besötétedett.

Garcia Lorca utca

Fikusz

Pálmalevél

Antonio Banderas sétány

A Playa de la Misericordia sötét homokos strandja 1,2 km hosszú és kb. 30 méter széles. Malaga egyik legnépszerűbb strandja, ami Guadalhorce és Huelin között található. A tengerpart különleges látnivalói közé tartozik a régi, használaton kívüli ipari kémény. A strandot rendszeresen takarítják, kedvelt a futók és a röplabdázók körében is. Minden este 19:30-kor egyik percről a másikra hatalmas hullámok keletkeznek, mert ekkor érkezik be a Malaga-Melilla gyors komp. Ekkor a szörfözők is megjelennek.

Hiába volt október, az idő ahhoz képest elég kellemes volt. Olyan 20 fok lehetett.

A tenger

Döglött hal a parton

Az "espetero" /nyársaló/ egy tradicionális hivatás azokon a tengerpartokon, ahol a nyárson sült halnak hagyománya van. Málagában a tengerparti bárok és éttermek mellett szinte mindenhol találunk ilyen halsütödét a parton, ahol a személyzet egyik tagja nyársra húzza a halakat, általában szardíniákat, és parázson megsüti. Az Antonio Machado sétányon ennek a hivatásnak állítottak egy szobrot 2006-ban, mely Machú Harras alkotása. Ez a szobor csatlakozik a többi málagai hagyományt megtestesítő szoborhoz a városban, mint a biznaguero vagy a cenachero, melyekről a nyári beszámolómban már írtam.

A "nyársaló" szobra

A "nyársaló" szobra

A Misericordia felirat a strandon

Miután kisétáltuk magunkat, visszamentünk a panzióba és elmentünk aludni, mert másnap korán keltünk.

2. nap

Caminito del Rey túra

A vonatunk 8 óra körül indult, ugyanazzal mentünk, amivel nyáron Rondába, csak ezúttal félúton, El Chorro-ban leszálltunk, mert mára foglaltam a jegyeket a Caminito del Rey túrára. A panzióból kiköltöztünk, a csomagokat pedig otthagytuk az állomáson, Málagában. Délután majd visszautazunk Málagába, este pedig irány Sevilla, ahol a nyaralásunk hátralevő részét tölteni fogjuk.

Vonatok az állomáson

A María Zambrano vasútállomás váróterme Málagában

A Rondába induló vonat

El Chorro egy kicsike város Álora közelében, a Guadalhorce folyón elterülő víztározó mellett. Miután itt leszálltunk a vonatról, fel kellett szállnunk egy buszra, mert a Caminito del Rey nem körtúra, hanem lineális, Ardales-ből indul és El Chorro-nál ér véget. Viszont alig 2 euróért El Chorroból a busz átvisz Ardalesbe, amit jegyfoglalásnál már előre bele is lehet kombinálni, így csak fel kell mutatnunk a jegyünket és már szállhatunk is fel a buszra.

Az út kb. 45 perc és gyönyörű helyen halad végig. Íme pár kép, amit a buszból fotóztunk:

Az El Caminito del Rey /A király ösvénye/ egy hegyi ösvény az El Chorro kanyon falára erősítve. Mindenképp érdemes előre jegyet foglalni, mert ez egy rendkívül híres túra és csak meghatározott számú jegyeket értékesítenek 1 nap, ami azt jelenti, ha eladták az összeset, akkor sajnos a helyszínen már nem lehetséges vásárolni. Ezen a weboldalon lehet előre lefoglalni: Caminito del Rey. A jegyár 10 euró, de ha az autóbuszt is igénybe szeretnénk venni, akkor 11,55 euróba kerül. A busz a vonatmegálló közelében fog várakozni, nem nehéz megtalálni. Számításba kell vennünk, hogy rossz időjárás esetén az utat lezárják, pl. eső vagy heves szél, vagy ha épp felújítási munkálatokat végeznek az ösvényen, ezekről a weboldalon tájékozódhatunk.

Sajnos én a foglalásnál kicsit rosszul kombináltam az időpontot, mert nem számoltam azzal, hogy 45 perces lesz a buszút és utána még gyalog kb. 2,7 km-t kell sétálnunk a túra kezdőpontjáig. Ezen a 2,7 km-es gyalogúton annyira siettünk, hogy fotózni sem volt időnk közben, pedig már az a szakasz is szép volt. Így is fél órás késéssel érkeztünk a kezdőponthoz és már kezdtünk lemondani róla, hogy ma ezen a túrán végigmegyünk, de azért próba-szerencse alapon megkérdeztem, hogy mi a teendő akkor, ha elkéstünk. És jól is tettem, ugyanis az egyik ott dolgozó megnyugtatott, hogy semmi baj, várnunk kell egy kicsit, de nemsokára elindulhatunk, semmi gond. Ekkor nagyon megnyugodtunk.

Maga a fizetős túra 2,9 km hosszú, ez úgy oszlik meg, hogy 1,5 km-en keresztül megyünk sziklákba épített folyosókon, a maradék 1,4 km-t pedig a Valle del Hoyo, azaz a Hoyo völgyben tesszük meg, gyalogúton. Az első szakasz folyosó, a középső szakasz az erdős Valle del Hoyo, majd ismét egy folyosós szakasz következik. Körülbelül összesen 3-4 órával kell számolni, attól függ milyen gyorsan megyünk, de ebben az időben benne van a kezdeti szakasz is, amit a kezdőpontig kell megtennünk.

Valójában két út létezik a hivatalos túra kezdetéhez, az egyik, ahol letesz a busz, az El Kiosko étterem melletti alagúton át /Senda de Gaitanejo/, követve a kiírásokat, ez a 2,7 km-es szakasz. De van egy másik út is, mely 200 méterrel az El Kiosko előtt található, ez csak 1,5 km és szintén egy alagút a bejárata. De bármelyik utat választjuk, mindkettőn látjuk a híres Arco Gotico-t /Gótikus ív/, mely egy érdekes félkör alakú sziklaképződmény. Sajnos képet nem készítettünk róla, mert mint följebb írtam, nagyon siettünk. Tehát mindenképp fontos, hogy úgy válasszunk időpontot, hogy legyen elég időnk rá, hogy odaérjünk.

Ennyi bevezető után, egy kis infó erről a területről és az út keletkezéséről:

A Desfiladero de los Gaitanes természeti terület Málaga tartomány közepén található. Ez egyike a Malaga hegység leglátványosabb tájainak, meredek falakkal és jelentős magassággal, amelyek között a Guadalhorce-folyó az El Chorro, Guadalhorce, Guadalteba és Gaitanejo tározói mentén áramlik. A Desfiladero de los Gaitanes egy kanyon, amelyet a Guadalhorce folyó vájt ki, mely néhol eléri a 700 méteres mélységet is.

1901-ben született meg az ötlet, hogy a Chorro és a Gaitanejo vízeséseknél készülő vízerőművek építkezésén dolgozó munkások számára egy átjárót alakítsanak ki a két vízesés között, melyen keresztül a nyersanyagellátást megoldhatják. Az ösvény kiépítése négy évig tartott, 1905-re fejeződött be. A munkások építőanyagok és élelmiszer szállítására használták a gyalogösvényt, a karbantartók pedig a csatorna folyamatos ellenőrzéséről, tisztításáról gondoskodhattak az út segítségével.

1921-ben XIII. Alfonz spanyol király is végigment rajta a Conde del Guadalhorce védőgát felavatásakor, ennek kapcsán kapta az út a jelenleg is ismert nevét.

Mivel a gyalogút karbantartása az elmúlt évtizedek során elmaradt, ezért több helyen le is szakadoztak belőle darabok, s így kifejezetten veszélyessé vált az átmenő forgalom számára. Egy méter szélesen és 100 méter magasan halad a folyó felett. A régi úton kapaszkodó szinte a teljes hosszában nem volt, a beton járófelület hiányos, több darabja is leszakadt, a megmaradt részeket csupán az eredeti acél csőváz tartotta a helyén. Karabinerrel rögzítve a modern acélkábel ugyan óvott a lezuhanástól, de még így sem tudott nagyobb súlyt megtartani. Az elmúlt évek során többen is lezuhantak az ösvényről, az 1999-ben és 2000-ben történt négy haláleset után a hatóságok lezárták az út mindkét bejáratát. Innentől fogva tilos volt rajta az áthaladás, ám őrzés hiányában sok kalandvágyó turista megtalálta az ösvényhez vezető utat és áthaladt rajta. Egy kábel futott végig az út mentén, mely kapaszkodásra szolgált az ösvényen végighaladók számára. Andalúzia helyi kormányzata 2006-ban közel 7 millió eurót különített el a felújítására, mely után újra megnyitották az utat, ami immár szinte veszélytelen.

Aleppóifenyők, mandulafenyők, magyaltölgyek és eukaliptuszok alkotják a terület faállományát, kiegészítve bokros, ligetes erdőségekkel, melyet a borókák, kisebb pálmák, retamák és juharok uralnak. A folyóparton a növényzetet szittyófélék, nádak, leanderek és tamariskák alkotják, néhány nyárfával és fűzfával.

Az állatvilágban kiemelkedő jelentőségűek a hegyi madarak, mint például a dögkeselyű, a fakó keselyű, a szirti sas, a darázsölyv és még sorolhatnánk. Gyíkok, hüllők és kétéltűek is élnek a területen A hegyi kecske a legmagasabb részeken lakik, valamint rókák, nyulak, borzok és a közönséges petymeg is megtalálható.

A túra:

Először is fel kellett vennünk egy védő sisakot, alá pedig egy hajhálót, ezeket mindenkinek kötelező hordani az út során, mert a fejünket könnyen beverhetjük a sziklákba. Indulás előtt volt egy rövid tájékoztató, hogy mit fogunk látni az út során és hogy ne ejtsünk le semmit, mert abból a magasságból utána annak búcsút mondhatunk.

Rögtön a túra elején, ha jobbra nézünk láthatjuk a Gaitanejo Vízenergia Központját /Central Hidroeléctrica de Gaitanejo/, mely az egyik legrégibb Spanyolországban.

A Gaitanejo Vízenergia Központja

Nemsokára egy kis kör alakú területre érkezünk, mely kilátóként funkcionál. A korlátjáról látható a Rafael Benjumea által épített Gaitanejo-gát, 4600 m3-es kapacitással, 20 méteres magassággal. A kapu- és a szabályozórendszer a vizet a Gaitanes-szurdok mentén vezette, amíg át nem szelte az utolsó kanyont egy vízvezeték-hídon át. Ez a mű sok elemében úttörőnek számított, de mindenekelőtt az erőmű belsejében felszerelt nagy üvegfal, amelyen keresztül láthatták a víz esését. Napjainkban már csak a Chorro központjába szivattyúzandó víz tárolására használják. Szintén innét láthatjuk a Sierra Parda barlanglakásait, mely szemben található, ahol azok az emberek laktak, akik a vízerőmű-komplexumban dolgoztak.

A gát

A troglodita lakásoknál a homokkő puhaságát használták ki az építés során. Ezekben éltek azok az emberek, akik a pásztorkodásnak és a mezőgazdaságnak szentelték az életüket, de mint már említettem a gátak és a Caminito építésének a munkásai, sőt még a csatorna karbantartását végzők is itt laktak. Egyes házak neve még mindig ismert, például a Sarteneja, a Paco de Encarnación, a Viñuela, a Teresita, a Parda, a Frasco Reina, a Conejas, stb. A Caminito mindegyikük számára gyors és kényelmes eljutást jelentett El Chorro városába és vasútállomásra.

Magunk kögött hagyva a kilátót, kissé lefelé haladva a lépcsőkön balra láthatjuk a folyó szurdokos területét, a Cambutas-gát maradványait és itt kezdődik maga a csatorna is egy mély kivezető csatornával, mely még mindig látható.

A Cambutas-gát maradványai és a kivezető csatorna

A Gaitanejo-szurdok egyik leglátványosabb jelensége kétségtelenül az eróziós cselekvés által létrejött morfológiai alakzatok. Ennek bizonyítéka a „Marmitas vagy Cambutas” nevű kis üreges halmazok, amelyek a falakról lógnak vagy a sziklák és a víz együttes eróziója révén a szurdok alján képződnek. Rendkívül sok példány látható ezekből a figyelemreméltő képződményekből az első két, a Gaitanejo és a Tajo de las Palomas kanyonban.

A kanyon

A Marmitas vagy Cambutas képződmények

Marmitas vagy Cambutas

Egy hosszú kanyar után, ahol a gyalogút körülöleli a sziklás falat, belépünk a második "El Tajo de las Palomas" kanyon előszobájába, ahol egy vadgalamb kolónia is él. Ezután egy kilátó következik, ahol bal oldalon megcsodálhatjuk az "El Soto" alagút teljes területét, a jobb oldalon pedig az "El Tajo de las Palomas" kezdetét. Ezután egy hosszú, egyenes szakasz következik, mely szinte végig a csatorna mellett halad, amíg el nem érjük a Puente del Rey kilátót és a Cueva del Toro-t.

A Tajo de las Palomas előszobája

Hamarosan elhaladunk a Puente del Rey, azaz a Királyhíd mellett, mely nevét arról kapta, hogy XIII. Alfonzó király is áthaladt rajta. Ennek a kis hidacskának az volt a célja, hogy a sétányt összekapcsolja a vasútvonallal és így lehetővé tegyék az anyagszállítást a vasúton. Itt láthatunk néhány olyan alagutat, amit a munkások készítettek. Mindegyik munkáscsoport dinamitok segítségével fúrta a hegyet, amíg a központba nem értek; bár sok esetben vagy a lyuk vagy az alagút fénye nem volt túl egyenletes. A híd kilátójából látható a Córdoba – Málaga vasútvonal 7-es számú, 'Rocas Llanas' alagútja, melynek hossza 325 m.

Puente del Rey

A híddal szemben található az első nagy homokcsapda, itt volt a felelős személy háza is, mely mára már eltűnt. A homokcsapda olyan szerkezet, amely megtartja a homokot és az egyéb üledékeket, amit a csatorna hordoz magával és így megakadályozza, hogy a következő szakaszba bekerüljenek, majd a vízerőműbe, ezért a homokcsapda feladata döntő volt. A kiszélesített szerkezetet kapukkal zárták le, mely meggátolta, hogy a kanyon következő szakaszába bekerüljön a szennyeződés. Az üzemeltetők veszélynek voltak kitéve a művelet elvégzése során, de nincs hír semmilyen balesetről.

A homokcsapdát magunk mögött hagyva a Rocas Llanas kilátó következik.

Megérkezünk a földutas szakaszra, mely buja növényzettel rendelkezik. Itt kezdődik a Hoyo völgy területe.

Hoyo völgy

Nemsokára a gyalogút hatalmas hegyek között halad keresztül, ami csodálatos látványt nyújt.

A völgyben a Hoyo ház romjait pillanthatjuk meg, héttérben a vasúti alagúttal. A házat a völgyről nevezték el, ahol áll. A kis medencéje, mely a csatornából nyerte a vizét, elláta az itt élő családot vízzel, valamint a kis narancs- és gyümölcsfaligetet és az állatállományt is. A házat még azelőtt építették, hogy a sétány munkálatai megkezdődtek volna, ugyanis az első itt élőkről regisztrált adatok a 19. század végéből származnak.

A házban saját fenntartású gazdaság működött, tehén, csirke, sertés, kecske és juhtenyésztés, melyek jóvoltából sajtot is készítettek. A hetvenes évek végén a házat elhagyták, és aztán menedékként kezdett szolgálni a hegymászóknak. A nyolcvanas években régészeti feltárás után észlelték a középkori iszlám és kasztíliai kerámia jelenlétét, ami arról árulkodik, hogy legalább a 13. század óta létezett itt épület, valószínűleg egy kis tanya vagy munkásház.

A Hoyo ház

Hamarosan ismét a fasétányhoz érkezünk és megkezdődik a kanyon utolsó szakasza, a Gran Gaitán. Néhány szakasz a régi gyalogutak felett 1 m-re helyezkedik el.

A San Cristóbal dombjának magas sziklás tömege, hatalmas üregeivel, mely természetes fülkéket alkot, a "Hornacinas de San Cristóbal" néven ismertek, és amit a sétányról különböző nézőpontokból is megcsodálhatunk.

Hornacinas de San Cristóbal

Alul a régi út maradványai

Megérkezünk a Puente del Canal-hoz, azaz a Csatorna-hídhoz. Régen itt vezették el a vizet egyik oldalról a másikra. Erre a funkcióra néha még ma is használják.

Puente del Canal

Puente del Canal

A Csatorna-híd mellett található a függőhíd, melyen a túra során át kell kelnünk. A híd 105 méter magasan áll és 35 méter hosszan húzódik faltól falig.

Főggőhíd

Megérkezünk a túra utolsó szakaszához, ahol már felfelé vezető lépcsőkön kell másznunk egy darabon, de nem veszélyes.

El Chorro víztározó

Az út vége felé látható az Albercones viadukt. 1926-ban készült kőből és betonból, amely az 1865-ös eredeti vashidat váltotta fel.

Albercones viadukt

Albercones viadukt

Megérkeztünk az út végéhez. Itt le kellett adnunk a sisakokat, viszont El Chorro innét még pár perces séta.

Az út vége

Visszasétáltunk El Chorroba, ott megpihentünk egy kicsit az egyik sörözőben, ittunk egy kis hűsítőt és ettünk is valami hamburger-féleséget, de iszonyat rossz volt. Kb. 3 óránk volt még a vonatindulásig, vissza Malágába, úgyhogy elmentünk egy kicsit sétálni a faluba. Innét is látszottak a hegyek amiket ma már közelebbről is megszemléltünk a túra során. Az úton végig olajfák álltak, ami hamísíthatatlan mediterrán környezetet teremtett, ehhez még a 25-30 fokos meleg is társult. Ha azt vesszük, hogy október van, nem is olyan rossz.

Képek a séta során:

Olajfák

Olajfák

Nemsokára visszamentünk a faluközpontba, nem volt már túl sok kedvünk a sétáláshoz, ma már eleget mentünk, kicsit fáradtak voltunk, úgyhogy a vonatot már ott vártuk meg az állomás közelében üldögélve.

El Chorro - vasútállomás

El Chorro - vasútállomás

Kicsit hosszúnak tűnt a várakozás, ez valószínű azért volt, mert nagyon mentünk volna már vissza, sétálni nem volt kedvünk, az ülést is meguntuk már. Végül megérkezett a vonat, visszavonatoztunk Málagába, majd összeszedtük a csomagjainkat a megőrzőből, átmentünk a mellette lévő autóbusz állomásra és megvártuk a sevillai buszt. Több mint 2 óra alatt értünk Sevillába, de lehet több is volt, az biztos, hogy jóval később érkezett, mint amikorra kellett volna. Sevillában leszálltunk a buszállomáson, onnét még 10 perc lett volna gyalog a szállás, de kicsit eltévedtünk, úgyhogy kissé tovább tartott. 10 óra környékén értünk a szállásunkra, mely a Casco Antiguo negyedben volt, a Pensión Javierben. Egy idős férfi nyitott ajtót, ahogy elnéztük valami magánvállalkozásként üzemeltethetik a feleségével, valamelyikőjük mindig virrasztott, hogy éjszaka is be tudja engedni a vendégeket, kulcsot nem kaptunk a bejárati ajtóhoz, csak a szobánkhoz. Ami a szobánkat illeti, nagyon kicsi volt, szinte csak egy dupla ágy volt benne, de erre a pár napra teljesen megfelelt, úgyse töltöttünk a szálláson sok időt, nem azért jöttünk. Maga a panzió nem nézett ki rosszul belülről, tipikus Andalúz stílusú volt.

Éjszaka nem kellett minket altatni, egy zuhany után hamarosan el is aludtunk, de már alig vártuk, hogy másnap elinduljunk sevillai felfedezőutunkra.

Kapcsolódó bejegyzések:

Spanyolország - Sevilla 1. rész - Caminito del Rey
Spanyolország - Sevilla 2. rész
Spanyolország - Sevilla 3. rész
Spanyolország - Sevilla 4. rész