Costa Blanca - A fehér tengerpart
2017/05/10 - 2017/05/15
6. nap
Alicante - Santa Barbara Castle
Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat Spanyolországban. Egyedül annyi negatívumot tudnék megemlíteni, hogy amíg Malagában és környékén nagyon kedvesek voltak velünk mindenhol, akármelyik boltba vagy bárba mentünk be, itt a Coasta Blancán mindenhol unott fejjel szolgáltak ki minket. Nem mondom, hogy gorombák voltak velünk, de se egy mosoly, se egy kedves szó... Ez némileg meglepett. Lehet már unják a sok turistát, vagy nem tudom...
Kapcsolódó bejegyzések:
Spanyolország - Costa Blanca - 1. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
Alicante - Santa Barbara Castle
Csak este indult a gépünk vissza Leeds-be, így délelőtt még volt időnk csavarogni egy kicsit a városban. A bikaviadal arénát szerettük volna először is megnézni belülről, de mint kiderült hétfőn zárva vannak, így sajnos erről lemaradtunk. Úgy viszont nem mehettünk el a városból, hogy a Santa Barbara kastélyt nem szemléltük volna meg közelebbről. Így hát 9 óra után kiköltöztünk a hostalból, bepakoltuk a cuccunkat a kocsiba, majd gyalog elindultunk a kastély felé.
A Szent Borbála várkastély (Castillo Santa Bárbara) a város melletti Benacantil-hegy tetején található. Az épület 166 méter magasan terül el, aminek köszönhetően az Alicante-öböl szinte teljes egészében belátható – emiatt már a kezdetekben stratégiailag fontos helyszínné vált a település. Érdemes kényelmes cipőben érkezni, hiszen nem csak az ide vezető úton, de a kastély területén is meredek feljárók és csúszós kövek teszik érdekesé a túrát.
A kastély izgalmas látnivalókat rejt – a termek, az udvar és a legfelső szintek egyaránt megtekinthetőek. A várkastélynak három része van, amelyek különböző elnevezése utal arra, hogy más-más korszakokban keletkeztek.
A Szent Borbála várkastély (Castillo Santa Bárbara) a város melletti Benacantil-hegy tetején található. Az épület 166 méter magasan terül el, aminek köszönhetően az Alicante-öböl szinte teljes egészében belátható – emiatt már a kezdetekben stratégiailag fontos helyszínné vált a település. Érdemes kényelmes cipőben érkezni, hiszen nem csak az ide vezető úton, de a kastély területén is meredek feljárók és csúszós kövek teszik érdekesé a túrát.
A kastély izgalmas látnivalókat rejt – a termek, az udvar és a legfelső szintek egyaránt megtekinthetőek. A várkastélynak három része van, amelyek különböző elnevezése utal arra, hogy más-más korszakokban keletkeztek.
A vár látogatása teljesen ingyenes, melyhez az óváros felfelé vezető hosszú lépcsőin juthatunk el, vagy a hegy lábánál lévő liftet használva, ami ugyan nem ingyenes, de csak jelképes összeget kérnek a használatáért. Mi az utóbbit választottuk. A nagy melegben semmi kedvünk nem volt lépcsőzni. A liftből a legfelső emeleten kell kiszállni, mert onnét lefelé haladva szépen be lehet járni az egészet.
Fentről valóban gyönyörű kilátás nyílik szinte az egész városra.
Több épület is található a kastély területén, ahova be lehetett menni. A legtöbb helyen korabeli kiállított tárgyakat láthattunk.
Az egyik helyiségben rengeteg régi fényképet tekinthettünk meg. Az ilyen képek után lenne mindig kedvem megnézni egy olyan filmet, ami abban az időben játszódik, hogy segítsen elképzelni milyen lehetett az élet akkoriban.
Mikor eljutottunk a parkolóhoz, akkor jöttünk rá, hogy kocsival is mehettünk volna. De jó volt ez így, végülis ráértünk.
Visszafelé a lépcsőn mentünk le, lefelé könnyen ment. A látvány miatt mindenképp megérte ezt az utat választani.
Mikor visszaértünk a városba, még mindig volt jócskán időnk a reptérre való indulásig, ezért beültünk egy McDonaldsba megebédelni, majd egy kis nasira az egyik fagyizóba, ahol egy kiadós jégkrém koktélt kértünk. Nagyon finom volt, ha hamarább megtaláljuk, biztos végigkóstoljuk a fél étlapot. Végül elsétáltunk a kikötő melletti parkba és leültünk egy árnyékos helyre, ahonnét búcsúzóul még készítettem néhány képet:
Délután 5 óra körül elindultunk a reptér felé, hamarább mentünk, mert féltünk hogy nehezen fogjuk megtalálni a helyet, ahol le kell adnunk az autót. Ami azt illeti, tettünk 2-3 plusz kört mire megtaláltuk, de nem volt annyira vészes, végülis ott volt a reptértől nem messze. Gond nélkül visszaszolgáltattuk az autót. Ott meg se nézték van-e rajta esetleg valami sérülés, csak annyit kérdeztek, hogy teli tankkal vittük-e vissza. Minden nagyon gyorsan ment. Kivittek minket a reptérre, ott még várakoztunk 2-3 órát felszállásig. Egy érdekes dolog, hogy felszálláskor, amikor a kapuhoz engedték ki az embereket, kértek tőlünk egy másik személyazonossági igazolványt is az útlevélen kívül. Értetlenül álltunk a dolog előtt, ráadásul a fickó nem is volt túl kedves, de bemutattuk a jogosítványunkat és gond nélkül tovább engedtek. Nem tudjuk mire volt ez jó. Később hallottuk, hogy magyarok hamis okmányokkal utaztak, és valahol lebuktak, ezért lehetett ez a fokozott ellenőrzés.
Fentről valóban gyönyörű kilátás nyílik szinte az egész városra.
 |
| A Postiguet strand |
 |
| A kikötő és környéke felülnézetből |
 |
| Városrészlet |
 |
| A bikaviadal aréna |
Több épület is található a kastély területén, ahova be lehetett menni. A legtöbb helyen korabeli kiállított tárgyakat láthattunk.
Az egyik helyiségben rengeteg régi fényképet tekinthettünk meg. Az ilyen képek után lenne mindig kedvem megnézni egy olyan filmet, ami abban az időben játszódik, hogy segítsen elképzelni milyen lehetett az élet akkoriban.
 |
| Régen a tengerpart nem a fürdőzők paradicsoma volt |
 |
| Strandoló emberek a la Postiguet-en |
Mikor eljutottunk a parkolóhoz, akkor jöttünk rá, hogy kocsival is mehettünk volna. De jó volt ez így, végülis ráértünk.
Visszafelé a lépcsőn mentünk le, lefelé könnyen ment. A látvány miatt mindenképp megérte ezt az utat választani.
Mikor visszaértünk a városba, még mindig volt jócskán időnk a reptérre való indulásig, ezért beültünk egy McDonaldsba megebédelni, majd egy kis nasira az egyik fagyizóba, ahol egy kiadós jégkrém koktélt kértünk. Nagyon finom volt, ha hamarább megtaláljuk, biztos végigkóstoljuk a fél étlapot. Végül elsétáltunk a kikötő melletti parkba és leültünk egy árnyékos helyre, ahonnét búcsúzóul még készítettem néhány képet:
 |
| Egy nagyon szép papagályvirág |
Délután 5 óra körül elindultunk a reptér felé, hamarább mentünk, mert féltünk hogy nehezen fogjuk megtalálni a helyet, ahol le kell adnunk az autót. Ami azt illeti, tettünk 2-3 plusz kört mire megtaláltuk, de nem volt annyira vészes, végülis ott volt a reptértől nem messze. Gond nélkül visszaszolgáltattuk az autót. Ott meg se nézték van-e rajta esetleg valami sérülés, csak annyit kérdeztek, hogy teli tankkal vittük-e vissza. Minden nagyon gyorsan ment. Kivittek minket a reptérre, ott még várakoztunk 2-3 órát felszállásig. Egy érdekes dolog, hogy felszálláskor, amikor a kapuhoz engedték ki az embereket, kértek tőlünk egy másik személyazonossági igazolványt is az útlevélen kívül. Értetlenül álltunk a dolog előtt, ráadásul a fickó nem is volt túl kedves, de bemutattuk a jogosítványunkat és gond nélkül tovább engedtek. Nem tudjuk mire volt ez jó. Később hallottuk, hogy magyarok hamis okmányokkal utaztak, és valahol lebuktak, ezért lehetett ez a fokozott ellenőrzés.
Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat Spanyolországban. Egyedül annyi negatívumot tudnék megemlíteni, hogy amíg Malagában és környékén nagyon kedvesek voltak velünk mindenhol, akármelyik boltba vagy bárba mentünk be, itt a Coasta Blancán mindenhol unott fejjel szolgáltak ki minket. Nem mondom, hogy gorombák voltak velünk, de se egy mosoly, se egy kedves szó... Ez némileg meglepett. Lehet már unják a sok turistát, vagy nem tudom...
Kapcsolódó bejegyzések:
Spanyolország - Costa Blanca - 1. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
