Costa Blanca - A fehér tengerpart
2017/05/10 - 2017/05/15
2. nap
Vízesés-túra, sáta a dinoszaroszok között
és látogatás Villajoyosa városába
A parkolótól még kb. 5 percet kellett sétálnunk felfelé egy dombos úton. Itt-ott be-be nézegettünk a házak udvarára. Némelyik nagyon jól nézett ki. Mint pl. ez a narancsfa egy ház udvarán:
és látogatás Villajoyosa városába
Másnap, mivel nem állítottunk be ébresztőórát, kicsit később keltünk a tervezettnél. 10 óra körül azért sikerült elindulnunk a szállásról. Először bementünk reggelizni egy pizzázóba. A csaj olyan fapofával szolgált ki minket, hogy majdnem a kajától is elment az étvágyunk. Semmi mosoly, semmi kedves szó... Sajnos ezt Alicantéban több helyen is tapasztaltuk.
Reggeli után elmentünk a parkolóba az autóért és elindultunk megnézni a Fonts d'Algar vízesést, ami Benidormtól 12 km-re és 3 km-re a Callosa d'en Sarriá nevű településtől található. Útközben fotózgattam kicsit az autóból, de csak némelyik sikerült jól. Az út végig rendkívül látványos volt, hol pálmafákkal végig ültetett utakon, hol magasba nyúló hegyek között vezetett az utunk. Aminek nagyon örülök, hogy sikerült lencsevégre kapnom Osborne egyik bikáját, mely egy kisebb hegy tetején állt. Íme:
Hogy mi is Osborne bikái és mi a történetük? Nos, nem más, mint egy bika formájú dekorációs elem, ami végigkísér minket a spanyol utakon az utazás során. Először egy Jérezből származó brandy, a Veterano címkéjét díszítette, később Spanyolország szimbólumává nőtte ki magát. Ez a bika jelenik meg a spanyol zászlókon, ez Spanyolország bikája. Osborne az egyik leghíresebb családi borpincészet neve. 1772-ben alapították, és Spanyolországban ez volt a második. A története a 18. század végéig nyúlik vissza, amikor egy angol férfi, Thomas Osborne Mann Cádizba látogatott, hogy jerezi bort exportáljon. Később Puerto de Santa Maríában több pincészet tulajdonosa lett 2 másik társával. Azon a helyen, ahol Osborne megalapította saját pincészetét, még ma is ott áll, és rendkívüli hírnévnek örvend. 1956-ban Osborne felkérte Manuel Prieto-t, hogy tervezzen egy szimbólumot, amin hirdetheti a termékeit. Prieto erre ezt a bikát javasolta, amit a spanyol utak mentén állítottak fel, akkor még saját termékük, a brandy hirdetőtábájaként. Az elsőt a Madrid és Burgos közötti autópályán helyezték ki. Az első bikák még fából készüétek, ám az időjárás viszontagságai miatt fémre cserélték őket. A bikák mintegy 4000 kilót nyomnak, 14 méter magasak és 150 négyzetméteres területet foglalnak el. 1962-re csaképp 500 bika lett kihelyezve az utakra. Mára már csak 90 maradt. 1988-ban a törvény szerint minden reklámot el kellett tüntetni az autópályákról, így Osborne úgy döntött eltávolítja róla a feliratokat, hogy megtarthassa a fekete bikákat az utakon. Kb. ennyi a története. Mi 3-at láttunk belőle az utazásaink során, de sajnos csak ezt az egyet sikerült lefotóznom.
Íme néhány jól sikerült kép, amit az autóból csináltam az út során:
Igazából bárhol megállhattunk volna szétnézni, mert mindenhol nagyon szép tájak voltak. Rendkívül jól mutattak pl. a hegyekre épített tipikus spanyol házak. A hegyekről már nem is beszélve, amik szinte körülölelik a Costa Blancát. Bár, nem azok a zöld hegyek voltak, mint amiket jól ismerünk, ezek kopár, sivár hegyormok voltak, mégis volt bennük valami csodálatra méltó. Ahogy végignéztünk a tájon a barna szín volt az uralkodó, de ezen nem is csodálkoztunk, hiszen Spanyolországban voltunk.
Fél 12 környékén érkeztünk a célpontunkhoz. Ott kiválasztottunk egy parkolóhelyet a sok közül, ahol 2 euróért egész napos jegyet kaptunk.
 |
| Jól mutatott az autó a lila virágok mögött |
A parkolótól még kb. 5 percet kellett sétálnunk felfelé egy dombos úton. Itt-ott be-be nézegettünk a házak udvarára. Némelyik nagyon jól nézett ki. Mint pl. ez a narancsfa egy ház udvarán:
Egy kis patakocska az út mentén:
Lehet csak nekem volt kicsit furcsa, de még nem láttam korábban olyat, hogy egy étteremnek az udvarán medence volt és a vendégek csobbanhattak egyet. Itt több ilyen is volt.
Lehet csak nekem volt kicsit furcsa, de még nem láttam korábban olyat, hogy egy étteremnek az udvarán medence volt és a vendégek csobbanhattak egyet. Itt több ilyen is volt.
És végre megérkeztünk a célhoz. Ez itt már a vízeséshez vezető kis hidacska:
Már itt az elején is volt látnivaló, ezeket a részeket még jegy nélkül lehetett metekinteni. A kilátás lenyűgöző volt innét a hegyekre.
Már itt az elején is volt látnivaló, ezeket a részeket még jegy nélkül lehetett metekinteni. A kilátás lenyűgöző volt innét a hegyekre.
A bejáratnál készítettek mindenkiről képet, amit visszafelé jövet meg lehetett vásárolni 5 euró ellenében, valamint egy kulcstartót is, ami szintén 5 euró volt. Mi nem éltünk a lehetőséggel. Maga a jegy a vízeséshez 4 euróba került.
A Fonts d' Algar vízesés egy természetes képződmény, mely több szikláról lehulló, természetes fürdőhelyekkel tarkított természeti csodát mutat be az arra látogatóknak. A vízesés különböző szintjei között kis fahidakon lehet közlekedni. A legszebb az alsó rész volt, ahol egy sziklákkal szegélyezett barlangrészben zúdul le a víz fentről. Ebben fürödni is lehet, ha valaki bírja a hideget, ugyanis a víz hőfoka télen-nyáron 18 fok.
A falépcsőkön fölfelé menet még találkozunk kisebb vízesésekkel, de ez a lenti a legnagyobb és a legszebb. A tájkép viszont az egész területen gyönyörű szép. A virágzó fák, a kövek közt hömpölygő víz a kiépített kis fahidak alatt és a hegyek, amik körülveszik, csodálatos látványt nyújtanak.
A vízesés után visszasétáltunk az autóhoz, a parkolóban megkérdeztük a parkolóőröket, hogy merre találjuk a Dinoszaurusz Parkot, mert ha már ott voltunk, ezt sem szerettük volna kihagyni. Útbaigazítottak minket, nem volt messze onnét, kb. 1-2 km, felfelé a dombon. Útközben sok narancsfát láttunk, amik hálóval voltak védve, gondolom, hogy a nap ne égesse szét őket. El tudom képzelni milyen meleg lehet itt, ha még a narancsfákat is árnyékolni kell.
A Cactus d'Algar-ban, Callosa d'En Sarria közelében található Dino Park első hallásra gyermekorientáltnak tűnik, ám annyira szépen kiépítették és annyira élethűen készítették el a dinoszauroszokat, hogy egy felnőtt számára is hatalmas élmény látni őket, arról nem is beszélve, hogy egy kaktusz-botanikus kertben állították ki ezeket a dinókat. Tehát nem csak a sok-sok évvel ezelőtt kihallt állatok "életre keltése", hanem maga a kert, a növények, a rengeteg fajta kaktusz is nagyon látványos és érdekes. A belépő 15 euró /a felnőtt jegy/, de mindenképp megéri! Most pedig teszünk egy kis időutazást és bemutatom részletesen a DinoParkot.
Rögtön az elején néhány kiállított csontvázat láthattunk és egy nagyon érdekes, ősrégi növényt, a sárkányfenyőt.
A Dimetrodon kb. 260 millió évvel ezelőtt élt, USA és Európa területén. Ez a 3 méteresre növő hüllőféle, az idejének a csúcsragadozója volt. A mozgása nem volt se gyors, se ügyes. A hátán a hatalmas kinövés a testhőmérsékletének szabályozására szolgált. A Dimetrodon azon kevés teremtmény a Dino Parkban, ami nem dinoszaurusz.
Az Allosauruszt kicsinyével és 2 tojással "keltették életre" egy elkerített kis részen. Kb. 150 millió évvel ezelőtt éltek, Ausztrália, Tanzánia és USA területén. A ragadozók közé tartozott és 12 méteresre nőtt. Húsevő volt ugyan, de néhány tudós szerint a fogazata nem volt alkalmas arra, hogy nagy állatokra vadásszon. Így valószínűleg csak dögökkel táplálkozott.
Mint a legtöbb dinoszaurusz a Parkban, ez is hangot ad ki magából és időnként mozog is.
Egy kis dinójátszótér is volt a gyerekek számára.
Ezután kicsit gyönyörködtünk a tájban és a növényekben a következő dinoszauruszig:
A Plateoszaurusz 210 millió évvel ezelőtt élt. Németország, Svájc és Franciaország területén. Növényevő volt és 7 méteresre nőtt. A maga idejében ez volt az egyik dinoszaurusz, amelyik a legnagyobb állománnyal rendelkezett. Valószínűleg csordában éltek és együtt kerestek élelmet. A fogaik nem voltak alkalmasak a rágásra, ezért egyben kellett lenyelniük a leveleket. Az élelem felaprítódott a gyomrukban. Ebben segítségükre voltak a kövek is, amiket megettek.
A Pteranodon 80-85 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Halakkal táplálkozott, a teljesen szétnyitott szárnyak fesztávolsága 7 m volt. A Pteranodon azon kevés ragadozó madarak közé tartozott, aminek nem voltak fogai, de egyedülálló álkapoccsal rendelkezett. Halakra vadásztak, amik akár több tíz kilométerre voltak a fészektől.
Kicsit távolabb érdekes kaktuszféléket sikerült lencsevégre kapnom.
A Maiaszaura 75 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Ez a növényevő 9 méteresre nőtt. Azon kevés dinoszauroszok közé tartozott, akik sokáig gondozták a kicsinyeiket azután hogy kikeltek a tojásból, akár több, mint egy évig is. Lapos csőrrel és vastag orral rendelkezett, a szemei előtt pedig egy kis, tüskés fejdíszt viselt. A fejdíszt talán a hímek a párzási időszakban, a vetélytársak felöklelésére használhatták. Két és négy lábon egyaránt mozgott, és úgy tűnik nem volt védelme a ragadozókkal szemben, kivéve talán izmos farkát és azt, hogy csordában élt, amik rendkívül nagy méretűek voltak, akár több százan is lehettek.
A Spinoszaurusz 80 millióévvel ezelőtt élt Egyiptomban és Marokkóban. Húsevő volt és akár 18 méteresre is megnőtt. A kifejlett egyed minden idők legnagyobb szárazföldön élő dinoszaurusza volt. Akár 19 tonnát is nyomott a súlya. A koponyája a 2 métert is elérhette.
A Coelophysis 220 millió évvel ezelőtt élt USA és Tanzánia területén. Ez a nagy gyík húsevő volt és 3 méteresre nőtt. Felmerült, hogy kannibálok voltak, ugyanis a hasüregében saját leszármazottainak a csontjait is megtalálták. Ám ezt bizonyítani nem tudták, más szakértők szerint azok a maradványok csupán kisebb hüllők csontvázai voltak. Annak ellenére, hogy egy nagyon régi dinoszauruszról beszélünk, rengeteg csontmaradványt fedeztek fel tőlük.
A Tyrannosaurus Rex 65 millió évvel ezelőtt élt USA-ban és Kanadában. Ez a hatalmas húsevő 12 m hosszúra is megnőtt. Ezek a fiatal példányok, amik itt láthatók, éppen együtt játszanak. A játék segítette fejleszteni az érzékeiket. A kifejlett példányok minden idők legkegyetlenebb pusztítói voltak.
A Morelladon 125 millió évvel ezelőtt élt Spanyolország területén. Növényevő volt és 6 méter hosszúra nőtt és kb. 2,5 méter magasra. Csak 2013. májusában fedezték fel ezt a dinoszauruszfajtát, Morella városának közelében, Spanyolország Valencia tartományában. Nevét a felfedezés helyéről kapta. A megtalált csontok alapján feltételezhetően kettő és négy lábon is tudott mozogni. A hátán egy sor csontos tüske sorakozott, amelyek valószínűleg egy 60 cm magas vitorlás púpot alkottak. Ennek funkciója vitatott, több lehetséges feltételezés is van róla. Egyesek szerint az állat hőleadását segíthette, mások szerint itt raktározta el a tápanyagot ínségesebb időkre, de feltételezik azt is, hogy ennek segítségével kommunikáltak vagy egyszerűen csak az ellenség megfélemlítésére használták.
A Diplodocus még nem volt készen, csak a váza volt látható. Ez a dinó 145 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Ez a hatalmas növényevő 26 méter hosszúra is megnőtt. Klasszikus dinoszaurusz formával rendelkezett, hosszú nyaka és hosszú farka volt. Utóbbit még a ragadozók ellen is bevethette, mellyel akár halált is okozhatott.
Ami a dinoszauruszok felépítését illeti, egy nagyobb állat elkészítéséhez 3 hónap szükséges és több, mint 30 ember dolgozik rajta.
Ezután ismét egy Allosaurus következett, kicsit másként ábrázolva, mint a Park elején.
Nem messze tőle egy elég ijesztő ősállatot láthattunk, sajnos információt nem írtak róla.
Mellette egy kis pihenő övezet volt, ahol még a kuka is dinóformájú.
A közelben egy kis ananászültetvényt is láthattunk és mégtöbb érdekes kaktuszfélét.
A Deinonychus 120 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Húsevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Ők a leginteligensebb állatok közé tartoztak. Csoportosan vadásztak, ravaszul és összehangoltan.
A Tricerotops 65 millió évvel ezelőtt élt, szintén az USA területén. Ez a 9 méteres növényevő azon fajok egyike volt, akik saját bőrükön tapasztalták a dinoszauruszok kihalását. A késő Mesozoico korban éltek, amikor a mai Mexikó területére becsapódott egy hatalmas meteorit.
A Stegosaurus 144 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Növényevő volt és 9 méteresre nőtt. A legismertebb dinoszauruszok közé tartozik. Az agyuk nem volt nagyobb egy diónál, alig voltak képesek kontrollálni a testüket. Ha megtámadták őket vagy csak meg akarták félemlíteni a támadót, vérvörösre változtatták a tüskéiket és ez elijesztette az ellenséget.
Az Edaphosaurus 151 - 290 millió évvel ezelőtt élt az USA-ban. 3 méteresre nőtt és növényekkel táplálkozott. A hátán lévő hatalmas pajzsot arra használta, hogy összegyűjtse a nap sugarainak melegét egy hideg éjszaka után. Csak legalább egy órás melegedés után volt képes újra elindulni.
A Velociraptort azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom. Minden idők leggyorsabb és legkegyetlenebb gyilkosai voltak. 75 millió évvel ezelőtt éltek, a késő kréta kor végén. Igazából 2 lábon járó tollas húsevő volt, és legfeljebb fél méter magas és 2 méter hosszú. Itt a Dinó parkban inkább a Jurassic Parkból ismert változatát készítették el, ketrecbe zárva.
A Chasmosaurus 72 millió évvel ezelőtt élt, Kanada területén. Növényevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Ez az egyetlen dinoszaurusz, amelynek maradványai között megkövesedett bőrdarabokat is találtak. Így biztosan tudjuk, hogy a bőre kemény és erős volt, számos kiemelkedő dudorral.
A Parasaurolophus 76 millió évvel ezelőtt élt, au USA és Kanada területén. Ez a 8 méteres növényevő rendelkezett egy koponya-fejdísszel, mely a légzőszervekhez kapcsolódott. Arra használta, hogy egy impozáns és mély hangot hallasson. Valószínűsítik, hogy emiatt a szerv miatt a hallása nagyon fejlett volt. Két és négy lábon egyaránt közlekedett.
A Parasaurolophus alatt található egy gyermek medence, delfin szoborral, mely vizet fúj, valamint a közelében egy fotózáshoz készült dinó fej és néhány törött tojás. A medence alkalmas fürdőzésre is.
A közelben egy újabb Tricerotopsot láttunk, amint kikandikál a kaktuszok közül.
Ezután a park fő tere következett. Itt több dinóval is találkozhattunk. A tér fő alakja a Tyrannosaurus Rex, mely minden idők legfélelmetesebb dinoszaurusza volt.
A tér másik fő alakjai a 2 Brachiosaurus. Ez a dinó fajta 140 millió évvel ezelőtt élt, Algéria és Portugália területén. Növényevő volt és akár 30 méter hosszúra is megnőtt, magassága pedig a 9 métert is elérhette. Az 1970-es évekig a Bracchiosaurus volt a legnagyobb dinoszaurusz, amit felfedeztek. 4 lábon járt, hosszú nyaka és farka volt, viszonylag kicsi agya.
A dinoszauruszokon kívül régészeti homokozó és más dinós játékok is voltak, valamint egy fán lévő ősmadár. Volt itt egy büfé is, aminek nagyon örültünk, mert már korgott a gyomrunk. Valamint itt található a 3D-s mozi is, ami egy aranyos kis dinótörténetet mutatott be.
A Fő tér mellett található a "Font Salva", ami tulajdonképpen egy nagy szökőkút.
A Shuvuuia nevű sivatagi madár 80 millió évvel ezelőtt élt, Mongólia területén. Húsevő volt és mindössze 60 cm hosszúra nőtt, ezzel a legkisebb dinoszaurusznak számít és ez a faj volt a felfedezettek közül a legelső, amelyik tollakat viselt a testén. Ugyanazon a területen élt, mint a legismertebb dinók, pl. a Velociraptor.
Ezután elindultunk visszafelé, de útközben még találtunk némi érdekességet, amit addig nem láttunk, egy dinó csontvázat, egy kis csobogót, valamint mégegy dinoszauruszt is.
A Polacanthus 125 millió évvel ezelőtt élt, az Egyesült Királyság területén. Növényevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Hátát vastag csontlemezek borították, oldalát és vállát tuskék védték, ezek csontos kinövések voltak, amik szinte bevehetetlen erődöt képesztek teste körül.
Mellette, egy kis tavacska szélén egy ősmadár "heverészett". Sajnos nem találtam leírást róla, így nem tudom melyik fajba tartozott.
Ezzel végeztünk a múltban való sétával. Nekem nagyon tetszett, kicsit betekintést nyerhettünk a több millió évvel ezelőtti világba.
Mivel még fiatal volt az idő, Alicantéba visszafelé menet, megálltunk Villajoyosában. Ez egy régi halászfalu, házainak falai színesre vannak meszelve, ami nagyon egyedivé teszi a városképet. A festésnek korábban az volt a szerepe, hogy a halászok könnyebben hazataláljanak a hosszú halászat után. Ez a halászfalu jelleg a mai napig fennmaradt.
Leparkoltunk az egyik utcában közel a tengerparthoz, nagy nehezen sikerült parkolójegyet vennünk. Az automata mindig visszadobta a pénzt, aztán rájöttünk, valószínű azért, mert túlságosan elapróztuk. Lesétáltunk a tengerpartra. Villajoyosa ezen a részén homokos parttal rendelkezik, viszont kicsit lejjebb már sziklás, köves.
Ehhez a partszakaszhoz egy történet is fűződik. 1915-ben Andrés Martínez Segarra egy tengeri fürdőt épített itt, ami 1970-ig létezett. A kikötőhöz legközelebb eső strandot úgy nevezik, hogy "Basseta de l'oli", azaz Víztároló, abból kifolyólag, hogy eléggé védett területen van és alig vannak hullámok. Június 23-án itt ünneplik a Szent János esti /la noche de San Juan/ mágikus szertartást: leander koronákat dobnak a vízbe azoknak a hajótörötteknek és halászoknak az emlékére, akik a tengeren haltak meg, máglyákat készítenek régi tárgyakkal és éjfélkor átugorják a 9 legelső hullámot.
Megérkeztünk a kikötőhöz. Szebbnél szebb yachtok és más hajók sorakoztak a vízen. Mellette volt egy nagy zöld park is, ahol néhány hajózással kapcsolatos tárgy volt kiállítva és egy csónak.
Elindultunk a másik irányba, végig a Paseo Marítimo-n/. Közben fotóztunk a környéken. A part mentén végig megfigyelhetők az élénkre festett színes házak, amik remek hangulatot kölcsönöznek a partszakasznak.
Egy szoborra bukkantunk a parton, ami José María Esquerdo Zaragoza-nak állít emléket, aki spanyol orvos, pszichiáter és politikus volt és természetesen Villajoyosa szülötte. Orvosként a mentális betegekkel és az őket körülvevő jogi problémákkal foglalkozott. A szobrot 2012-ben állították.
Elértünk a kissé sziklás, kavicsos tengerparti részhez, ami nagyon látványos volt.
Ezután bementünk kicsit szétnézni a városba. Sok helyen itt is a tipikus spanyolos szűk utcácskákkal találkozhattunk. Az utcákat és tereket gyakran tarkítják a színes házak között pálmafák és olajfák, mely még hangulatosabb kinézetet ad a városnak. Központja azonban mindenki igényeit kielégíti, a drága éttermektől a kávéházakon át az ajándékboltig minden megtalálható itt. Emellett a városban gyakoriak a szabadtéri vásárok, ahol a halászok is kiviszik a friss halakat és a helyi termelők a portékáikat.
A város építészeti látnivalókkal bőséggel rendelkezik. Mivel csak pár óránk volt, így nyilván nem jártuk körbe az egész falut, csak a tengerpart közelében, de így is láttunk néhány érdekességet.
Az óváros közepén található egy 16. századi városfal, mely védelemként szolgált. A 16. század elején a város egy súlyos berber támadást szenvedett el, ekkor jöttek rá a védelmi hiányosságokra és utána kezdték el építeni a falat, egy királyi rendelet alapján, mely kimondta, hogy Alicante és Valencia között a tengerpart vonalában védelmet kell kiépíteni. Kezdetben a város csak egy védelmi kastéllyal rendelkezett, melynek romjait a falba integrálták. A fal súlyos károkat szenvedett az örökösödési háború során, bár később kijavították, de azt követően csak árnyéka volt régi fényének.
A városfal tövében egy szobor is található. Sajnos nem találtam róla semmilyen információt.
A város több híddal is rendelkezik, mi csak egyet láttunk, a közúti forgalomra szolgáló hidat, az Amadorio folyó felett, mely alig csörgedezik. Ez az egyik legrégebbi és legszebb híd Alicante és Valencia között.
Szintén említésre méltó a templom, ami az Óvárosban található, az elején egy Mária szoborral.
Ezt követően visszasétáltunk a parkolóba, mert lassan lejárt a jegyünk és már mi is nagyon fáradtak voltunk. A parkoló környékén még készítettünk néhány fotót, mert az is nagyon szép és rendezett környék volt.
Ha valaki ide látogat, érdemes még megnézni a Csokoládé múzeumot, ahol állítólag nem csak betekintést nyerhetünk a csokoládé gyártás rejtelmeibe, hanem meg is kótolhatjuk az egyes termékeket. A tengerpart közelében található 16. századi őrtorony, a Torre de Aguilo, szintén nevezetes látványosság, valamint ha van időnk rá, keressük fel Villajoyosa strandjait, melyből számtalan található a városban. Nekünk sajnos ezekre már nem jutott idő.
Visszakocsikáztunk Alicantéba, kicsit kifújtuk magunkat a szálláson és újult erővel esti sétára indultunk Alicante óvárosába, a Santa Barbara negyedbe, mely a város egyik nevezetessége közé tartozik. Nem is válaszhattunk volna jobb helyet a sétára, mint a szűk sikátorok, a fehér, falán cserepes növényekkel díszített lakóházak között barangolni. Bár, mivel magaslaton fekszik, a dombra felmászni nem esett jól, de mindenképp megérte.
A San Nicolás katedrálist a 17. század elején építették, reneszánsz stílusban.
Végezetül egy reggeli kép a város egyik utcájáról, háttérben a Santa Maria bazilikával:
Az éjszaka ismét zajos volt, üvegcsörömpölés és hasonlók, de már kezdtük megszokni...
Kapcsolódó bejegyzések:
A falépcsőkön fölfelé menet még találkozunk kisebb vízesésekkel, de ez a lenti a legnagyobb és a legszebb. A tájkép viszont az egész területen gyönyörű szép. A virágzó fák, a kövek közt hömpölygő víz a kiépített kis fahidak alatt és a hegyek, amik körülveszik, csodálatos látványt nyújtanak.
Néhol lubickoló embereket is láttunk a vízben. Az idő kellemes volt, nem az a tűző nap, kicsit felhős ég, de fülledt levegő. Ennek ellenére volt, akiknek jól esett egy kis megmártózás.
A vízesés után visszasétáltunk az autóhoz, a parkolóban megkérdeztük a parkolóőröket, hogy merre találjuk a Dinoszaurusz Parkot, mert ha már ott voltunk, ezt sem szerettük volna kihagyni. Útbaigazítottak minket, nem volt messze onnét, kb. 1-2 km, felfelé a dombon. Útközben sok narancsfát láttunk, amik hálóval voltak védve, gondolom, hogy a nap ne égesse szét őket. El tudom képzelni milyen meleg lehet itt, ha még a narancsfákat is árnyékolni kell.
A Cactus d'Algar-ban, Callosa d'En Sarria közelében található Dino Park első hallásra gyermekorientáltnak tűnik, ám annyira szépen kiépítették és annyira élethűen készítették el a dinoszauroszokat, hogy egy felnőtt számára is hatalmas élmény látni őket, arról nem is beszélve, hogy egy kaktusz-botanikus kertben állították ki ezeket a dinókat. Tehát nem csak a sok-sok évvel ezelőtt kihallt állatok "életre keltése", hanem maga a kert, a növények, a rengeteg fajta kaktusz is nagyon látványos és érdekes. A belépő 15 euró /a felnőtt jegy/, de mindenképp megéri! Most pedig teszünk egy kis időutazást és bemutatom részletesen a DinoParkot.
Rögtön az elején néhány kiállított csontvázat láthattunk és egy nagyon érdekes, ősrégi növényt, a sárkányfenyőt.
A sárkányfenyő /Wollemia Nobilis/ az araukáriafélék élő kövületnek számító egyfajú nemzetsége. 1994-ben bukkantak rá az ausztráliai sivatagban, mindössze csak 39 páldánya maradt fenn. A Botanikus Kert számára olyan élmény rátalálni egy ilyen fára, mint amikor egy biológus egy élő dinoszauruszt fedez fel. A sárkányfenyők 165 millió évvel ezelőtt éltek a Földön. A Park 2006-tól rendelkezik ilyen növénnyel.
 |
| A csontváz mellett jobbra a sárkányfenyő |
A Dimetrodon kb. 260 millió évvel ezelőtt élt, USA és Európa területén. Ez a 3 méteresre növő hüllőféle, az idejének a csúcsragadozója volt. A mozgása nem volt se gyors, se ügyes. A hátán a hatalmas kinövés a testhőmérsékletének szabályozására szolgált. A Dimetrodon azon kevés teremtmény a Dino Parkban, ami nem dinoszaurusz.
 |
| Dimetrodon |
 |
| Dimetrodon |
Mint a legtöbb dinoszaurusz a Parkban, ez is hangot ad ki magából és időnként mozog is.
 |
| Allosaurusz |
 |
| Az Alloszaurusz kicsinye és tojásai |
Egy kis dinójátszótér is volt a gyerekek számára.
 |
| Egy kis vízesés |
 |
| Egy dinófej a falból "kinőve" |
 |
| A kép jobb oldalán egy érdekes kaktusz Dél-Amerikából |
A Plateoszaurusz 210 millió évvel ezelőtt élt. Németország, Svájc és Franciaország területén. Növényevő volt és 7 méteresre nőtt. A maga idejében ez volt az egyik dinoszaurusz, amelyik a legnagyobb állománnyal rendelkezett. Valószínűleg csordában éltek és együtt kerestek élelmet. A fogaik nem voltak alkalmasak a rágásra, ezért egyben kellett lenyelniük a leveleket. Az élelem felaprítódott a gyomrukban. Ebben segítségükre voltak a kövek is, amiket megettek.
 |
| Plateoszaurusz |
 |
| Maiaszaura |
 |
| Spinoszaurusz |
 |
| Kaktuszültetvény |
A Tyrannosaurus Rex 65 millió évvel ezelőtt élt USA-ban és Kanadában. Ez a hatalmas húsevő 12 m hosszúra is megnőtt. Ezek a fiatal példányok, amik itt láthatók, éppen együtt játszanak. A játék segítette fejleszteni az érzékeiket. A kifejlett példányok minden idők legkegyetlenebb pusztítói voltak.
A Morelladon 125 millió évvel ezelőtt élt Spanyolország területén. Növényevő volt és 6 méter hosszúra nőtt és kb. 2,5 méter magasra. Csak 2013. májusában fedezték fel ezt a dinoszauruszfajtát, Morella városának közelében, Spanyolország Valencia tartományában. Nevét a felfedezés helyéről kapta. A megtalált csontok alapján feltételezhetően kettő és négy lábon is tudott mozogni. A hátán egy sor csontos tüske sorakozott, amelyek valószínűleg egy 60 cm magas vitorlás púpot alkottak. Ennek funkciója vitatott, több lehetséges feltételezés is van róla. Egyesek szerint az állat hőleadását segíthette, mások szerint itt raktározta el a tápanyagot ínségesebb időkre, de feltételezik azt is, hogy ennek segítségével kommunikáltak vagy egyszerűen csak az ellenség megfélemlítésére használták.
 |
| Morelladon |
A Diplodocus még nem volt készen, csak a váza volt látható. Ez a dinó 145 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Ez a hatalmas növényevő 26 méter hosszúra is megnőtt. Klasszikus dinoszaurusz formával rendelkezett, hosszú nyaka és hosszú farka volt. Utóbbit még a ragadozók ellen is bevethette, mellyel akár halált is okozhatott.
Ami a dinoszauruszok felépítését illeti, egy nagyobb állat elkészítéséhez 3 hónap szükséges és több, mint 30 ember dolgozik rajta.
 |
| A félkész Diplodocus |
Ezután ismét egy Allosaurus következett, kicsit másként ábrázolva, mint a Park elején.
Nem messze tőle egy elég ijesztő ősállatot láthattunk, sajnos információt nem írtak róla.
Mellette egy kis pihenő övezet volt, ahol még a kuka is dinóformájú.
A közelben egy kis ananászültetvényt is láthattunk és mégtöbb érdekes kaktuszfélét.
A Deinonychus 120 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Húsevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Ők a leginteligensebb állatok közé tartoztak. Csoportosan vadásztak, ravaszul és összehangoltan.
 |
| Deinonychus |
A Tricerotops 65 millió évvel ezelőtt élt, szintén az USA területén. Ez a 9 méteres növényevő azon fajok egyike volt, akik saját bőrükön tapasztalták a dinoszauruszok kihalását. A késő Mesozoico korban éltek, amikor a mai Mexikó területére becsapódott egy hatalmas meteorit.
A Stegosaurus 144 millió évvel ezelőtt élt az USA területén. Növényevő volt és 9 méteresre nőtt. A legismertebb dinoszauruszok közé tartozik. Az agyuk nem volt nagyobb egy diónál, alig voltak képesek kontrollálni a testüket. Ha megtámadták őket vagy csak meg akarták félemlíteni a támadót, vérvörösre változtatták a tüskéiket és ez elijesztette az ellenséget.
Az Edaphosaurus 151 - 290 millió évvel ezelőtt élt az USA-ban. 3 méteresre nőtt és növényekkel táplálkozott. A hátán lévő hatalmas pajzsot arra használta, hogy összegyűjtse a nap sugarainak melegét egy hideg éjszaka után. Csak legalább egy órás melegedés után volt képes újra elindulni.
A Velociraptort azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom. Minden idők leggyorsabb és legkegyetlenebb gyilkosai voltak. 75 millió évvel ezelőtt éltek, a késő kréta kor végén. Igazából 2 lábon járó tollas húsevő volt, és legfeljebb fél méter magas és 2 méter hosszú. Itt a Dinó parkban inkább a Jurassic Parkból ismert változatát készítették el, ketrecbe zárva.
A Chasmosaurus 72 millió évvel ezelőtt élt, Kanada területén. Növényevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Ez az egyetlen dinoszaurusz, amelynek maradványai között megkövesedett bőrdarabokat is találtak. Így biztosan tudjuk, hogy a bőre kemény és erős volt, számos kiemelkedő dudorral.
A Parasaurolophus 76 millió évvel ezelőtt élt, au USA és Kanada területén. Ez a 8 méteres növényevő rendelkezett egy koponya-fejdísszel, mely a légzőszervekhez kapcsolódott. Arra használta, hogy egy impozáns és mély hangot hallasson. Valószínűsítik, hogy emiatt a szerv miatt a hallása nagyon fejlett volt. Két és négy lábon egyaránt közlekedett.
A Parasaurolophus alatt található egy gyermek medence, delfin szoborral, mely vizet fúj, valamint a közelében egy fotózáshoz készült dinó fej és néhány törött tojás. A medence alkalmas fürdőzésre is.
 |
| "Foto"-szaurusz |
A közelben egy újabb Tricerotopsot láttunk, amint kikandikál a kaktuszok közül.
Ezután a park fő tere következett. Itt több dinóval is találkozhattunk. A tér fő alakja a Tyrannosaurus Rex, mely minden idők legfélelmetesebb dinoszaurusza volt.
A tér másik fő alakjai a 2 Brachiosaurus. Ez a dinó fajta 140 millió évvel ezelőtt élt, Algéria és Portugália területén. Növényevő volt és akár 30 méter hosszúra is megnőtt, magassága pedig a 9 métert is elérhette. Az 1970-es évekig a Bracchiosaurus volt a legnagyobb dinoszaurusz, amit felfedeztek. 4 lábon járt, hosszú nyaka és farka volt, viszonylag kicsi agya.
A dinoszauruszokon kívül régészeti homokozó és más dinós játékok is voltak, valamint egy fán lévő ősmadár. Volt itt egy büfé is, aminek nagyon örültünk, mert már korgott a gyomrunk. Valamint itt található a 3D-s mozi is, ami egy aranyos kis dinótörténetet mutatott be.
 |
| Régészeti homokozó |
 |
| A 3D-s mozi két főszereplője |
A Shuvuuia nevű sivatagi madár 80 millió évvel ezelőtt élt, Mongólia területén. Húsevő volt és mindössze 60 cm hosszúra nőtt, ezzel a legkisebb dinoszaurusznak számít és ez a faj volt a felfedezettek közül a legelső, amelyik tollakat viselt a testén. Ugyanazon a területen élt, mint a legismertebb dinók, pl. a Velociraptor.
A Polacanthus 125 millió évvel ezelőtt élt, az Egyesült Királyság területén. Növényevő volt és 5 méter hosszúra nőtt. Hátát vastag csontlemezek borították, oldalát és vállát tuskék védték, ezek csontos kinövések voltak, amik szinte bevehetetlen erődöt képesztek teste körül.
Mellette, egy kis tavacska szélén egy ősmadár "heverészett". Sajnos nem találtam leírást róla, így nem tudom melyik fajba tartozott.
Ezzel végeztünk a múltban való sétával. Nekem nagyon tetszett, kicsit betekintést nyerhettünk a több millió évvel ezelőtti világba.
Mivel még fiatal volt az idő, Alicantéba visszafelé menet, megálltunk Villajoyosában. Ez egy régi halászfalu, házainak falai színesre vannak meszelve, ami nagyon egyedivé teszi a városképet. A festésnek korábban az volt a szerepe, hogy a halászok könnyebben hazataláljanak a hosszú halászat után. Ez a halászfalu jelleg a mai napig fennmaradt.
Leparkoltunk az egyik utcában közel a tengerparthoz, nagy nehezen sikerült parkolójegyet vennünk. Az automata mindig visszadobta a pénzt, aztán rájöttünk, valószínű azért, mert túlságosan elapróztuk. Lesétáltunk a tengerpartra. Villajoyosa ezen a részén homokos parttal rendelkezik, viszont kicsit lejjebb már sziklás, köves.
Ehhez a partszakaszhoz egy történet is fűződik. 1915-ben Andrés Martínez Segarra egy tengeri fürdőt épített itt, ami 1970-ig létezett. A kikötőhöz legközelebb eső strandot úgy nevezik, hogy "Basseta de l'oli", azaz Víztároló, abból kifolyólag, hogy eléggé védett területen van és alig vannak hullámok. Június 23-án itt ünneplik a Szent János esti /la noche de San Juan/ mágikus szertartást: leander koronákat dobnak a vízbe azoknak a hajótörötteknek és halászoknak az emlékére, akik a tengeren haltak meg, máglyákat készítenek régi tárgyakkal és éjfélkor átugorják a 9 legelső hullámot.
 |
| A tengerpart környéke |
 |
| A tengerpart környéke |
 |
| Világítótorony a tengerben |
 |
| Egy körforgalom |
Megérkeztünk a kikötőhöz. Szebbnél szebb yachtok és más hajók sorakoztak a vízen. Mellette volt egy nagy zöld park is, ahol néhány hajózással kapcsolatos tárgy volt kiállítva és egy csónak.
 |
| A falu látképe a kikötőből |
Elindultunk a másik irányba, végig a Paseo Marítimo-n/. Közben fotóztunk a környéken. A part mentén végig megfigyelhetők az élénkre festett színes házak, amik remek hangulatot kölcsönöznek a partszakasznak.
Egy szoborra bukkantunk a parton, ami José María Esquerdo Zaragoza-nak állít emléket, aki spanyol orvos, pszichiáter és politikus volt és természetesen Villajoyosa szülötte. Orvosként a mentális betegekkel és az őket körülvevő jogi problémákkal foglalkozott. A szobrot 2012-ben állították.
Elértünk a kissé sziklás, kavicsos tengerparti részhez, ami nagyon látványos volt.
Ezután bementünk kicsit szétnézni a városba. Sok helyen itt is a tipikus spanyolos szűk utcácskákkal találkozhattunk. Az utcákat és tereket gyakran tarkítják a színes házak között pálmafák és olajfák, mely még hangulatosabb kinézetet ad a városnak. Központja azonban mindenki igényeit kielégíti, a drága éttermektől a kávéházakon át az ajándékboltig minden megtalálható itt. Emellett a városban gyakoriak a szabadtéri vásárok, ahol a halászok is kiviszik a friss halakat és a helyi termelők a portékáikat.
Az óváros közepén található egy 16. századi városfal, mely védelemként szolgált. A 16. század elején a város egy súlyos berber támadást szenvedett el, ekkor jöttek rá a védelmi hiányosságokra és utána kezdték el építeni a falat, egy királyi rendelet alapján, mely kimondta, hogy Alicante és Valencia között a tengerpart vonalában védelmet kell kiépíteni. Kezdetben a város csak egy védelmi kastéllyal rendelkezett, melynek romjait a falba integrálták. A fal súlyos károkat szenvedett az örökösödési háború során, bár később kijavították, de azt követően csak árnyéka volt régi fényének.
A város több híddal is rendelkezik, mi csak egyet láttunk, a közúti forgalomra szolgáló hidat, az Amadorio folyó felett, mely alig csörgedezik. Ez az egyik legrégebbi és legszebb híd Alicante és Valencia között.
 |
| A híd alatti rész |
 |
| A hídon |
 |
| Díszes lámpa-aljzat a hídon |
Ezt követően visszasétáltunk a parkolóba, mert lassan lejárt a jegyünk és már mi is nagyon fáradtak voltunk. A parkoló környékén még készítettünk néhány fotót, mert az is nagyon szép és rendezett környék volt.
Ha valaki ide látogat, érdemes még megnézni a Csokoládé múzeumot, ahol állítólag nem csak betekintést nyerhetünk a csokoládé gyártás rejtelmeibe, hanem meg is kótolhatjuk az egyes termékeket. A tengerpart közelében található 16. századi őrtorony, a Torre de Aguilo, szintén nevezetes látványosság, valamint ha van időnk rá, keressük fel Villajoyosa strandjait, melyből számtalan található a városban. Nekünk sajnos ezekre már nem jutott idő.
Alicante - Óváros
Visszakocsikáztunk Alicantéba, kicsit kifújtuk magunkat a szálláson és újult erővel esti sétára indultunk Alicante óvárosába, a Santa Barbara negyedbe, mely a város egyik nevezetessége közé tartozik. Nem is válaszhattunk volna jobb helyet a sétára, mint a szűk sikátorok, a fehér, falán cserepes növényekkel díszített lakóházak között barangolni. Bár, mivel magaslaton fekszik, a dombra felmászni nem esett jól, de mindenképp megérte.
A San Nicolás katedrálist a 17. század elején építették, reneszánsz stílusban.
 |
| San Nicolás katedrális |
Végezetül egy reggeli kép a város egyik utcájáról, háttérben a Santa Maria bazilikával:
Az éjszaka ismét zajos volt, üvegcsörömpölés és hasonlók, de már kezdtük megszokni...
Kapcsolódó bejegyzések:
Spanyolország - Costa Blanca - 1. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése