3. nap
Guadalest, Altea és Javea
Guadalest
Mai első állomásunk a Guadalest völgyben fekvő Guadalest nevű festői falucska volt, mely Alicantétól 63 km-re található. Igyekeztünk időben elindulni, így kicsivel 10 óra után már ott is voltunk a helyszínen. A parkolás a városközpontban egész napra ha jól emlékszem 2 euró volt, amit a parkolóőrnek kell fizetni a parkoló bejáratánál. Már a parkoló környéke is lenyűgöző volt, amint a falu mögött tornyosultak a hatalmas hegyek.
Először benéztünk a Látogató Központba, ahol ingyenesen kaptunk térképet, ráadásul az ott lévő hölgy még be is karikázgatta nekünk merre menjünk és mit nézhetünk meg.
 |
| A látogató központ |
Elindultunk a falu központjába, ahol egymás után sorakoztak a múzeumok és a különféle holmikat áruló ajándékboltok. Mindegyik múzeumba 4 euró volt a belépő.
A
Tortura Medieval, azaz a középkori kínzóeszközök múzeumát nem hagyhattuk ki. Rengeteg kínzóeszközt állítottak ki a 3 szintes épületben. Amit hiányoltam, az a kevés illusztrávió volt és azok is inkább csak rajzokon. Jobban örültem volna, ha bábukkal szemléltetik az egyes kínzóeszközök működését és látványosabb is lett volna. A másik negatívum a túlzsúfoltság volt.
 |
| A Kínzóeszközök Múzeuma |
A földszinten kellett jegyet venni, ahol már kiállított tárgyak is voltak, de a tárgyak nagy része az emeleteken volt.
Néhány tárgy a repertoárból:
A
Függő kalitka érdekessége, hogy az eszköz feltalálója, a Verdun nevű francia város püspöke, Guillaume de Haraucourt, 14 évre volt elzárva az első kalitkába, amit elkészített.
A Francia király, XI. Lajos a kastélya szentélyébe akasztotta ki ezeket a kalitkákat, hogy morbid örömmel gyötörje a foglyait. Ennek a látható helyekre kiakasztott függő börtönnek a küldetése az volt, hogy elrettentse a szabálysértőket, megmutatva, hogy milyen kálvária vár rájuk, ha elfogják őket. Az esetek nagy részében hagyták éhen és szomjan pusztulni a foglyokat; a dögevő madarak ették meg a testüket, sokszor még élve.
 |
| A függő kalitka |
 |
| Kínzószék |
A
Vasálarc többféle formában létezett, attől függöt, hogy ki tervezte. A nyilvános megalázás elérésére használták, valamint azon emberek kicsúfolására, akik szabályt sértettek, valamint hangoztatták elégedetlenségüket a hatalommal szemben. Rengeteg nő is áldozatul esett a maskaráknak, akiket gyengének minősítettek, mert elfáradtak a munkában vagy a folytonos teherbeesések miatt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezekkel az eszközökkel azokat büntették, akik elégedetlenek voltak az egyházi és világi hatalmommal.
 |
| Vasálarc |
A történelem során sokféle úton-módon égették meg az áldozatokat: az egyik leghíresebb mód a máglya volt, több ismert alak is így lelte halálát, pl. Juana de Arco vagy Miguel Servet, a híres spanyol orvos és teológus. A
Rostélyt még a Római Birodalom idejéből ismerték és arra használták, hogy megperzseljék az embereket. A Samoa sziget és a mexikói hódítás során a spanyol seregek arra használták a módszert, hogy saját magukat etessék. San Lorenzo szintén így halt meg, ő volt a leghíresebb áldozata a Rostélynak és sok vallásos ember állítja, hogy birtokol a csontjaiból.
 |
| A Rostély |
A
Nyújtólétrát azokon alkalmazták, akik saját maguktól nem akartak vallani. Az áldozat kezeit hozzákötözték a létra felső részéhez, a lábait pedig az alsóhoz és addig nyújtották, amíg a vállai ki nem mozdultak a helyéről. Ha még ekkor se vallott, akkor tovább folytatták, majd megégették a testét és ha még ekkor sem vallotta magát bűnösnek, akkor a bíróság köteles volt ártatlannak nyilvánítani.
 |
| Nyújtólétra |
A történelem folyamán az
Akasztófa volt a legtöbbet használt módszer. De nem mindig arra szolgált, hogy elvegye az áldozatok életét. A középkor elején a foglyul esjtett rabokat hüvelykujjuknál és a lábujjuknál fogva lógatták fel, az akasztást csak kivételes esetekben alaklmazták. Egészen addig, amíg el nem terjedt Európában a 18. században.
Amíg nem kezdték el alkalmazni az angol akasztást /ahol a nyakuknál fogva megkötözték és lelógatták, aminek a következtében azonnal meghalt a fogoly/, az áldozatok hatalmas kínokon esetek át a haláluk előtt, ugyanis megkötözött nyakkal a földről kezdték el őket lassan felemelni, így lassú halállal és szenvedések közepette haltak meg, annyi idő alatt, amennyit a hóhér jónak látott.
 |
| Akasztófa |
A
Fűrészt már Rómában is alkalmazták, amikor a Tizenkettek Tanácsa elfogadta a Fűrész használatát, hogy ezzel büntessék a speciális büntetteket elkövető foglyokat, de valójában ennek az eszköznek a használata Caligula császár idején terjedt el. Azt állították róla, hogy rosszabb, mint a máglyahalál, mivel fejjel lefelé függesztették fel az embereket és a két lábuk között vágták ketté az eszközzel, így tovább tartott, amíg az áldozat elvérzik, és mivel az agy hosszú ideig rendelkezik oxigén ellátással, így tovább marad eszméleténél, néha még órákig életben maradtak. A lutheránus Németországban a felkelő parasztok fejét vágták le az eszközzel. Franciaországban pedig ezzel vágták ketté a boszorkányokat, akik az inkvizíció szerint a Sátánnal szövetkeztek.
 |
| Fűrész |
 |
| Függő kalitka |
A
Csavargók nyakláncát a bűnözők viselték. Többféle nyaklánc volt forgalomban, mindenkinek a bűne súlyossága szerintit kellett viselnie. Az alábbi példányt azok a szerencsejátékosok viselték, akik elfeledkeztek a családjuk anyagi helyzetéről. Az árusok nyaklánca nehéz mérlegekből állt, láncokkal összekötve, az illegális vadászoké pedig a legyilkolt állatok darabjaiból, amit a fej köré tekertek láncokkal, amíg rothadásnak nem indultak.
 |
| Csavargók nyaklánca |
 |
| Különböző szúró szerszámok |
A
Hordó: Első ránézésre kicsit nevetségesnek tűnhet, amikor valaki ebben a hordóban tartózkoik, de a szenvedő félnek nem így tűnt. Kétféle hordó volt: aminek az alja zárt és mindenféle szennyezett vizet, vizeletet és székletet öntöttek bele és kiállították a fő térre, a másik nyitott volt, hogy a benne lévő személy sétálhasson az utcákon, valamint a fő téren, elzárva ebbe a szerkezetbe. Időnként vasállarcot is viselniük kellett a szájukon, ami mégrosszabbá tette a büntetést. Általában azokat a részegeket büntették ezzel, akik molesztálták az embereket, vagy negatív dolgokat beszéltek a hatalomról részegségük közepette. Európa különböző pontjain is használták a 19. század végéig.
 |
| Hordó |
Fejsze: Amikor a tolvaj kezét levágják, azt a mai napig ismerhetjük az iszlám országok szokásaiból. Európában is használták mindennapi procedúraként egészen a 18. század végéig. Volt egy kegyetlenebb szokás is, amikor vaskalapáccsal összezúzták az áldozat kezét, amíg teljesen szét nem roncsolódott, amit később amputálni kellett.
 |
| Fejsze |
Inga: Az alap kihallgató eszközök közé tartozott, legalábbis az inkvizítori kódex szerint, amit Mária Tereza hagyott jóvá 1769-ben, amikor más országokban már évek óta beszüntették, mint pl. Angliában. Először is az áldozat csuklóját hátul összekötötték, majd a kötésnél fogva felakasztották az ingára, ezután erőszakosan felemelték, ami a csontokban olyan fájdalmas deformációkhoz vezetett, mely sokszor visszafordíthatatlan volt. Ha a fogoly nem vallotta magát bűnösnek, a lábaira súlyokat kötöttek, ezáltal a vállai is kirándultak a helyéről. Ha még ezután sem vallotta magát bűnösnek, szabadon engedték.
 |
| Inga |
Kínpad: Az áldozatot ráfektették a deszkára, kezeit a feje fölé húzták, s végtagjait súlyokhoz - később görgőkhöz - erősítették. Emelőkkel feszítettek és lazítottak a fogoly végtagjait tartó köteleken. Amint nyúlnak a végtagok nagyon fájdalmasak. Ez a csontok diszlokációjához vezet, ami végül elviselhetetlenné válik.
Az inkvizíció alatt Torquemada népszerűsítette ezt a módszert, különösen Spanyolországban. Bár
a történelmi bizonyítékok azt sugallják, hogy különösen a férfiaknál
használták, van egy eset is, Anne Askew, egy protestáns költő, akit
megkínoztak, majd megégettek.
Az információcserén túlmenően a kínzók pszichológiát is alkalmaztak, áldozataikat arra kényszerítették, hogy nézzék, hogyan kínoznak meg másokat. Ez még gyorsabb módja volt a vallomások megszerzésének.
 |
| A kínpad |
 |
| Buzogány |
Garázdálkodók fuvolája: Ez a hangszer formájú eszköz valószínűleg Hollandiából származik, a 17-18. században használták. A fuvola nyakörvszerű részét a nyak köré helyezték, az összes ujját bezárták az eszköz erre kialakított peckeibe. A peckeket a hóhér megszorította, amennyire jónak látta. Ezzel az eszközzel leginkább a lázadókat és garázdálkodókat büntették.
 |
| A garázdálkodó fuvolája |
 |
| Így alkalmazták a fuvolát |
Kaloda: Fából készült büntető eszköz. A bűnös kezét és lábát a kaloda kétfelé nyíló lapjai közé csukták. A megszégyenítés mellett testi szenvedést is okozott. A büntetést leginkább vásár- és ünnepnapokon, nagyobb nyilvánosság előtt hajtották végre a bíró háza előtt, a templomkertben, a pellengérnél vagy a börtönben. A hóhér, a kisbíró vagy maga a bíró zárta be az elítéltet a kalodába. A büntetés alatt nyilvánosan kikiáltották, hogy az elítélt milyen bűncselekményért kapta a büntetést, és el kellett viselnie a tisztes életű asszonyok, gyerekek csúfolódásait, hajigálásait. Néhol a büntetést pénzzel meg lehetett váltani. Néha az áldozatokat hagyták éhen és szomjan pusztulni kalodába zárva.
 |
| Kéz és láb kaloda |
Forró csipeszek és fogók: Ezeket a fémből készült eszközöket szinte mindig izzó állapotban használták, hogy kegyetlenebb legyen a büntetés és nagyobb félelmet keltsen az áldozatban, amikor közelítették a testéhez. A csipeszek és fogók arra szolgáltak, hogy levágják a melleket, orrakat, füleket vagy kéz és lábujjakat. Szent Ágotát is ilyen eszközökkel kínozták halálra a 3. században, mert visszautasította Quintín kormányzót.
Jelölő vasak: Európában használták az 1700 és 1800-as években, arra használták, hogy megjelöljék az elítélteket, általában a vállon, arcon vagy homlokon. Az elkövetett bűn szerint, betű vagy szimbólumkódot égettek rájuk izzó vassal. A bűnügyi nyilvántartásba ilyen módon regisztrálták őket.
 |
| Forró csipeszek és fogók valamint jelölő eszközök |
 |
| Tüske- és tövisnyaklánc |
 |
| Vasálarcok |
 |
| Övek |
 |
| Hóhér |
Csörlő: Meztelenre vetkőztették az áldozatot, majd összekötözték kezét, lábát a facsörlő alatt. Ezután a végrehajtó bemetszést csinált az elítélt hasán, kihúzott egy béldarabot, hozzákötötte a kampóhoz, mely a kötél végén lógott és a kötelet tekerni kezdte. Az áldozat látja, amint a belei körbetekerődnek a testén és lassú halállal hal meg elvérezve. Az európai hadseregnél a a katonaszökevényeken és az árulókon alkalmazták. Szent Telmo-t is ilyen módon végezték ki.
 |
| Csörlő |
Daráló: Ezzel az eszközzel összeroncsolták az áldozat kezeit és lábait, amiket többé nem tudott használni. Vallatáskor alkalmazták.
 |
| Daráló |
Lefejező: Az áldozat állát a belső sávba helyezték, majd lassan leengedték a tetejét, míg szét nem roncsolta az állát, majd végül szétrobbant a koponyája és borzasztó halált hal.
 |
| Lefejező |
Szamár: Általában két vastag deszkát szegeltek össze, majd az élüket hegyesre faragták. Apró fogakkal díszítették a „paripát”, majd szétfeszítették a meztelen áldozat lábait, és ráültették. Ezután súlyokat raktak a lábaira, és egészen addig vártak, amíg a szerencsétlen a beleit ki nem ontotta. Ha az áldozat még ezután is élt, egyszerűen az utcára hajították.
 |
| Szamár |
Kihallgatószék: A leggyakoribb vallatóeszköz volt. Az áldozatot meztelenül beleültették a székbe és megkötözték. Így első perctől fogva szenvedett, ahogy a tüskék a testébe szúródtak. Néha ütéseket is mértek a vállára és a lábaira, hogy fokozzák a fájdalmat.
 |
| Kihallgatószék |
 |
| Erényöv |
 |
| Lefejezőgép |
 |
| Súlyok |
 |
| Karóbahúzás eszköze |
A
Mozgásgátló eszközt úgy alkalmazták, hogy az áldozat lábait, kezeit és nyakát a megfelelő helyekre illesztettél, meggátolva így a mozgását.
 |
| Mozgásgátló eszköz |
 |
| Megszégyenítő eszközök |
A sok kínzóeszközök után evezzünk kicsit vidámabb vizekre. Ez volt az egyetlen múzeum, ahová bementünk Guadalestben, noha volt még jópár, miniatűr múzeumtól kezdve minden, és biztosan érdekesek voltak azok is, de sajnos véges volt a pénztárcánk.
Tovább sétálgattunk a kicsiny falucska utcáin, ahol szebbnél-szebb kép tárult a szemeink elé.
Szebbnél szebb kirakatok sorakoztak egymás után:
Bementünk a Casa típika nevű múzeumba, mely annyit tesz, Típikus ház. Itt megfigyelhettük milyen házban éltek a 18. században a spanyol emberek. A belépés ide ingyenes volt, viszont cserében nem készíthettünk fotókat, amit nagyon sajnáltam, mert érdemes lett volna megörökíteni.
 |
| Egy típikus 18. századi ház - múzeum |
 |
| A Casa típica múzeuma kívülről /jobbra/ |
Pár lépéssel arrébb egy templomot fedeztünk fel, amit szintén ingyenesen megnézhettünk.
Castillo de San Juan
/Szent Jáos Kastély/
Ez a kicsiny falucska rendelkezik egy kastéllyal is, ami bár fizetős volt, de mindenképp meg szerettünk volna nézni, mert szeretünk a régi várakban és kastélyokban kóborolni. A spanyol várak pedig amúgyis mindig látványosak. Jegyet az épületben lehet venni.
 |
| A Castillo de San Juan bejárata |
A kastély több helyiséggel is rendelkezik, amiket inkább a szerénység jellemez, semmint a nagy pompa.
Az alábbi képen egy sima falióra látható, a régi időkből. Ám, ha jobban megfigyeljük, lerí róla a spanyolsága, ugyanis a tetejét egy bikaviadal jelenet díszíti, mely az alatta lévő képen kinagyítva látható.
 |
| Bikaviadal jelenet egy faliórán |
A szobák szintén szerényebb bútorokkal voltak berendezve.
Persze itt-ott akadtak gazdagabban díszített bútordarabok is, mint pl. ez:
 |
| Fürdőszoba |
 |
| Kilátás a kastély ablakából |
A kastély után a fő térre látogattunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a falu alatt elterülő völgyre a tóval.
A kastélyhoz tartozik egy másik rész is, mely a sziklákra épült. A másik jegy ide is érvényes volt, csak be kellett mutatnunk. A tetejéről nagyszerű a kilátás.
 |
| A temető |
 |
| A temető |
Ezzal be is jártuk szinte az egész falut. A parkolóba visszafelé menet még 2 érdekes fotót azért ellőttünk:
 |
| Kézzel készített járművek - múzeum |
 |
| A flamenco bár innét sem hiányozhat |
Következő állomásunk a fehér házairól híres Altea volt. A parkolással itt nem sokat vesződtünk, a belváros szélén rengeteg ingyenes parkoló van. Meg is lepődtünk, hogy sehol nem volt parkoló óra, még meg is kérdeztünk az egyik rendőrt a közelben, hogy biztos nem kell-e fizetni. De azt mondta, hogy nem. Ekkor megnyugodtunk és elindultunk a tengerpart felé, ami innét nem volt túl közel, de közben legalább alkalmunk volt egy kis városnézésre.
Altea az 1950-es évektől kezdődően, - köszönhetően a kellemes időnek, a strandoknak és a fehérre festett házfalak között kanyargó utcácskák labirintusának - a turizmusból él. Északról a Serra de Bernia vonulata védelmezi.
Végre leértünk a tengerpartra. Nagyon szépen megfigyelhető itt Alteában az, amiről a Costa Blanca híres: a fehér homokjáról. Bár, itt inkább kavicsos a strand, mint homokos, de fehér színű, ami rendkívüli összhangban van a város épületeivel.
 |
| A La Roda strand bejárata |
Mivel aznap még nem ettünk semmit, így kerestünk a tengerpart közelében valami olyan helyet, ahol nem tengeri herkentyűket tálalnak fel. Találtunk is egy kebabost, ahol rendkívül kiadós ebédet kaptunk és az ízére sem panaszkodhattunk. Ezután jóllakottan elindultunk felfedezni Altea óvárosát.
A lépcsőkkel teli szűk utcácskákon egy kilátóhoz jutottunk.
Kétségkívül az óváros legszebb épülete a Parroquia Nuestra Senora del Consuelo, a kék kupolájával és fehér falú templomával. A hangulatos téren éttermek sokasága sorakozik.
 |
| Parroquia Nuestra Senora del Consuelo |
Playa de la Granadella
/Granadella strand/
Mai utolsó állomásunk Jávea volt, ami Alteatól még jó 40 percnyire található. Pontosabban egy eldugott kis strandot, a Playa de la Granadella-t szerettünk volna megnézni Javea közelében, amit nem volt könnyú megtalálnunk, de a látvány miatt megérte.
Találtunk egy gyalogutat felfelé, ahova felmentünk egy darabon, a kilátás végett.
Nem időztünk itt túl sokáig, mert már fáradtak voltunk és Alicantéba visszafelé kb. 2 órás út állt előttünk. Visszafelé út közben ellőttem pár képet a kocsiból:
 |
| Javea közelében |
 |
| Egy alagút a sziklák alatt |
Alicantéban, amint visszatértünk a szállásra és mentünk volna fel a lépcsőn a szobánkba, meglepve fordultunk hátra, amikor meghallván, hogy magyarul beszélünk, náhány magyar turista megszólított minket. Kiderült, hogy tanárok voltak és osztálykirándulásra hozták a gyerekeket, de annyira megijedtek, amikor meglátták ezt a hostalt, hogy ha nem találkoznak velünk, lehet másik helyet keresnek. Az ijedtségük oka az volt, hogy láttak több arab ruhába öltözött férfit is az épületben és a személyzetet sem tartották valami bizalomgerjesztőnek. Megnyugtattuk őket, hogy nyugodtan ott maradhatnak, nem lesz semmi baj, mi már a 3. napja vagyunk ott. Nekünk igazából fel sem tűnt, hogy arabok is voltak a panzióban, mi nem láttuk őket, de mi már úgyis megszoktuk, mert itt Leedsben is hemzsegnek.
Később még kimentünk egy esti sétára a kikötőbe, de arről nem készültek fényképek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése