Costa Blanca - A fehér tengerpart
2017/05/10 - 2017/05/15
5. nap
Elche és Benidorm
Elche a Vinalopo folyó /legtöbbször csak száraz medre jelzi/ mentén kb. 200 ezer lakosú nagyváros, mely Alicantétől csak 23 km-re, az ország legforróbb vidékén fekszik.
A La Alcudia, amit tekinthetünk a mai város elődjének, a mostani helytől 10 km-re helyezkedett el. A város eredeti lakosai karthágóiakból, ibérekből és Rómából idevándoroltakból tevődött össze. Később a várost Ilici-nek nevezték.
Elche később, a 13. században elvesztette fontosságát, amikor a mórok miatt kissé északabbra kellett költözniük. A 13. században II. Jakab aragóniai király vette vissza a várost a móroktól, a Reconquista alatt. A 18. században szépen, csenben folyamatosan növekedett, majd a 19. században a vasút és az ipari fellendülés segítségével, ami megalpozta a ma már hagyományos elche-i iparágnak mondható cipőipart a városban, ismét fontosabb szerepet kapott a város.
Egy parkolóban a Palmeral de Europa, azaz Europa pálmaerdeje közelében parkoltunk le. Onnét pár perc sétára meg is találtuk ezt a hatalmas parkot a rengeteg pálmafával.
Európa pálmaerdeje Elche legnagyobb, legsajátságosabb nevezetessége. A város déli szegélyén 170 ezernél is több pálmafa alkotja ezt az Európában egyedülálló, de még a Közel-Keleten vagy Afrikában is ritka pálmaerdőt. A hagyomány szerint a várost ostromló karthagoi katonák köpködték szét a datolya magokat, de az is lehet, hogy az erdő mégrégebbi eredetű. Gondosan óvják, öntözik, a 100-150 évre becsült, 20-35 m magasra is megnövő pálmákat.
A Molí del Real, azaz Királyi Malom egy tizennyolcadik századi lisztőrlő malom. Bár valószínűleg iszlám eredetű, mégis a városi park és a város egyik legnagyobb nevezetességei közé tartozik, mely a folyó partján található a pálmaerdő szélén. A nyolcvanas években felújították és jelenleg az épületben az Elche-i Szépmúvészeti Múzeum látható.
Folytattuk tovább sétánkat a halamas parkban, ahol nem csak pálmafákat láthattunk. Hol egy szobor, hol egy kis tó, hol más érdekességek tűntek fel a szemeink előtt.
Kedvencem az a sárkány volt, amely az egyik pálmafán mászott felfelé. Rendkívül ötletes.
Nagyon szép és hangulatos volt a pálmapark, de olyan iszonyatos meleg volt, hogy még a fák árnyákaiban sem lehetett elviselni, ezért a tervezettnél kevesebb időt töltöttünk a városban. Így visszaballagtunk az autóhoz, még mielőtt a város többi részét is felfedezhettük volna.
Nem ugyanazon az úton mentünk vissza a parkolóba, amerre jöttünk, hanem egy pálmákkal teli gyalogúton vágtunk át, ami nagyon hangulatos volt, csak a nap ne égetett volna annyira.
Az autóban a hőmérő 41 fokot mutatott, amire azért kikerekedett a szemünk. Tikkasztó hőség volt, de nem gondoltuk volna, hogy májusban ez elérheti a 40 fokot is.
Még mielőtt elindultunk volna Benidormba, megnéztünk egy tengerparti részt Elchében, de erről nem készült sok kép, mivel rengeteg ember volt kint a parton és nehéz volt így jó képet készíteni.
Következő állomásunk Benidorm volt. Nem gondoltuk, hogy ott kevésbé lesz meleg, de Benidormot mindenképp meg szerettük volna nézni.
Az egykori halászfalu egy égig érő épületekkel teli üdülővárossá alakult át. A város az 1950-es években indult rohamos fejlődésnek. Benidormban van az egyik legtöbb szállás a Földközi-tenger partján. A nyári hónapokban lakosainak száma megközelíti az egymilliót. A rengeteg felhőkarcoló miatt a spanyol Manhattenként is emlegetik a várost, mely a Costa Blanca egyik legnépszerűbb üdülőhelyévé nőtte ki magát. Ebben a városban biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvére való szórakozást.
A parkolóhellyel nem volt könnyű dolgunk, végül egy föld alatti garázsban parkoltunk le. Nem volt olcsó a parkolójegy, de szerencsére nem kellett egy teljes napit kifizetni, így csak pár órára fizettünk elő.
Mit mást is nézhetnénk meg először egy tengerparti városban, mint a tengerpartot. Természetesen első utunk oda vezetett.
A városnak van egy nagyon szépen kiépített kilátója, mely a parttól nem messze található. Ez a kötelező látnivalók közé tartozik, ha valaki arra jár. Mi sem hagyhattuk ki.
Benidorm valóban csodálatos, magával ragadó város. Sajnálom, hogy a tikkasztó hőség miatt nem tudtuk jobban felfedezni, de ilyenkor már vonzott a víz magához. Mivel fürdóruhát nem vittünk magunkkal, így irány vissza Alicante és a tengerpart.
Korai volt még az idő és mire leértünk Alicante tengerpartjára még mindig jócskán sütött a nap.
A Costa del Sol-al ellentétben a Costa Blanca tengerpartjai nem a gyorsan mélyülő kategóriába tartoznak, hanem jó messzire be lehet menni és még akkor is csak térdig ér a víz. Így volt ez Alicantéban is, ráadásul nem voltak azok a nagy hullámok, mint Malagában és a víz is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. Ezen meg is lepődtem, mert sokkal hidegebbre számítottam.
Miután kistrandoltuk magunkat az esti séta nem maradhatott el a városban, ahol ezúttal is fedeztünk fel olyan utcákat, amerre még eddig nem jártunk. Most is a kikötő melletti parkban kezdtük a sétát, ahol a hatalmas léggyökerekkel rendelkező fák hangulatosan ki voltak világítva.
Visszafelé betévedtünk egy kedves kis sétálóutcába, ahol különböző gombafigurák díszítették végig az utcát.
Az esti séta után visszavonultunk a szállásunkra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Spanyolország - Costa Blanca - 1. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
Elche és Benidorm
Utolsó előtti napunkon szerettünk volna még mengézni néhány várost a környéken, így próbáltunk időben felkelni, ami nem igazán sikerült, de 10 óra körül azért el tudtunk indulni. Persze ez nem volt olyan egyszerú, mert ahogy kiléptünk a szállásról, láttuk, hogy épp futóverseny van. Ezzel a gond csak az volt, hogy a parkoló garázs, ahol a kocsink állt épp abban az utcában volt, ahol a futóverseny és nem tudtuk, hogy ki lehet-e menni kocsival. Így vártunk egy kicsit, de csak nem akart vége lenni a versenynek. Még meg is kérdeztem ott a biztonsági őköket, hogy meddig fog tartani, mire azt a választ kaptam, hogy amíg az utolsó ember be nem ér a célba. Ok, ezzel sokat segítettek... Úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, mi kiállunk a parkolóból. Volt ugyan egy sáv, ami nem volt lezárva, de az buszsáv volt és nem tudtuk, hogy azon most közlekedhetünk-e. Aztán mire vagy 10 percet vártunk, az egyik rendező végre intett, hogy menjünk nyugodtan, a buszsáv használható. Hamarább is mondhatták volna...
Szóval így indult a reggel. Végre elindultunk Elche felé, amiről az hírlik, hogy ott van a legtübb pálmafa egész Európában, így ez kihagyhatatlan látnivaló volt, mivel annyira imádom a pálmákat. A mai nap volt a legmelegebb mióta itt voltunk a Costa Blancán, ez kicsit romba is döntötte a tervünket, de ne szaladjunk ennyire előre.
Elche
Elche a Vinalopo folyó /legtöbbször csak száraz medre jelzi/ mentén kb. 200 ezer lakosú nagyváros, mely Alicantétől csak 23 km-re, az ország legforróbb vidékén fekszik.
A La Alcudia, amit tekinthetünk a mai város elődjének, a mostani helytől 10 km-re helyezkedett el. A város eredeti lakosai karthágóiakból, ibérekből és Rómából idevándoroltakból tevődött össze. Később a várost Ilici-nek nevezték.
Elche később, a 13. században elvesztette fontosságát, amikor a mórok miatt kissé északabbra kellett költözniük. A 13. században II. Jakab aragóniai király vette vissza a várost a móroktól, a Reconquista alatt. A 18. században szépen, csenben folyamatosan növekedett, majd a 19. században a vasút és az ipari fellendülés segítségével, ami megalpozta a ma már hagyományos elche-i iparágnak mondható cipőipart a városban, ismét fontosabb szerepet kapott a város.
Európa pálmaerdeje Elche legnagyobb, legsajátságosabb nevezetessége. A város déli szegélyén 170 ezernél is több pálmafa alkotja ezt az Európában egyedülálló, de még a Közel-Keleten vagy Afrikában is ritka pálmaerdőt. A hagyomány szerint a várost ostromló karthagoi katonák köpködték szét a datolya magokat, de az is lehet, hogy az erdő mégrégebbi eredetű. Gondosan óvják, öntözik, a 100-150 évre becsült, 20-35 m magasra is megnövő pálmákat.
A Molí del Real, azaz Királyi Malom egy tizennyolcadik századi lisztőrlő malom. Bár valószínűleg iszlám eredetű, mégis a városi park és a város egyik legnagyobb nevezetességei közé tartozik, mely a folyó partján található a pálmaerdő szélén. A nyolcvanas években felújították és jelenleg az épületben az Elche-i Szépmúvészeti Múzeum látható.
 |
| A Malom előtti tér |
 |
| A Malom |
 |
| A Malom |
Miközben a malmot megnéztük kívülről, kicsit kitekintettünk Elche utcáira is, melyről íme pár kép, bár nincs túl sok látnivaló rajta, de azért ezt is megörökítettük:
Kedvencem az a sárkány volt, amely az egyik pálmafán mászott felfelé. Rendkívül ötletes.
 |
| Sárkány a pálmafán |
 |
| Tövises törzsű pálmafa |
Nagyon szép és hangulatos volt a pálmapark, de olyan iszonyatos meleg volt, hogy még a fák árnyákaiban sem lehetett elviselni, ezért a tervezettnél kevesebb időt töltöttünk a városban. Így visszaballagtunk az autóhoz, még mielőtt a város többi részét is felfedezhettük volna.
 |
| Útban a parkoló felé |
 |
| Útban a parkoló felé |
Nem ugyanazon az úton mentünk vissza a parkolóba, amerre jöttünk, hanem egy pálmákkal teli gyalogúton vágtunk át, ami nagyon hangulatos volt, csak a nap ne égetett volna annyira.
Még mielőtt elindultunk volna Benidormba, megnéztünk egy tengerparti részt Elchében, de erről nem készült sok kép, mivel rengeteg ember volt kint a parton és nehéz volt így jó képet készíteni.
Következő állomásunk Benidorm volt. Nem gondoltuk, hogy ott kevésbé lesz meleg, de Benidormot mindenképp meg szerettük volna nézni.
Az egykori halászfalu egy égig érő épületekkel teli üdülővárossá alakult át. A város az 1950-es években indult rohamos fejlődésnek. Benidormban van az egyik legtöbb szállás a Földközi-tenger partján. A nyári hónapokban lakosainak száma megközelíti az egymilliót. A rengeteg felhőkarcoló miatt a spanyol Manhattenként is emlegetik a várost, mely a Costa Blanca egyik legnépszerűbb üdülőhelyévé nőtte ki magát. Ebben a városban biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvére való szórakozást.
A parkolóhellyel nem volt könnyű dolgunk, végül egy föld alatti garázsban parkoltunk le. Nem volt olcsó a parkolójegy, de szerencsére nem kellett egy teljes napit kifizetni, így csak pár órára fizettünk elő.
Mit mást is nézhetnénk meg először egy tengerparti városban, mint a tengerpartot. Természetesen első utunk oda vezetett.
A városnak van egy nagyon szépen kiépített kilátója, mely a parttól nem messze található. Ez a kötelező látnivalók közé tartozik, ha valaki arra jár. Mi sem hagyhattuk ki.
 |
| A kilátó |
Benidorm valóban csodálatos, magával ragadó város. Sajnálom, hogy a tikkasztó hőség miatt nem tudtuk jobban felfedezni, de ilyenkor már vonzott a víz magához. Mivel fürdóruhát nem vittünk magunkkal, így irány vissza Alicante és a tengerpart.
Alicante - strandolás
Korai volt még az idő és mire leértünk Alicante tengerpartjára még mindig jócskán sütött a nap.
 |
| Útban a strand felé |
A Costa del Sol-al ellentétben a Costa Blanca tengerpartjai nem a gyorsan mélyülő kategóriába tartoznak, hanem jó messzire be lehet menni és még akkor is csak térdig ér a víz. Így volt ez Alicantéban is, ráadásul nem voltak azok a nagy hullámok, mint Malagában és a víz is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. Ezen meg is lepődtem, mert sokkal hidegebbre számítottam.
 |
| Strandolás |
 |
| Strandolás |
Miután kistrandoltuk magunkat az esti séta nem maradhatott el a városban, ahol ezúttal is fedeztünk fel olyan utcákat, amerre még eddig nem jártunk. Most is a kikötő melletti parkban kezdtük a sétát, ahol a hatalmas léggyökerekkel rendelkező fák hangulatosan ki voltak világítva.
 |
| A park fái kivilágítva |
 |
| Lila fényjáték |
Visszafelé betévedtünk egy kedves kis sétálóutcába, ahol különböző gombafigurák díszítették végig az utcát.
Az esti séta után visszavonultunk a szállásunkra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Spanyolország - Costa Blanca - 1. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 2. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 3. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 4. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 5. nap
Spanyolország - Costa Blanca - 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése