Olaszország - Észak, Adria és környéke 6. rész

2017/07/12-2017/07/23.

Kirándulás Udinébe, és mégtöbb strand

9. nap

Udine

A három napos strandolás alatt kissé leégette a nap a bőrünket, így ma már nem sok kedvünk volt napra menni, ezért inkább tettünk egy kirándulást Udinébe.

A Friuli-Venezia Giulia régióban található, az azonos nevű megye székhelye. Az Adriai-tenger és a Karni-Alpok között fekszik, kb. 40 km-re az olasz-szlovén határtól. A város lakossága körében elterjedt a friuli nyelv használata, amelyet a településen a kétnyelvű közlekedési táblák is biztosítanak. Udine megőrizte a régi korok hangulatát és egy barátságos város érzetét kelti. 

Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyvében így ír a város alapításáról:

„A hosszú ostrom miatt Attilának téli szállásra is szüksége volt, ezért elhatározta, hogy Aquiléja közelében erősséget építtet. Csakhogy ott sík volt a föld, sehol dombot nem talált. Ezért Attila hegyet teremtett: a katonák sisakjában és pajzsán földet hordatott, úgyhogy három nap alatt - mintha varázsszóra történt volna - állott a hegy. Arra a hegyre építtette Attila azt a várost, amelyet ma is Udinénak hívnak. Jól tudja ezt Udine egész népe, s a város négyszögű tornyát most is így mutogatja a bámuló idegennek: Ihol Attila tornya!”

Kerestünk egy parkolót a belváros közelében, találtunk is, viszonylag könnyen. A parkolóból gyalog elindultunk bejárni a városközpontot.

A parkoló

Udine egy viszonylag kis város (százezren lakják), ahol a középkort idéző épületektől a legdrágább boltokig sok mindent megtalálunk. Nagy előnye a városnak, hogy a legfontosabb látnivalói sétálva is könnyedén körbejárhatóak. A "kis Velence"-ként is szokták emlegetni Udinét, mivel több olyan nevezetes épülete is van, amely a lagúnák városára emlékeztet. Ami nem véletlen, mivel Udine közel négyszáz évig velencei fennhatóság alatt állt.

Első utunk egy fagyizóhoz vezetett, ha már ott volt a sarkon, nem hagyhattuk ki.

Bejárat Udine óvárosába

Nemsokára a város legszebb terén, a Piazza della Libertán /Szabadségtér/ találtuk magunkat. Itt gyakorlatilag minden Velencét idézi: az oroszlános kapu, a velencei gótikus palota, amely márványból épült és egykoron piactérként funkcionált vagy a Toronyóra /Torre dell' Orologio/, amely a Szent Márk térről lehet ismerős. Innen nyílik egy széles utca, a Via Mercatovecchio, ahol egykoron a városfal húzódott és ahol a mai napig láthatóak a középkorból megmaradt házak.

A főtéren áll a Városháza /Loggia del Lionello/ melyet 1448-1457 között építettek velencei-gótikus stílusban, szemben az Óratorony, mely a Velencében található Szent Márk térre emlékeztet. 1448-ban Nicolo Lionello /helyi aranyműves/ tervei alapján kezdték építeni, majd újáépíteni az 1876-os tűzvész miatt. Az új terv Andrea Scala tervei alapján készült. A torony tetején álló két mór figura minden órában megkondítja a harangot.

Loggia del Lionello

A Loggia del Lionello-val szemben található Loggia di San Giovanni, mely reneszánsz stílusban épült Bernardino da Morcote tervei alapján. Másik jelentős műemlék a tér szökőkútja, Giovanni Carrara bergamo-i építész tervei nyomán 1542-ből. Az oszlopsor vezet az "Velencei Oroszlánhoz" és az "Igazság szobrához". A "Hercules és Cacus szobor", a "Béke szobra", melyet I. Ferenc Császár adományozott Udine-nek, 1819-ben a Campoformido-i békeszerződés emlékéül.

Loggia di San Giovanni

Óratorony

Az óratorony két harangkongtója

Piazza della Liberta

Cacus három fejű, tüzet okádó isten, Vulcanus és Medusa fia. Alakja a görög mitológia hatására istenből egyszerű halandó óriássá változott. Eredetileg Cacus valószínűleg egy tűzisten volt, Vulcanus méltó fia. Önálló legendáriuma azonban nem maradt fenn, csak a Héraklész-történetek tizedik feladatában tűnik fel.

A római Palatinus egyik barlangjában lakott, a bejárathoz vezető utat pedig emberi koponyákkal szegélyezte. Amikor Hercules a barlangja előtt hajtotta el azt a nyájat, amelyet kilencedik munkájaként Geryontól rabolt el, Cacus elfogott néhány tehenet, s farkuknál fogva barlangjába hurcolta őket, hogy a nyomok ne leplezzék le. Az egyik tehén hirtelen elbődült, ekkor a hős megtámadta az óriást, s agyonverte. Cacus neve görögül annyit tesz: rossz, a római mítoszokban Evander ellentéte, akinek görögös névalakja (Euandrosz) „jó férfi” értelmű.

Cacus szobra

Hercules szobra

Az igazság szobra

A negyedik szobor, s Béke szobra épp le volt takarva, valószínűleg felújítás alatt állt, sajnos semmit nem láttunk belőle.

Ezután tettünk egy sétát a környező utcákon, közben persze fotózgattunk:

Loggia del Lionello oldalnézetből

Megérkeztünk a Piazza Matteotti-ra /Matteotti tér/. A tér több nevet is viselt a történelem során. A középkori időszakban Új piactérnek nevezték, később Piazza San Giacomo néven vált ismertté, miután 1399-ben megépítették az azonos nevű templomot, mely név a mai napig népszerű a tér megnevezésére.

Piazza Matteotti

Szökőkút a Piazza Matteotti-n

Eljutottunk a mindenféle üzletekkel teletűzdelt sétálúutcára.

A Piazze Giuseppe Garibaldi téren Garibaldi szobrát láthatjuk. Giuseppe Garibaldi olasz hazafi és katona volt, az egységes Olaszországért harcoló hadsereg egyik vezére. Harcolt Európában és Dél-Amerikában is, ezért kapta a két világ hőse nevet.

Piazza Giuseppe Garibaldi

Giuseppe Garibaldi szobor

Nem messze egy újabb szobrot pillantottunk meg, "Al caduti del lavoro" felirattal ellátva, mely a munkásosztály bukásának állít emléket.

Piazza Venerio

Amit mindenképp látni kell még az a gótikus stílusban épült katedrális. Alapvetően a 14. században lett kész, de az 1700-as években teljesen átépítette belülről a nagyon gazdag Manin család, méghozzá barokk stílusban. Az akkori Itália legnevesebb művészei varázsolták újjá a templomot, ami ennek megfelelően egészen lenyűgöző látványt nyújt belülről, bár mi nem mentünk be.

Katedrális

A katedrális harangtornya

A város egyetlen dombjáról gyönyörű panoráma nyílik a környékre, még az Alpok vonulatait is látni lehet. A dombra egy szépen kialakított ösvény vezet felfelé.

Udine központját a kastély uralja, melyet a velenceiek kezdtek építeni 1517-től, majd a lombardok megerősítették, az 1511-ben bekövetkezett földrengés miatt. A jelenlegi reneszánsz megjelenést Giovanni da Udine beavatkozásának idejére datálják (1547). A kastélyhoz a gyönyörű Strada al Castello-n lehet felsétálni.

Itt található többek közt az udinei vár, ami igazából nem is vár, hanem egy palota és rezidencia. A régióban egyébként mintegy 254 kisebb-nagyobb várat, erődítményt találhatunk, mivel itt húzódnak az Alpok legalacsonyabb vonulatai, így a történelem során sokszor érte támadás Friulit. A középkorban még ezen a dombon is igazi vár állt, de az egy földrengés során elpusztult. Ezután építették a palotát, amelynek alapja a 16. századból való. Mellette találjuk Udine legrégebbi templomát, amelyet vélhetően a 13. században építettek.

A város egyik jelképét, az aranyszínű Mihály arkangyal szobrot pedig már jó messziről látni lehet, és külön érdekessége, hogy kinyújtott karja mindig az aktuális széljárást követi. A dombtető egyébként elég tágas és nyaranta különböző koncerteket szerveznek itt, év közben pedig előszeretettel keresik fel a helyi gyerekek, különösen, amikor nincs kedvük iskolába menni.

Bejárat Udine dombjára

Egy érdekes szökőkút a kastély felé vezető út elején

A kastély temploma

A kastély temploma, mellette jobbra a kastély

Mihály arkangyal

A dombról valóban gyönyörú volt a kilátás, szinte az egész város belátható. Íme néhány kép:

A kastély előtti téren egy érdekes kút áll:

Egy kút a kastély előtt

Ezután elindultunk visszafelé a parkolóba, majd vssza a szállásra.

10. és 11. nap

Strandolás Caorle-ban

Utolsó két teljes napunkat pihenésre és strandolásra szántuk. Mivel Caorle nagyon elnyerte a tetszésünket, a következő két nap ismét meglátogattuk. Ebben a két napban sokat napoztunk, fürödtünk és élveztük a nyarat. Kedvenc éttermünket is újra meglátogattuk, és más ételeket is kipróbáltunk. A palacsinta és a jégkrémkoktél sem maradhatott ki. Az egyik felszolgáló tudott pár szót magyarul, elmondta nekünk, hogy magyar volt az egyik barátnője.

Még egy érdekes dolog történt. Párom lánya karkötőket szeretett volna és bementünk az egyik ajándékboltba. Ott az eladó szóba elegyedett velünk, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, nagyon megörült nekünk. Még egy karkötőt is ajándékozott nekünk, teljesen ingyen.

Képek ezeken a napokon nem készültek, hiszen szinte már mindent lefotóztunk Caorléban, mikor először ott voltunk.

12. nap

Hazautazás

Eljött a nyaralás vége, délután indult a gépünk vissza Budapestre. 10 óra környékén elhagytuk a szállásunkat, előtte nagyjából kitakarítottunk, de nem vittük túlzásba, mert 50 eurót legomboltak tőlünk takarítási díjként még a bejelentkezéskor.

Treviso felé menet megtankoltuk az autót az egyik benzinkútnál, de Olaszországban az nem olyan egyszerű. Egyszer már tankoltunk a nyaralás közepén valamikor, akkor páromnak segített az egyik férfi, aki épp ott volt. Most egy lélek sem volt egyik benzinkúton sem. A bolt, ami a kúton van, nem volt nyitva, tehát ott biztosan nem lehetett fizetni. Előre kellett betenni a pénzt az automatába és csak annyiért tudtunk tankolni. Ott nincs hitel. Amennyit fizetsz, annyiért tankolsz, de előbb a pénz. Csak nem mindegyik automata működik normálisan. Volt amelyik nem akarta bevenni a lóvét. Nagy nehezen találtunk egy kutat, ahol sikerült tankolni.

A reptéren minden rendben ment a kocsi leadásával, könnyen megtaláltuk a parkolót, a kulcsot meg csak le kellett adni ott, ahol a papírokat megkaptuk felvételnél. Meg se nézték az autót, csak kérdezték, hogy fullon van-e a tank és hogy a parkolóban van-e az autó. Hál istennek később sem jött semmiféle levél, hogy bármit ránk akartak volna sózni.

Miközben a beszállásra várakoztunk ismét találkoztunk az idős olasz úrral, aki segített nekünk az autófelvételnél. Sokat beszélgettünk vele, ő is épp akkor ment vissza Magyarországra, mivel ott dolgozik.

Kapcsolódó bejegyzések:

Olaszország - Észak, Adria és környéke 1. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 2. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 3. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 4. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 5. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 6. rész