Olaszország - Észak, Adria és környéke 5. rész

2017/07/12-2017/07/23.

Nyár, forróság, napfény - Az Adria meghódítása

6. nap

Bibione

Megkezdtük a strandoló napokat, elvégre ezt sem hagyhatjuk ki, ha már tengerpart környékén vagyunk. Reggel megpróbáltunk korán indulni. Az uticélunk az Adriai tenger egyik leghíresebb üdülővárosa, Bibione volt.

Bibione Velencétől 60 km-re, Caorle, és Lignano között található. Vittorio Venetotól kicsit több, mint 1 órás autóútra. Hangulatos, rendezett, a turisták igényeit mindenben kiszolgáló, fejlett idegenforgalmi szolgáltatásokat kínáló város. Túlságosan olaszos hangulatra, történelmi épületekre azért itt ne számítsunk: egy kifejezetten turisztikai célból létrehozott üdülőtelepülésről van szó. Az egyetlen építészeti nevezetesség Bibionéban a világítótorony.

Leparkoltuk az autót egy tengerparthoz közeli parkolóban, a parkolójegy viszonylag olcsó volt. Ezután elindultunk a part felé.

Bibione fő attrakciója homokos, 11 km hosszú, 120 m-es átlagszélességű, kék zászlós, viszonylag tiszta, de a legtöbbször zsúfolt tengerpartja. Mivel a tengervíz itt lassan mélyül, családok számára is ideális a város strandja. Napernyők, napágyak, zuhanyzók, mellékhelyiségek vannak a strand területén.

A víz viszonylag langyos volt, valóban nagyon sokáig be lehet menni mielőtt elkezdene mélyülni a víz. A hullámok is elég békések voltak. A fagyit sem hagyhattuk ki, abban a nagy melegben nagyon jól esett.

Egy homoksárkány

A part közelében rengeteg medúza volt. Először azt hittem, hogy valami szemetet dobtak a vízbe, aztán láttam, hogy egyre több van. Mikor jobban megnéztem, akkor döbbentem rá, hogy ezek medúzák. Az egyik egy kicsit hozzá is ért a lábamhoz, de nem csípett meg. Azt olvastam, hogy ezek nem annyira veszélyes fajták, de ezeknek is van méreganyaguk. Viszont ezután már nem nagyon mertünk belemenni a vízbe, így inkább csak napoztunk. Később egy döglött medúzát vetett partra a víz, melyet le is fotóztunk:

Döglött medúza

Hazafelé menet szét akartunk nézni kicsit a városban, de hamar rájöttünk, hogy Bibionéban tényleg nincs semmi érdekes látnivaló a tengerparton kívül. Így a városnézést hamar be is fejeztük.

7. nap

Lido di Jesolo

Ma Lido di Jesolo tengerpartját próbáltuk ki. Reménykedtünk benne, hogy ott nem lesznek medúzák.

11 óra környékén értünk a városba, ez is kb. 1 órányira található Vittorio Venetotól. Jesolo népszerű üdülőtelepülés, 15 km hosszú homokos, fenyőerdők által szegélyezett, sekély vizű tengerpartjának, a Lido di Jesolonak köszönhetően. Természeti szépségei, tengerpartja, a víz tisztasága nem kifejezetten különlegesek, inkább átlagosnak mondhatók, nem egy festői városról, és nem egy csodálatosan szép tengerpartról van szó. Lido di Jesolo mindezek ellenére azonban rendkívül színvonalas turisztikai szolgáltatásokkal rendelkezik, és évről évre egyre többet nyújt az ide utazóknak.

Látványosságok, nevezetességek, történelmi emlékek itt nem nagyon találhatók. Ugyanakkor éjszakai szórakozóhelyekből, diszkókból, sörözőkből, bárokból nincs hiány, de mindezek ellenére számos kisgyermekes családdal lehet itt találkozni. Lido di Jesolo főutcáját az estéken lezárják az autók elől, így sétálóutcává alakul át, ahol egymást érik a kávézók, pizzériák, üzletek, diszkók, a végeláthatatlanul hosszú főutca forgataga, és mediterrán hangulata igazán elvarázsoló.

Ismét célirányosan mentünk, a tengerparthoz közel parkoltunk le. A víz itt picivel talán melegebb volt, mint Bibionéban és sokáig sekély volt.

A pancsolás után bementünk a part közelében lévő városrészre, ott vettünk valami harapnivalót, amit aztán egy fagyival folyttatunk. A város valóban nem látványos, ide tényleg csak azok jönnek, akik egész nyaralás alatt vízben akarják áztatni magukat. Nekem picit csalódás volt Bibione is és Jesolo is, persze a strand nagyon jó volt, de ha nyaralok, akkor szeretek látni is valamit, felfedezni a várost.

8. nap

Caorle

Mivel sem Bibione, sem Jesolo nem volt az igazi, így egy harmadik tengerparti várost is kipróbáltunk strandügyileg. Ezúttal Caorle-ba látogattunk.

Caorle az egyik legkedveltebb, festői üdülőhely az Adriai-tenger északi partvidékén, „Kis Velence” néven is ismert. Jesolo és Bibione között fekszik, a Livenza és Lemene folyók tölcsértorkolatánál. 12 ezer lakosú település. Talán a környék legszebb városa. Bibionétől eltérően nem tipikusan üdülőhelynek épült: olaszosabb, romantikus óvárosában történelmi emlékek, szűk sikátorok, színes házak, kis terecskék között lehet sétálgatni. Caorle az egyik a kevés olaszországi nyaralóhely közül, mely máig olaszos, autentikus tudott maradni. Kr. u. 1. században a rómaiak alapították. Ernest Hemingway kedvenc olasz városa, ahol több regényén is dolgozott.

Szinte a strand mellett parkoltunk le, kb. 2 perc és már a parton is voltunk. Már a városba érkezéskor feltűnt, hogy itt azért lesz látnivaló is, de először a tengerpartra mentünk strandolni egyet, ami nagyon jól esett abban a nagy melegben.

Finom homokos, sekélyvizű strandja különféle sportolási lehetőségekkel várja az odaérkező turistákat. Három strandja, partszakasza van: a központi strand /Spiaggia di Levante/, Porto Santa Margarita, azaz a kikötő és környéke és a Duna Verde strandja. E három mindösszesen 15 km hosszúságot jelent. Mi a központi strandot választottuk.

Fagyizók és éttermek a tengerparton

Miután megmártóztunk a vízben elindultunk a belváros felé enni valamit. A nap már nagyon égetett, hiába vittünk napolajat, így is kezdett pirosodni a bőrünk a 3. napi strandolás után. Bár, annyira azért nem volt vészes.

Rögtön a beváros elején egy feldíszített fát láthattunk.

A romantikus óvárost szűk sikátorok és pasztellszínű középkori házak díszítik, melyek között élvezet volt sétálgatni. De mindenekelőtt kerestünk egy éttermet, mert farkaséhesek voltunk. Nemsokára találtunk is egy megfelelőt, ahol a kinti teraszra voltak kitéve a székek és az asztalok. Kebabot kértünk, de több ételük is jól nézett ki a képeken. Nem volt olcsó, de legalább kiadós volt és finom. Miután jóllaktunk folytattuk tovább a sétánkat.

Itt ettünk

A Madonna dell'Angelo templom a tengerpart egyik hegyfokán található. Mai formáját a 18. században érte el. A tengerparti sétány végén lévő templomhoz nagyon-nagyon hangulatos elsétálni, pláne esténként. Igazán romantikus, békés hely. Végig a sétányon különböző kőből faragott figurákat figyelhettünk meg, melyek nagyon egyedivé teszik ezt a tengerparti sétálóutcát.

Az egyik legszebb kőfaragás a parton - delfin szobor

A sétány másik oldalán is volt némi látnivaló, bár inkább csak a színes házak említésre méltóak.

Elértünk a sétány végéhez, ahol egy hangulatos, tipikus olaszos templom tárult elénk. A Madonna dell' Angelo templom a 18. században érte el a mai formáját. Kezdetben a templomot Szent Mihály Arkangyalnak szentelték, aki a bazilika főoltárán kapott helyet. Még ma is, a jelenlegi szent mellett ki van helyezve egy szobor az arkangyalról, mérleggel és karddal a kezében miközben legyőzi az ördögöt.

A hagyomány úgy tartja, hogy a régi időkben néhány halász talált rá a Szűz Madonna szobrára, ami a tengeren lebegett miközben bedobták a hálóikat. A szobrot a templom melletti tengerparti részre helyezték, és az Angyali Madonna nevet adták neki. A népi hagyomány szerint, a lebegő szobrot egy nehéz márványtömbre helyezték, melyet még ma is a szentélyben őriznek. A halászok és a helyi lakosok erőfeszítése ellenére senki sem volt képes a szobrot a templom belsejébe szállítani. Ekkor a püspök olyan gyerekekre bízta a feladatot, akik ártatlanságukkal fel tudták emelni a szobrot és így beszállították a templomba. Egy másik, szinte szürreális esemény, mely a szentély kövére van írva, elmeséli, hogy amikor a várost árvíz öntötte el, ebbe a templomba egy csepp víz sem folyt be.

A Madonna dell' Angelo templom

Sétáltunk egy rövidet a part közelében, majd visszamentünk a városba.

Caorle másik fő nevezetessége az 1038-ban épített Santo Stefano dóm. A katedrális 48 méter magas, messziről látható. A templom Caorle jelképének számító román stílusú harangtornya 1048-ban épült.

A Santo Stefano dóm harangtornya

A Santo Stefano dóm

A harangtorony kupolája

Mielőtt visszamentünk volna a szállásunkra, elmentünk a híres caorlei lagunákhoz, de sajnos nem mentünk végig, csak az elejét néztük meg.

A Casoni , azaz az ősi halászházak a caorlei laguna mentén a különleges látnivalók közé tartozik. A karakteres házakat halászok és vadászok használták az elmúlt évszázadok folyamán. Ezek a caorlei lagúna egyetlen épületei, melyek emberi tevékenységre utalnak. A kikötőből induló hajókirándulások keretében, vagy akár biciklivel is megnézhetők a halászházak.

Egy fogadó a lagúna elején

Caorle és Bibione között több ezer hektáron terül el a lagúna - a vízfelszín náddal van borítva és jellegzetes halászkunyhók veszik körül, amiket Casoninak hívnak. Itt keveredik a sós tengervíz a Lemene és a Livenza folyók édes vizével, amelyek Caorle mindkét végénél a tengerbe ömlenek.

Az egész terület egyedülálló környezetet biztosít a helyi flórának és faunának, a partoknál tamariszkusz bokrok sorakoznak, a nádasban vízi madarak és teknősök rejtőzködnek. A lágúnában rengetek fajta hal, rák és egyéb állatok élnek, az itt halászott halakból évszázadokon át eltartották magukat az itt élő halász családok. Voltak akik minden nap kimentek a tengerre, voltak akik a lagúnában maradtak, a zsákmányaikat a város központjában, a régi halász kikötőben rakták ki. A kikötő mellett volt a halpiac, de a régi épületet a közelmúltban már lebontották, az új még nem fejeződött be.

Ma már a legtöbb halász a városban él vagy a környéken, de néhány közülük még mindig ottmaradt az eredeti nádtetős kunyhókban a Casoniban az ún. Halászok szigetén (Isola dei Pescatori), akik hálót fonnak, a tűzön főznek, csirkéket, kacsákat és nyulakat tartanak. Ennek ellenére a település ma már múzeumként működik.

Némelyikük még emlékszik Ernest Hemingwayre, aki itt tartózkodott és a lagúnába járt halászni, akinek a házát láthatjuk a hajóról. Hemingway Caorle környezetét és a lagúnáját beleírta a "A folyó mögött és a fák között" c. regényének a történetébe.

Minden nap délelőtt és délután Caorle központjából, a régi halász kikötőből indul a lagúnába egy motorcsónak - Arcobaleno -, az utazás kb. 2,5 órát tart. Egy rövid megálló van a Halászok szigetén, ahol megtekinthetik a Casonét belülről, megkóstolhatják a Caffe alla Pescatora kávét - ami igen erős és nagyon édes, a cukor helyett titkos gyógynövénnyel édesítik. A hajóskapitány Daniel, a szórakoztatásról az út során pedig az apja - "az öreg tengerész" Mario gondoskodik. Egyszerű varázslatokat mutat be a gyerekeknek, készít nekik szerencsehozó karkötőket, a kicsikre és a nagyokra "tetoválást" rajzol mágikus növényekről és állatokról. Máriónak Caorle központjában saját kis galériája van, ahol kiállítja színekkel teli képeit, ezt a Rio Terra keskeny kis utcácskájában kell keresni.

Mi autóval mentük egészen a falu elejéig. Nem találtunk behajtani tilos táblát, ennek ellenére mégis úgy tűnt, mintha nem lenne szokás behajtani arra az útra autóval. Egy motoros magyarozátt is valamit, amikor jött velünk szembe. Na mindegy, mi bementünk. Ott leparkoltunk az út szélén a fogadóval szemben. Egy másik autó is állt ott, szóval nem mi voltunk az egyetlenek.

Könnyű volt megtalálni az utat, tábla is jelzi, de amúgyis szembetűnő a keskeny kis gyalogút. Rögtön az elején találtunk egy házat, ahova be is lehetett nézni. Nem volt kifejezetten érdekes, a régi lagúnavilágról rendeztek be egy apró kis múzeumot a ház belsejében.

Egy borz elbújva a nád mögött

Ahogy tovább haladtunk a gyalogúton egyre több házat láttunk, de ez még mindig csak a bevezető volt.

Megérkeztünk egy "Propia privata", azaz "magánterület" felirathoz. Az ösvény arra folytatódott volna tovább, de sajnos azt hittük, hogy a halászházak itt véget értek és hogy a magánterületre nem lehet bemenni. Később utánanéztem, igazából az a terület is ugyanúgy látogatható, sőt, ott kezdődtek volna az igazán látványos házak, amik a képeslapokon is megjelennek. Utólag nagyon sajnálon, szívesen megnéztem volna a többit is.

A fán /jobbra/ a magánterület tábla

A kis kitérő után visszamentünk a szállásra. Estefelé tettünk egy sétát a városban és készítettem néhány fotót a szállásunk közelében lévő területről, ami az előző napokban kimaradt a fotózásból.

Kapcsolódó bejegyzések:

Olaszország - Észak, Adria és környéke 1. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 2. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 3. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 4. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 5. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 6. rész