Földünk szépségei: Olaszország - Észak, Adria és környéke 1. rész

2017/07/12-2017/07/23.

Az utazás és kirándulás a hegyekben

1. nap

Utazás

Az idei nyaralás helyszínéül Észak-Olaszországot választottuk. Budapestről indultunk, mert párom lányáért haza kellett ugranunk. 14:20-kor indult a gépünk Treviso repülőterére és 3 óra körül már landoltunk is. Magyarországon is nagyon jó idő volt, de Olaszország azért überelte.

A felhők között

Gyönyörű bárányfelhők

A reptérről egyenesen a Budget nevű autóbérlő cég ablakához mentünk, mely a repülőtér épületében található. Előre lefoglaltunk egy autót, de olyan sor állt előtte, hogy majdnem annyit kellet várakoznunk mire sorra kerültünk, mint maga az út Budapesttől odáig. Nem csak mi voltunk ezen kiakadva, másoknak sem tetszett a hosszas várakozás. Összeiskerkedtünk ott egy idősebb olasz férfival, aki itt dolgozik Magyarországon és most épp hazalátogatott. Ő is a bérautóra várt. Mikor végre ránk került a sor, megkértük a férfit, hogy segítsen, ha valamit nem értünk, mert elég jól beszélt magyarul. A segítség kellett is, mert a nő ránk akart tukmálni mégegy biztosítást, amit mi már egyszer a weboldalon a foglalásnál megvettünk. Az más kérdés, hogy az a Rentalcars.com külön biztosítása volt, de ha esetleg valami történt volna az autóval, ők ugyanúgy kifizették volna a kárt. Legalábbis ez volt a szerződésben. Nem is értettük, miért kellene nekünk még a Budget külön biztosítsát is megvennünk, de hát mindenhol ez megy, minél több pénzt lehúzni az emberektől. Nagyon résen kell lenni. Köszöntük szépen, de visszautasítottuk az ajánlatot, ugyanis nem volt kedvünk még újabb 400 eurót fizetni, mikor már így is 600 euro körül mozgott a kocsibérlés ára erre a 12 napra. Depozitot viszont nem kértek, egyedül a gázolaj árát különítették el a hitelkártyáról, amit ha fullos üzemanyaggal viszünk vissza, akkor visszakapunk. Megkaptuk a kulcsokat, de semmi tájékoztatást nem kaptunk, hogy hol találjuk az autót. Szerencsére az olasz férfi már járatos volt ebben, megvárt és elkísért minket a kocsiig, úgyis arra ment ő is. Egy fehér színű diesel Fiat Lanciát kaptunk, de már külsőre sem voltunk vele megelégedve. Először azt hittük, hogy csak 3 ajtós, aztán megtaláltuk a hátsó ajtókat is. Mielőtt elindultunk volna, gondosan lefényképeztünk minden sérülést az autón, nehogy a végén még olyan karcolásokat is ránk akarjanak sózni, ami már előtte is rajta volt.

Végül elindultunk Vittorio Veneto felé, ahol a szállásunk le volt foglalva, ami a reptértől kb. 50 perces távolságra volt. 8 óra környékére írtam az érkezésünket az appartman tulajdonosának. Meg is érkeztünk addigra, viszont a balszerencsés kezdet után, újabb balszerencsés dolgok történtek. A városban, amerre a szállás felé menni kellett volna az összes út le volt zárva, mert valami utcabál volt éppen. Több irányból is próbálkoztunk eljutni, de egyszerűen nem lehetett. Nem volt mit tennünk, leparkoltuk az autónkat az egyik parkolóban és gyalog próbáltunk eljutni. A GPS-ünk gyalogos módban nem a legjobb és amerre szerinte menni kellett volna, ott a közelbe sem volt semmiféle apartman. Legalább 1 órát elszaladgáltunk a városba, de sehogy sem akartunk a Le Fonti szálloda nyomára bukkanni. Az egyik utcában megkérdeztünk pár gyereket, hogy nem-e tudják esetleg merre találjuk. Rendesek voltak, próbáltak nekünk segíteni, még azt a kis angol tudásukat is elővetták, ami volt, de csak körülbelül tudták megmondani merre keressük. Elindultunk abba az irányba, amerre mondták, de mivel még mindig nem találtuk, egy nőt is megkérdeztünk, aki épp az egyik ház ablakából szemlélődött kifelé. Intett a kezével, hogy merre menjünk, szerencsére onnét már nem volt messze és így már megtaláltuk. Persze ezzel még mindig nem lélegezhettünk fel... Bent egy férfi közölte, hogy sajnos kicsit várnunk kell, mert akitől lefoglaltuk az apartmant még nincs ott, és nála vannak a kulcsok. Úgyhogy újabb várakozás. Végül a nő megérkezett, sűrű elnézések közepette. Kiderült, hogy ő sem tudott leparkolni, ezért tartott neki ilyen sokáig mire odaért. A nő nagyon kedves volt, elintéztük az anyagiakat, megmutatta hol parkolhatunk majd az autóval és mindenben nagyon segítőkész volt. Mondta, hogy este 11 óráig lesz lezárva az út, utána fel tudjuk majd vinni az autót.

A sztorinak még mindig nincs vége. Egész nap alig ettünk valamit és már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elindultunk valami boltot keresni a közelben. Legnagyobb meglepetésünkre mindegyik zárva volt, pedig még csak 9 óra múlt. Mivel nem volt jobb ötletünk, a GPS-ben kerestünk egy McDonalds-ot és elindultunk oda. Kb. 40 percet autókáztunk, mire megérkeztünk arra a helyre, amit a GPS kidobott nekünk, de ott híre-hamva se volt semmiféle McDonaldsnak... Kezdtünk nagyon mérgesek lenni, de szerencsére még odafelé megláttunk egy Kebabost, ami még nyitva volt, úgyhogy visszamentünk oda. Már ott is záróra tájékán lehettek, mert csirkehúst akartunk kérni, de közölte az eladó, hogy csak vegyesen tudja adni, mert mutatta, hogy mennyi csirkehús maradt... Oké, rendben, úgy is jó lesz. Már nem bántuk, csak együnk valamit.

Hát így indult az olaszországi nyaralásunk...

2. nap

Kirándulás a hegyekben

Másnap reggel az volt az első dolgunk, hogy kerestünk egy boltot, ahol be tudtunk vásárolni. Ezúttal már könnyebb dolgunk volt, mint este, találtunk egy nagy bevásárló központot a város elején.

A szállásunk elég jól nézett ki, a felszereltségében sem volt okunk panaszra, kivéve a kanapét, ami iszonyatosan kényelmetlen volt. Az apartman egy nagy épületben volt több apartman társaságában, és hatalmas udvarral rendelkezett, mely tipikus olaszos hangulatot árasztott. Volt 2 kutya is meg néhány macska, szóval állatokban se volt hiány. Az egyik kutya viszont nem volt túl barátságos, egyszer majdnem megtámadott minket. Később láttuk, hogy el is zárták egy elkerített részre.

Néhány kép az udvarról:

A nappali a kényelmetlen kanapéval

Délután elindultunk kicsit csavarogni a környező hegyekbe.

A szállásunk mellett lévő tájkép

Ott parkolunk az autóval

Grotte di Caglieron

/Caglieron barlangjai/

Első utunk a Vittorio Venetotól fél órányi távolságra található Caglieron barlangjaihoz vezetett. A közelben lévő fizetős parkolóban hagytuk az autót, majd elindultunk a barlangok felé.

A parkoló környékén

Az alábbi szobor Szent Antal apátnak állít emléket, aki egy egyiptomi remete volt, ő tekinthető a keresztény szerzetesség és az első apátok megalapítójának.

Szent Antal apát szobra

A Caglieron barlangjai Treviso tartományban található, egészen pontosan Breda település mellett. Ez nem más, mint egy sor üreg, amelyet részben természetes eróziós tevékenységek és részben emberi cselekvés hozott létre.

A természetes erózió egy mély szurdokból áll, mélyén a Caglieron patakkal. Érdemes megcsodálni a körülbelül tíz méter magas vízesést, mely egy nagy folyómederbe hullik. A szurdok legmélyebb részén meszes koncentrációk láthatók, amelyek az egész barlang megjelenését adják.

A mesterséges beavatkozásokat a homokkő kivonata miatt végezték, melyet a helyi nyelvjárás szerint "piera dolza"-nak, azaz lágy kőnek neveznek. A tizenhatodik századból származó bányászati tevékenység biztosította az építkezéshez szükséges anyagokat, amelyek a közeli Vittorio Veneto és környékének házaiban találhatók. Az bányászat a ferde oszlopok megépítését vonta maga után, hogy ezzel alátámasszák a boltozatot, amely egyébként összeomlott volna. Az eredmény egy mesterséges üregek halmazára emlékeztet, amelynek alján a patak folyik, és melyet egy speciálisan kiépített ösvényen lehet meglátogatni.

Az egyik vízesés

Barlang

A Caglieron patak

A legszebb vízesés a barlangokban

Az ösvény

Egy régi malomépület is látható az út végén, a Molinetto del Caglieron, melyet belülről sajnos nem lehetett megtekinteni.

Visszafelé menet a kocsihoz még felmentünk megnézni egy kis templomféleséget, mely szintén egy barlangban lett kilakítva.

Visszafelé a kocsihoz

Cím:

Grotte di Caglieron

31010 Fregona, Treviso megye, Olaszország

Ezután továbbmentünk a főúton a Lago Morto felé.

Lago Morto

A Lago morto egy tó, melynek jelentése "Holt-tó". A nevét azért kapta, mert nincsenek felszíni folyók, amik táplálnák, hanem valószínúleg föld alatti karsztvíz táplálja a vizét. A zöldeskék színű, hegyekkel körülölelt tavacska lenyúgöző látványt nyújtott.

Egy romos torony a Lago Morto közelében

Lago Morto

Vittorio Veneto

A Holt-tó után elindultunk visszafelé, de útközben megálltunk Vittorio Veneto másik részén, az óvárosban. Ha elmegy mellette az ember óhatatlanul is megáll, mert az épületek olyan látványt nyújtanak, mintha egy halott városban járnánk. Annyira kísérteties az egész, hogy először mi is azt hittük, hogy ez a hely az Olaszországban nem ritka szellemvárosok egyike, mely nevével ellentétben nem szellemekkel van teli, hanem egy elhagyatott, lakatlan terület. Viszont hamar rájöttünk, hogy a városrész igenis lakott, méghozzá ez nem más, mint Vittorio Veneto óvárosa.

Vittorio Veneto az Alpok déli lábánál fekszik, az Alpok végmoréna vidékén, 138 méterrel a tengerszint felett. Velence Olaszországhoz csatlakozása után (1866) jött létre Vittorio városa, a korábbi Ceneda és Serravalle települések egyesítése után. A város nevét II. Viktor Emánuel királyról kapta. 1923-ban Vittorio város nevéhez Veneto tartomány nevét is hozzácsatolták, így lett Vittorio Veneto. 1918. októberében a város közelében zajlott le az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország közötti döntő összecsapás, mely véget vetett az olasz frontnak, és a Monarchia számára az első világháború elvesztését okozta. A Vittorio Venetó-i csata Olaszország diadalát hozta el, a Monarchia november 3-án fegyverszünetet kötött.

Híres utcája a Via Martiri della Liberta, melyen mindenképp ajánlott végigsétálni.

Serravalle és Ceneda kardmesterei a Serenissima Köztársaság nemes urainak és vezetőinek kovácsolt kardjait a középkori lovasság szimbólumává tették. De annak érdekében, hogy a penge egyszerre legyen hajlékon és erős, állandó hőmérsékleten kellett folyóvízben lágyítani. Erre alkalmas volt például a 11 fokos Meschio-folyó, amely egész évben biztosítani tudta a hőfokot. Így a középkorban Serravalle kardjai világhírűvé váltak és a spanyolországi toledoi acélokkal versengtek.

A Meschio-folyó

A Chiesa Santa Maria Nova Serravalle katedrálisaként vált ismertté, melyet a 14. században építettek, majd a tizennyolcadik században átépítésen ment keresztül. A templom egy gyönyörű oltárképet tartalmaz Tiziano-tól.

A Santa Maria Nova templom

A Piazza Marcantonio Flaminio, melyet Serravalle híres humanistájának szenteltek, egy szép tizenhatodik századi tér, melyet a tizenkilencedik században némileg átalakítottak.

A teret reneszánsz paloták veszik körül, északnyugati irányba a Közösségi palota (vagy Loggia di Serravalle) található, az 1462 és 1476 között újjáépített városi önkormányzat ősi székhelye, amelyben jelenleg a Cenedese Múzeumot tekinthetjük meg, mely római és középkori műalkotások gyűjteményét tartalmazza.

Piazza Flaminio

A toronyóra

Ezt követően visszatértünk a szállásunkra, majd egy kis pihenő után este fél 7 körül elindultunk felfedezni Vittorio Veneto ezen részét is, mely némileg modernebb, mint az óváros, de itt is felfedezhetjük a tipikus olasz stílusjegyeket.

De előtte még néhány kép a szállásunk hátsó udvaráról:

Az egyik cica

Az esti séta

A szállásunktól nem messze lévő kis utcácska

Luigi Borro szobrász mellszobra

A San Michele templom előtt elhelyezkedő Fontana degli Arditi /Arditi szökőkút/1823-ból származik. Értéke már csak történelmi és fénye rég a múltba veszett. 1938-ban, egy városlátogatás során Mussolini ajándékként megkapta a szökőkút ezüst reprodukcióját. De ezek az idők sajnos elmúltak és a kút értéke fokozatosan elhalványult.

Fontana degli Arditi

A Piazza del Popolo /Popolo tér/ a város adminisztratív és kereskedelmi központja. Az 1866-ban megtörtént Ceneda és Serravalle ókori településeinek egyesülését követő években épült.

A tér fő épülete egy nagyon hangulatos környezetben helyezkedik el, amelyet a nyilvános kertek alkotnak. A téren több szobor is találhatható.

A tér nyugati oldalán a nyilvános kertek nagyon csodálatosak, nem túl kiterjedtek, de jól ápoljákk az egzotikus és ritka növényeket, gyönyörű szökőkúttal díszítve. A kertek végén egy régi lépcső (Giuseppe Garibaldiról való megemlékezéssel a közepén) vezet a vasútállomáshoz.

Íme képekben:

Egy csodálatos szobor

A régi lépcső

Egy érdekes szökőkút

A tér fő épülete

Az első és a második világháború bukásának emlékműve több konkrét testből áll, amelyek egy talapzaton állnak a téren. Mindegyik kovácsoltvas szobrászati munkát mutat be. Olyan allegorikus ábrázolások ezek, amelyek embereket mutatnak be: katonák a támadásban, férfiak, mártírok, menekülő női alakok. Egy elem van, amely kitűnik a többi közül, mely egy kőből készült, gyerekes anyát ábrázol, és emlékeztet az anya szimbolikus mivoltára, amelyet óvatosság és kényelem jellemez, ellentétben a többi erőteljesen drámai, izgatott és erőszakos ritmusával. 1968-ban készült és Murer Augusto alkotása.