2017/07/12-2017/07/23.
4. nap
Kirándulás Belluno-ba
Hallottuk, hogy Trevisotól nem messze, Noventa di Piave-ban van egy Outlet Village, úgyhogy a délelőtti órákban oda látogattunk.
A bevásárló központ szépen ki volt építve, rengeteg bolttal, de még 50%-os leértékelésnél is horribilis árak voltak, úgyhogy nem vettünk semmit.
Visszatértünk a szállásunkra, majd délután 2 óra körül elindultunk Bellunoba, de előtte még útközben megálltunk a Santa Croce tónál.
A Santa Croce tó mellett nehéz elmenni úgy, hogy ne álljon meg az ember legalább egy kép erejéig. Ahogy a tó mögött emelkednek a Dolomitok hatalmas hegyormai, melyek teteje olykor-olykor felhőkbe burkolózik, kihagyhatatlan látvány.
 |
| A Santa Croce tó |
 |
| A tó környéke |
 |
| Hegyek a tó mögött |
A Santa Croce-tó egy természetes tó (amelynek medencéjét mesterségesen kiterjesztették a harmincas években) Belluno tartományban, az Alpago területén, Treviso tartomány határán. A tavacskának csak egy elágazója van, a Rai-patak, amely a tó árvizeinek biztonságát szolgálja, és a Piave-ba kerül a Cadola di Ponte nelle Alpi-ban.
A tó kedvelt a vizisportot űzők köreiben, a kedvező széljárás miatt.
 |
| Windszörfösök a tó vizén |
 |
| Felhőbe burkolózó hegytető |
Fél 4 körül érkeztünk Bellunoba. Nagy nehezen találtunk parkolót egy föld alatti garázsban, majd elindultunk gyalog felfedezni a várost.
A közel 36 000 lakosú település Belluno tartomány székhelye és egyúttal a Keleti Dolomitok történelmi régió legfontosabb városa. Számos jelentős XV-XVI. századi műemlékkel, valamint az északról a Dolomitok, délről pedig a velencei síkság által meghatározott panorámával büszkélkedhet.
A város neve a kelta Belo-Dunum szóból származik, ami "pompás domb"-ot jelent.
Belluno első lakosai a venétek voltak, erős kelta kisebbséggel kiegészülve, azonban a rómaiaknak északra, az Alpok felé való vándorlása folytán a kelta lakosság vagy kivándorolt, vagy felszívódott. A megmaradt lakosság kétszer is szövetséget kötött Rómával: egyszer a gallok ellen, egyszer a második pun háborúban Hannibál ellen.
Belluno-t i. e. 220-200 körül alapították római befolyásra jó stratégiai helyztete és gazdag vas és réz lelőhelyei miatt. Kezdetekben Róma katonai és kereskedelmi hatása érvényesült. A várost Julius Cézár idején egy papria nevű római törzs lakta, annak a 35 törzsnek egyike, akik római állampolgársággal rendelkeztek. Valamikor Julius Caesar halála után, Augustus felemelkedésekor Bellunum római municipiummá vált.
Ezt követően többször cserélt gazdát, a 15, század elején lett a Velencei Köztársaság része, majd a köztársaság bukása után osztrák kézre került és csak a 19. században lett újra az olaszoké.
1873. június 29.-én súlyos földrengés pusztított a városban.
Belluno egyik leghíresebb tere a Piazza del Duomo. Itt több régi épület is áll. Az egyik a Torre Civica, mely az egyetlen torony, ami a régi püspökségből maradt. Ma már polgári toronyként használják.
 |
| Torre Civica /jobbra/ |
Szintén a téren áll a Fontana di San Gioatà, azaz a San Gioatà szökőkút. A kút tetején San Gioatà szobra található (a város egyik védőszentje - a másik San Martino). Stilisztikai szempontból a szökőkút hasonlít a Piac téren lévő kúttal (amit San Lucano-nak szenteltek), szinte egy időben is épült a 15. század elején.
 |
| Fontana di San Gioatà |
A Palazzo dei Rettori épületét többször átépítették, de az építész neve bizonytalan, akár a velencei Giovanni Candi, akár a firenzei Lorenzo Ghiberti is lehetett. Továbbá 1536. és 1547. között épült az Óratorony, amelyet Fiesolano Valerio da San Vittore tervezett. A Belluno rektorainak majdnem négyszáz évig volt otthona, jelenleg a prefektúra háza.
 |
| Palazzo dei Rettori |
A Szent Márton templom /Basilica cattedrale di San Martino/ a szent tiszteletére épült, aki a negyedik században élt. Ez Belluno legfontosabb temploma, mely szintén a Duomo téren található. A gyönyörű XVIII. századi harangtorony, tetején egy rézből készült angyal szoborral, Filippo Juvara munkája.
 |
| Basilica cattedrale di San Martino |
 |
| Basilica cattedrale di San Martino harangtornya |
 |
| Angyalszobor a harangtorony tetején |
A Fontana di Loreto /Loreto kút/ egyszerűségével emelkedik ki, mely majdnem teljesen beleolvad a mögötte lévő kőfalba. Nem Belluno leghíresebb látnivalója, de egy fotót ez is megér.
 |
| Fontana di Loreto |
 |
| A város látképe |
A Borgo Piave ősi folyami kikötőjéből a város déli részébe való bejutás a Porta Ruego kapun keresztül történt. A XIX. Század elején a város falainak nagy részét lebontották, velük pedig a hatalmas tornyot és a másik oldalon található erődítményt is, amely védte a kaput.
 |
| A Porta Rugo |
Ahogy átsétáltunk a kapun, a régi olasz városokra jellemző szűk utcácska tárult elénk.
A Santa Maria dei Battuti templom a tizennegyedik század elején épült, eredetileg gótikus stílusban, és különböző festmények és freskók díszítették. A XIX. Században a templomot az államnak adták át, és a gótikus portált eltávolították a templomról, és máshol helyezték el. Jelenleg csak a középső kőből készült rózsaszínű ablak maradt a homlokzaton.
 |
| Santa Maria dei Battuti templom |
 |
| A Santa Maria dei Battuti templom harangtornya |
A Szent Helén szökőkút /Fontana di Sant' Elena/ vagy másnéven a Santa Maria dei Battuti szökőkútja, 1554-ben épült a San Pietro templom közelében, majd 1844-ben a jelenlegi helyére, a Santa Maria dei Battuti kis térre költözött. A szökőkutat a Szent Helén szobor huszadik századi másolata díszíti, az eredeti példány a Polgári Múzeumban található.
 |
| Fontana di Sant' Elena |
A Fontana della Motta a vía Andrea Brustolonon található, 1561-ben egy ismeretlen szerző által építették. A szökőkút félköríves medencéje a falra támaszkodik, és dekoratív, mint az azonos típusú szökőkutak Bellunóban. A víz két fejforformából áramlik kifelé.
 |
| Fontana della Motta /balra/ |
A Piacteret /Piazza del Mercato/ régen piazza di Foro-nak nevezték, mert a város régi római fórumán áll. Ez az óváros, ahol a gyümölcs és zöldségféléket még mindig az árkád alatt vagy a tér közepén tartandó állandó piacon árulják. A XVI. Században a köznépi osztályok "székhelye" volt, szemben a nemesekkel. Az állami hatalom meghódítására irányuló fellépésüket a Palazzo di Monte di Pietà építésével valósították meg, amely az évszázadok során az állampolgári tiltakozás helyévé vált. Egy másik történelmi épület a téren a Palazzo Costantini.
 |
| A Piactér |
 |
| Fontana di San Lucano háttérben a Palazzo di Monte di Pietà-val |
A Porta Dojona /Dojana kapu/ a közeli toronynak a nevét viseli, amellyel megerősített komplexumot alkot. Vecello da Cusighe emelte fel a belső boltívet a 13. században, míg a reneszánsz stílusjegyek Niccolò Tagliapietra munkája a 16. században. Az összekötő tető 1609-ben épült.
 |
| Porta Dojona |
Ezután a nyüzsgő bevásárlóutcát látogattuk meg, ahol egymás hegyén-hátán sorakoztak az üzletek. Fagyit szerettünk volna enni, de végigjártuk már a fél várost és egyszerúen nem találtunk egy fagyizót sem. Ekkor az utcán hirtelen megszólított minket egy férfi /magyarul beszélt/, aki meghallotta, hogy fagyizót keresünk és mondta, hogy a túloldalt annyi van, hogy válogatni is lehet köztük. És valóban... Mi meg észre se vettük.
A Santo Stefano templomot a 15. században kezdték építeni, a Santa Maria delle Grazie ősi templom helyén.
 |
| Santo Stefano templom |
A fagyi után visszasétáltunk a parkolóba és elindultunk vissza a szállásra.
Útközben az autóból csináltam néhány képet. A Dolomitok hegyei nagyon szépen látszódnak.
A Dolomitok az Alpok egyik hegycsoportja. Észak-Olaszországban terül el, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén.
A mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája. Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.
A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség a sziklacsúcsok izzása.
Már odafelé menet is láttunk egy gyönyörű kastélyt, aminél visszafelé megálltunk egy kép erejéig. Ez nem más, mint a Bortoluzzi kastély, mely Ponte nelle Alpi település legvonzóbb épülete. A Castello Bortoluzzi építése a tizenkilencedik és a huszadik század közötti időszakra nyúlik vissza, melyet Ruolo építész tervezett. Ezután megvásárolta a gazdag velencei, Giovanni Bortoluzzi, aki a saját nevét adta az épületnek.
 |
| Bortoluzzi kastély |
Kapcsolódó bejegyzések:
Olaszország - Észak, Adria és környéke 1. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 2. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 3. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 4. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 5. rész
Olaszország - Észak, Adria és környéke 6. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése