2017/07/12-2017/07/23.
3. nap
Séta Velencében
Reggel szemerkélő esőre és kissé hűvös levegőre ébredtünk. Kicsit el is gondolkodtunk rajta érdemes-e elindulni ilyen időben Velencébe, de végül bevállaltuk.
9 óra volt már mire Mestrébe értünk. Nem akartunk autóval bemenni Velencébe, mert ott nagyon drága a parkolás, így inkább Mestrében hagytuk, a Garage Europa nevű parkolóban, ahol egy egész napos jegy 12 euróba került, ha jól emlékszem, de azóta már drágult. Ha itt akarunk parkolni, célszerú előre lefoglalni egy parkolóhelyet, mert ha fullon van, akkor nem engednek be és elég hamar megtelik, főleg hétvégéken. Nekünk most szerencsénk volt, mert volt szabad hely.
A parkolótól a buszmegálló kb. 2 perc gyalog, ahonnét sűrűn járnak a buszok Velencébe. Bármelyik buszra felszállhatunk, ami arrafelé megy, úgyis a Piazzale Románál tesz le mindegyik.
9 óra volt már mire Mestrébe értünk. Nem akartunk autóval bemenni Velencébe, mert ott nagyon drága a parkolás, így inkább Mestrében hagytuk, a Garage Europa nevű parkolóban, ahol egy egész napos jegy 12 euróba került, ha jól emlékszem, de azóta már drágult. Ha itt akarunk parkolni, célszerú előre lefoglalni egy parkolóhelyet, mert ha fullon van, akkor nem engednek be és elég hamar megtelik, főleg hétvégéken. Nekünk most szerencsénk volt, mert volt szabad hely.
A parkolótól a buszmegálló kb. 2 perc gyalog, ahonnét sűrűn járnak a buszok Velencébe. Bármelyik buszra felszállhatunk, ami arrafelé megy, úgyis a Piazzale Románál tesz le mindegyik.
Velence
Mire odaértünk az eső teljesen elállt, sőt a nap is kisütött, a reggeli húvös időnek már nyoma sem volt. Jó volt újra látni Velencét, ezúttal sikerült olyan helyeket is lefotóznunk, ami legutóbbi ott tartózkodásunkkor elkerülte a figyelmünket vagy csak nem jártunk arra. Még mielőtt bármerre is mentünk volna a Piazzale Romáról, először is megreggeliztünk az utcai gyorskajálda egyikében. Először egy hamburgert kértünk, de olyan rosszat már régen ettünk, úgyhogy utána azt a bódét hanyagoltuk is, inkább átmentünk egy másikhoz és ettünk Pizzát. Az már sokkal jobb volt. Ezután elindultunk a Szent Márk tér felé. Útközben természetesen fotóztunk ezerrel.
 |
| A Canal Grande |
 |
| Hajók a Canal Grandén |
 |
| A San Simeone Piccolo templom |
 |
| A háborúban meghalt vasútmunkások emlékműve |
A vasútpályaudvar előtti téren egy másik szobrot is megpillantottunk:
Kicsit féltünk, hogy Velencében nyáron kellemetlen szagú lesz a levegő, ugyanis télen is az volt időnként, nyáron meg a nagy melegben jobban terjednek a szagok. De szerencsére nem volt vészes.
 |
| A Ponte Bernardo |
 |
| A Rialto híd |
 |
| A Rialto híd bejárata |
 |
| Carlo Goldoni szobra |
Megérkeztünk a Szent Márk térre. Itt elidőztünk egy kicsit, ezzel a látvánnyal nem lehet betelni.
 |
| A Szent Márk székesegyház és a Campanile harangtorony |
 |
| A Szent Márk székesegyház |
 |
| Szent Márk tér |
 |
| Szent Márk tér |
 |
| A Szent Márk székesegyház kupolája |
A San Giorgio Maggiore Velence egyik szigete, vaporettóval lehet idejutni. Egyrészt a 16. századi, csodálatos szépségű San Giorgio Maggiore templomról ismert, másrészt onnan, hogy a templom harangtornyából (Campanile) lenyűgöző kilátás tárul Velencére. A templom a Szent Márk térről is látható, mi is onnét fotóztuk.
 |
| San Giorgio Maggiore templom |
Mivel párom lánya még nem látta a Dózse palotát, ezért ismét bementünk. Ezúttal sokkal jobb minőségú képeket sikerült készítenünk, mint amikor legutóbb itt voltunk.
A Dózse palotát nyugodtan nevezhetjük a világ egyik legelegánsabb, legkifinomultabb és leggazdagabb épületének, mely mögött szinte hírneve is eltörpül. A velencei gótika jegyében megszületett Dózse-palota (Palazzo Ducale), a Szent Márk-székesegyház mellett, a Libreriával szemben, a Piazzettán található.
A Dózse palotát nyugodtan nevezhetjük a világ egyik legelegánsabb, legkifinomultabb és leggazdagabb épületének, mely mögött szinte hírneve is eltörpül. A velencei gótika jegyében megszületett Dózse-palota (Palazzo Ducale), a Szent Márk-székesegyház mellett, a Libreriával szemben, a Piazzettán található.
810-ben Angelo Partecipazio dózse Malamocco településről (Lido szigete) a Rialto területére helyezte át a kormányzat székhelyét, ebből a palotából azonban semmi sem maradt, amikor a X. században tűzvész pusztította el részben az épületet. Sebastiano Ziani dózse parancsára a következő rekonstrukciós munkák a XII. század második felében kerültek sorra; a Köztársaság e vezetője a Szent Márk tér teljes átépítéséről volt nevezetes. A dózse palotája ekkor is mai helyén állt, de ezt az épületet még teljes egészében víz vette körül: délről a lagúna, keletről a Rio di Palazzo (a Sóhajok-hídja alatt folyó csatorna), míg északról egy másik, ma már nem létező csatorna, mely a palotát és a Szent Márk-templomot választotta el egymástól. A mai Piazzetta helyén egy a lagúnából nyíló kisebb öböl helyezkedett el, mely valószínűleg dokként működött.
A következő változásra a XIII. századig kellett várni, ekkor elkezdték a palota újjáépítését, de a munkálatok lassan haladtak, 1348-ban pestis akadályozta a folytatást.
 |
| A Dózse palota belső tere |
A szép, gótikus stílusú palotának elsőként a vízparti szárnya készült el 1365-re. Csak 1424-ben döntött úgy Francesco Foscari dózse, hogy az épület Piazzettára néző szárnyát is felújítsák. Itt kaptak helyet a bíróságok, valamint egy földszinti árkádsort is kialakítottak az épület mellett, az első emeleti homlokzaton pedig nyitott loggiák húzódnak, de ekkoriban készült el a Szent Márk bazilika és a Dózse-palota között található bejárat, a Porta della Carta is. 1483-ban komoly tűz pusztított a palota csatornára néző szárnyában, ahol a dózse lakosztályai voltak, így újabb jelentős rekonstrukció vált szükségessé.
 |
| Az óratorony |
1547-ben újabb tűz pusztított, ezúttal a második emelet néhány termében, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűz az épület szerkezetét nem gyengítette meg. 1577-ben egy harmadik tűzvész elpusztította a Scrutinio Termet és a Nagy Tanácstermet, melynek során felbecsülhetetlen értékű műalkotások lettek a tűz martalékául. Az épület újjáépítése során tiszteletben tartották annak eredeti gótikus stílusát, még annak ellenére is, hogy a befolyásos reneszánsz építész, Andrea Palladio neo-klasszikus stílusban képzelte el az új terveket. Ettől függetlenül néhány klasszikus elem is helyet kapott a palotán, ilyen például a XVI. században épült Sóhajok hídja, mely a palotát és a mellette álló börtön épületét köti össze.
 |
| A palota folyosója |
Bár a palota elsősorban a dózse lakóhelyeként funkcionált, itt kaptak helyet a Velencei Köztársaság politikai intézményei is. 1797-ben a várost megszállták Napóleon seregei, ekkor a palota e feladatát elveszítette. A francia uralom után az osztrák következett, míg végül 1866-ban megalakult az egységes Olaszország. Ettől fogva a palotában különféle közigazgatási hivatalok, valamint más kulturális intézmények kaptak helyet. A XIX. század végére az épület a pusztulás jeleit mutatta, ezért az olasz kormány jelentős összeggel támogatta az újjáépítést, a hivatalokat pedig máshová helyezték, kivéve a műemlékvédelmi hivatalt, mely a helyén maradt.
A Dózse-palotához egy véres rejtély is kapcsolódik: ha jól megnézzük, feltűnhet, hogy az egységes, gyönyörű oszlopsorral büszkélkedő épület 9. és 10. oszlopa más színű, mint a többi. Ezek vörös márványból készültek, s a hagyomány szerint itt hirdették ki a halálos ítéleteket. A helyi lakosok babonából még ma sem mennek át a két oszlop között. Az elítélteket viszont egy utolsó lehetőséggel kecsegtették, miszerint a kivégzést megúszhatta az, aki a palota lagúna felőli részének harmadik oszlopa körül végig tudott sétálni leesés nélkül. Az elkeseredett próbálkozások nyomai még ma is látszanak a kikopott oszlop mellett, de a kísérlet soha senkinek nem sikerült. Az udvari termek közelében van egy stilizált „oroszlánfejű postaláda” is, melyet az adóelkerülők elleni névtelen feljelentések számára tettek ki a következő szöveggel: „Titkos feljelentés bárki ellen, aki eltitkolja a kedvezményeket és szolgáltatásokat, vagy összejátszik az azokból származó valós bevételek elrejtésében.”
 |
| A titkos feljelentések postaládája |
 |
| Kilátás a palotából |
A Dózse-palotán belüli régi börtön egy idő után szűkössé vált, újabb építése vált szükséges, melyet a Rio de Palazzo csatorna túloldalán alakítottak ki. Az új börtön épületét a Sóhajok-hídja köti össze a Dózse-palotán belül a régi börtön kihallgatási szobáival. A teljesen zárt híd 1600 körül épült Antonio Contino mester munkájaként, s belül két egymástól elkülönülő folyosó vezet át rajta (ebből ma a látogatók csak az egyiket használhatják). A híd híres elnevezése Lord Byronnak abból a feltételezéséből ered, hogy a rabok a kis ablakokon át kitekintve, itt sóhajtottak fel, utoljára látva Velence szépségét és a szabadságot, mielőtt celláikba kísérték őket. Az új börtönépület egyszersmind sokkal jobb körülményeket (világosabb és levegősebb zárkák) is teremtett a foglyok számára, mint a régi börtön, a Pozzi és a Piombi cellái. Az új zárkák mellett újabb adminisztratív helyiségeket is kialakítottak itt.
 |
| Kilátás a Sóhajok hídja rácsos ablakából |
 |
| A börtön udvara |
Ezúttal nem hagytuk ki a gondolázást sem, bár az ára azóta csak nőtt. 150 eurót kértek el tőlünk egy kb. fél órás hajókázásért. Az olasz gondolás fickó spanyolul konferálta fel nekünk mikor mit látunk, mert az elején kérdezte milyen nyelven mondja, és mivel jobban beszélek spanyolul, mint angolul, kértem, hogy spanyolul mondja inkább.
A legismertebb, legjellegzetesebb vízi jármű a Velencében használatos sokféle evezős csónakfajta közül – amelyhez számos romantikus történet, legenda fűződik.
A gondola nevét leggyakrabban a latin „cymbula” (kis csónak) kifejezésből eredeztetik. A jármű legalább ezeréves konstrukció: 1094-ben már név szerint említi Vitale Falier dózse egyik rendelete. A két nagy és egymással évszázadokig rivalizáló gondolás céhet, a Castellanit és a Nicolottit 1172-ben alapították.
A reneszánsz korban, amikor a vagyonosabb réteg a mindennapi közlekedésre használta, legalább 10 ezer gondola volt a szigetvárosban, később, Casanova idején, mikor már a hanyatlás korszakában volt a gondolázás, akkor is legalább 5000 volt használatban. A 19. század végétől a gőzhajók, majd a motorcsónakok megjelenésével, illetve a Canal Grande újabb hídjainak építése miatt számuk folyamatosan zsugorodott, ma körülbelül hatszázra tehető.
Gondolákat már csak a turisták városnéző útjaihoz, esküvői ceremóniák lebonyolítására és némely előkelőbb szálló privát taxijárataként használnak, illetve az élvonalból kiöregedett járművek közül néhány átkelőcsónakká átépítve (traghetto) teljesít szolgálatot.
A sötét szín eredetét legalább háromféle módon magyarázzák. Egyesek szerint a középkori városban a közvilágítás hiánya miatt éjjel észrevétlenül hallgatózhattak fekete gondolájukon a rettegett „Tízek Tanácsát” szolgáló, sötét köpenyes kémek – és hogy napkelte után se bukjanak le, a városatyák kötelezővé tették a csónakok egységes feketére festését.
Hasonlóan intrikus eredetű az a teória, hogy a fekete festés előírása a velencei államgépezet által mindig gyanakvással fogadott diplomaták és más külföldiek ellen irányult. Ők egyedüliként kivételt élveztek a szabály alól és többnyire díszes, színes gondolákat használtak, hogy méltóképpen reprezentálják hazájukat – amivel nagyban megkönnyítették az őket folyton nyomon követő ügynökök dolgát.
A legvalószínűbb mégis az, hogy a velencei gondolák színezésének egyszerű fényűzéstilalmi vagy közrendvédelmi jogszabály vetett véget – a város már korábban betiltotta a férfiak csiricsáré ruhaviseletét, mivel a különböző „nadrágklubok” tagjai között gyakran törtek ki súlyos összecsapások, hasonlóan a mai zöld-fehér, lila-fehér stb. focidrukkerekéihez.
A tájékozódás hagyományosan nehéz feladat, mivel Velencében nincs utcaalapú házszámozási rendszer. A kerületeket és a történelmileg egyes templomok köré szerveződött kommunák épületeit folyamatosan akár öt-hatezerig is számozzák – a sok csatorna és szűk utcácska miatt pedig nem létezik teljes részletességű várostérkép hordozható méretben. A városban sokszor még a lakosok is eltévednek, így a tájékozódás a 150 órás elméleti képzés és a gondolásvizsga egyik fő eleme.
Az egyik legellentmondásosabb témakör a homoszexualitás kérdése. A 19. század közepétől Angliában divatossá vált a másság, amit a brit törvények súlyos bűncselekményként üldöztek – több neves művész, pl. Disraeli, Ruskin ezért inkább Velencében, a jó kiállású gondolásfiúk körében keresett kalandokat. A gondolások szerepe még az 1970-es évek végén előfordult, nagy nyilvánosságot kapott velencei kéjgyilkosságok kapcsán is felvetődött.
William Shakespeare drámájában, a Velencei Kalmárban szerepel a „traghetto” szó mint közelebbről meg nem határozott közlekedési forma, azonban a város csatornái és a rajtuk járó gondolák nincsenek konkrétan említve. Ezért úgy vélik, hogy Othello története másod-harmadkézből származó beszámolón alapul, a drámaíró maga nem járt Velencében – ami több ál-Shakespeare jelöltet kizárna a „trónkövetelők” köréből.
Az idős Richard Wagner élete utolsó hónapjait Velencében töltötte és gondolája fedélzetén érte a végzetes szívroham.
Az újkorban, különösen a 19. század elejétől jelentős Velence-kultusz alakult ki az angolszász világban. Az írók, költők, pl. Lord Byron, nagy számban utaztak a Tenger Királynőjébe és műveikben népszerűsítették a gondolákkal kapcsolatos sztereotípiákat, mint az „O sole mio” éneklése, vagy a nászutasok által tett gondolás kirándulás, ahol az ifjú párnak minden híd alatt elhaladva meg kell csókolnia egymást, az örök szerelem elnyeréséhez.
 |
| A Sóhajok hídja a gondolából fotózva |
A Santa Maria della Salute templom építése 1631-ben kezdődött, és 1681-ig tartott, a barokk építészet egyik legszebb alkotásának számít. Már majdnem a Szent Márk térhez érkezve látható.
 |
| Santa Maria della Salute templom |
 |
| Daniele Manin szobra |
Estefelé elindultunk vissza Mestrébe a kocsiért. Kissé nehezen találtuk meg a garázst, ahol parkoltunk, mert egy megállóval hamarább szálltunk le, és onnét kicsit többet kellett gyalogolni, mint amikor feszálltunk, ez zavart meg minket.
Vittorio Venetoba visszafelé menet megint elkezdett esni az eső, de hamar el is állt és egy szép szivárványt hagyott maga után:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése