2014/06/05-2014/06/14
8. nap
Vidámpark és flamenco est
Mivel már szinte mindent láttunk a városban, így a mai nap szórakoztunk egy kicsit. Elmentünk a vidámparkba és teljes napi jegyet váltottunk, amivel bármit ingyen ki lehetett próbálni.
Madrid Vidámparkja /Parque de Atracciones de Madrid/ egy 1969 óta működő vidámpark, ami a Casa de Campo-ban, Madrid legnagyobb közparkjában található. Spanyolország 3. legrégebb óta működő vidámparkja. A parkot a spanyol székhelyű Parque Reunidos működteti a Madridi önkormányzat engedélyével, megállapodásuk 2039-ig érvényes.
A park 1969-ben nyitotta meg először kapuit, az ismert spanyol politikus, Carlos Arias Navarro közreműködésével. A kezdeti látványosságai egy labirintus, egy csúszda, egy dodzsem, valamint az „Őskori völgy”, a „Polip” és a „Jet Star” nevű játékok voltak. A vidámpark az óta számos átalakításon ment keresztül, melyek során egyes játékokat bezártak, vagy lebontottak, helyére pedig új, modernebb szórakoztató eszközöket építettek.
A legnagyobb átalakítást 1998-ban végezték, ami nagyjából 48 millió euróba került. A parkot öt fő része osztották fel, és mindegyik játékot ellátták egy névvel, ami annak a zónának a témájához illet, amiben az adott játék megtalálható volt. Szintén ezen felújítás keretein belül a vidámparkot számos új, színes dekorációs elemmel látták el, illetve megnőtt a különböző show műsörök száma, és már szuvenír boltok is nyitva állnak a látogatók előtt.
A belépőket illetően sokáig kétféle jegyet lehetett vásárolni, az egyik fajta egyszeri belépésre jogosította fel a látogatót, a másik, drágább árkategóriájú jegy emellett még magába foglalta azt is, hogy egy napon keresztül korlátlan számban volt használható vele a vidámpark összes játéka.
 |
| A Vidámpark bejárata |
A vidámparknak jelenleg négy nagyobb része van, mivel a korábbi ötödik részt, az úgynevezett Gran Avenida-t 2012-ben az első részhez csatolták.
Az első terület a „Quiet Zone” (csendes zóna) nevet kapta, itt találhatók például a The Jungle, Fantasy és a Star Flyer nevű játékok. Emellett pedig ezen a részen vannak még céllövöldék, trambulinok, valamint számos étterem, bolt, és két színpad, amiken egész évben különböző előadások és koncertek láthatók.
A második terület az úgynevezett „Machinisim Zone”, amiben többnyire hullámvasutak szórakoztatják a bátrabb látogatókat.
A harmadik terület a „Nature Zone” („zöld” zóna) névre hallgat, ez a park legzöldebb területe, itt található a vidámpark két vizes játéka is, valamint egy 4D-s mozi.
A negyedik terület pedig a „The Nickelodeon Zone” (a Nickelodeon zóna) nevet kapta.
Először felültünk egy szerkentyűre, amivel hol fel, hol levittek a magasból. Nem igazán tetszett, mert tériszonyom van. Aztán beültünk egy libegőféleségbe, ami végigvitt a vidámpark nagy részén, így fentről készíthettünk néhány képet.
 |
| Szökőkutak a vidámparkban |
A vizi dzsungel nagyon tetszett, csak be kellett ülni egy hajóba és végigvitt minket a dzsungelen, ami nagyon szépen ki volt építve. Itt-ott dzsungellakókkal is "találkoztunk". Ez olyan kis nyugis volt, semmi adrenalin. Egy kis érdekesség: az Egy őrült szerelem balladája c. 2010-be készült spanyol-francia horror filmben az egyik jelenetet itt forgatták.
 |
| Hajózás a dzsungelben |
Volt egy kis benti hajókázás is, ami hasonló az előzőhöz, csak ez nem szabadtéri volt. Itt a különböző országok, városok kulturája volt szemléltetve egy-egy részen.
 |
| Mexikó |
 |
| Havas vidék |
 |
| Párizs |
 |
| Madrid |
 |
| Madrid, flamencósok |
 |
| A végállomás |
Kipróbáltuk a hullámvasutat is, de még egyszer biztos, hogy nem ülök bele, nekem nagyon nem tetszett, alig vártam, hogy kiszállhassak belőle. A 4D-s mozit is megtekintettük, attól párom kicsit rosszul lett, mert úgy mozgatták a székeket, ahogy a filmben mozogtak a dolgok. Nagyon valósághű volt, nekem tetszett. 2 vizes kalandban is részt vettünk, azok már kicsit vadabbak voltak, mint a dzsungeles, de még el lehetett viselni.
Először gyalog akartunk visszamenni a városba, mert elfogyott a metrójegyünk, el is indultunk, de a következő metróállomásig kb. 20 percet gyalogoltunk és az út nagy része még előttünk volt, úgyhogy inkább vettünk metrójegyet.
Délután, ahogy sétálgattunk, a Cardamomo flamenco bár előtt a kezünkbe nyomtak egy szórólapot, melyen az aznap esti műsort hirdették. Ha jól emlékszem 40 euró/fő volt a beugró, először csak legyintettünk, hogy túl drága, aztán átgondoltuk a dolgot, végülis, ha már ott vagyunk, ebből se maradjunk ki. Így hát lesétáltunk a Cardamomo-hoz, megvettük a jegyeket, mondták, hogy hány órára legyünk ott, addig még volt idő, úgyhogy elmentünk sétálni jobbra-balra.
Már nem emlékszem mikor kezdődött az előadás pontosan, este 8-9 körül lehetett. Kb. háromnegyed órával előtte visszamentünk, mutattuk a jegyeket, a személyzet egyik tagja pedig odakísért minket az asztalokhoz. Mivel még nagyon kevesen voltak ott akkor, választhattunk magunknak asztalt, mi pedig leültünk az egyikhez, közel a színpadhoz. Az egyik legjobb hely lett így a miénk.
 |
| A Cardamomo flamencobár színpadja |
Maga a flamenco bár a régi időkre emlékeztetett, nem az a csúcsmodern bár volt, a falak téglákból voltak, ami még csak le se lett festve, rajta régi flamenco zenészek plakátjaival.
 |
| A Cardamomo bár fala |
 |
| Az asztalok |
 |
| Még az asztalterítő is flamenco stílusú |
 |
| Mi és a finom sangria |
Végre elkezdődött az előadás. A zenészek és a táncosok kitettek magukért, nagyon profi show-t nyomtak. A fekete ruhás táncosnő annyira beleélte magát, hogy az előadás végén rosszul is lett, épp csak befejezte a táncot és kirohant a színpadról. Kis idő múlva azért visszajött meghajolni.
A jegyárban egy korsó sangria ingyen volt, azt ki is használtuk. Nagyon finom volt. Később kértünk egy mohitót is, mert még sosem kóstoltuk, de az egyáltalán nem jött be, ráadásul így hogy kevertem a kettőt, az előadás végére meg is fájdult a gyomrom.
Az este során megtapasztalhattuk milyen is egy igazán jó flamenco. Igen, ott volt az a bizonyos duende, melyet a falmenco kedvelők bizonyára jól ismernek. Viszont más egy előadást megnézni felvételről a TV-ben és más ott a helyszínen, élőben. Élőben sokkal jobban átjön az a bizonyos duende. Számomra egy jó flamenco olyan, amikor azt érzem, hogy a színpad fel akar robbanni. Amikor egész belsőmben érzem, mintha én magam is darabokra akarnék szétesni a zene és a tánc hatására. Semmi más nem hozza ki belőlem ezt az érzést, csak a flamenco, és nagyon jó! Párom, aki nem nagyon hallott, látott ilyet előtte, ő is nagyon élvezte, sőt néha még egy-két olé-t is bekiabált.
Aki nem tudja mi az a duende /szótári jelentése: pajkos kobold, csintalan manó/ idézek egy kicsit García Lorcától, aki nagyszerűen megfogalmazta ezt az érzést:
"... Az, aki ott él a Júcar, Guadalete Sil vagy a Pisuerga közt feszülő bikabőrön (nem akarom most a Plata folyó lobogtatta, oroszlánsörény-színű habok medrét említeni), gyakran hallja ezt a mondatot: "ebben sok a duende". Manuel Torres, az andalúz nép nagy művésze mondotta egyszer egy énekesnek: "Neked van hangod, te tudod a stílusokat, de soha nem lesz sikered, mert nincs benned duende".
...
... a duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: "A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból." Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a "titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni", végső soron a föld szelleme.
...
Angyal és múzsa kívülrõl jön. Az angyal fényt áraszt, a múzsa formát ad. (Hésziodosz tanult tőlük.) Arany kenyérben és tunikák finom ráncai közt jelennek meg, a költő szabályokat kap tőlük kis babérerdejében. A duende pedig arra vár, hogy a vér legutolsó szobáiban ébresszék fel. Arra, hogy elhessentsék az angyalt, belerúgjanak a múzsába, és a költők ne rettegjenek a XVIII. századi költészetből áradó ibolyaillattól, meg a nagy csillagászati távcsőtől, amelyben lencsék között bilincsekben sínylődik és szendereg a beteg múzsa.
Az igazi harcot a duendével kell megvívni.
...
Néhány évvel ezelőtt egy Jérez de la Fronterában tartott táncversenyen az első díjat egy nyolcvanéves öregasszony vitte el gyönyörű nők és vízsugár derekú leányok előtt csupán azzal, hogy felemelte karját, felvetette fejét, és toppantott egyet a deszkán. De a múzsák és angyalok ott megjelent gyülekezetében, a forma és a mosolyok szépsége közepette győznie kellett, és győzött is ez a haldokló duende, amely már a földön vonszolta végig rozsdás késekből vert szárnyait.
...
Akkor a Fésűs Lány felugrott, mint egy őrült, szinte kétrét görnyedt, akár egy középkori siratóasszony, és egy kortyra felhajtott egy nagy pohár tűzerős cazallát. Aztán énekelt, hang nélkül, lélegzet-technika nélkül, árnyalatok nélkül, felégetett torokkal, de...duende volt benne.
Sikerült szétvernie az ének egész állványzatát, hogy utat nyisson egy dühöngő és perzselő duendének, a homokkal terhes szelek barátjának, és a duende hatására a hallgatók csaknem ugyanazzal a ritmussal szaggatták meg ruhájukat, mint ahogyan az antillai négerek tépik öltözéküket Szent Barbara képe előtt tolongva.
A Fésűs Lánynak fel kellett hasogatnia a hangját, mert tudta, hogy hozzáértők hallgatják, akik nem a formát, hanem a formák velejét kérik tőle, a tiszta zenét, amit a test csak azért vesz körül, hogy lebegni tudjon a levegőben. Képességeit és biztonságát kellett odadobnia, azaz el kellett űznie magától a múzsát, oltalom nélkül várva, hogy jöjjön a duende, és arra méltassa, hogy birokra keljen vele életre-halálra. Hogy énekelt! Hangja már nem játszott. Hangja már fájdalmához és őszinteségéhez méltó vérpatak volt, és kinyílt, mint egy tízujjú kéz, mint akinek a lábait odaszögezték, akár Juan de Juni Krisztusáét, és vad tengeri orkán süvöltött benne."
(Federico Garcia Lorca: A "duende" - Játék és elmélet)
Készítettünk néhány videót a fellépés alatt, de sajnos az említett fekete ruhás nőről se kép, se videó nem készült. A hang sajnos nem mindenhol tökéletes. Íme a videók:
Az este itt még nem ért véget. Kissé bekábultam a sangriától és a mohitótól, ráadásul, mint írtam, a gyomrom is megfájdult tőle. Az előadás után elsétáltunk a Puerta del Sol-ra és ott muszáj volt leülnöm valahová, amíg jobban nem leszek. Nem tartott sokáig, szerencsére hamar elmúlt, úgyhogy az este folytatódott. Egy újabb szórólapot katunk, ezúttal egy rock-klubból, ahol aznap este élőzene volt. Benéztünk oda is, de nem maradtunk sokáig. Utána hajnalig sétálgattunk a városban, majd mikor már kezdtünk álmosodni visszatértünk a szállásunkra.
9. nap
Nosztalgia és szórakozás
Ez volt az utolsó napunk Madridban, következő nap hajnalban indult a gépünk. A mai nap nagyrészt sétálgattunk, elmentünk abba az utcába, ahol előző madridi utazásom során volt a szállásunk /akkor még az ex-párommal/.
 |
| Ebben az utcában volt a régi szállásunk |
Még a Rastróra menet találtunk egy metal boltot a piac környékén, ma újra visszamentünk oda szétnézni. Volt egy koponya formájú vezetékes telefon, ami nagyon tetszett. Gondolkoztam, hogy megvegyem-e, de nem tudtam dönteni. Ekkor az eladó nő beszólt, hogy akarunk vásárolni vagy nem, mert ő zár be, ugyanis szieszta idő van. Majd utána kinyit újra. Így hát kimentünk a boltból, de szieszta után azért csak visszamentünk és megvettem azt a telefont.
Délután megkérdeztük a szállásunkon a recepcióst, hogy másnap hajnalban hogy juthatunk ki a repülőtérre, mert az első metró csak reggel 6-kor indul, az nekünk meg késő. Az idős bácsi nagyon kedves volt, elmondta, hogy a Plaza de las Cibeles-től fél óránként indul busz a reptérre, ha lemegyünk, kérhetünk ott pontos tájékoztatót az indulási időkről. Le is mentünk és az információs bódénál kértünk táblázatot az indulásról.
Aznap korán lefeküdtünk, hiszen hajnalban kelnünk kellett.
Aznap korán lefeküdtünk, hiszen hajnalban kelnünk kellett.
10. nap
Hazautazás
Gyors alvás után hajnali 4-kor keltünk, összeszedtük a csomagjainkat és elindultunk a Plaza de La Cibeles felé. Ott nem is kellett sokat várnunk egy reptéri buszra. Innen minden simán ment. 6:50-kor kellett volna indulni a repülőnek, de 7 órakor még ott álltunk a kapunál és vártuk, hogy engedjenek végre fel a gépre. Valaki azt mondta, hogy megvárják a napfelkeltét, hogy lássuk a gépből, mert az olyan szép. Nem tudom, hogy ez komoly volt-e vagy valaki csak poénból mondta. Mindenesetre a spanyolok nem voltak szívbajosak, fél 8 környékén nyugodtan, minden sietség nélkül engedtek át minket a kapun, mintha nem is lennénk késében.
 |
| A magasban |
 |
| A felhők között |
Az út nyugis volt, viszont Pesten mire a reptérről eljutottunk a buszvégállomásra, na azon kiakadtunk. Felszálltunk egy buszra, majd átszálltunk egy vonatra, amiről félúton átszállítottak egy másikra és hasonló dolgok. Magyarországon minden ennyire körülményes. Igen, hazaérkeztünk...
Kapcsolódó bejegyzések:
