2014/06/05-2014/06/14
3. nap
Bikaviadal
A mai napot már nagyon vártam, hiszen 2 év után újra láthatok bikaviadalt, igaz, nem a hagyományosat, hanem a lovas változatát, de ennek is kimondhatatlanul örültem. A napot egy kis sétával keztük a Corte Inglés bevásárlóközpontban, ugyanis valami ruhát szerettem volna venni magamnak, emlékül Madridból. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy abban a bevásárlóközpontban nem fogok találni olyat, ami az én stílusom. Mindenhol a felsőbb réteg puccos ruházatai, persze jó drágán. Sebaj, legalább szétnéztünk. Találtunk viszont egy ajándékboltot, ahol rengeteg minden volt, ami felkeltette az érdeklődésemet, azok a bikaviadalos és flamencos szobrok voltak. Nem vettünk ugyan semmit, talán még ki is tudtuk volna gazdálkodni, de hazavinni nem lett volna egyszerű. Így hát be kellett érnünk a látványával. De nagyon szépek voltak.
Délután 7 órakor kezdődött a viadal, de jóval korábban mentünk, hogy legyen időnk szétnézni a környéken. A metró közvetlenül az arénánál tesz le, úgyhogy túlságosan keresnünk nem kellett. Főleg, hogy már messziról látható a semmivel össze nem téveszthető bikaszentély. Jó volt látni újra az arénát. Az árusok ugyanúgy ott voltak, mint minden viadal előtt. Sokféle ajándéktárgyat vehetünk tőlük, minden típikus spanyolos, főleg bikaviadallal kapcsolatos, de a flamencos cuccokat is ugyanúgy megtalálhatjuk, hiszen nem állnak messze egymástól, mindkettő Spanyolország fő kultúrájához tartozik.
A Las Ventas bikaviadal aréna a 24 ezres férőhelyével Spanyolország legnagyobb arénája. A világon csak Mexikóban és Venezuelában található nagyobb aréna. Ez a világon a második a gyűrű átmérője szerint. A Calle de Alcalá 237-es szám alatt található, a madridi Salamanca kerületben. A legközelebbi metróállomás a Ventas. Átfogó reformját 2018. második felére tervezik annak érdekében, hogy javuljon a biztonság és a kényelem, különösen a nem bikaviadal rendezvények számára, ami a férőhely kapacitásának csökkentéséhez vezet.
A neomudéjar épületet a hagyományos spanyol arénastílusban építették. A Ventas arénán kívül több kisebb aréna is található a városban. Spanyol elnevezése - Plaza de los Toros, azaz a Bikák tere - onnan adódik, hogy a viadalokat korábban a városok közterein rendezték.
A Las Ventas építése José Espelius Andaga nevéhez fűződik, aki ötvennyolc éves korában meghalt, anélkül, hogy láthatta volna a befejezést, melyet Manuel Muñoz Monasterio-val együttesen terveztek. Az építés Primo de Rivera diktatúrájának idején kezdődött és a Második Köztársaság idején fejeződött be, bonyolította a problémákat az erdőirtás és hogy hogyan közelítsék meg a helyszínt, mely az akkori Madrid külterületén helyezkedett el.
A stílusa egyértelműen neo-mudéjar, amely építészei szerint a leginkább passzol a Fiesta hagyományűző és spanyol karakteréhez. Rendszerint tégla homlokzatú épületként írják le, változatos kerámia díszítésekkel, amelyen fellelhető a spanyol tartomány összes pajzsa. Összesen tizennyolc bejárata van, amelyek közül a legfontosabbak a Puerta de Madrid /Madridi Kapu/, Puerta de Alcala utca vagy Puerta Grande /ott, ahol diadalmasan kivonul a torreádor/, a Puerta de Caballos /A lovak kapuja/ és a Puerta de Arrastre /melyen a halott bikákat kihúzzák a viadal végén/, valamint az utolsó, a Puerta de Autoridades, vagyis a Hatósági kapu.
Az arénát 1931. június 17-én avatták fel /a bikaviadal múzeumban megtalálható a madridi városi tanács által készített megnyitó rendezvény plakátja/. Bár a homlokzaton 1929. olvasható, az igazi hivatalos megnyitó csak 1934. október 21-én történt, egy emlékezetes viadallal, amelyen Juan Belmonte egyik bikájától elnyerte az állat mindkét fülét és a farkát is.
A mai nap lovas viadal /Corrida de rejones/ volt, tehát nem a hagyományos gyalogos viadal. A legnagyobb különbség ennél a fajta viadalnál az, hogy a torreádorok lóháton küzdenek meg a bikákkal, ami látványosabb ugyan, mint a hagyományos, viszont nekem azért a másik fajta jobban tetszik. Míg a lovas viadal egy show, egy cirkusz, és bár itt is vannak veszélyes pillanatok, sőt balesetek is, de mégis más a feelingje. Amikor a torreádorok gyalogosan küzdenek meg a bikával, ott érezni lehet a feszültséget, a veszélyt, szóval érzelmileg teljesen más.
 |
| A Las Ventas aréna |
 |
| Az aréna az út másik oldaláról nézve |
Az aréna előtt egy gyünyürű szobor együttes található, mely mindent magába foglal, ami egy viadal hangulatához szükséges. A szobor Luis Ángel Sanguino munkája és "el Yiyo"-t ábrázolja, aki az erénában halt meg, felöklelte egy bika miközben a végső szúrásra készült. Az állat szarva pontosan a szívét érte, így azonnal meghalt.
José Cubero Sánchez "el Yiyo" Franciaországban született, szülei spanyol migránsok voltak, de mindenki madridinak tartotta, mert nagyon fiatal korától ebben a városban élt.
A szobrász a bika alatti részén gyerekkorában ábrázolja a torreádort, aki a Bikaviadaliskola növendéke volt és a San Sebastian de los Reyes-i arénában debutált picadorokkal 1980-ban, majd 1981. június 30-án került sor az alternatívájára /torreádorrá avatás/ Burgosban. 1982-ben lépett fel először Madridban, mint torreádor, később kétszer is sikerült elérnie, hogy kivonulhasson a Puerta Grande-n, mely a legnagyobb jutalom egy viadalon.
 |
| "El Yiyo" emlkműve |
 |
| Hátulról |
1985. augusztus 30-án Colmenar Viejo-ban Curro Romero helyett lépett fel Antoñete valamint José Luis Palomar társaságában. A Marcos Nuñez állományából származó 6. bika ellen nagyon jó szereplést nyújtott. Elérkezett a végső szúrás pillanata, miközben a Burlero névre hallgató bika eltalálta a szarvával, mely egyenesen a szívébe hatolt. "Pali, ez a bika megölt engem" - ezek voltak a matador utolsó szavai az öklelés után, amit az egyik segítőjének, El Pali-nak mondott. Csupán csak 21 éves volt...
 |
| Megható jelenet |
Az aréna hátulja felé sétálgatva megpillantottuk a teherautót, ami a lovakat szállította. Kicsit körbenéztünk és megpillantottuk a lovakat is, amint épp felkészítették a külsejüket a viadalra.
 |
| Ezzel érkeztek a lovak |
 |
| Lófarok fonás |
 |
| Az elkészült mű |
 |
| Egy ló a szállítókocsiban |
 |
| Sörényfonás |
Az aréna másik oldalán a falon egy bikaterelés folyamatát láthatjuk megformázva.
Kicsit odébb egy újabb szobor található, mely egy szituációt mutat be, miközben egy torreádor köszöntőt mond a viadal előtt Alexander Felming-nek, a penicillin feltalálójának. Talán ő az az ember, akinek a legtöbbször mondtak köszöntőt bikaviadalokon. Flemingnek sokan köszönhetik az életüket, de talán a torreádorok azok, akiknek a leghálásabbnak kell lenniük neki. Ugyanis a penicillin feltalálása előtt amikor egy torreádort felöklelt a bika, egy bikánál hatalmasabb ellenséggel találták szemben magukat, a fertőzéssel, aminek az esélye jelentősen csökkent a penicillin feltalálásával. Flaming soha nem felejtette el azt a meleg fogadtatást, amiben Spanyolországban részesült. A városban van egy utca, ami a nevét viseli, valamint ez az emlékmű állít tiszteletet a skót származású tudósnak. A szobor Emilio Laíz munkája.
 |
| A köszöntőt mondó torreádor és Dr. Fleming |
Egy másik szobor Luis Miguel Dominguín-t ábrázolja, melyet a madridi szobrász, Ramón Aymerich /1977/ készített bronzból. Dominguín szintén egy híres torreádor volt.
 |
| Luis Miguel Dominguín szobra |
A teljesség igénye végett, megjegyzem, hogy található még egy negyedik szobor is, mely Antonio Bienvenida-nak állít emléket, de valószínűleg elkerülte a figyelmünket, mert arról nem készült fotó, viszont mikor előzőleg ott voltam, akkor megörökítettem.
Miután körbenéztünk az aréna körül volt még jócskán időnk kezdésig, így elmentünk az egyik ajándékboltba, ami ott volt a közelben és főleg bikaviadallal és flamencoval kapcsolatos cuccokat árultak. Vettünk castañettát, mert már régóta szerettem volna. Megnézegettük a capotékat és a muletákat, amiket árultak, meg is fogdostuk őket, csak a tapintása miatt.
 |
| Egy söröző |
Páromnak mesélte valaki, hogy az aréna környékén van egy bár, ami tele van bikafejekkel. Na mi elindultunk ezt megkeresni. Igazából nem tudjuk melyik lehetett az a sok közül, amiről az ismerőse beszélt, mert az aréna környékén, szinte mindegyik bár tele van bikákkal. Viszont az egyik kissé eldugottabb helyen megakadt a szemünk egy kisebb kocsmán, mely a La Tienta névre hallgatott és már kívülről is nagyon hívogató volt. Bementünk és majdnem tátva maradt a szánk. Az a kis helyiség tele volt zsúfolva bikafejekkel, bikaviadalos plakátokkal, capotéval, banderillákkal és tényleg mindennel, amit csak el lehet képzelni a témával kapcsolatban. Rendkívül hangulatos hely volt, viszont egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian voltak. Kértünk egy sangriát és kimentünk a kocsma elé meginni. Nagyon finom volt. Utána kértünk mégegyet, de az volt az érdekes, hogy a pultos hasraütésszerűen mondta az árakat, mert másodszorra nem annyit fizettünk, mint elsőre. Ráadásul, ha nem kérdezzük, hogy mennyit adjunk, akkor nem is mondja, mert már szolgálta volna ki a következőt. Azt nem hiszem, hogy utólag kellett volna fizetni távozáskor, mert annyi embernél meg se tudták volna jegyezni ki mit kért. Lehetetlenség.
Íme a kocsma belülről:
És kívülről:
 |
| Taberna La Tienta |
Mikor visszamentünk az arénához, lassan már engedték is be az embereket. Béreltünk párnát, mert előző élményeimből én már tudtam, hogy hideg a kő, amin ülni kell és kemény is. Volt időnk még kicsit fotózgatni, miközben figyeltük hogy telik meg az aréna emberekkel.
 |
| Épp a homokot egyengetik |
 |
| A most még üres nétőtér |
 |
| Pózolás az arénában |
Végül nem lett teltház, elég sok üres hely maradt. Hamarosan megkezdődött a felvonulás a viadal előtt. Már izgatottan vártuk, hogy végre elkezdődjön a show. Sajnos a krónika a viadalról hiányos, mert azóta 4 év telt el és csak a képekre és a videókra tudok támaszkodni, amiket készítettünk.
Ma 6 rejoneador, azaz lovas viador lépett fel, Raúl Martin Burgos, Rui Fernandes, Mariano Rojo, Joao Moura, Moura Cateano és Francisco Palha, akik María Guiomar Cortés Moura állataival küzdhettek meg.
 |
| A fellépők |
 |
| A gyalogos segítők |
 |
| A lovak, amik elvontatják a halott bikát a menet végén |
Egy videó a bevonulásról:
Raúl Martin Burgos
A mai első fellépő Raúl Martin Burgos volt. Jó formában volt, nagyon szép előadást láthattunk tőle. Első két banderillát egyesével szúrta be, majd lovat cserélt. Fehér lova sem volt ügyetlenebb az előzőnél, sőt, a második és harmadik banderilla pár beszúrása előtt egy látványos két lábon ugrálást is bemutatott. Raúl is kitett magáért, a veszélyes helyzeteket sem kerülve, amikor lováról lehajolva megfogta a bika szarvát. A nézők kellőképpen meg is tapsolták, lova pedig mintha csak tudná, hogy a taps neki is szól, látványosan fel-fel ugrálva megköszönte.
Raúl fellépése képekben:
A három banderillapár behelyezése:
Rui Fernandes
Rui Fernandes öltözékével valami régi báróra inkább hasonlított, mint egy torreádorra, de tőle is láthattunk nagyon szép dolgokat. Lovai rendkívül képzettek voltak, a barnát sikerült lencsevégre kapnunk egy meghajlás közepette, még ha kicsit homályos is lett a kép.
Rui Fernandes szereplése képekben:
 |
| A látványos meghajlás |
Mariano Rojo
Mariano Rojotól is nagyszerú produkciót láttunk. Sajnos nem tudok részletekkel szolgálni, de a képek önmagukért beszélnek:
Joao Moura /az ifjú/
Joao Mora nem a legjobb bikát fogta ki, ahogy a képeken is látszik, már az első banderilla pár után kidőlt, ennek ellenére próbálta kihozni belőle a torreádor a legtöbbet.
Moura Cateano
Caetano is szép előadást tartott. A végső szúrás nem volt tökéletes, kissé várnia kellett, mire a bika végleg megadta magát.
Moura Caetano második banderilla-pár behelyezése:
Francisco Palha
Palharól csak egy videó készült, de talán ő volt az est fénypontja. Lova szinte táncolt és közben integetett a bikának. Palha majdnem lenyomott vele egy pasodoblét. Rendkívül látványos volt. Sajnos a végét elrontotta, a szúrás nagyon rosszul sikerült, így a bika még percekig talpon maradt. Végül a nyakszúrást is elrontotta, amire már füttyszóval reagált a közönség. Negyedik kísérlet után már figyelmeztetést kapott, mire ötödikre sikerült leterítenie az állatot.
A viadal után kerestünk a környéken egy Burger King-et, de páromnak annyira nem ízlett, hogy egy falat után visszatette a dobozába, hogy majd útközben odaadja valami hajléktalannak. A sors fintora, hogy előző napokban minden koldus megtalált minket, most amikor kellett volna, majdnem a szállásunkig kellett mennünk, mire végre találtunk valakit, aki épp a szemetesben kotorászott. Odaadtuk neki a szendvicset, ő pedig megköszönte.
4. nap
Lazulás sangriával
Tegnap annyira jól éreztük magunkat a Bikaviadal aréna környékén, főleg abban a hangulatos kis kocsmában, hogy a mai napot teljes egészében arra szenteltük, hogy visszamentünk oda, iszogattunk, beszélgettünk és lazítottunk.
Vasárnap lévén nem hagyhattuk ki a Rastrot, mely a híres madridi bolhapiac. Igyekeztünk korán elindulni, mivel Magyarországon is korán nyit a piac, ezért úgy gondoltuk ott is, de 11 óra magaslatában, amikor odaértünk még akkor kezdtek el kipakolni, úgyhogy semmiről se késtünk le. Nemsokára iszonyatosan nagy tömeg lett. A Rastróról nem készültek fotók, viszont odafelé néhány épületet lencsevégre kaptunk.
A Calatravas templom /Iglesia de las Calatravas/ egy katolikus templom Madrid egyik legfontosabb utcájában, a Calle Alcalá elején, közel a Puerta del Solhoz. Ez a La Concepción Real egykori kolostorának egyetlen fennmaradt része, a Calatrava rend /az egyik legrégebbi spanyol lovagrend/ apácáival.
 |
| Iglesia de las Calatravas |
 |
| Iglesia de las Calatravas |
A Vitalicio épülete jelenleg az olasz Generali biztosító székhelye, amelynek egy része a spanyol Vitalicio Seguros vállalat. Eusebio Bona Puig tervezte és Luis Mosteiro Canas építtetett 1932 és 1935 között. Az ablakok tengerében egy női szobor található, gyermekével a lábánál. Az épület tetején levő táblán látható a San Marcos oroszlán, a cég szimbóluma.
 |
| A Vitalicio épülete |
Az Óratoronyban különböző szervek működnek, például a Madridi Kaszinó /Casino de Madrid/, a Képzőművészeti Kör /Círculo de Bellas Artes/ és a Spanyol Hitelbank /Banco Español de Crédito/.
 |
| Az Óratorony a Calle de Alcalá-n |
Lefotózkodtunk egy torreádornak öltözött férfival, aki szórakoztatta az arrajárókat.
Majd elmetróztunk a Ventashoz, hogy ismét megízleljük azt a finom sangtriát, amit előző nap ittunk.
 |
| Sangriázás a La Tienta-ban |
 |
| A La Tienta díszes fala |
 |
| Egy bikarajz a La Tienta falán |
A Szent Patrik templom /Parroquia de San Patricio/ nem a leghíresebb Madridban, viszont egy pillantást mindenképp megérdemel. A neomudéjar stílusban épült templom, fákkal az előterében igazi mediterrán hangulatot áraszt. A La Tienta kocsma közelében található.
 |
| Parroquia de San Patricio |
Mikor meguntuk a sangriázást visszametróztunk a Puerta del Sol-ra. Este, ha jól emlékszem a mai nap néztünk be az egyik rock kocsmába, a Nightfall Metal Club-ba, mely a Calle de La Palma-n található. Élő zene nem volt, nem is voltak túl sokan, bár amilyen kicsi volt, sokan nem is fértek volna be, de nem volt rossz hely. Látszott, hogy akik oda járnak már mind ismerik egymást. Megkóstoltuk a híres calimocho-t, amit a spanyolok annyira istenítenek és ami elvileg vörös bor és narancslé keveréke. Hát nekünk nem jött be.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése