Földünk szépségei: Spanyolország

2014/06/05-2014/06/14

5. nap

Toledo

A mai nap Toledóba látogattunk, de ne szaladjunk ennyire előre, előbb nézzünk szét kicsit az Atocha pályaudvaron és környékén.

Az V. Károly Császár tér /Plaza del Emperador Carlos V/ egy körforgalom a paseo del Prado, a calle de Atocha, a calle de Santa Isabel, a ronda de Atocha, a paseo de Santa María de la Cabeza, a paseo de las Delicias, a calle de Méndez Álvaro, a paseo de María Cristina és az avenida Ciudad de Barcelona találkozásánál. 1941-ig a plaza de Atocha nevet viselte, melynek még ma is szokták hívni. Ezt a nevet az Atocha pályaudvarról kapta, Madrid fő vasútállomásáról, mely a téren található.

A tér közepén található az Articsóka kút másolata, mely Ventura Rodriguez munkája. Az eredeti ugyanezen a helyen állt, de azt 1880-ban átszállították a Retiro parkba.

Plaza del Emperador Carlos V. és az Articsóka kút

A Mezőgazdasági Minisztérium /Ministerio de Agricultura/ klasszicista jellegű épülete Ricardo Velázquez Bosco tervei alapján épült 1884 és 1897 között. A korinthoszi oszlopokkal tagolt homlokzat tetején Augustín Querol allegorikus szobrait láthatjuk. Középen a Dicsőség nyújt pálmaágat és babérkoszorút a Művészeteknek és a Tudománynak. Kétoldalt a Művészetek Nagyjai és az Ipart ábrázoló bronzalakok kaptak helyet.

A Mezőgazdasági Minisztérium épülete

Az Atocha egy vasúti pályaudvar Madridban. Az állomás 1851. február 9-én nyílt meg. Egy nagy tűzvészben az eredeti épület megsemmisült, 1892-ben épült újjá. Spanyolország nemzeti vasúttársasága a RENFE üzemelteti. Naponta kb. 16 millió utas fordul meg itt.

2004. március 11-én bomba robbant az állomáson, megölve 191 és megsebesítve 1800 embert. A spanyol kormány az ETA baszk terrorszervezetet gyanúsította a robbantással és emellett annak ellenére is kitartott, hogy az al-Kaida jelezte, az ő művük a támadás. Emlékükre épült a közelben található Emlékezés erdeje.

Az állomásra érkeznek a helyi-, regionális és intercity vonatok, továbbá az AVE nagysebességű vonatok Sevilla és Barcelona felől. Alatta az azonos nevű metróállomás található, melyet az 1-es vonal érint.

Atocha pályaudvar

A pályaudvar belső része hangulatos pálmafákkal van beültetve, így teljesen olyan érzésünk van, mintha nem is egy pályaudvaron, hanem egy botanikus kertben lennénk, miközben várakozunk a vonat indulására.

Az Atocha pályaudvar belülről

És hogy tökéletes legyen az összhang, egy kis teknősbékás tavat is láthatunk a terem közepén.

Teknősbékák

Miután szétnéztünk, kimentünk a vágányokhoz. Előtte itt is hasonló ellenőrzésen kell átmennünk, mint egy repülőtéren, annyi hogy a táskából nem kell kivenni semmit, de csak úgy tudunk átmenni a kapun, ha a táskát és mindent, ami nálunk van, rátesszük a futószalagra, ahol átvilágítják.

Kapu a vágányokhoz

Egy spanyol vonat

Megkerestük honnét indul a toledói járat. Nem volt olyan nehéz eligazodnunk, minden simán ment. Hamarosan fel is szállhattunk a szerelvényre.

Vonaton

Kb. fél óra alatt értünk Toledoba, ami ahhoz képest, hogy 80 km-re van Madridtól, nem is olyan rossz teljesítmény. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ezek a vonatok nagyon gyorsan mennek, volt 250 km/h-t vagy még többet mutatott a kijelző.

A Tajo kanyarulatában, 500 m feletti magasságban, gránittömbre települt ez az 58000 lakosú város. "Nevét legtöbben a pengével, filigránokkal, inkvizícióval, csipkével, vakbuzgósággal, gótikával kapcsolják üssze - ki-ki saját emlékvilága szerint" - írja Passuth László Örök Hispánia c. művében.

Toledo egyrészt úgy ismeretes, mint a három kultúra városa, mivel a Córdobai Kalifátus részeként az uralkodó muszlimok mellett keresztények és zsidók is szabadon élhettek és alkothattak a városban, másrészt, mint a spanyol császárváros, mivel itt volt a székhelye I. Károly spanyol királynak, aki V. Károly néven német-római császár is volt, és kora egyik leghatalmasabb államférfija. A város neve a római kori Toletum alakból származik, ami a klasszikus latin tollitum alakváltozata, melynek jelentése felemelkedett.

Miután leszálltunk a vonatról, bementünk az állomáson lévő ajándákboltba és vásároltunk ezt-azt, de a legfontosabb egy térkép beszerzése volt. Ezután szétnéztünk az állomáson, mely szépségben nem maradt alul a madridi Atocha pályaudvarral szemben.

Az Estación de Toledo a toledoi vasútállomás, mely része a spanyol nagysebességű vasúthálózatnak.

A várost eredetileg egy széles nyomtávolságú (1668 mm) vasútvonal kapcsolta össze Madriddal, ám a rosszul megépített vasútvonallal állandó problémák voltak. 1968-ban a Renfe úgy döntött, hogy felfüggeszti a vasúti közlekedést a város felé. A fordulatot 2005. jelentette, ekkora fejeződött be ugyanis a Madrid–Toledo nagysebességű vasútvonal építése és indultak el a nagysebességű járatok Madrid és Toledo között.

A város így csak a normál nyomtávolságú AVE hálózaton érhető el, az országos 1668 mm-es nyomtávolságú vasúthálózattal nincs összeköttetésben. Ez megakadályozza, hogy a vasúti személyforgalom mellett teherforgalom is érinthesse a várost.

Jelenleg az állomásnak két peronja és ehhez kapcsolódóan 3 vágánya van.

A toledói pályaudvar

A pályaudvar

A pályaudvar óratornya /jobbra/

A pályaudvar váróterme

Toledo nem egy hatalmas város, egy térkép segítségével viszonylag könnyen el lehet igazodni rajta. A legcélszerűbb viszont mindenképp gyalog felfedezni, ugyanis Toledoban minden sarkon találunk valami látnivalót.

Elindultunk a városközpont felé. Itt még láthatunk aszfaltos utakat is, ami a város belsejében teljesen megszűnik.

Útban a belváros felé

Egy hotel épülete

A körforgalom közepén egy szobrot figyelhettünk meg, melyről sajnos nem találtam semmit, de kinézetre talán valami bányászati emlékmű lehet.

A körforgalom

Emlékmű a körforgalom közepén

Bikaviadal plakát

Innét már látható a belváros látképe, ahonnét az Alcazár négy csúcsa meredezik az ég felé, melyet egyből felismerünk, ha látjuk.

A város látképe

A Fellegvár /Alcázar/ egy római vagy talán még régebbi erőd helyén három évszázadon át épült. Mai alakját Covarrubias és Herrera tervei alapján a XVI. században nyerte el. Keleti homlokzata a XIII. században, a nyugati a Katolikus Királyok alatt épült. 1810-ben a franciák, 1936-ban a polgárháború harcosai pusztították el, de mindig újjáépítették eredeti formájában. Ma a polgárháború emlékeit őrzik a termeiben.

Az Alcázar

Elérkeztünk a Tajo folyóhoz. A Tajo az Ibériai-félsziget leghosszabb folyója. Spanyolországban, az Ibériai-hegységben, a García forrásnál ered és Portugália területén, Lisszabonnál tölcsértorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. Körülbelül 1038 km hosszú, amiből 716 km Spanyolország, 275 km Portugália és 47 km a két ország közti határ része. Mind Spanyolország, mind Portugália egyik legfontosabb folyója.

A Tajo folyó

Egy szökőkút

Az arab városfalak /Muralla Árabe/ a Paseo de la Rondán láthatók.

A Régi Alcántara-híd /Puente del Alcántara viejo/ a Tajo folyón ível át. A rómaiak emelték, a mórok 866-ban felújították, mai formáját a XIII-XIV. században kapta. Nyugati hídfőjét 1484-től a Puerta del Alcántara kaputorony védi, keleti hídfőjét pedig egy 1721-ben emelt kapuzat. A gépkocsival nem járható hídról vagy a hídfőtől remek fotókat készíthetünk a városról és az Alcázarról.

A Régi Alcántara-híd

Az 1721-ben emelt kapuzat

Puerta del Alcántara kaputorony

A hídon

Városfal

A híd környéke

Kilátás a hídról

A La Cubana étterem

Ez a lépcső vezetett fel a városba

A régi Alcántara-híd messziről

Mire megmásztuk a rengeteg lépcsőt, ami a város belsejébe vitt fel, felül találtunk egy mozgólépcsőt, amivel erőfeszítés nélkül felmehettünk volna, csak nem tudtuk, hogy olyan lehetőség is van.

Toledo látképe

A Napkapu /Puerta del Sol/ egy tizennegyedik századi mudéjar mű, amely a város bejáratát képezte. A talapzata téglalap alakú, mely félkör alakban végződik, bejárata boltíves. A félkörív fölött egy dombormű található, a székesegyház emblémájával, amely San Ildefonso érseket jelképezi a nap és a hold alatt, erről kapta a kapu a nevét.

Ez az kapu az Alarcones kapuval együtt fontos védelmi szerkezetet képezett az iszlám időkben. Ha egy támadónak sikerült legyőznie az első ajtót - a Napkaput - akkor még egy másik megerősített bejáratot is le kellett legyőznie, ha be akart jutni a városba.

A Napkapu városon kívüli oldala

A Fényességes Krisztus-mecset /La ermita o iglesia del Cristo de la Luz/, - korábban Bab al-Mardum mecsete - a San Nicolás kerületben található.

A tíz mecsetből, melyet a város birtokolt, ez maradt fenn a legjobb állapotban. A muzulmán időkben egy kis oratórium volt, amely a városhoz vezető kapuhoz kapcsolódott, amit az újonnan városba érkezők használtak vagy a távozáshoz való felkészüléshez. 999-ben építették, a Cordobai kalifátus fénykorában. A művészien megépített téglafalak a muszlim mesterek jellegzetes stílusát tükrözik vissza. Az épület a város Medina nevű részén fekszik, ahol egykor tehetős muszlimok éltek.

Mint keverék neve is mutatja, eredetileg templom volt, amelyet valószínűleg a nyugati gótok emeltek, és ezt építették át mecsetté a X. században. Kilenc kupola feszül a bizánci eredetű, kilenc osztású térnek megfelelően az egykori nyugati gót templom oszlopai fölé. A reconquista után újra katolikus templommá szentelték, a XII. században szentéllyé bővítették. Román kori freskóit igyekeznek megőrizni.

A mecsethez a Fényességes Krisztus-kapun /Puerta del Cristo de la Luz/ át jutunk.

A Fényességes Krisztus-kapu

A mecset bejárata

Számos legenda kering ezzel a középkori építészeti remekművel kapcsolatosan:

Még Toledó visszafoglalásának idejébe /reconquista/ nyílik vissza, állítólag, amikor a seregek beléptek a városba, az uralkodó lova térdre esett, amikor a mecsethez ért. Jelenleg is egy fehér kővel van megjelölve az a hely a kövezeten.

A király megpróbálta felemelni a paripát, de amikor lehetetlennek bizonyult, ezt egy isteni jelenésnek tanúsította, ezért átkutatta az épület belsejét, ahol egy keresztre feszített Krisztus képét találta egy olajlámpával, amely több mint 300 évig meggyújtva maradt, mivel a toledói keresztények ezen a helyen rejtették el a szent képet, hogy elkerüljék, hogy a muzulmánok meggyalázzák a megszállás alatt.

Egy másik legenda szerint, a visszahódítás utáni első misét ebben a kis oratóriumban tartották, ami tényleg nem valószínű.

A mecset

A mecsetet belülről is megszemléltük.

A mecset mennyezete

Egy festmény a mennyezeten

Belülről

A mecset kertje

Egy kút a kertben

A mecset kívülről

Folytattuk tovább a város felfedezését.

A Mezítlábas Kármelita Kolostort /Convento de los Carmelitas Descalzos/ valószínűleg 1643 és 1655 között építették.

Convento de Carmelitas Descalzos

A Radio Toledo épülete előtt

Átmentünk egy aluljárón

A Plaza de Santo Domingo el Real névtáblája

A Szent Leocadia templom /Parroquia de Santa Leocadia/ egy katolikus templom, melyet Spanyolország egyik védőszentjének szenteltek.

Toledó hagyománya szerint az épületet a ház helyén építették, ahol Saint Leocadia de Toledo született, melyhez egy kis alagsori szoba is tartozott, ahol állítólag imádkozott.

A plébániát már a tizenkettedik század közepén is említik, melyet arra a helyre építettek ahol a szent börtönben raboskodott. Mind a jelenlegi templom, mind a torony legrégibb részeiben a 13. század végi toledói mudéjar stílus fedezhető fel, ami arra enged következtetni, hogy volt egy korábbi építmény, melynek nincsenek maradványai.

Szent Leocadia templom

A Puerta de Cambrón-t /Töviskapu/ korábban "A zsidók kapujának" vagy a "Szent Leocadia kapujának" is neveztek, valószínűleg jelenlegi nevét egy tüskés növényről kapta, mely az egyik torony romjainak a tetején növekedett, a kapu utolsó rekonstrukciója előtt, 1576-ban.

A reneszánsz stílusú kapu, két toronnyal és két boltívvel rendelkezik, mely kőből és téglából épült. Az 1570-es években néhány rekonstrukciós munkálatokat szenvedett el, az utolsót 1576 körül végezték. Valószínúleg Hernán González és Diego de Velasco vett részt a munkálatokban, valamint Juan Bautista Monegro, aki Szent Leocadia alakját formázta meg a kapun. Az építmény a spanyol polgárháború idején több kárt is szenvedett.

Puerta de Cambrón

Szent Leocadia szobra a Puerta de Cambrón-on

A Királyok Szent János-kolostora és temploma /Iglesia de San Juan de los Reyes/ 1476-ből származik. A ferences kolostort a Katolikus Királyok és utódaik temetkezési helyének szánták, de csak a XVII. században fejezték be az építkezést. A kolosortemplomot Juan Guas építette, aki a gótikus épületbe becsempészte az Izabella-stílusú lángoló gótika és a mudéjar stílus elemeit, ezekhez később reneszánsz stílusjegyek járultak. A templomot végül is Alonso de Covarrubias fejezte be. 1553-ban platereszk restablót emeltek szentélyébe. A teljes befejezést csak 1618-ban ünnepelhették meg, de a Katolikus Királyok ekkor már a granadai Katedrálisban pihentek. A templom külső falán a mór rabságból kiszabadított keresztény rabok láncai csüngnek.

Az együttes délnyugati falához csatlakozik a Botanikus kert parkja.

Királyok Szent János-kolostora és temploma

Királyok Szent János-kolostora és templomának bejárata

Egy szent szobra a közelben

Ezután találtunk egy parkot Toledo talán legmagasabb pontján, ahonnét nagyon szép kilátás nyílt a Tajo folyóra és környékére.

A parkban

A régi Alcantara híd

A parkban szereztem egy olajfa ágat, melyet otthon el akartam ültetni, hátha befogan. A szállásunkon a fogmosópohárban gyökereztettem és mindig mielőtt elmentünk valamerre, becsavartuk nedves zsebkendőbe, hogy ne a fogmosópohárban legyen, amikor mennek takarítani a szobánkat. Sajnos végül otthon elszáradt, nem fogant be.

A Városháza /Ayuntamiento/ a Városháza tér délnyugati, reneszánsz záróeleme. El Greco fia, Jorge Manuel Theotocópuli tervezte 1618-ban, pompás ülésteremmel, kápolnával.

Városháza

Az Érseki palota / Palacio Arzobispal/ a katedrálissal szemben emelkedik, mai formájában a XVIII. század óta.

Az Érseki palota

Spanyolország Prímásának Katedrálisa /Catedral Primada de España/ a város egyházi központja, Spanyolország egyik legnevezetesebb műemléke. "A legszebb keresztény katedrálisok egyike: égnek meredő középkor. Gót püspök rakta le az első templom alapkövét. A mai székesegyház alapítója a később szentté avatott Ferdinánd király volt, aki a hagyományok szerint elhordatta a régi egyház köveit. Ezt ugyanis három századon át mecsetként használták a Próféta hívei..., gótikus remekmű: a csúcsíves stílus kései változata nyomta rá a bélyegét s uralkodott itt az XVI. század végéig... ez az egyetlen templom - maga a spanyol világ. Mindent summáz, ami izgalmasan hispán. Megdöbbentő s egyedülálló egyszerre" - írja Passuth László.

A katedrális 1226-1631 között épült a legnevesebb spanyol mesterek közreműködésével, egy VI. századi gót templom, a későbbi mór főmecset helyén, a burgos utáni Spanyolország második legjelentősebb gótikus székesegyházának. Sok szépsége közül is kiemelkedik nyugati főhomlokzatának impozáns kapuzata, a déli Oroszlánok kapuja /Puerta de los Leones/, az északi Papucskapu /Puerta de la Chapinería/. Ez utóbbi a legrégibb kapu. A 90 méteres északi toronyból pompás a kilátás, akár a később barokk sisakkal befedett déli toronyból.

A Katedrális

Egy hangulatos utca

Már nagyon megéheztünk, ezért a katedrális közelében kerestünk egy pizzázót.

Várjuk a kaját a pizzázóban

Megérkezett a pizza

Az egyik ajándékboltban volt egy hatalmas bika, ami mellett természetesen muszáj volt pózolnom.

Pózolás a bika mellett

Az ajándékbolt kínálata

A Santa Cruz Múzeum /Museo de Santa Cruz/ egy 16. századi épület, mely eredetileg egy fontos kórház volt, de a XIX. században múzeummá alakították át.

A kórházat Mendoza bíboros alapította a 15. század végén, hogy segítsen az árváknak és a hajléktalan gyermekeknek a városban. Az épület egy görög keresztmetszettel és négy belső udvarral rendelkezik.

A Santa Cruz Múzeum

A Santa Cruz Múzeum homlokzata

A Santa Cruz Múzeum ajtó feletti része

Megpillantottuk a messzeségben a Szent Szervadusz-várat, melyet megszemléltünk közelebbről is.

A dombtetőn a Szent Szervadusz-vár

A Szent Szervadusz-vár /Castillo de San Servadus/ látta el a XI. századtól, felépítésének idejétől a régi híd védelmét. A XIV. században átalakított erőd ma a közelben lévő Katonai Akadémiához tartozik.

A Szent Szervadusz-vár

A Szent Szervadusz-várhoz át kellett mennünk a régi Alcantara hídon, hogy megközelíthessük.

A régi Alcantara híd kaputornya

A Tajo folyó

Szobor egy körforgalomban

A Szent Szervadusz-vár

A Szent Szervadusz-vár bejáratánál

A vár

Miután már a városközpontban szinte mindent láttunk, elmentünk megkeresni a Bikaviadal arénát /Plaza de Toros de Toledo/, mert azt mindenképp látni akartam. Korántsem olyan látványos, mint a madridi, ez csak egy egyszerű, dísztelen aréna, ám több, mint 100 éve áll itt.

Írásos bizonyíték van 1566-ból, amikor is bikaviadalt tartottak Toledoban, Clara Eugenia infánsnő születésének tiszteletére, aki II. Fülöp lánya volt. Évekkel később, konkrétan 1572-ben két nagy bikaviadalt is rendeztek, amelyek nagy szenzációt keltettek: az elsőt a Lepantoi nagy győzelem tiszteletére, a másodikat Ferdinánd herceg születése alkalmából tartották.

Sokáig, 1865-ig, a bikaviadalok helyszíne a Plaza de Zocodover volt. A tizenkilencedik században elkészült a Toledo-i Bikaviadal Aréna, mely a Madridi úton található. Tervezője Francisco Jareño volt. Az aréna arab stílusban épült. A kapacitása 8530 néző, így Spanyolországban a második kategóriás arénák között szerepel. 1866. augusztus 18-án avatták fel, Vicente Martínez és Félix Gómez bikáinak szereplésével, valamint Cayetano Sanz és El Tato torreádorokkal.

A Feria de Corpus, melyet május végén és július elején tartanak, a legjelentősebb toledói bikaviadal időszak, amikor is számos viadalt rendeznek a toledói szentélyben.

A Bikaviadal aréna

A Bikaviadal aréna egyik bejárata

A Bikaviadal aréna bejárata a napos részre

Az árnyékos rész bejárata

Az aréna - bekukucskálva egy nyitott kapun

Nagyon elfáradtunk a sok járkálásban, főleg hogy sokat mászkáltunk hegyre fel, úgyhogy beültünk egy hangulatos kis bár teraszára, ahol ittunk egy kis sangriát. Először kettőt akartunk rendelni, de mikor mondta a pincér, hogy fél literes kancsóban tálalják fel, így mondtuk, hogy akkor elég lesz egy is. Utána viszont kértünk még egyet. Nagyon finom volt, de ütős is, mert elég sok rövid italt tettek bele.