Földünk szépségei: Spanyolország

2014/06/05-2014/06/14

7. nap

A Bikaviadal aréna és a Királyi Palota

Mikor legutóbb Madridban voltam, nem volt alkalmunk megnézni a Bikaviadal arénát belülről, de ezúttal bepótoltuk, a Las Ventas Tour keretében.

A Las Ventas arénában

Megnézhettük a kilátást a nézőtérről, itt is felülről lefelé haladva, mint a Bernabéu stadionban.

Kipróbálhattuk a callejón-t, ahol a torreádorok és segítői várakoznak egy viadal során.

Sajnos nem léphettünk a homokra, pedig jó lett volna onnét is készíteni néhány képet, meg hazavinni belőle egy marékkal.

A burladero

Itt is, mint a Beranabéu stadionban, lehetett csináltatni képet, melyen banderillero ruhában vagyunk, banderilloval a kezünkben egy bikával szemben. Persze ez sem volt igazi, megvolt nekik a sablon és számítógéppel rámixelték az embereket. Azért emléknek nem rossz:

Az aréna belsejében egy életnagyságú bika volt kiállítva. Nagyon élethű volt.

Összességében nem volt rossz a túra keretében végigjárni a Las Ventast, de talán kevésbé érdekes belülről mint pl. a Sevillai aréna. Én kicsit hiányoltam az olyan látnivalókat, mint pl. Rondában a bikakarámok, amit teljesen összekarcoltak a bikák szarvai.

Az aréna belső udvara

Ezután megtekintettük a bikaviadal múzeumot, mely szintén az arénában található és ingyen látogatható.

A Múzeum bejárata

Sajnos fényképezni csak az elején lehetett, amíg felmentünk a lépcsőn és amíg ténylegsen nem kezdődött meg a múzeum kiállítása. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett megörökíteni, ugyanis nagyon érdekes dolgokat láthattunk. Elég csak Manolete véres ruháját említenem, mely akkor volt rajta, amikor megölte a bika. Rendesen látszott rajta a vér, persze már kifakulva és láttuk a szakadást, ahol behatolt a bika szarva a ruhán. Egyszerre volt megdöbbentő és nagyszerű látvány. De más torreádorok véres ruhái is ki voltak állítva, a rengeteg bikafejről, a bikaviadalokkal kapcsolatos festményekről és a többi érdekességről nem is beszélve. Mindenképp érdemes volt megnézni. A végén kicsit lesokkolva jöttünk ki a múzeumból a sok vér láttán.

Következő állomásunk a Királyirályi Palota /Palacio Real/ volt. Én már egyszer láttam, de most újra megnéztük. Sajnos fotózni még mindig nem lehetett, így képekkel csak a külső részről szolgálhatok.

Már az arab időkben is állt ezen a helyen egy erődítmény, melyet a 9. sz. végén, a Cordobai Emirátus idején I. Mohamed emeltetett a Toledotól északra fekvő területek védelmére. A várostörténészek szerint már a reconquista idején megkezdődött itt az átalakítás, írásos emlékek azonban csak azokról a munkálatokról maradtak fenn, amelyeket I. Péter és II. Henrik végeztetett. Az ő uralkodásuk alatt vált ez az alcázar királyi szentéllyé. Ám akkor még nem itt szálltak meg a királyok, csupán csak V. Károly idején vált igazi királyi rezidenciává. Majd 1734 szentestéjén kitört tűzvész megsemmisítette a palotát. V. Fülöp szinte azonnal megkezdte az új palota tervezését. Nemsokára a torinói udvar építésze, Filippo Jubarra hozzá is látott az új épület megtervezéséhez, ám a tervek benyújtása után rövidesen elhunyt.

Az új megbízást Gin Battista Sacchetti a torinúi építész tanítványa kapta, aki elődje elképzeléseit próbálta megvalósítani. 1738-ban rakták le az új palota alapkövét. Ennek feliratozása /"mindörökre"/ már sejteti az építtető király szándékát: az örökkévalóságig kell tartania az új királyi palotának, éppúgy, mint a spanyol királyok hatalmának.

A Királyi Palota

Az esetleges új tűzvésztől való félelem miatt úgy döntöttek, az épület súlya kőből készült boltíveken nyugszik majd, s fát csak az ajtó és ablakkeretekhez szabad használni. Az új palotának mindenben az akkori spanyol királyi udvar, Európa egyik legjeletősebb udvartartása hatalmát kellett tükrözni, s ebben a korszakban a pompa volt a királyi hatalom legfőbb szimbóluma. A palota legfontosabb funkciója a királyi hatalom kifejezésén túl természetesen az volt, hogy a királyi családnak, kíséretének és a kiszolgáló személyzetnek megfelelő szállást adjon, illetve helyet biztosítson a minisztériumoknak.

A palotába végül II. Károly költözhetett be elsőként, de az egyszerűbb, klasszicista vonalakat kedvelő ízlésének egyáltalán nem felelt meg a palota, így Francisco Sabatinit kérte fel az átalakításra. A gazdag belső díszítést IV. Károly is folytatta. A falakat mindenütt festények borították, melyeket télen néhány teremben faliszőnyegekre cseréltek, így védekezve a hideg ellen. A mai királyi palota arculata egy összetett folyamat eredménye.

A palota alaprajza közel négyzet alakú, közepén egy patio található, amelynek minden oldala 50 m hosszú. A kovácsoltvas kapu mögött fekszik a Felvonulási tér /Plaza de la Almería/, itt rendezték a királyi parádékat. A teret két oldalt épületek szegélyezik.

Felvonulási tér

A palota földszintje

A földszintről induló lépcsőház

A bal oldali árkádsorból a folyó másik partján húzódó Casa de Campo-ra remek kilátás miatt nyitva hagytak néhány boltívet, így megcsodálhatjuk az egykori királyi vadászerdőt, a Prado-t, kivételesen tiszta napokon ellátni egészen az Escorialig.

Kilátás a palota udvaráról

Az Almudenai Miasszonyunk Székesegyház /Catedral de Nuestra Senora de la Almudena/ Madrid főtemploma és a Királyi Palotával szemben található. 1992-ben készült el az épület, akkor tették fel a kupolára a keresztet. A katderálist 1993-ban szentelte fel II. János Pál pápa.

A legenda szerint a reconquista hősei ezen a helyen pillantották meg a névadó Mária képmását a medina, azaz az arab városmag védőfalában, és ezt Isten üzenetének tekintették. Ezért épült ide a katedrális, ezért lett a Madonna szobor névadója.

Az Almudenai Miasszonyunk-székesegyház

A Székesegyház ajtaja

A templomot belülről is megtekintettük.

Az Almudenai Szűz oltára a kereszthajó végén található. Ezen áll a Szűz szobra, amely az 1993-as restaurálás után került ide.

Az oltár

A Szűz Mária szobor

A Sabatini kertek /Jardines de Sabatini/ a Királyi Palota északi oldalán helyezkedik el. A 2 hektáros, szép kertet a régi nagy istállók helyén alakították ki a második köztársaság idején. Az istállókat Sabatini tervezte, innen a név.

A Sabatini kert

A Kastélykert /Campo del Moro/ egy 20 hektáros park a Királyi Palota nyugati homlokzata alatt. A kert bejárata a Királyi híddal szemben található. Nevét a keresztény kézre került várost ostromló Ali ibn Juszuf emír seregeiről kapta. Az emír egy súlyos pestisjárvány kitörése után visszavonult, s többet nem fenyegette Madridot.

A középkorban lovagi tornákat rendeztek a területen, melyet III. Fülöp vásárolt meg. A parkot IV. Fülöp idején alakították ki. Amikor a palota a tűzvészben megsemmisült, a park fáinak java része is a lángok martalékává vált. Ezt követően, egészen a 19. sz. első feléig, az uralkodók nem foglalkoztak a területtel.

A kertet végül II. Izabella nevelője, Augustín Arguelles és a királynő intendánsa javaslatára telepítették újra Narciso Pascual y Colomer tervei alapján. A fák jó részét II. Izabella férje ültette. A tölgyfák, akácfák, fehér eperfák és nyárfák a legöregebbek, de a libanoni cédrusok sem sokkal fiatalabbak. Láthatunk itt indiai gesztenyét, kanadai fenyőt, akácfát, mangóliát, bambuszt és más ritkaságokat is. Valóban paradicsomi hangulatot ársasztanak, sokszor késztetést éreztem, hogy hozzak hajtást 1-2 példányból.

Néhány kép a Kastélykertről:

Egy mesébe illő kis házacska

A kertben való sétálgatás közepette egyszer csak iszonyatosan nagy vihar támadt, szinte a semmiből. Az eső úgy elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. Szerencsére volt nálam egy esernyő, de sokat nem javított a helyzeten. A legnagyobb szakadó esőben megjelent egy fiatal srác, aki a szó szoros értelmében az esőben sétált és látszott rajta, hogy még élvezi is. A fák alá húzódva azért sikeresen átvészeltük a felhőszakadást, bár utána ruhát kellett cserélnünk.

Az eső nemsokára elállt, kb. fél óráig tartott csak. Utána nagyon hamar visszanyerte a nap az erejét, ahelyett, hogy a zuhi lehűtötte volna a levegőt, nemsokára olyan fülledt meleg lett, hogy ha nem tudtuk volna, hogy pár perce még esett, akkor el sem hisszük.

Viszont nagy kedvünk már nem volt vizesen a parkban sétálgatni, ezért még vetettünk egy pillantást a Kagylók kútjára /Fuente de Conchas/, majd visszamentünk a szállásra átöltözni. Aznap már csak a szokásos esti sétára mentünk ki a városba.