Észak -Portugália - 3. nap - Sobral de Monte Agraço

2018/04/23 - 2018/04/30.

8 nap Észak-Portugáliában

3. nap

Bikaviadal
Sobral de Monte Agraço-ban

Nagy várakozásokkal néztem a mai nap elébe, hiszen most harmadszor láthattam újra bikaviadalt. Az örömbe azért egy kis üröm is vegyült, mert a portugál bikaviadal némileg különbözik a spanyoltól, leginkább abban, hogy ők nem ölik meg a bikát. Azonban volt itt egy spanyol fellépő is, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy ő megölheti-e majd a végén, spanyol szokás szerint...

A helyszín Sobral de Monte Agraço piciny városa, vagy inkább falva volt. A jegyeket neten vásároltam meg, de nem volt könnyű dolgom, napokig keresgettem hol lehet portugál viadalra elővételben jegyet venni, mígnem ráakadtam a tauronews weboldalára, ahol meg tudtam vásárolni. Volt egy olyan verzió is, hogy ha nem sikerül jegyet szereznem, akkor is elmegyünk és megpróbálunk helyben vásárolni. Mint utólag kiderült, ez is járható út lett volna, de szeretek biztosra menni.

Sobral de Monte Agraço Portohoz nincs túl közel, több, mint 2 és fél óra kocsival, ha autópályán megyünk, ami Portugáliában fizetős és nem is olcsó. Úgy voltunk vele, hogy odafele kipróbáljuk mennyibe kerül, visszafelé meg esetleg mehetünk a hosszabbik úton, ami ingyenes. Amikor kiderült, hogy 30 euró körül jött ki az összeg, eldöntöttük, hogy visszafelé inkább bevállaljuk az 5 órás utat.

Érdekes volt az autópályán utazni. Én, aki Angliában élek, megszoktam, hogy az autópályákon hatalmas a forgalom, sokszor be is van állva, hiszen itt ingyenes. Ezzel szemben Portugáliában azon röhögtünk, hogy alig láttunk autót rajtunk kívül. Néha elmellőztünk egyet-kettőt, de teljesen kihalt volt a pálya. Ott aztán lehetett haladni... Jó pénzért...

Még itthon elkezdtem a térképen keresgélni hol van a bikaviadal aréna Sobral de Monte Agraço-ban, de egyszerűen nem találtam. Írtam egy e-mailt azoknak, akiktől a jegyet vásároltam és kértem tőlük útbaigazítást. Válaszként egy pontos google map-os koordinátát kaptam, így ezzel a koordinátával egyből meg is találtuk az arénát. Leparkoltuk az autót az út szélén, mivel parkolót nem találtunk. Bár a viadal csak délután 4-kor kezdődött, mi már kora délelőtt ott voltunk, hogy legyen időnk egy kis városnézésre is. Első utunk viszont az aréna jegypénztárához vezetett, ahol átvehettem a jegyeket. Már elő volt készítve a boríték a nevemmel.

Leparkoltuk az autót

Ekkor még szinte senki nem volt az aréna környékén, teljes csend volt. Csak 1-2 ember lézengett arrafelé, gondolom a szervezők lehettek.

Sobral de Monte Agraço bikaviadal arénája érdekes színekben pompázik: az okkersárga szín dominál, némi bordóval fűszerezve. Nem az a megszokott aréna, mint amilyenek Spanyolországban vannak. Jóval kisebb is, mint azok, amiket már láttam, ez már kívülről is jól észrevehető volt. Ezt viszont egy csöppet sem bántuk, így legalább mindent jól fogunk látni.

A bikaviadal aréna

Karám az aréna mellett

Immár jegyekkel a kezemben elindultunk hát városnézésre. Először is szerettünk volna egy boltot keresni, ahol vehetünk némi harapnivalót, úgyhogy szétnéztünk az aréna környékén, hátha van a közelben.

Körforgalom az aréna közelében

A Városi Vágóhíd /Matadouro Municipal/ épületét megnéztük egy kicsit közelebbről is, melynek falán állattenyésztéssel kapcsolatos képsorokat figyeltünk meg.

Városi Vágóhíd

Nemsokára találtunk boltot is, úgyhogy sikerült vásárolnunk innivalót és egy kis rágcsálnivalót. Ezt követően a városközpont felé vettük az irányt, melyet kb. 10 perces sétával értünk el.

Nincs sok nevezetesség a városban, néhány templom, egy nagy tér egy szoborral és itt ki is fulladt, de ettől függetlenül aranyos kis város, nincs tömve turistákkal, csendes, nyugodt. Bár, most feria /ünnepség/ volt, ennek alkalmából rendezték a bikaviadalt is ezért aki él és mozog a városban az azért kint volt az utcán, de még így sem beszélhettünk tömegről.

A város fő tere a Praça Dr. Eugénio Dias, melynek láttán első ránézésre az a gondolatunk támad, hogy túl nagy ez egy ilyen kis városka számára. A tér nincs telezsúfolva, a közepén egy kis pagoda látható, előtte egy szoborral.

Praça Dr. Eugénio Dias

Dr. Eugénio Dias szobra

Praça Dr. Eugénio Dias

Praça Dr. Eugénio Dias

A fő téren több étterem is található, de egyik sem a puccos verzióból. Inkább gyorsétterem feelingjuk van. Kiválasztottunk egy szimpatikusat és beültünk ebédelni. Itt csak csirkehús volt a kínálatban, úgyhogy pont nekünk való. Az ételre várni kellett jó néhány percet, de megérte a várakozást, mert nagyon finom volt. Készítettem róla egy képet:

Miután jól laktunk, sétálgattunk még kicsit a városban. Megtaláltuk a buszállomást is, melynek hullámos tetőzete keltette fel a figyelmünket.

Buszállomás

A város fő temploma az Igreja Nossa Senhora da Vida /Miasszonyunk Templom/, mely a fő tér sarkában helyezkedik el. Tornyait már messziről láthatjuk.

Miasszonyunk Templom

A templom tornya

Itt sikerült elcsípnem néhány helyi népviseletbe öltözött hölgyet, akik gondolom a feria miatt öltöztek így fel. Ha az alábbi képet nézzük, azt hihetnénk visszamentünk az időben /persze az autók rontják az összhatást/:

Az egyik kis mellékutcában egy gyík sütkérezett a falon, nagyon aranyos volt.

Ideje volt visszatérni az arénához, mert mint ahogy Madridban, itt is szerettük volna megnézni az előkészületeket. A mai nap háromféle viadalnak is szemtanúi lehetünk: a lóháton vívott és a gyalogos viadalt is megtekinthetjük, mindezt megspékelve a tipikus portugál forcada-val. 3-3 fellépő lesz a lovasok és a gyalogosok közül, és a lovasok fellépését a forcado-k fejezik be. A kora délelőtti csend immár a múltba veszett, most már emberektől hemzsegett az aréna környéke. Az aréna mögött pedig megpillantottuk a lovakat és a fellépők is kijöttek kicsit gyakoroloni, úgyhogy igazán nagyszerű volt.

A lovak

Nézzük képekben a rejoneadorok /lovas viadorok/ bemelegítését:

David Gomes

João Salgueiro da Costa

Luís Rouxinol Jr.

David Gomes

João Salgueiro da Costa

David Gomes

Kicsit meglepett, hogy mindegyik lovas viador alacsony növésű volt. Sajnos itt nem sikerült elcsípnünk, amikor fonják be a lovak farkát. Még Madridban láttam ilyet és nagyon rá voltam készülve, hogy ismét megnézem... Hát nem jött össze. Bár, ahogy elnéztem, itt nem mindegyik lónak volt befonva.

Kezdték beengedni a népet az arénába, úghogy mi is odamentünk az ajtóhoz. Megkerestük a szektort, ami a jegyünkre volt írva és elfoglaltuk a helyünket. Az első sorba vettem a jegyet, mert mindent jól akartunk látni. Kicsit kiakadtunk, mert időnként jöttek emberek, hogy mi az ő helyükön ülünk, aztán mikor megmutatták a jegyüket, láttuk, hogy másik szektorba szól, úgyhogy jól elhajtottuk őket onnét. Itt sajnos nem osztogattak párnákat, a beton pedig elég kemény volt. Nem volt eszemben, hogy vinni kéne valamit, amire leülhetünk.

Az aréna belülről

Fellépők:

Rejoneadorok:

Luís Rouxinol Jr

João Salgueiro da Costa

David Gomes

Torreádorok:

David Mora

Manuel Dias Gomes

João Silva "Juanito"

Forcado:

Lisboa

A bikák Falé Filipe állatállományából származnak.

Nem volt teltház, jócskán maradt üres ülőhely. És végre elkezdődött a bevezető a felvonulásokkal. A viadalt egy csoport nemzeti színbe öltözött fuvolás hölgy és trombitás férfi nyitotta meg.

Majd bejöttek szépen sorban a fellépők...

A délutánt João Salgueiro da Costa nyitotta meg. Az 50 éves rejoneador Valada do Ribatejo-ban született, Portugáliában. Állattenyésztő és rejoneador családból származik, tevékenységét apai nagyapja, Fernando Salgueiro hatására kezdte el és 1985. augusztus 31-én debutált Salvaterra de Magos-ban. Az alternatívája, azaz hivatalos rejoneadorrá avatása Almerim-ben történt, 1988. május 29-én, ahol a saját apja, Fernando Andrade Salgueiro vezette be a hivatásosok közé. Egyik leghíresebb fellépése 1999-ben történt a lisszaboni Campo Pequeno bikaviadal arénában, ahol El Julival lépett fel kéz a kézben /mano a mano/ és a végén mindkettőjüket vállon vitték ki a Puerta Grande kapuján. 2014-ben bejelentette visszavonulását, majd 2016-ban újra visszatért. João Salgueiro da Costa a harmadik egymást követő profi rejoneador generáció ugyanabból a családból, mely a legrégebbi torreádor dinasztia Portugáliában és szintén az egyik legrégebbi az Ibériai-félszigeten is.

João Salgueiro da Costa üdvözli a népet

A bika kissé váratott magára mire szándékozott kijönni a karámból. Azt meg kell jegyezzem, hogy nagyon kiábrándító volt látni úgy, hogy a szarvát letompították, de tudtam, hogy itt ez a szokás. Salgueiro különösebb gond nélkül helyzte be a két első zászlócskát, majd a banderillákat is.

Valójában a lovas viadorok dolga csak a 2 zászlócska és a 3 baderilla beszúrása volt. A többit a forcado-k intézték. Na ez az a rész, ami inkább cirkuszba való és nem bikaviadalra. Nem láttam még előtte ilyet, de ez inkább vicces volt, mint véresen komoly. Látványnak, show-nak elmegy. Azt sem mondom, hogy nem volt érdekes, vagy unalmas lett volna, de nem igazán illik annak a bikaviadalnak a fogalmába, amit én igazán szeretek. Ha cirkuszban lettünk volna, azt mondanám: rohadt jó volt. De mivel bikaviadalon voltunk, azt mondom: vicces volt. És a vicc nem az arénába való... De tiszteletben tartom azt, hogy a portugáloknak a bikaviadal ezen formája ősi hagyomány.

A Lisboa amatőr forcado csapat, még nem léptek a professzionálisak közé. Hát, ahogy elnéztem... látszott is rajtuk... Maradjunk annyiban, hogy még van hova fejlődni. Elsőre nem is sikerült megfogniuk a bikát, aztán meg majdnem kitépték a farkát szegénynek. :-)

A forcado lényege, hogy megfogják a bikát, majd az egyikőjük a farjánál fogva megpörgeti, hogy elszédüljön. A menetnek ezzel vége is van, a bikát lehet beterelni vissza a karámba. Igen, valójában ennyi. Ha sikeres volt a "pörgetés", trombitaszó jelzi, hogy mehet vissza az állat. Sokan mondják, hogy a portugálok milyen kegyesek, mert ők nem ölik meg a bikát. Ez egy tévhit, ugyanis, miután visszaengedték a karámba, megölik, a különbség csak annyi, hogy nem a nézők előtt.

A forcado-k köszöntőt mondanak

A végén a bika az istennek sem akart bemenni a karámba, az ökröket kiengedték, majd miután ők már visszamentek a bika még mindig kint volt és arra várt, hogy még ma valakit eltiporhasson. végül nagy nehezen egy capote segítségével sikerült becsalogatni.

A visszaterelés

A rejoneador visszajött tenni egy tiszteletkört, a nézők megtapsolták, néhányuktól még virágot is kapott. A legtöbben viszont csak valami személyes tárgyukat dobták be elismerésképpen, pl. kalap, sapka, amit a torero visszadobott a gazdájának.

A második fellépő Luís Rouxinol Jr. volt. A fiatal rejoneador gyermekkorában arról álmodozott, hogy focista lesz, a Benfica jétákosa. Lovak és bikák? Ez az apja szakmája volt, őt a labda édekelte. De sorsa másképp alakult, ami elől Luís André da Silva Vicente /született nevén/ nem menekülhetett...

Luís Rouxinol Jr. 1996. október 15-én született és a híres rejoneador, Luís Rouxinol legidősebb fia. Alig 1 éves volt, amikor először lovagolt. Gyermekkorában a lovak jelen voltak a mindennapi életében és apját gyakran elkísérte a corridákra is, de a bikaviadal nem vonzotta igazán.

Ám 11 éves korában megküzdött az első tehénnel egy Mustang hátán ülve. Így kezdődött rejoneadori pályafutása. Felvette a Rouxinol nevet, a Junior, azaz ifj. előtaggal, és született így egy újabb torreádor a családban. 14 évesen lépett fel először, egy Serpa-i fesztiválon, ahol Vítor Mendes ezeket a szavakat intézte hozzá: "Ne csak egy legyél a sok közül!"

2012-ben amatőrként fellépett a Campo Pequeno-ban, majd 2017. július 20-án, Vimeoban átesett az alternatíván. Ma már csak egyetlen álma van: hogy az apja nyomdokaiba léphessen és sikerüljön olyan hírnévre szert tennie, mint neki.

Luís Rouxinol Jr. köszöntőt mond

A második bika szinte kiviharzott a karámból és az első percekben nagyon fürgének bizonyult. Rouxinol kicsit elhúzta a két kezdő zászlócska beszúrását, a másodiknál a bika meg is unta a folyamatos körbe-körbe rohangászást és inkább nekirontott a palánknak, hogy kiadja a dühét. Az első banderillát viszont szépen beszúrta. A ló és lovas is mutatott szép megmozdulásokat a továbbiakban, összességében látványos fellépést produkált.

A forcadok ezúttal nem hibáztak, könnyűszerrel megfogták az állatot, ám a pörgetésnél kicsit meggyűlt vele a bajuk.

A visszaterelés

Rouxinolt is megjutalmazták a nézők virágokkal, miközben egy tiszteletkört tett a végén.

David Gomes következett. David Emanuel Bento Gomes 1989. március 24-én született. Gyermekkora óta különös szenvedélyt érzett a lovasművészet iránt. 11 éves korában tanult meg lovagolni, és a későbbiekben több lovas versenyen is részt vett. 2011-ben kezdett el rejoneadorként edzeni és innentől kezdve megindult a karrierje lovas viadorként. A fellépés idején még nem volt meg az alternatívája, azon csak később, május 6-án esett át.

Egy fekete-fehér novillot /fiatal bikát/ kapott ma, ami elég fürgének bizonyult. A kezdő zászlócskákat gyorsan és könnyedén a bika tetsébe helyezte.

A banderillák beszúrásánál látványos mozdulatokat láthattunk tőle és a lovától is. Később a bika kezdeti lelkessége alábbhagyott, így az utolsó banderilla beszúrása kicsit elhúzódott, de a lovától azért láthattunk egy szép integetéses mozdulatot, majd a szúrás után egy pataemeléssel a közönségnek is megköszönte a tapsot.

A forcado ismét elsőre megfogta a bikát, de megtartani nem volt egyszerű.

David Gomes is tett egy tiszteletkört a végén, nem tudom, hogy ez Portugáliában alapból kijár-e mindenkinek, de mindhárom rejoneador megtette. Mondjuk a szereplésüket tekintve meg is érdemelték, mert mindhárom lovas nagyon ügyes volt.

Egy kis szünet következett, a lovasok után elkészítették a pályát a gyalogos torreádorok számára. Ahogy bejött a fickó a traktorral homokot egyengetni a nézők Olé-ztak neki.

A nap első gyalogos torreádora Manuel Dias Gomes volt. Manuel Dias Gomes Lisszabonban született 1990. június 28-án. 2009. augusztusában debutált picadorokkal novelleroként /amatőr torreádor/. A francia Gamarde városában volt az alternatívája 2015. május 30-án.

Róla nem készült videó, de helyette nagyon sok képet elkattintottunk a fellépése során. Sajnos a kettő együtt nem megy, vagy videó vagy képek.

Az elején semmi különbség van volt a spanyol viadal és e között, ugyanúgy capotéval indult. Gomestől láthattunk néhány nagyon szép mozdulatot, megpróbálta kihozni a legtöbbet a bikából. Látványos chicuelina és veronica sorozatokat mutatott be. Néha egész közel engedte magához a bikát.

Egy chiculeina

Ami a bikát illeti, itt már egy fokkal jobb volt, hogy a szarv védő nem volt az állatra helyezve, de szemmel láthatóan kicsit kerekítettek a szarvakon.

Az első banderillapár beszúrása után a bika kissé megvadult, el is kobzott egy capotét, amivel utána kedvére elszórakozott.

Az első banderilla-pár beszúrása

A második banderilla-pár beszúrása

Eljött a muleta ideje. Kíváncsi voltam a végén hogy fogják befejezni, reménykedtem benne, hogy a gyalogosok ölhetnek majd bikát.

Gomes a muletaval is hozta amit kellett, összességében jól szerepelt, bár a bika nem volt mindig a partnere ebben.

Egy pase de pecho

A pillanat, amikor a bika elveszi a muletát

Végül eljött az idő. Az az idő, amikor Spanyolországban a kardjukért mennek a torreádorok. De sajnos itt nem volt kard, helyette egy banderillát szúrtak a bikába, azzal a mozdulattal, mint a végső szúrásnál. Hát mit mondjak... elég kiábrándító volt, mintha nem lett volna befejezve, mintha valami félbemaradt volna... Aztán jöttek az ökrök és visszaterelték az állatot, majd jött a tiszteletkör.

A "végső" szúrás

Kétségkívül David Mora volt a mai kiírás legnagyobb neve. David Mora Jiménez egy spanyol torreádor, 1981. február 5-én született Madridban, de Móstolesben nevelkedett. A nagyapja hatására kezdte foglalkoztatni a bikaviadal gondolata, aki gyakran elvitte corridákra és rengeteg történetet mesélt neki, pl. Manolete utolsó fellépéséről, ami mélyen az emlékezetébe vésődott. 14 évesen azt mondta a családjának, hogy torreádor szeretne lenni, majd 1995-ben be is íratkozott a "La Princesa" bikaviadal iskolába Alcorcónban. Itt 2 évig tanult, mely idő alatt folyamatos kapcsolatban volt  a tauromaquiával. 1998-ban a madridi bikaviadal iskolában folytatta pályafutását, egészen a 2001-es picadorokkal való debutálásáig. 

2014. május 20-án, a madridi arénában súlyos öklelést kapott, mely után komolyan elgondolkozott a visszavonulás lehetőségén. Az a délután minden idők egyik legdrámaibb napja volt. Mindhárom fellépő a kórházban végezte. David Mora akkor sérült meg, amikor fogadta a karámból kitörő bikát.

Az 5. bika adatai

David Mora nem a legjobb bikát kapta, kezdetben tört-zúzott, de a muleta harmadban valahogy nem nagyon akart megmozdulni. Nagyon említésre méltó mozdulatokat nem is igazán lehetett vele bemutatni.

Elérkeztünk a nap utolsó fellépőjéhez. João Silva "Juanito" ugyan Portugáliában született 1999-ben, de matadori pályafutása Spanyolországhoz köti. 2016-ban debutált picadorokkal Olivenzában, amikor még mindössze csak 17 éves volt. 2017. májusában Madridban is bemutatkozott. Jelenleg még novilleroként vív.

Juanito egy gyönyörű veronica sorozattal kezdett, de kicsit rövidre sikerült ez a harmad. A két banderilla-párt szépen beszúrták, bár az elsőt csak második nekifutásra sikerült végrehajtani. A harmadiknál viszont csak az egyik talált célba.

A capote beleakadt a bika szarvába

A muleta részt is látványosan és ügyesen teljesítette, kétségkívül gyalogosok közül ma ő volt a legjobb. Láthattunk tőle néhány kézcserés mozdulatot is. Igyekezett végig lekötni a bika figyelmét és kihozni belőle a legtöbbet.

Pase de pecho

Egy merész vállalkozás, a bika szarva szinte súrolja

A végére még egy manolitina sorozatot is beiktatott, melyet rendkívül ügyesen hajtott végre, megkoronázva ezzel az eddigi szereplését.

Manoletina

Manoletina

Manoletina

A végső szúrást is jól imitálta, bár ha igazi kard lett volna, aligha megy megfelelő helyre, legalábbis nekem úgy tűnt, nem a legjobb helyen találta el. De itt ez nem számított...

A végső szúráshoz készülődve

A szúrás

A tiszteletkör természsetesen nála sem maradhatott el, attól tartok, ha Spanyolországban vagyunk, fület is érdemel, lehet kettőt is, ha a végén tökéletes a szúrás. Mi is bedobtunk neki egy baseball sapkát, amit utána vissza is dobott... volna, ha a megfelelő helyre esett volna vissza, de az beesett a barrera mögé és úgy kellett szólnunk ott az egyik fickónak, hogy dobja már vissza.

Végezetül itt egy videó a corridáról, mely azokból a felvételekből készült, amiket mi csináltunk:

Összességében nem volt rossz ez a bikaviadal, de hangulatilag nem volt ugyanaz, mint Spanyolországban...

Kapcsolódó bejegyzések:

Észak -Portugália - 1 és 2. nap - Porto
Észak -Portugália - 3. nap - Sobral de Monte Agraço
Észak -Portugália - 4. nap - Passadiços do Paiva és Arouca
Észak -Portugália - 5. nap - Porto
Észak -Portugália - 6. nap - Braga és Peneda-Gerês Nemzeti Park
Észak -Portugália - 7. nap - Peneda-Gerês Nemzeti Park
Észak -Portugália - 8. nap - Porto