Oldalak

2018. december 29., szombat

Észak -Portugália - 7. nap - Peneda-Gerês Nemzeti Park

2018/04/23 - 2018/04/30.

8 nap Észak-Portugáliában

7. nap

A mai nap folytattuk tovább a Peneda Gerês Nemzeti Park felfedezését.



Ponte da Barca

Ponte da Barca település Viana do Costelo megyében található, mely még nem a nemzeti park területe, de közel van hozzá. A kisváros a Lima folyó partjánál fekszik, zöld környezetben. Neve valószínűen a csónak szóból ered /barca=csónak/, mely lehetővé tette a két folyópart közötti áthaladást, mielőtt a 15. században megépítették volna a hidat.



Találtunk egy ingyenes parkolót a belváros közelében, mely közel volt a hídhoz, ami a város fő látványossága. Elsősorban mi is azt akartuk megnézni, de mivel már útközben elkezdett esni az eső, és elég kitartó volt, úgy döntöttünk, hogy nem ártana beszerezni egy esernyőt. Így hát először a parkoló közelében lévő boltok felé vettük az irányt. Ajándékbolttól kezdve volt ott minden, az egyikben találtunk esernyőt is, jó drágán. Mindenesetre vettem egyet.




Egy régi kút








A Ponte da Barca hídja egy 280 méter hosszú középkori római híd a Lima folyó felett, melyet a legszebb középkori hídnak tartanak Portugáliában.









A folyó mellett egy hatalmas sík zöl terület volt, amin különböző számokat fedeztünk fel. Nem tudtunk rájönni mit jelölhettek.










Ponte Da Barca temploma

Dombormű a templomon


Porta do Mezio

Porta do Mezio, a Peneda Gerês Nemzeti Park öt kapujának egyike, a bejárat Soajo és Peneda csodálatos hegyes és völgyes területére. Egy olyan terület, amelyet az UNESCO világbioszféra rezervátumnak tart. Porta do Mezio területén minden megtalálható a pihenéshez és a szórakozáshoz.

Van itt egy látogatói központ, mely a látogatásunkkor zárva volt, talán a rossz idő miatt, így sajnos oda nem tudtunk bemenni. Viszont rengeteg túraútvonal indul innét. Mi ebben az esős időben csak egy rövid túrát mertünk megkockáztatni.

Porta do Mezio kapuja

Porta do Mezio látogatói központja közelében, az út mellett található egy megalitikus kultúrából származó kőépítmény. Megalitikus kultúrák alatt a újkőkorszak művészetének réz- és részben bronzkorig terjedő szakaszában virágzó kultúrák összességét értjük. A csiszoltkő-korszak (újkőkorszak) műveltségének emlékei főként hatalmas kövekből épült emlékek, amelyek kötőanyag (habarcs, cement) nélkül készültek.

A megalitikus építészet Európa építészetének kezdetét jelenti. Különböző formákat és típusokat különböztethetünk meg, melyeknek rendeltetési célja is más-más, valódi rendeltetésük azonban nem ismert. Az egyik ilyen forma a dolmen.

Dolmen Mezioban

A dolmenek (szintén kelta, azon belül breton szóból ("daul": tábla, "moen": kő) leginkább asztalokhoz hasonlító építmények, három, négy vagy több lábra helyezett széles kőlapból épülnek fel. Valószínűleg temetkezési helyek voltak, amit az mutat, hogy néha mind a négy oldalán kőlapok zárják le. A dolmen az építészet történetében jelentős állomás volt. Ekkor jutott odáig az ember, hogy anyag feltornyozásával teret határoljon el. A dolmen belső tere volt az ős lelkének titokzatos tartózkodási helye, s gyakran a falakba vágott kis kerek nyílásokkal összeköttetést teremtettek a belső tér és a külvilág között. Mesterséges barlangokként az ember legősibb lakóhelyét, a barlangot szimbolizálták.

A dolmenek keletkezésének magyarázata, hogy egy keletről származó, viszonylag fejlett hajózási ismeretekkel rendelkező nép érkezett a mai Spanyolországban lévő Los Millaresbe. Erről a népről semmi bizonyosat nem lehet tudni, csak azt, hogy biztosan hajóval érkeztek, telepeik mindenütt a tengerparton létesültek. Ettől a néptől vették át az ősi Nyugat-Európa lakosai a temetkezési kultuszt, de technikai ismeretek híján csak utánozni voltak képesek a számukra új kultúrát. A dolmen egy fejlett építészetet látott archaikus társadalom alkotása.

Emberi csontvázakat találnak bennük kinyújtóztatott, vagy guggoló helyzetben, ritkábban égetett csontmaradványokat hamu és szén társaságában. A sírok mellékleteit kő, borostyán és kagyló-ékszer-töredékek, egyszerű formájú és benyomkodott geometrikus díszítésű agyagedények és pattintgatott vagy csiszolt kőfegyver és szerszámok, továbbá különösen Közép-Franciaországban bronzékszerek, sőt Algériában vastárgyak is képezik.




Mata do Mezio túra

A terület jól ki van táblázva, csak meg kell keresnünk a megfelelő feliratot és elindulni a nyíl irányába, majd utána azt a színt követni, mellyel a túrát jelölték. Ezek a színes jelölések a teljes túraútvonalon jelen vannak, amíg ezeket követjük, nem tévedhetünk el.


A Mata do Mezio túra 2,3 km hosszú körpálya, tehát elég rövid, kb. 1 óra alatt végigjárható, attól függ milyen gyorsan megyünk.


Az útvonal egy piknikező helyen vezet keresztül, ahol van egy gyorsétterem is.




Az útvonal az erdőben folytatódik. Ott ismét láttunk útbaigazító táblákat, megjegyeztük, hogy nekünk a felül citromsárga, alul piros jelöléseket kell követnünk. Ezek a jelölések a fák törzsein voltak, de amikor kimentük az erdős részből, ott bármin lehetett, úgyhogy figyelnünk kellett.








Nagyon szép erdei tájakon haladtunk keresztül és még a nap is kisütött. A baj csak az volt, hogy nem tartott sokáig...














Sárkánypikkely-szerű fatörzs






Néhol kicsit bizonytalanok vagyunk, hogy a helyes irányba megyünk-e, de utána mindig megtaláltuk a jelzést és megnyugodtunk. Közben az eső ismét elkezdett szemerkélni...




Furcsa kőkör az erdőben











Az egyik helyen rossz irányba fordultunk, jobbra mentünk, viszont balra kellett volna, de amikor már egy ideje nem láttunk jelzéseket, visszafordultunk és megnéztük jobban az utolsó jelet, aikor rájöttünk, hogy a nyíl balra mutat.



Egy olyan területen mentünk keresztül, ahol erdőtűz nyomai voltak és valószínűleg nem túl régi lehetett. Ott egy kicsit elbizonytalanodtunk, mert sehogy sem találtuk a jeleket. Valószínűleg azokon a fákon lehetett, amik a tűz áldozatai lettek és leégett róluk a jel. Amikor egy kerítéssel elválsztott részhez érkeztünk, tanakodtunk egy ideig, hogy merre menjünk. Végül nagy nehezen megtaláltuk a helyes utat és utána a jelöléseket is.



Már majdnem a vége felé jártunk, ott újra elvesztettük a fonalat, már azon voltunk, hogy visszafordulunk, és visszamegyünk azon az úton amerről jöttünk, de végül nem adtuk fel és nagy nehezen ismét megtaláltuk a helyes irányt. Onnét már csak pár perc volt a parkolóig, de az eső egyre jobban esett.


Végül a látogatói központ mellett haladtunk el, melynek udvarára benézve megpillantottuk azokat a tipikus építményeket, melyek a Peneda Gerês Nemzeti Parkban több helyen is fellelhetőek. Ezekről majd lejjebb írok bővebben.

Magtárak

Mire visszaértünk a parkolóba, csurom vizesek voltunk, de még mindig reménykedtünk benne, hogy el fog állni az eső és tovább indultunk Soajo városába.



Soajo

Soajo, az alig 1000 lakosú kisváros Arcos de Valdevez megyében található, szintén a Peneda Gerês Nemzeti Park területén. 1514-től a 19. század közepéig városi rangban volt és megyei székhelyként működött. Lakosainak száma egyre csökkent. Ma nagyon népszerű a nemzeti park területére látogató turisták körében, hiszen egy festői kisvárosról beszélünk, mely rendelkezik a tipikus hegyi falvak minden tulajdonságaival. Furcsa házai és kis temploma bájos képet alkotnak, de a legismertebb a lenyűgöző espigueirosokról, a föld felé épített gránit magtárakról.

Van egy nagy parkoló a városközpontban, a híres magtárak közelében. Itt leparkoltuk az autót és elindultunk felfedezni a várost. Szerencsénk volt, az eső közben elállt és a nap is kisütött néha.

A parkoló

2016-ban avatták fel az alább látható vadászkutya  /sabujo/ szobrát, mely a parkoló szélén található. Ez a kutyafajta nagy mértékben kapcsolódik a városhoz, melyek szarvasharha terelésre és vadászatra szolgálnak. Összességében Soajóban körülbelül negyven példány van e fajtából. A Soajo-hegység kutyafajtáját nagy becsben tartják errefelé, a soaoiak szerint ez nem csak egy kutya, gyakorlatilag sok portugál kutya mátrixa.

Vadászkutya szobor

A Soajo-hegy vadászkutyája

Készítettünk néhány képet a parkoló környékéről, majd elindultunk a magtárak felé.




A úgynevezett Espigueiros, azaz magtárak a Peneda hegység jellegzetességei. Ezek a kis építmények kő-talapzatokon állnak, soha nem közvetlenül a földön, hogy így megvédjék a patkányoktól és más rágcsálóktól az élelmiszer-terményeket, amiket az egész közösség használt.





A legrégebbi magtárak 1782-ből származnak, de az összes a 18. és 19. század között épült. A mára fennmaradt 24 magtár közül néhányat még mindig használnak gabona, különösen a kukorica tárolására.







Soha nem láttunk még ehhez foghatót, annyira egyedivé tette a környéket, hogy órákig el lehetett volna fotózgatni őket más és más szögekből. Nem hiába a Nemzeti parkról készült képeslapokon is gyakran visszaköszönnek ezek az építmények, sőt a környék ajándékboltjaiban még meg is vásárolhatjuk őket kicsiben.







Először azt gondoltuk, hogy ezek valamiféle temetkezési helyek lehettek, mivel a tetején mindegyiken egy kereszt volt.












De nem csak a magtárak, hanem az azok körül elterülő táj is csodálatos volt, kilátással a hegyekre, a közeli legelőkre és a furcsa stílusban épült házakra.

Szarvasmarhák a közeli legelőn





Ismét elhaladva a parkoló mellett egy másik emlékművet fedeztünk fel, mely valamiféle háborús emlékmű lehetett, melyet a háborúban elesett soajoiak tiszteletére emeltek.

Háborús emlékmű

Az emlékmű másik oldalát viszont ismét a vadászkutyának szentelték:


Ezután kerestünk egy helyet, ahol ehetünk valamit. Egy pizzázó-hamburgerezőre esett a választásunk, mely nem volt messze a parkolótól. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy alig vártuk, hogy elénk rakják az ételt. Én egy pizzát választottam, ami nagyon finom volt, úgyhogy érdemes volt a várakozás. Közben a pizzázóban átvészeltünk egy újabb zuhit, mely amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Mire végeztünk az ebéddel, már nem is esett.


Ezek a speciális magtárak a magánházak udvarain is megjelennek, persze azok már újabb építésűek.

Magtár egy ház udvarán

Az egyik körforgalomban egy követ láthatunk, a Soajo-hegy térképével ellátva:




Tovább sétáltunk a faluban, miközben persze fotózgattunk:







Majd visszamentünk a parkolóba és elindultunk a Lindoso kastély felé, mely Soajotól 10 km-re található. Út közben ismét megálltunk 1-2 helyen, ami mellett nem tudtunk elmenni anélkül, hogy lefotóznánk.










Lindoso

Portugália északi részén található Lindoso egy kis és vidéki falu a spanyol határ közelében. Olyan hely ez, mely visszakalauzol minket az időben, teli történelemmel és csodálatos tájakkal. A falu a Lindoso kastélyról vált híressé, mely ma már sajnos csak rom, de még mindig impozáns látványt nyújt. A belépés díjtalan.

Sikerült találnunk parkolóhelyet a vár közelében, onnét egy kissé meredek ösvényen lehet a várhoz feljutni.

Lindoso macskaköves utcája

Temető a vár közelében




Kilátás a Limia folyóra


Lindoso Castle
/Lindoso vára/


A kastély 1220 és 1258 között épült, és nemzeti emlékműnek minősül. Stratégiai elhelyezkedése miatt a két szomszédos ország közötti csaták hosszú történelmének részese.



A kastély eredetéről keveset tudnak, de úgy vélik, hogy a 13. században kezdték építeni a határok védelmi rendszerének megerősítésére irányuló erőfeszítések érdekében.











A kastélyból gyönyörű kilátás tárult elénk a Limia folyóra.



A kastély környékén 50 magtár található a 17. és 18. századból. Ezek a gabonafélék szárítására és tárolására használt fészerek egyedülálló és gyönyörű agglomerátumot alkotnak. Kőből épültek és több kőből álló oszlopokon állnak, ezáltal a fészerek a földről kiemelkednek, hogy az esővíz áthaladhasson rajta. A tető két gránitlemezből készült, amelyek tompa szögben vannak összeállítva. A katolikus meggyőződés alapján a keresztek védelmet nyújtanak.

Kilátás a kastélyból a magtárakra



Én közelebb mentem a magtárakhoz, de hirtelen nagyon rossz idő lett, először ismét esni kezdett, amit jégeső követett és rendkívül lehült a levegő.






Lindoso temploma

A rossz idő miatt több sajnos nem fért bele ebbe a napba. Ez a 2 nap épp arra volt elég, hogy kicsit belekóstoljunk a Peneda-Gerês Nemzeti Parkba, de igazából sokkal többet rejt magában ez a terület, viszont hogy mindent felfedezzünk, ahhoz sokkal több és jobb időre van szükség.


Kapcsolódó bejegyzések:

Észak -Portugália - 1 és 2. nap - Porto
Észak -Portugália - 3. nap - Sobral de Monte Agraço
Észak -Portugália - 4. nap - Passadiços do Paiva és Arouca
Észak -Portugália - 5. nap - Porto
Észak -Portugália - 6. nap - Braga és Peneda-Gerês Nemzeti Park
Észak -Portugália - 7. nap - Peneda-Gerês Nemzeti Park
Észak -Portugália - 8. nap - Porto





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése