Földünk szépségei: Spanyolország - Andalúzia 1. rész

2016/06/23-2016/07/02

Nyaralás Andalúziában

1. nap

Az utazás

Délután 4 órakor indult a gépünk Budapestről, hazautaztunk előtte párom lányáért. Fél 8 körül landoltunk Malagában. Az utazás tűrhető volt, bár voltak kisebb légörvények. A Magyarországi 35 fok után a Malagai 25 fokot kicsit keveseltem és elég hűvösnek is éreztem rövidnadrágban. De a tengerparti városokban mindig hidegebb van, mint a szárazföld belsejében, szóval nem volt ebben semmi meglepő.

A repülőtér

A reptéri buszmegálló közelében

Sikeresen megtaláltuk a kijáratot a reptérről, viszont az nem volt teljesen tiszta, hogyan jutunk be a belvárosba. Megtaláltuk a jegyárusító helyet, ott vettünk 3 jegyet a városi buszra és kértem egy kis útbaigazítást is az eladó hölgytől. Ennek ellenére nem volt olyan könnyű megtalálnunk honnét indul a busz, pedig csak simán oda kellett volna sétálnunk a buszmegállóba. Persze aztán rájöttünk. Az utolsó megállóban kellett leszállnunk, a La Malageta-nál. Mivel nem az volt kiírva a buszra uticélnak, ezért az út közepe felé megkérdeztem a sofőrtől, hogy azért mégis, arra megy-e. Jókor jutott eszünkbe, de a sofőr megnyugtatott, hogy igen. Leszállás után küldtem egy SMS-t a szállásadónknak, hogy nemsokára érkezünk. Persze mint mindig, most is gondban voltunk, hogy merre is induljunk el. Az apartmann a Calle Jinetes 13-as szám alatt volt, tehát oda kellett eljutnunk. Kinyomtattam ugyan egy Google térképet, de nem volt rajta könnyű eligazodni. Végül megtaláltuk a helyes irányt, de útközben legalább 3-4 embert megkérdeztünk, hogy jó irányba megyünk-e és hogy mégis merre tovább. Nagyjából útbaigazítottak, de nem volt könnyű odatalálni. A Calle Jinetes utca egész fönt található, egy olyan területen, ahova autók se nagyon járnak be, de szépen rendbe volt rakva a környék, típikus pihenőövezetnek tűnt. A belvárostól 15-20 percre van gyalog, teljesen nyugis környezetben, távol a város zajától.

A szállásadónk már várt minket, elintéztük a formaságokat, kicsit kifújtuk magunkat, majd késő délután elindultunk sétálni. A tengerpartot vettük célba, de nem igazán tudtuk merre induljunk. Kértünk egy kis segítséget az egyik kocsma teraszán üldögélő emberektől, de nem igazán tudtak segíteni, ugyanis az illető pont nem odavalósi volt. De mondta, hogy menjünk be a kocsmába, ott megmondják. Aztán jött is egy nő, hozott egy kis térképet, elmagyarázta mit merre találunk, de nem nagyon bírtunk mindent megjegyezni. Viszont azért csak odataláltunk a tengerpartra, de akkor már elég sötét volt, úgyhogy nem sokat láttunk belőle. A vizet leteszteltük, de csak az elejére mentünk be, hát, elég hideg volt a hőmérséklete. Valami buli volt ott éppen, mert kint volt a fél város, zene, meg ilyesmi. Nem sokáig voltunk, hamarosan visszasétáltunk a szállásunkra.

Az apartman belülről

2. nap

Ismerkedés a várossal

Málaga egy kikötőváros Spanyolország Andalúzia autonóm közösségének déli részén, a Földközi-tenger partján. Costa del Sol, azaz a napos part központja és egyik legkedveltebb turistacélpontja, ami talán kiváló borainak, enyhe éghajlatának, és a napsütéses órák rendkívül magas számának köszönhető. Málaga Picasso szülővárosa is, de a híres festő csak 10 éves koráig élt itt. A strandolás, és a napsütés mellett Malaga építészeti nevezetességeket, érdekes múzeumokat, és kirándulási lehetőségeket is kínál, valamint éjszakai élete is jelentős.

A malagai zászló alapszínei a zöld és a szederlila. A két színt középen egy függőleges vonal választja el. A bal oldalon a lila, a jobb oldalon a zöld szín található, középen a város címerével. A címer tartalmaz egy sziklára épült várat, alul egy kikötővel és a tenger kék és ezüst hullámaival. A címer jobb sarkában található két alak, akik a város védőszentjeit szimbolizálják: Szent Ciriaco és Szent Paula. A keretet íjjak és nyilvesszők díszítik.

Malagának két folyója a Guadalmedina - amelynek bal partján fekszik a történelmi városrész - és a Guadalhorce - amely a várostól nyugatra éri el a Földközi-tengert.

A gyönyörű vidéket már a Föníciaiak is felfedezték - Malaka néven már Kr. e. 770 táján várost alapítottak itt. Majd a rómaiak következtek, ezután a mórok tették tiszteletüket a városban, akik Malagát fontos kereskedelmi központtá tették. Emléküket számos építmény őrzi ma is.

Bevásárlással kezdtük a napot, majd reggeli után elmentünk felfedező körútra. Lesétáltunk arra a részre, ahol előző nap leszálltunk a reptéri buszról, mely Málaga egyik legszebb környéke.

Megnéztük a Pedro Luis Alonso kertet /Jardines de Pedro Luis Alonso/, melyet Fernando Guerrero-Strachan Rosado tervezett 1945-ben. A kert a Városháza /Ayuntamiento/ mellett található, a Sötét Kapu kert /Jardines de Puerta Oscura/ és a Parque de Málaga /Málaga Parkja/ között. Nevét a háború utáni első polgármesterről kapta, Pedro Luis Alonso-ról.

Ez egy latin stílusú kert spanyol-arab és francia hatásokkal, geometriai alakzatba rendezve. Növényzetében a narancsfák, mandarinfák és a ciprusok dominálnak. 2009-ben a ciprusok nagy részét eltávolították és helyette rózsákat telepítettek vagy kisebb méretű ciprusokkal helyettesítették.

Jardines de Pedro Luis Alonso

A kert közepén a "Biznaga" árus fiú szobra /La Estatua del Biznaguero/ található, mely Jaime Fernández Pimentel alkotása. Málagában a "biznaga" árusítás tradicionális foglalkozás, ennek tiszteletére emelték a szobrot. A szobor alakját a mesterség hagyományos öltözékében ábrázolják, bal kezében egy jázmincsokrot tart, jobb kezével a fejét támasztja és az égre néz.

A jázmincsokrot helyi nyelvjárás szerint biznaga-nak hívják, melyet fáradtságos munkával készítenek, gömböt formálva a jázminokból és nyáron Málaga utcáin árulják. A "biznaga" a város egyik szimbóluma.

A "biznaga" árús szobra

A Városháza /Ayuntamiento/ a kert mellett található, melynek díszes épülete szépen és aprólékosan kidolgozott. A banánfákkal és pálmafákkal körülvett épület csodálatos látványt nyújt.

A kert, mögötte a városháza épülete

Városháza

A városháza a banán- és pálmafákkal

A Városháza környéke - hátul az Alcazaba

A Városháza mellett található a Régi Postahivatal épülete /Edificio Rectorado/, mely neomudéjar stílusban épült. Ma már Málaga egyetemének Rektorátusi épületeként funkcionál.

A régi Postahivatal épülete

A Jardines de la Puerta Oscura eredeti célja az volt, hogy körbevegye az Alcazaba városfalát, azon a helyen, ahol volt egy kapu, amit "Puerta Oscura"-nak, azaz Sötét Kapunak hívtak, innét kapta a kert a nevét. A kertben a ciprusok, a kanári szigeteki pálmák, aleppóifenyő, murvafürt és a jakaranda dominál.

Jardines de Puerta Oscura

Ezután bementünk a belvárosba keresni valami normális kajáldát, ahol ebédelhetünk. Találtunk is egyet, ahol kebabot és hasonló ételeket kínáltak, ez a hely annyira bejött nekünk, hogy többször is visszajártunk oda. Volt egy hangulatos kis terasza kint, ahova le lehetett ülni elfogyasztani az ételt.

Málaga belvárosa

Egy eldugottabb helyen található Ben Gavirol szobra /Estatua de Ben Gavirol/. Rafael León Portillo, amikor Málaga kulturális megbízottja volt, úgy döntött, hogy előhúzza a feledésből a híres Malagában született /1021-ben/ zsidó Salomón Ibn Gavirol személyét, aki ismertebb nevén Avicebrón volt. Ő az első költő, aki beiktatta a héber nyelvbe az arab versmértéket. Gavirol fő művét, "Az élet forrása"-t arab nyelven írta, melyet később latinra fordítottak. Himnuszokat és misztikus dalokat is írt. Az életnagyságú szobrot az észak-amerikai szobrász, Reed Armstrong készítette. 1970-ben emelték a calle Alcazabilla-n a nemrégiben felfedezett Római Színház előtt.

Ben Gavriol szobra

Ebéd után visszatértünk a szállásunkra.

A szállásunk közelében

Nem messze az apartmantól, ahol megszálltunk, érdekes grafitiket figyeltünk meg a falon.

"Sok kis ember, kis helyeken, kis dolgokat csinálva megváltoztathatja a világot." /Eduardo Galeano/

Egy kis pihenés után a hűvös szobában, ismét nyakunkba vettük a várost. Ezúttal is a belváros felé vettük az irányt.

A calle Alcazabilla kertjeiben két szobor található, melyek egy női és egy férfi alakot ábrázolnak, egyik a fiatalságot, másik az öregséget szimbolizálja. Fehér márványból készültek.

Malaga katedrálisa 1528 és 1782 között épült egy régi mecset helyén, vagy annak közelében. Annak ellenére, hogy az eredeti tervek szerint két tornya lenne, csak egyik épült meg a pénzügyi források hiánya miatt. Erről a jellegzetességéről kapta a nevet, ahogy a köznyelv hívja: La Manquita, azaz a félkarú.

A stílusok keveredése nagyon szembetűnő, és érthető is, hiszen 254 éven át tartott az építkezés. A reneszánsz alapok mellé gótikus, barokk és neoklasszicista stíluselemek párosulnak. Kívül három boltív alatt három kaput láthatunk, körülöttük különböző színű márványból készült gyönyörű díszítéssel. Az ajtókon domborművek vannak, a két szélső Malaga védőszentjeit, Szent Ciriaco-t és Szent Paulát ábrázolja, míg a középső egy bibliai jelenetet.

Katedrális

A katedrális bejárata

A Plaza de Uncibay-n áll a Diana fürdő /Bano de Diana/, mely egy bronzból készült szobor mellett található, ami Aktaión-t ábrázolja két kutya társaságában. Aktaión a görög mitológia egyik alakja. A legenda szerint a vadász Aktaión Partheniosz forrásánál megleste a meztelenül fürdőző Artemiszt (más mítoszok szerint bűne az volt, hogy úgy vélte, jobb vadász, mint Artemisz), ezért az istennő szarvassá változtatta, hogy a vadászból üldözött legyen. Aktaiónt a saját kutyái marcangolták halálra, mert nem ismerték meg gazdájukat. A kutyákat annyira elkeserítette Aktaión halála, hogy Kheirón elkészítette a vadász élethű képmását, amiről a kutyák elhitték, hogy a gazdájuk.

Diana fürdő és Aktaión szobra a kutyákkal

Az El Piyayo bár

Egy graffity a falon

A Plaza del siglo /Század tér/ a calle Granada, a Duque de la Victoria és a Molina Lario utcák találkozásánál található. Nevét arról kapta, hogy amikor átadták a teret, a XX. század érkezése nagyon közeli volt. Néhány éven keresztül Plaza de Manuel Loring-nak hívták, Málaga polgármesteréről, akit ezen a téren gyilkoltak meg.

Itt található a Panta rei szobor, melyet 2008-ban avattak fel. A 7 méter magas szobor Blanca Muñoz munkája, mely 7 utca egybetalálkozásál található, egy vízmeder hatását keltve, ami a tengerbe torkollik. Egy organikus struktúrával rendelkezik, mely 7 nyitott lábon áll, melyek fölül összefonódnak hosszúkás leveleket alkotva. Rozsdamentes acélból készült.

Plaza del siglo és a Panta rei

A Plaza de Aduana felől az Alcazaba /Fellegvár/ zömök várfalait pillantottuk meg, amely a város arculatának egyik legmeghatározóbb eleme. Az erődöt a VIII. században emelték, de jelentős részét a XI. század közepén építették hozzá. Az erődítménybe a Krisztus Kapujának /Puerta del Cristo/ nevezett bejáraton keresztül juthatunk, ahol az első szentmisét ünnepelték, miután Malagát visszahódították a móroktól a keresztények.

Az Alcazaba egyike a Spanyolországban fennmaradt legnagyobb mór katonai létesítményeknek. Részét képezte az arab Malaga védelmi rendszerének, összeköttetésben állva a városfalakkal, amelyek az idők során eltűntek.

Az Alcazabat dupla fallal vették körül, tornyai szögletesek. Az Alcazabilla utcáról induló cikkcakkos emelkedőről gyönyörű látvány nyílik a hegyre felkapaszkodó téglafal maradványaira.

Az Alcazaba

A római színház /Teatro Romano/ Malaga szívében, az Alcazaba erőd lábánál fekszik és a város legrégebbi műemléke. Andalúzia egyetlen római kori emléke, sajnos a többi műemlék a harcok és építkezések során teljesen megsemmisült. 2010. októberében egy látogatói központot /Centro de Interpretación/ is építettek a színház mellé, ahol a látogatók bővebb információt szerezhetnek a hely történelméről és az újabb ásatásokról. Maga az épület egyszerű, de annál fantasztikusabb, Antonio Tejedor munkáját dicséri.

A színház a i.e. I. században Augustus római császár uralkodása alatt épült és a harmadik századig volt használatban. Ezután pusztulásnak indult egészen addig, amíg a mórok Andalúziában letelepedtek. A mórok uralma alatt – 750-780 között – az amfiteátrum kőbányaként funkcionált. Az itt kifejtett követ az Alcazaba erőd építésénél használták fel, még a mai napig láthatók az erődbe épített római oszlopok és oszlopfők.

A római színházat 1951-ben “fedezték fel újra” és elkezdődtek az ásatások. 2011. szeptember 15-én újra megnyitotta kapuit a látogatók előtt a 220 férőhelyes El Teatro Romano, azóta egész évben nyitva tart. Nyaranta szabadtéri előadásokat is tartanak, már fellépett itt Andrés Mérida, Daniel Casares, és Carlos Álvarez is.

A római színház és az Alcazaba városfala

A római színház

Malaga egyik legszebb tere a Plaza de la Merced, ami közkedvelt találkozóhely és gyakran tartanak itt szabadtéri előadásokat, koncerteket is. A tér északi részén számtalan kávézó található, nagyon sokan szeretnek ide járni, mert a délutáni nap is megvilágítja ezt a sarkot. Ugyanitt van Picasso szülőhelye és egy háztömbre a Teatro Cervantes /Cervantes Színház/.

A tér központjában egy neoklasszikus obeliszk látható, amit 1842-ben emeltek egy szökőkút helyére, ami Torrijos tábornok és 49 társa kivégzésének állít emléket (1831. december 11.). Korábbi elnevezése Plaza del Mercado volt, majd Plaza de Riego lett. A tér mostani neve az 1507-ben épült Iglesia y Convento de Nuestra Señora de la Merced zárdáról és templomról kapta a nevét, amely sajnos a tűz martalékává vált 1931-ben és 1964-ben lerombolták.

A Plaza de la Merced-et háromszor renoválták: 1857-ben, 1988-ban és 2011-2013 között. Szerencsére sikerült megőrizni a 19. századi hangulatát és kinézetét is.

A Plaza de la Merced és az obeliszk

A Plaza de la Merced környéke

Úgy döntöttünk ideje kipróbálni a tengert is, úgyhogy "hazaugrottunk" a szállásra a törölközőkért és a strandfelszerelésért, majd irány a La Malagueta strand. Útközben azért fotózgattunk:

Háttérben a Három grácia kút

Paseo de Reding

Cánovas del Castillo szobra

Ha már arra jártunk, vetettünk egy pillantást a bikaviadal arénára. /Részletesebben később./

Bikaviadal aréna

Az aréna egyik bejárata

Ne a tipikus strandokra számítsunk Malagában, ahol napágyak tömkelege sorakozik és lépten-nyomon turistákba botlunk. Sok megfizethető árú és nagyon jó étterem is a parton található. Hivatalos adatok szerint 15 strand található Malaga határán belül. Az a legjobb a malagai strandokban, hogy szinte mindegyik egy könnyű sétára található a városközponttól.

1200 m hosszú és 45 m széles partszakaszával a La Malagueta Málaga legfelkapottabb strandja, a belváros közelsége és könnyű megközelíthetőságe miatt. A strand bejáratánál nagyon jól mutat a Malagueta felirat, melyet ritka pillanat úgy lencsevégre kapni, hogy épp senki nem pózol mellette.

A La Malagueta strand

Természetesen kipróbáltuk a vizet is, hiszen strandolni mentünk. Én sajnos nem tudok úszni, úgyhogy csak az elejére merészkedtem be és kezdődött azzal, hogy egy nagyobb hullám pont telibe kapott, úgyhogy megkóstoltam a vizét, ami kimondottam sós volt. Először strandpapucsba mentem bele, ami a nagy hullámzás miatt nem sokáig maradt a lábamon, aztán kereshettem őket, még jó, hogy nem sodorta messzire. Ezek után be kellett látnom, hogy itt nem lesz papucsos fürdőzés, pedig annyira félek a tengerben lévő élőlényektől, hogy nem szívesen mentem bele csupasz lábbal, de nem volt más választásom. A víz elég gyorsan mélyült és először nagyon hidegnek éreztük. Pár perc után már kellemes hőmérsékletű volt, amikor megszokta a testünk. Néhány lépés után már szinte derékig ért, úgyhogy nem is mentem tovább. Időnként elég nagy hullámok jöttek.

A homokban napozókat elég gyakran zaklatták ilyen-olyan árusok, de amikor valami innivalót szerettünk volna, persze nem jött arra senki. Pedig a sötétbőrű férfi előtte lelkesen kiabálta, hogy "Coca-Cola, Fanta, Cerveza"...

Nem volt az a rekesztő hőség, 25 és 30 fok közt mozgott a hőmérséklet, de a napon jó idő volt. Persze napolaj már megint nem volt nálunk, ezért egy kicsit le is égett a bőrünk.

A lubickolás után visszasétáltunk a szállásra, de útközben megálltunk a bikaviadal arénánál és kicsit közelebbről is megszemléltük.

Az aréna bejárata

Bekukucskáltunk a félig nyitott ajtón és láttuk, hogy épp edzést tartottak benn.

Edzenek a matadorok

Este tettünk egy kis sétát a római színház felé, ahol épp flamenco fesztivál volt. Sajnos csak énekesek és zenészek voltak, táncosok nem, pedig jó lett volna újra látni élőben.