Spanyolország - Andalúzia 3. rész - Granada

2016/06/23-2016/07/02

Nyaralás Andalúziában

5. nap

Kirándulás Granadában

Reggel korán keltünk, mert 8 óra körül indult a busz Granadába, amit előző nap lefoglaltunk. 7 óra környékén már útra készen voltunk, lesétáltunk a buszállomásra, mely kb. 30-40 percet vett igénybe. Ott még így is várakoznunk kellett, mire felszállhattunk. Az utazás kb. 2 órát vett igénybe. Rengeteg városon átmentünk, készítettünk fotókat is a buszból:

Málaga hegyei

Szökőkút egy körforgalomban

"Isten hozott Loja-ban"

Érdekes szobor egy körforgalom közepén

Végül megérkeztünk. A busz a végállomáson tett le, ott volt egy ajándékbolt, bementünk venni várostérképet. Gőzünk nem volt róla a város melyik részében vagyunk éppen, úgyhogy hosszas térképnézegetés után inkább megkérdeztünk egy járókelőt, hogy merre induljunk el a belváros felé. Az nagyon segítőkész volt, megmonda, hogy melyik buszra szálljunk, mert gyalog nagyon messze van. Nagy nehezen meg is találtuk a megfelelő buszt. Nem tudom miért, de kicsit kisebb városnak hittem Granadát.

Granada utcája

A híres spanyol mondás szerint:"Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit". Ez talán igaz is, hiszen a tartomány rendkívül sokat tud adni az idelátogatóknak. Granada 238 ezer lakosú, 2,7 km2 területű város, a Sierra Nevada lábánál, 738 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. Granada városában számos csodálatos szépségű műemlék található - az Alhambra, a Katedrális, vagy a Generalife. De Granada például a flamenco szülőhazája is, így idelátogató turistaként vétek lenne kihagyni egy flamenco est megtekintését a sacramontei barlangokban. A leírhatatlan szépségű épületeket, és a város fantasztikus hangulatát tovább erősíti a Sierra Nevada hegyi környezete, mely szépsége mellett a légzőszervi megbetegedésekkel küzdőknek is javíthatja az állapotát. Az egészségmegőrzést több helyi gyógyfürdő is szolgálja.

Először a Fuente de las Batallas /A harcok kútja/ tűnt fel a szemünk előtt, mely különösen akkor mutat jól, amikor éjszaka ki van világítva. A barokk stílusban épült szökőkút valószínűleg onnan kaphatta a nevét, hogy régen itt gyülekezett a városi hadsereg. Itt szokták ünnepelni a futballszorkolók a győzelmeket is.

Háttérben a Fuente de las Batallas szökőkút

Az Alonso Cano Almansa tiszteletére emelt szobor a Plaza del Palacio Arzobispal téren látható. A 2,5 m-es szobor Elvira-i kőből /a feje és a kéze Carrara-i márványból/ készült és 2,5 m-es kőpadlón áll és Antonio Cano Correa szobrászművész munkája. A szobrot 1945-ben avatták fel. Alonso Cano Almansa spanyol festő, szobrász és építész volt. Egyik legjelentősebb barokk művésznek számít Spanyolországban.

Alonso Cano Almansa szobra

Az Óriások kútja /Fuente de los Gigantes/ a 13, század óta díszíti a Plaza de Bib-Rambla-t, amely egykor a lovagi tornák és a bikaviadalok színtere volt.

Óriások kútja

Díszes utcai lámpa

Plaza de Bib-Rambla

Kezdtünk megéhezni, úgyhogy a sétálóút mentén némi harapnivaló után néztünk. Volt egy kis nyitott üzlet, ahol különféle hideg és meleg szendvicseket árultak. Gondoltuk ez jó lesz. Kiválasztottunk egy melegszendvicset, ami kinézetre szimpatikus volt. Látszólag úgy tűnt, hogy valamiféle vékony csíkokra vágott sonka van rajta, de ahogy ettük igencsak fura íze volt. Mai napig nem tudjuk mi volt rajta, de biztos, hogy nem sonka. Kissé sós volt és egyáltalán nem volt finom. Úgy nézett ki mint a tubifex, amit az akváriumi halaknak szoktak adni. Én el is neveztem tengeri gilisztának. Jól nem laktunk vele, mivel a háromnegyed részét kidobtuk. Inkább vettünk egy fagyit, az legalább finom volt.

A Szűz Mária Katedrális /Catedral de Santa María de la Encarnación/ Granada legnagyobb temploma. A katolikus királyok emelték a Reconquista befejezése alkalmából, a győzelem emlékére, a már kész Királyi kápolna mellé, a nagymecset helyére. Az építkezés 1523-ban kezdődött meg Enrique de Egas tervei alapján késő gótikus stílusban. A kivitelezést Diego Siloe platereszk stílusban folytatta. Később Alonso Cano vezette a munkát, majd végül Rodrígues Navajas fejezte be.

Szűz Mária Katedrális

Szűz Mária Katedrális

A Plaza Isabel la Católica-n találjuk Katolikus Izabella és Kolombusz Kristóf szobrát, melyet Amerika felfedezésének 4. évfordulója alkalmából állítottak. A teret ez a szobor uralja.

Plaza Isabel la Católica

Katolikus Izabella és Kolombusz Kristóf szobra

A régi zsidó negyed, a Realejo bejáratát Yehuda ibn Tibbón szobra díszíti. Manuel Moreno műve bronzból készült és embernagyságú. A szobor egy talapzaton áll, melyen egy felirattal jelezték kinek állít emléket. Yehuda ibn Tibbón jobb kezét szívére helyezve áll, bal kezét magasba emelve, melyben egy dokumentumot tart, az eskü jeléül.

Yehuda ben Saúl ibn Tibbón Granadában született 1120-ban, zsidó családban. Tanulmányait arab és héber nyelven folytatta. 28 évesen elhagyta a várost a zsidóellenesek üldüzése miatt és csak a könyvtárát vitte magával. Orvos, filozófus, költő és fordító volt.

Yehuda ibn Tibbón szobra

A Realejo negyed szűk utcácskáin elindultunk felfelé, az Alhambra felé. A tipikus Andalúz fehér házak különös hangulatot árasztottak.

Elhaladtunk az Alhambra Palota Hotel közelében, majd nemsokára megérkeztünk az Alhambrához.

Alhambra Palota Hotel

Alhambra

Az Alhambra egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon /megépítésekor az erőd még Al-Andaluszban terült el/. A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Bardon Professzor szerint az Alhambra "...az egész iszlám építészet legvarázslatosabb alkotása, bár több építészettörténész, köztük spanyol is, inkább színpadias dekorációnak, mint komoly építészeti alkotásnak tartja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Alhambra nem egyházi, hanem profán épület, és ez az életforma sehol Európa más részében ebben a korban nem létezett. Az európai uralkodók kastélyai ehhez képest rideg börtönök, zord várak voltak. Alhambrában a lépték emberi, a víz, a növényzet a lakás szerves tartozéka, a fedett tér egybefolyik a patiók narancs- és mirtuszillatú terével; a helyiségek közepén levő kis csurgókutak vize, a padozatból alig kiemelkedő vízsugár keskeny padlócsatornákba vezetve csörgedez a patio közepén álló kút medencéjébe. Az Alhambrában az építészeti díszítésé a főszerep, a Generalifében ezt a növényzet, a parkművészet veszi át."

Európa utolsó arab-mór uralkodói palotája a világ egyik legismertebb műemléke. I. Mohamed, a Naszrida dinasztia megalapítója kezdte meg már uralkodása elején a végső megformálásában három részből álló együttes kiépítését. A részei: Fellegvár vagy Alcazaba, a Királyi Palota, vagyis a tulajdonképpeni Alhambra és a különálló királyi nyaraló, a Generalife.

Azt olvastam, hogy ha nem veszünk elővételbe jegyet, szinte lehetetlenség bejutni az Alhambrába. Hát nekünk nem volt jegyünk, de próba-szerencse alapon megpróbálkoztunk vele. Odasétáltunk a jegypénztárhoz, még csak várakozni sem kellett és minden további nélkül kaptunk jegyet. A Nazaríes palotába külön időpontot adtak, sajnos túl későre kaptuk, 4 órára, a buszunk pedig 6-kor indult vissza, ami azt jelenti, hogy innét kijutni a buszállomásra alsóhangon is kb. 1 óra, mert előtte még az Alhambrából is le kell mászni és valami buszmegállót keresni. Nem igazán mertük megkockáztatni, mert ha valami rosszul sül el, akkor lekéssük a buszt. Így hát csak a kerteket néztük meg, és a többit, ami nem volt időhöz kötve, de azok is gyönyörűek voltak.

Rettenetesen meleg volt ma Granadában, szerintem simán lehetett vagy 40 fok napon. Mielőtt elindultunk volna a hatalmas terület felfedezésére, lehűtöttük magunkat egy üdítővel és vettünk valami harapnivalót is a kis boltban, ami ott volt, majd elindultunk.

Kilátás a városra

Először a Generalife felé indultunk el és megtekintettük a kerteket, majd bementünk a Generalife palotába.

Az Alhambrától keletre egy ciprus fasoron /Paseo de los Cipreses/ át közelíthető meg a Nyári Palota /Palacio de Generalife/. 1319-ben a Nap dombja /Cerro de Sol/ nyúlványaira építették illetve parkosították a granadai királyok nyári pihenőhelyéül. Csodálatos kilátás nyílik innen az egész városra, a Genil és a Darro folyók völgyeire. Bár az eredeti épület a 13. századból származott, de ebből a déli pavilon mögötti maradványokat lehet csak látni. Paradicsomi atmoszféra fogadja a látogatót, aki belép a Generalifébe: víz susogása, csalogány éneke, buja kert veszi körül az ideérkezőt.

A Generalife kertje

Új kertek

Új kertek

Új kertek

Új kertek

Kilátás a Generalife kertjeiből az Alhambrára

A háttérben a Szűz Mária-templom /középen/

Narancsfa

A Generalife az egyetlen megmaradt kertház a három egykor létezőből. Az Alhambrával egy sétaút köti össze, mely közvetlenül a Medence-udvarba vezet. Kertje különösen gazdag az egykori Andalusz növényeiben, melyek egy részét még a mórok terjesztették el az Ibériai-félszigeten. Mesés gazdagsággal terem meg itt a tipikusan mediterrán növények sora, mint a babér, a ciprus, a mirtusz, a leánder, a déli ostorfa, platán, vadgesztenye és még sorolhatnánk.

A Generalife részei a Színház, az Új kertek /Jardines nuevos/, a Felső kertek /Jardines altos/, a Déli pavilon /Pabellón Sur/ és az Északi udvar /Pabellón Norte/.

Legismertebb és legtöbbször ábrázolt része a Medence-udvar /Patio de la Acequia/: a legjelentősebb patio, a víz és árnyék kombinációja egy zárt kertben, egyúttal az egész palota központja, sétautakkal és teraszokkal.

Medence udvar

Kilátás a Generalife ablakából

A Szultán Feleségének udvara /Patio de la Sultana/ érdekes legendát tartogat. Eszerint Boabdil emír kedvenc felesége e helyen tartotta találkáit fiatal szeretőjével.

Az északi udvar

Az északi udvar

Az északi udvar

Déli Pavilon

Felső kertek

Növény-alagút

Az Alcazaba tornyai

A muzulmánok a paradicsomot egy kert formájában képzelik el, ami az örömök helyszíne, ahol kielégíthetjük a vágyainkat. Ebben a szellemben formázták meg az Alhambra kertjeit. Ez a spanyol-arab kert tényleg mindent magába foglal, ami örömet adhat az ember öt érzékének: a látás - a szín, a fény, az árnyék; a szaglás - a virágok és növények aromás illata, édes parfüme; a hallás - a víz morajlása; az érintés - az anyagok különböző textúrái; az ízlés - a növények zamata. A kertek az érzékiség atmoszférájába vannak csomagolva.

A hatalmas, ma is álló tornyokkal védett Alcazabából csak a masszív falak maradtak meg. A nyugati Védőbástyáig /Baluarte/ azonban a várkertek /Jardines de los Adarves/, a Lőportorony /Torre de la Pólvora/ és a 26 m-es őrtorony /Torre de la Vela/ - mely ma már kilátótorony - érintésével érdemes elsétálni, a szép kilátás és a buja növényzet kedvéért.

Itt látható a  Szűz Mária-templom is, amely 1581-1618 között keletkezett a régi Alhambra-mecset helyén. Átalakítása Juan de Herrera tervei alapján történt. A főkapu mellett jobb oldalon álló kőoszlop két keresztény emlékére készült, kik 1397-ben haltak vértanúhalált. Granada elfoglalása után ebben a templomban zajlott az első mise.

Szűz Mária-templom

Szűz Mária-templom

V. Károly 16. századi palotájára /Palacio de Carlos V./ is érdemes vetni néhány pillantást. Ez a kétemeletes, szép kapuzatú, érett reneszánsz palotát más helyen csodálni lehetne, itt viszont nem illik a képbe. 1527-ben V. Károly részére épült Pedro Machuca tervei alapján, de soha nem készült el teljesen. Építését a Granadában maradt mórok adóiból fizették. A kétemeletes palota mégis egyik legjelentősebb példája az olasz építőművészet hatásának Spanyolországban. Masszív architektonikai formák, szigorú struktúra, kifejező karakter jellemzi. Ma a Tartományi Szépművészeti Múzeum gazdag képtára foglalja el az emeletét. A földszinten szintén egy múzeum látható, ahol a mór uralom kincseit tekinthetjük meg. Belső udvara kör alakú, a bikaviadalok arénáihoz hasonló, ami nem véletlen, hiszen V. Károly nagy rajongója volt ezeknek a rendezvényeknek. Főleg nagysága és díszítése meglepő. Átmérője 30 méter. Egyike a reneszánsz építészet legszebb példáinak. A földszinten 32 dór oszlop található. Udvarán szabadtéri hangversenyek előadásait tartják.

V. Károly palotája

V. Károly palotájának udvara

Tér V. Károly palotája mellett

Az Alcazaba egyik tornya, az Őrtorony /Torre de la Vela/ ma már csak kilátóként funkcionál. Érdemes felmászni, mert csodálatos kilátásban lesz részünk. Szinte egész Granada belátható a tetejéről.

Az őrtorony teteje

Kilátás az őrtoronyból

Granada látképe

Egy kút a kertben

Egy másik kút

Megérkeztünk a Dámák tornyához, mely szintén csodálatos volt. Udvarán egy nagy pálmafa ad árnyékot, a toronyépület előtt pedig egy kis halastó található. Ehhez az épülethez szintén tartoznak kertek is.

Dámák tornya

Dámák tornyának kertje

Tó a Dámák tornya előtt

Kilátás a Dámák tornyából

Dámák tornya belülről

A Királyi palota /Palacio Nazaries/ négy egymással összefüggő részből áll: a volt Fogadóterem, a Mirtusz-udvar, az Oroszlán-udvar és a Hölgyek udvara. Azt mondják ez az Alhambra legszebb része. Ez a rész az, amit nekünk sajnos ki kellett hagynunk.

Ormok tornya /Torre de los Picos/

Nagyjából végigsétálva az Alhambrán, az erdőn keresztül visszatértünk a városba, de út közben is találtunk érdekes dolgokat.

Az Alhambra erdejében található az író, Ángel Garnivet emlékműve, a Paradicsom kút /Fuente del Tomate/ felett, melyet Garnivet halálának 10. évfordulója alkalmából emeltek. Azonban a szobor mindig vita tárgya volt, a helyétől kezdve esztétikai szempontokig. A szobor az ember folyamatos harcát ábrázolja, hogy uralkodjon a természet felett, tetején Ángel Garnivet mellszobrával. Alatta egy bronzból készült meztelen atléta alakja látható, aki dühösen megragad egy kecskebakot a szarvainál fogva, ezzel szimbolizálva az intelligencia uralmát az irracionalitás felett. A kecskebak szájából vizet fecskendez, mely a víztartályba hullik. Juan Cristóbal munkája.

Ángel Garnivet emlékműve

Az Alhambra sok titkot rejt. Egyesek rejtettek a szemeink elől és csak azok ismerik, akik hajdanán ott éltek. Más titkok viszont mindenki számára láthatóak, de kevesen ismerik a származását. Ezek közül az egyik az a boltíves kapu, amit bárki láthat, aki a déli oldalról lép be az Alhambrába. Úgy tűnik, mintha egy titkos bejárat lenne az arab palotába, de nem az. Ezt a keresztények állították ide és nem más, mint a Rib-Rambla boltíves kapuja. Igen, a híres granadai tér régi kapuja, ugyanis abban az időben csak ezen lehetett bejutni oda, mivel fal vette körül. De a hírneve nem lenne más, mint egy egyszerű anekdota, ha a granadaiak nem adtak volna neki egy furcsa nevet  IV. Fülöp uralkodása alatt.

Különböző történetek keringenek, de az biztos, hogy régen az emberek maguk között csak a "Fülek kapujának" nevezték. Mert bár morbidnak tűnik, de sok fül lógott ott hajdanán. Egyesek szerint azért, mert amikor elkaptak egy bűnözőt, kilógatták a fülét, elrettentő példának, hogy mi történik azzal, aki bűncselekményt követ el és lebukik. Mások szerint egy flamenco bár omlott össze a kapu alatt, mely után sok halott maradt, néhányan ezt kihasználva a nők holttestéről levágták a fülüket, hogy így magukkal vigyék a fülbevalójukat.

A 19. században egyre romlott a kapu állapota és kezdett fennálni az a veszély, hogy ráborul valakire, amint áthalad alatta. Sokszori próbálkozás után a 30-as években végül rekonstruálták, de azon a helyen, ahol most is láthatjuk, az Alhambra erdejébe került, ahol senki nem károsítja az emlékművet.

Puerta de Rib-Rambla

Az Alhambra déli kapuja

A város ezen részén is szétnéztünk kicsit.

Ismét a városban

Az élettel teli Plaza Nueva Granada központja - esténként itt gyűlnek össze a fiatalok, akik később továbbmennek a Plaza diszkóiba, kávézóiba, és sörözőibe. Ez a szép, és elegáns tér remek hely elfogyasztani egy kávét, élvezni Granada különleges atmoszféráját, és figyelni a helyiek jövését-menését. A Plaza Nueván van ezen felül a királyi kancellária, és a nagyon szép, hangulatos kis Santa Ana templom is, melyeket szintén érdemes megnézni.

Santa Ana templom

A 16. századi Bika kútja /Pilar del Toro/ szintén a Plaza Nueván áll. Közepén egy bika található, két szélén fiatal fiúk alakjaival. 

A Plaza Nueva szökőkútja

Végül kerestünk egy buszt amivel vissza tudunk menni a buszállomásra. Az állomáson egy apró kis kalandban volt részünk. Amíg várakoztunk a buszra, odajött hozzánk két rendőr és igazoltatni akartak. Kicsit megijedtünk, ugyanis a szálláson hagytuk a személyes iratainkat, nehogy elhagyjuk őket. Végül is egy városnézéshez minek? Utólag belegondolva, nagyon rossz ötlet volt, hiszen bárhol kérhetik. Épp a foci VB zajlott, talán azért volt nagyobb fokú az ellenőrzés, bár az Franciaországban volt, Granadától a francia határ pedig elég messze. Mindenesetre megpróbáltam szót érteni a rendőrökkel, angolul nem beszéltek egy szót sem, mert bár tudok spanyolul, de Angliában élek, és már hamarább jönnek a szavak angolul, mint spanyolul. A holiday /nyaralás/ szót nem ismerték, mert csak néztek rám bambám, hogy mi vaaan? Pedig hát ezt a szót még az is ismeri, aki nem tud angolul. Nem gond, elmondtam nekik spanyolul, hogy Malagában van a szállásunk, csak eljöttünk Granadába kirándulni, szóval csak turisták vagyunk, de sajnos a szálláson hagytuk az igazolványokat. Azok kicsit hitetlenkedve néztek ránk, hogy indulhatunk el valahova igazolvány nélkül? Hát igen, akkorra már nekünk is leesett, hogy hiba volt. Azt hittem mindjárt bevisznek minket a rendőrségre vagy ilyesmi, de aztán egy sor ejnye-bejnye után leszálltak rólunk és csak annyit mondtak, hogy máskor ne utazzunk igazolvány nélkül. Ezek után alig vártuk, hogy beálljon végre a busz és elinduljunk visszafelé, mielőtt még valaki másnak is eszébe jutna kérni az igazolványunkat...

Kapcsolódó bejegyzések:

Spanyolország - Andalúzia 1. rész - Málaga
Spanyolország - Andalúzia 2. rész - Málaga
Spanyolország - Andalúzia 3. rész - Granada
Spanyolország - Andalúzia 4. rész - Ronda
Spanyolország - Andalúzia 5. rész - Málaga
Spanyolország - Andalúzia 6. rész - Málaga
Spanyolország - Andalúzia 7. rész - Málaga