Izland - 1. rész - Reykjavik este

2020/03/16 - 2020/03/21.

Izland

Érkezés Reykjavíkba

Ritkán szoktunk év elején utazni, de Izland már egy ideje tervben volt és ezúttal sikerült a szabadságunkkal is úgy gazdálkodni, hogy maradjon márciusra elegendő. Mégis annyiszor akart ez az utazás meghiúsulni, hogy már kezdtem azt gondolni, a sors nem akarja, hogy ez összejöjjön. Kezdve azzal, hogy elszámolták a megmaradt szabadságaink számát és szerintük nem volt annyi, amennyit kikértünk, majd kiderült, hogy mégis, így újra beadtuk a kérelmet, amit ezúttal meg is kaptunk. Szuper, mégiscsak utazunk, gondoltam. Aztán kezdett aggasztani a február folyamán lévő rossz időjárás, amikor heti szinten többször is adtak ki Izlandon sárga riasztást, sőt a narancs vagy a piros is előfordult. Valentin napkor a járatokat is törölték. Elkezdtem aggódni, hogy ha ez még márciusra is tartani fog és pont kifogunk egy olyan napot, hogy az időjárás miatt nem lehet repülni, akkor mégsem lesz utazás. A másik aggasztó dolog, hogy január 26-án sárga riasztást adtak ki Izlandon, lehetséges vulkánkitörés miatt. A Kék Lagúna közelében található Thorbjörn-vulkánnál figyeltek meg nagyobb aktivitást a kelleténél. Mindezek ellenére a végén mégis egy olyan dolog húzta keresztbe majdnem az utazást, amire álmomban sem gondoltam volna: egy világjárvány. Amikor januárban megvettem a jegyeket, elég borsos áron ahhoz képest, amennyit más utazások során jegyre szoktunk költeni, Európában még alig volt 1-2 megbetegedés és megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy ebből világjárvány lesz. Egy héttel uzatás előtt kezdett igazán komolyra fordulni a dolog és akkor kezdtük érezni, hogy emiatt veszélyben van az utazásunk. Sorra zárták le a határokat az európai országokban, a járvány pedig egyre csak terjedt. A légitársaság, amivel utaztunk, az EasyJet, küldött egy e-mailt, hogy nem törlik a járatokat a közeljövőben, azonban megértik, ha az emberek nem akarnak utazni a kialakult helyzetben, ezért biztosították az átfoglalási lehetőséget másik dátumra. Arról is biztosították az utazókat, ha időközben lezárnák valamelyik határt, lesz mentesítő járatuk. Ez utóbbi dolog kicsit megnyugtató volt, ám ebben a helyzetben mindenképp át kellett gondolnunk bevállajuk-e. Egyszer már mondtunk le utat, amikor Észak-Írországba mentünk volna és pont aznap jött az Ophelia-hurrikán, ami miatt az egész Ír sziget magas fokozatú készültségben volt. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem megyünk és inkább hagytuk veszni a kompjegyeket. Utólag is úgy gondolom, hogy jól döntöttünk. Bíztam benne, hogy ezúttal is jó döntést fogunk hozni és miután átgondoltuk a dolgot, mérlegeltük a jővőbeli bizonytalanságot, arra jutottunk, hogy szűken bár, de még bevállalható. Más dátumokra áttenni nem volt értelme, tekintettel arra, hogy most abszolút nem tudhatjuk hogy alakul a jövő, ráadásul ott van a májusi Azori-szigetekre lefoglalt utazásunk is, amit ha szintén csúsztatnunk kell, ezt már nem lesz hova és amiért mentünk /téli kaland, északi fény/ azt max. az év végére tudtuk volna halasztani, oda meg már nem akartunk betervezni semmit. Két lehetőség volt: vagy hagyjuk veszni vagy elmegyünk. Mi az utóbbit választottuk, bár ez egyáltalán nem nyugtatott meg. Az utazás előtti héten nagyon ideges voltam és csak reméltem, hogy minden jól fog alakulni. Egyelőre nem volt szó sem az angol, sem az izlandi határok lezárásáról, ez is az utazás felé billentette a mérleget. Ami a vírust és a kialakult pánikhelyzetet illeti, ez egy utazási blog, ezért nem írom le a véleményemet róla.

A járatunk délután 4:10-kor indult Manchesterből, délelőtt még kötöttem egy elég brutális utazási biztosítást, ami kissé megnyugtatott. Dél körül indultunk, az autót egy reptér közeli parkolóban hagytuk, ahogy mindig szoktuk. Ezúttal a Jetparks 1-ben foglaltunk parkolóhelyet, ami az egyik legjobb, bár nem a legolcsóbb, de mindig kapunk kedvezményes kuponokat, így lejön pár font az árából. A parkoló tele volt autókkal, de embereket alig láttunk. A buszmegállóban is csak mi várakoztunk a buszra, ami kb. 15 percenként jár a reptér és a parkoló között.

Nagyon ideges voltam, rajtam volt a szokásos utazási láz, emellé még jött a bizonytalan helyzett miatti stressz is. Ennek ellenére minden simán ment, feladtuk a bőröndöt, átmentünk az ellenőrzésen, amit most sokkal alaposabban csináltak, mivel volt rá idejük a kevesebb utas miatt. Természetesen egyik cuccunk fennakadt az ellenőrzésen. Valami mindig... Legalább 10 percet kellett várnunk, amíg a nagy ráérésben végre sorra kerültünk. Nem volt semmi gond, csak papírcsíkkal ellenőrizték nincs-e rajta robbanóanyag.

A reptéren alig voltak, de még így is többen, mint amennyire számítottam. Azt hittem csak mi fogunk utazni, de nem. Nem sokat vártunk, mire kíírták, hogy melyik kapuhoz kell mennünk, ott pedig egyből mehettünk is fel a gépre. Gyorsan ment minden. Sikerült is hamarább elindulni a tervezettnél. A gépnek kb. 70%-a volt tele, nagy része turistákkal.

Néhány kép a landolás előtt:

Megnéztünk egy filmet az utazás alatt és olyan hamar elment az idő, hogy észre sem vettem és már meg is érkeztünk. Időben landoltunk, korábban is a kelleténél. Az út egyébként végig jó volt, nem nagyon dobálta a gépet a légáramlat. Összeszedtük a feladott böröndöt, majd az érkező váróterembe mentünk. Elvileg az autóbérlő cégnek itt kellett várnia minket, ahogy a foglalási információban írták. A NorthernLights nevű társaságtól béreltünk autót, ezt a feliratot kellett keresnünk, de sehol sem láttuk. Elvileg jönek-mennek, úgyhogy vártunk egy kicsit, biztosan jönni fog valaki. Így is lett, jó 20 perc múlva megjelent egy fickó a bérlő cég táblájával. Többen is voltunk, akik rájuk vártunk, összeszedett mindenkit és elvitt a telephelyükre.

Ott sem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk, ment gyorsan az ügyintézés. Még foglaláskor vettünk egy silver biztosítást, de közben gondolkoztunk és arra jutottunk, hogy szeretnénk egy teljesen full biztosítást, nehogy valami baj legyen. A cég normális volt, azt mondták elvileg elég az is, ami van, ha nem akarunk az ország északi részére menni. Ez nem volt tervben, mégis inkább megvettük a nagyobb biztosítási csomagot.

Egy fehér Dacia Dustert kaptunk, 4 kerék meghajtásosat, mindenképp olyat akartunk bérelni. Beütöttem a GPS-be a lefoglalt szállás címét és már indultunk is. Általában az utazási idegesség addig szokott rajtam lenni, amíg meg nem érkezünk a szállásra, de landolás és az autó átvátele után már egyre csökken. Kb. 40 perces autóút után meg is érkeztünk Reykjavikba. A Hostel Village-ben foglaltam egy dupla ágyas szobát. Pár nappal az utazás előtt megkaptam emailben, hogy tudunk bejutni, mert recepció csak du. 4 óráig van. Megadták a kódot, ami nyitja a külső ajtót, majd bent egy műanyag dobozban várakoztak a névre szóló levelek, benne a kulccsal és a szobaszámmal. Minden simán ment. El sem akartam hinni, hogy Reykjavikban vagyunk, hogy végül mégiscsak sikerült eljutni.

A szállásunk kívülről

A szoba nem volt túl nagy, de erre a pár napra bőven jó, úgysem szoktunk sokat bent ülni. Egy ágyon, két éjjeli- és egy ruhásszekrényen kívül más nem volt benne, a fürdőszoba közös volt, de majdnem a szobánkkal szemben, úgyhogy nem kellett messzire menni.

A szobánk

Ahogy az lenni szokott, még aznap este kimentünk sétálni egyet a városba. Kicsit szokatlan volt a fagyott havon közlekedni és eleve a hó látványa is, mióta Angliában élek, nem túl sok havat láttam és már kezdtem elfelejteni milyen is a tél. Magyarországon mindig utáltam a telet és nem tudtam elképzelni, hogy lehet erre bárki is kíváncsi, mi a jó abban, ha hóban, hidegben kell csatangolni. De mióta nincs hó, hiányzik. Hát igen, mindig akkor értjük meg mit jelentett valami, amikor már nincs. Azonban 5 perc séta után, a nehezen járható jeges utakon lépkedve, azt mondtam, hogy ezt biztos nem tudnám megszokni hónapokon keresztül. Ez így most tök jó egy hétig, de hogy tartósan... Azt nem!

Reykjavíik a világ legészakibb fővárosa, gyakorlatilag a sziget népességének nagy része itt és az elővárosaiban oszlik meg. Nevének jelentése "füstölgő öböl", melyet a hévízforrásainak feltörő gőze miatt kapott. A város házainak nagy részét ma is természetes hévizzel fűtik.

A szállásunk nagyon jó helyen volt, közel a belvároshoz, pár perc séta után rögtön bele is botlottunk a híres Skolavorduhaed dombon álló Hallgrímskirkja templomba. Neve magyarra lefordítva Hallgrímur templomát jelent, mely egy evangélikus templom. Hallgrímur Péturssonról az egyházi énekeiről ismert evangélikus lelkész és izlandi költőről nevezték el. A város egyik legismertebb jelképe és mivel sok helyről már messyiről látható, jó tájékozódási pont is. A templom építészét, Guðjón Samúelssont elsősorban az Izland-szerte található bazaltoszlopok ihlették meg.

Hallgrímskirkja templom

A templom előtt található Leif Eriksson viking szobra, mely Vörös Erik fiát ábrázolja. Ő volt az első európai aki elérte a kontinentális Észak-Amerikát, 500 évvel Kolombusz előtt.

Viking szobor

Nem sok emberrel találkoztunk kint a városban, 1-2 turista lézengett itt-ott, de amúgy kihalt volt az egész. Elindultunk a kikötő felé és közben kémleltük az eget, de sajnos északi fénynek híre-hamva se volt. Valójában a séta fő célja boltkeresés volt, de már csak a Nettó volt nyitva a Google szerint, az meg jó messze van, így a boltkeresést összekötöttük a városnézéssel.

A Babalú kávézó népszerű hely a városban, mely süteményeket és más finomságokat is árusít. Sokak szerint érdemes ide betérni, mi ezt most kihagytuk és csak kívülről szemléltük meg.

Babalú kávézó

Az alább látható bicikli több helyen is díszíti várost, nekünk kicsit megtévesztő is volt, amikor a második ilyennel találkoztunk és hirtelen azt hittük, hogy arra már jártunk. Csak az az apró jel árulkodott az ellenkezőjéről, hogy az elsőnek deformált volt az egyik kereke.

Ingólfur Arnarson, az izlandi honfoglalás vezető alakjának szobra éjszakai fényekben pompázott. Mögötte a Fjármála- og efnahagsráðuneytið a Pénzügyi és Gazdasági Minisztérium épületének tetején álló kivilágított szobrok láthatók.

Ingólfur Arnarson szobra

IX. Kristjan, dán király szobra

Hannes Hafstein izlandi politikus szobra

Reykjavík kikötőjében, a Harpa szomszédságában található a két halász szobra, mely a "Horft til hafs", nevet kapta, vagyis "Kilátás a tengerre". Ingi P. Gislasoney készítette.

A két halász szobra

Reykjavík tipikus skandináv hangulatot áraszt, színes házak, kanyargós, patinás utcák és rendezettség mindenütt.

Saga Viking Múzeum

Viking szobor a Saga Múzeum előtt

Közben megérkeztünk a Nettóhoz. Sok helyen olvastam utazás előtt, hogy Izland nagyon drága, ezért vittünk magunkkal konzerveket és más nem romlandó ennivalót, de kenyeret és üdítőt muszáj volt vennünk. Ám az árakat elnézve, nem volt annyira vészes, mint amire számítottunk.

Megláttam a boltban egy Flatkökur nevezetű izlandi furcsaságot. Jól nézett ki és nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg. De két falat után azt mondtam, ezt inkább egyék az izlandiak :-) Olyan égett íze volt az egésznek, hogy fogalmam sincs hogy bírják ezt megenni.

Elindultunk visszafelé a szállásra. Nem annyira nehéz tájékozódni a városban, visszafelé már GPS nélkül mentünk.

A vízhordozó szobra

A szállásra visszaérkezve megvacsoráztunk és hamarosan lefeküdtünk aludni. Éjszaka arra ébredtünk, hogy nagyon meleg van, pedig csak 3-ason volt a radiátor. Kinyitottuk az ablakot, úgy már sokkal kellemesebb volt, de reggel még így is túl meleg volt bent, ezért levettük 1-esre a radiátort. Én fázós vagyok, de ha már nekem is melegem van, ott tényleg meleg van. :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

Izland - 1. rész - Reykjavík este
Izland - 2. rész - Az arany körút
Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik
Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és déli part
Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik
Izland - 6. rész - Hazautazás