Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik

2020/03/16 - 2020/03/21.

Izland

Hó, szél, napsütés...

A mai napot nem épp úgy terveztük, ahogy végül sikerült, de annyira felemás időjárást fogtunk ki, hogy szinte minden terv borult. Reggel még sikerült megnéznünk a Rauðhólar vörös sziklaformációit, de aztán minden további terv romba dőlt.

Rauðhólar

A Rauðhólar mindössze 15 perces autóútra található Reykjavíktól, ahol érdemes megcsodálni a vörös sziklaformációkat. Kicsit féltem, hogy télen ez sem lesz annyira látványos, de mivel annyira közel volt, úgy döntöttük nem hagyjuk ki.

A bérautónk

Gond nélkül odaértünk a parkolóba, bár ezeken a havas, jeges mellékutakon én most is nagyon féltem. Az biztos, hogy egyáltalán nem bántuk meg, hogy négykerék meghajtású autót béreltünk. Az izlandi utakhoz ez nagyon kell, főleg ilyenkor télen.

A Rauðhólar jelentése vörös dombok, mely a Heiðmörk Természetvédelmi Területen fekszik. Jól kiépített gyalogutakon sétálhatunk végig és közben csodálhatjuk meg a sokféle vörös sziklaalakzatokat. Hó még mindig volt bőven, azonban így is látványos volt, nekem nagyon tetszett, bár gondolom tavasszal/nyáron sokkal szebb és színesebb.

Valaki egy hóembercsaládot épített ide, érdekességképpen lefotóztam.

Séta közben találkoztunk egy lovascsoporttal, a hely népszerű a lovaglók körében is.

Nagyon be volt borulva, hófellegek voltak az égen, ezért nehéz volt jól fotózni és nem is mutatnak olyan jól a képek a szürke égbolttal, de a vörös színeket még így is jól ki lehet venni.

Egy befagyott kis tavacska

Nem jártuk végig az egészet, az egyik helyen ki tudtunk menni az útra és utána azon sétáltunk vissza a parkolóba, leírva így egy kört.

Következő uticélunk a Seltún Geotermikus terület volt és el is indultunk arrafelé. Nagyon szép volt a táj út közben és ahogy mentünk szinte alig találkoztunk autókkal. Az egyik helyen szóltam is a páromnak, hogy áljon meg, mert szeretnék képet csinálni, mozgó autóból azért nem az igazi.

A távolban lévő sziklaformációk a ködös időben olyan hatást keltettek, mintha valami ceruzarajzot látnánk életre kelve.

Tovább indultunk, de én folyamatosan fényképeztem, mert egyszerűen nem tudtam betelni a táj szépségével.

Egy darabig nem volt semmi gond, szépen haladtunk, azonban ahogy egyre magasabbra mentünk, egyre rosszabb lett az idő. Feltámadt a szél, elkezdett esni a hó, mely nemsokára igazi hóviharba csapott át. A látási viszonyok egyre rosszabbak lettek, megintcsak nagyon féltem, de a táj továbbra is lenyűgözött.

Újabb csodálatos "ceruzarajzok" tüntek fel előttünk az úton /sajnos a szélvédőn át fotózva a színek kicsit torzítanak/, miközben én egyre csak mondom páromnak, hogy menjen lassabban, mert nagyon rosszak az útviszonyok. Erre a válasz természetesen az volt, hogy ő nem megy gyorsan. Jó, én biztos nem mentem volna többel 10 km/h-nál, annyinál még talán biztonságban éreztem volna magam. :-) 

Seltún Geotermikus Terület

Végre megérkeztünk úticélunkhoz, ám egyáltalán nem lélegezhettem fel. A Seltún parkolójába vezető mellékút járhatatlan volt, meg sem kiséreltük, mert szemmel láthatóan veszélyes lett volna, olyan vastagon betakarta a hó. Most már olyan szinten rossz lett az idő, hogy az ég és a havas táj majdnem egybeolvadt, alig lehetett kivenni a körvonalakat. Megálltunk a parkolóba vezető mellékút elején, én kiszálltam az autóból, de még fotózni is nehéz volt, hatalmas volt a szél és fújta a havat mindenfelé. Halványan láttuk a Geotermikus terület képített útvonalait, de teljesen felesleges és veszélyes lett volna most azon végigsétálni.

A parkolóba vezető út

Pár percnél többet nem is időztünk itt, nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk megnézni, én imádom az ilyen holdbéli tájakat, de hát ember tervez... Folytattuk hát tovább az utat a következő uticél felé, remélve, hogy ott több sikerrel járunk. Azt már tudtuk, hogy itt Izlandon rövid idő alatt változhat az időjárás jobbra vagy épp rosszabbra.

Egy újabb kép az autóból fotózva

Amint kiértünk a főútra valóban egyre jobb lett az idő, a havazás elállt és a szél is kezdett alábbhagyni. Tettünk egy nem tervezett kitérőt Thorlakshofn településen egy hirtelen gondolattól vezérelve, hogy megnézzük a tengerpartot. Ahogy a part közelébe értünk azonban láttuk, hogy itt annyira nem látványos, de azért megálltunk a Koma Auður Djúpúðgu parkolójában.

Koma Auður Djúpúðgu

/Auður érkezése/

A laxdaela legenda szerint Auður, a mély gondolkodású, Ketill lánya, titokban épített egy hajót Caithness erdejében, Skóciában, miután megtudta, hogy fiát megölték. Amikor a hajó elkészült, elindult Izlandra a legénységével együtt, 20 szabad férfival.  A legénység mellett más férfiak is voltak a hajón, Viking-rabok a Brit-szigetekről és környékről. Mihelyst Izlandra érkeztek Auður felszabadította ezeket az embereket, földet adományozott nekik, de nem rendelkeztek minden olyan joggokkal, mint a szabadon születettek. Maga Auður Nyugat-Izlandon telepedett le, a Hvammur nevű farmon.

Ezen az eldugott helyen, egy hajóval állítottak emléket Auður Izlandra érkezésének.

A parkoló

Nem egy kihagyhatatlan látnivaló, mi is csak véletlenül tévedtünk erre. Nem időztünk itt sokat, megtankoltuk az autót, majd tovább indultunk a Reykjadalur melegvizes forrás felé.

Reykjadalur melegvizes forrás

Ha valaki nem szeretne pénzt kiadni a thermálvízben való lazulásért és nem riad vissza egy kis gyaloglástól sem, annak mindenképp érdemes felkeresni a Reykjadalur hőforrást. A Hveragerði nevű falutól nem messze található a Reykjadalalur parkolója, itt lehet letenni az autót. Mire megérkeztünk ismét elkezdett esni a hó, feltámadt a szél és a látási viszonyok is rosszak voltak. Amikor utána néztem a helynek, nem tudom miért, de valahogy elsiklottam afelett, hogy majdnem 3 km-en keresztül felfelé kell sétálni ahhoz, hogy a fürdőhelyet elérjük. Valamiért egy sík, erdős túraösvényt képzeltem el, nem is értem miért, hisz Izlandon oly ritka az erdő.

Parkoló

Információs térkép a parkolóban

Mivel a terv fürdés volt, a nagy gépemet nem vittem magammal, amúgyis nagyon esett a hó, szegény már annyiszor megázott, most nem akartam újra ennek kitenni, ezért csak a kis vízálló gépet vittem, ezért a kissé rosszabb minőségű képek. Felvettük a hátizsákot és elindultunk. Párom nem szeret felfelé menni, mikor meglátta, méltatlankodott is, de mivel ő is nagyon szeretett volna egy kicsit lazulni a vízben, nem volt kérdés, hogy nekivágunk-e. Nem voltak sokan, de rajtunk kívül volt még pár kocsi a parkolóban. Egy kiépített út vezet a forráshoz, most csak a lábnyomokból látszott, hogy hol is kellene keresni a gyalogutat.

Visszanézve a parkolóra

Szerpentines úton haladtunk felfelé, ami nagyon csúszós volt, néha nagy erőfeszítésbe került, hogy ne csússzak vissza. A gyalogút egy geotermikus területen vezet keresztül, itt-ott gőzölgő hőforrásokat, kénes szagú sárpocsolyákat láthattunk. Az ösvényről nem szabad letérni, mert rendkívül veszélyes lehet, hiszen van ahol 100 fokos víz bugyog. Ez aggasztott is minket, mert alig láttuk hol vezet az út. Eléggé kilátástalan volt az egész, ráadául megkérdőjelezhető volt, hogy mennyire lesz élvezetes ilyen időben fürödni. Ennek ellenére kitartóan haladtunk tovább felfelé.

Ahogy egyre följebb értünk, az idő egyre rosszabb lett, a horizont egybeolvadt a havas tájjal, alig láttunk valamit magunk előtt. A hó már szinte szakadt, egyre jobban beterítve a tájékozódásul szolgáló lábnyomokat.

Néhány turista jött velünk szembe lefelé, akik figyelmeztettek, hogy fönt mégnagyobb a szél és hogy nagyon vigyázzunk, meg hogy talán jobb lenne, ha visszafordulnánk. Mi kissé elgondolkoztunk, még mentünk fölfelé pár métert, de tényleg egyre rosszabb lett minden és még legalább 20 perces út állt előttünk. A veszélyérzetünk egyre nagyobb lett és arra jutottunk, hogy nem érdemes kockáztatni, mert akár rosszul is járhatunk, ha továbbmegyünk. Csalódottan visszafordultunk és kissé elkedvetlenített minket, hogy ma semmi sem úgy jött össze, ahogy terveztük.

Meglepődtünk, hogy lefelé nmennyivel könnyebben ment és mennyivel hamarább leértünk, annak ellenére, hogy azt gondoltam, lefelé majd csak csúszva fogunk tudni menni. Mikor megpillantottuk fentről a parkolót, megnyugodtunk, mostmár nem lehet semmi baj.

Egy dolgot azért megtanultunk: Izlandon a rossz idő az tényleg rossz idő. Túráztunk már extrém körülmények között itt Angliában, de a legrosszabb angol időjárás sem ér fel egy izlandi rossz idővel! Én nem ajánlanám senkinek, hogy hasonló időben elinduljon ezen az ösvényen, mert rendkívül veszélyes!

Abban maradtunk, hogy a nap további részét Reykjavíkban töltjük. Visszamentünk a szállásra, és egy kis pihenő után kimentünk sétálni a városba. Ekkorra ismét szép idő lett, kisütött a nap, mondtuk is, hogy lehet csak kicsit várnunk kellett volna, de aztán belegondoltunk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindenhol ilyen szép idő van, lehet a melegvizes forrásnál még mindig szakad a hó kitartóan. Ezért nem is rágódtunk ezen tovább.

Városnézés Reykjavíkban

A Hallgrímskirkja templom nappali fényben is nagyon szép látványt nyújt, most lehetőségünk volt körbefotózni így is.

Néhány környező utcakép:

A Friðrik Friðriksson pap tiszteletére állított szobrot egy kisgyerekkel az oldalán ábrázolta az alkotója. Friðriksson az izlandi fiatalok jólétének szentelte életét.

Friðrik Friðriksson szobra

A "Vízhordozó" szobrot is láttuk már este, íme így fest nappal:

Hannes Hafstein szobra

IX. Kristjan, dán király szobra

Ingólfur Arnarson szobra

A Harpa Concert Hall 2011-ben nyílt meg.  Az épület jellegzetes színes üveghomlokzattal rendelkezik, amelyet Izland bazalt tájai ihlettek. Az Izlandi Szimfonikus Zenekarnak és az Operának ad otthont.

Harpa Concert Hall

A Koncertterem épülete előtt egy hatalmas tér található, egy mesterséges tó közepén pedig Erling Blöndal Bengtsson csellista szobra magasodik ki a vízből.

Erling Blöndal Bengtsson szobra

A Koncertterem előtti tér

A Harpa mögött már a tengerpart kezdődik, ezen a részén még nem jártunk eddig. Elindultunk jobbra a sétálóúton, végig a part mentén. A tenger mögött fehér hegyek magasodtak, aminek egy részét most felhő borította, de nagyon jól nézett ki. Sok fotót készítettünk itt:

A partról elláttunk egészen a Þúfa mesterségesen létrehozott dombjáig a két sárga világítótorony közelében.

A Þúfa mesterséges dombocska és a két világítótorony

A Naphajót szintén láttuk már esti fényekben pompázva, most nappal is megtekintettük:

Az Íslandsvarðan szoborról nem sokmindent találtam, nem tudom mit ábrázol, de fotótémának mindenképp nagyszerű:

Íslandsvarðan szobor

Egy sárga világítótorony tűnt fel a szemünk előtt, melyet nem túl rég állítottak erre a részre és hasonló a régi kikötőben lévő két másik világítótoronyhoz. Bár manapság a hajók és csónakok jól fel vannak szerelve navigációs eszközökkel, mégis szükségesnek tartották a világítótorony felállítását az Engey Izland mellett elhaladó hajósok segítésére.

Bakancslistán volt, mégis csak véletlenül botlottunk bele az egyes helyeken "Hollófészek"-nek, máshol csak "Újrahasznosított ház"-nak nevezett látnivalóba. Hrafn Gunnlaugsson izlandi filmrendező szürreális, saját kézzel készített szoborgyűjteményét szemlélhettük itt meg.

Ezt a Laugarnestangi 65 szám alatt található, Atlanti óceán északi részére néző furcsa házat egy szeméttelep veszi körül. Pontosabban újrahasznosított szemét. A régi hajóalkatrészekből, műholdas antennákból, uszadékfákból és más hulladékokból készített szobrok szétszórva találhatók a területen. A megmentett beton, üveg és kőhalmok szintén újrafelhasználásra kerültek, ezekből egy viking "falu" épült fel.

Az ingatlan szélén egy rozsdás viking harcos üdvözölt minket és amerre a szem ellát mindenütt szemétből készült szobrok találhatók. Apró templomok, keresztek tisztelegnek a viking istenségeknek. A hely állandóan változik és soha nincs kész teljesen.

Úgy tűnik az egész csak egy hatalmas káosz, ám ha jobban megnézzük, minden szándékosan van elrendezve.

Az ingatlan területére egy utca vezet, mely nyitva állt. Kissé félve mentünk be, nem tudtuk, hogy szabad-e a benti kiállítást is megnézni, de semmilyen kiírást nem láttunk és 1-2 turistán kívül nem láttunk senkit sem, de ha ők bementek, gondoltuk, akkor biztos mi is bemehetünk. A benti udvaron viking kunyhók álltak és fából készített istenségek, Freya, Odin és Thor szobra felügyelte a területet.

A filmrendező neve, Hrafn, hollót jelent, mely nagyon találó, hiszen a holló is szeret gyűjtögetni, innen a "Hollófészek" név is. Azonban a rendező csupán szenvedélyének tiszteleg ezzel a kiállítással.

A hátsó, tenger felőli oldalon újabb látnivalók vannak, szinte nem is tudtam mit fotózzak, annyira zsúfoltnak tűnt az egész, de határozottan tetszett, egy kézzel fogható szürrealizmus. Mintha kicsit Dali képei elevenedtek volna meg.

Hrafn gyűjteménye egyre több külföldi és izlandi turistát vonz, ám Reykjavík Tanácsa nem nézte jó szemmel a "szeméttelepet". Régebben sokkal nagyobb volt, egészen az útig kiterjedt, volt két kis tó is, sok madárral és más dolgokkal, de a tanács emberei buldózerekkel jöttek és mindent eltiportak...

Mindenesetre a gyűjtemény rendkívül érdekes, aki szereti a szokatlan dolgokat, én nagyon ajánlanám. Fotótémának is nagyszerű, akár egy fél nap el lehetne itt fotózgatni, egy-egy részletet kiragadva a látszólagos összevisszaságból. Az "Újrahasznosított ház" mellett található a Sigurjón Ólafsson Múzeum is, melyben Sigurjón Ólafsson szobrász alkotásai tekinthetők meg. Ide nem mentünk be, csak a parkolójában található szobrokat tekintettük meg:

Sigurjón Ólafsson Múzeum

A múzeum mögötti tengerparti rész is nagyon látványos, egy turistaösvény is vezet a part mentén, ezen is érdemes lett volna végigsétálni, de már így is túl messzire elcsavarogtunk és már kezdett lemenni a nap, ezért inkább visszafordultunk.

Odafelé menet valahogy elsiklottunk a "Diplomáciai kapcsolat" c. szobron, de visszafelé pótoltuk. Ezt Izland és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolat 50. évének megemlékezésére állították. A szobor testvére Dél-Floridában található, a két alkotást az Atlanti Óceán Golf áramlata kapcsolja össze.

Diplomáciai kapcsolat c. szobor

A hosszú séta után visszamentünk a szállásunkra, megvacsoráztunk, majd este 10 óra környékén elkocsikáztunk a Grótta Island világítótornyához, annak reményében hátha látunk északi fényt. Sajnos ezúttal sem jártunk sikerrel, lehet hogy több időt kellett volna várnunk, hogy feltűnjön a fény, de nagyon hideg volt, jeges szél fújt, ezért úgy döntöttük, inkább feladjuk.

Két kép a világítótoronyról:

Annak ellenére, hogy az idő kicsit átvariálta a programunkat, a mai nap sem unatkoztunk.

Kapcsolódó bejegyzések:

Izland - 1. rész - Reykjavík este
Izland - 2. rész - Az arany körút
Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik
Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és déli part
Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik
Izland - 6. rész - Hazautazás