Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik

2020/03/16 - 2020/03/21.

Izland

Egy esős nap

Reggel esőre és szélre ébredtünk, ahogy az az előrejelzés szerint várható volt. Mivel egész napra ilyen időt mondott, nagyon nem is tudtunk semmit se betervezni, úgy voltunk vele, majd valahogy alakul a nap. A Kék Lagúnát viszont mindenképp meg szerettem volna nézni kívülről és erre már csak ma volt lehetőség, mivel holnap reggel indul a gépünk vissza. A rossz idő ellenére, reggel elindultunk a Kék Lagúnához.

Kék Laguna

Grindavík település közelében egy sivár lávamező közepén található ez a rendkívül népszerű fürdőhely. Borsos ára ellenére a turisták körében nagyon felkapott, pedig a legolcsóbb jegy is 70 euró környékén mozog. A víz hőmérséklete 38 fokos, mely kovával, algával és ásványi anyagokkal dúsított, ezért jótékony hatású. Jegyünk nem volt, nem is terveztük most, hogy ezt kipróbáljuk, mégis látni szerettem volna kívülről. Mikor megérkeztünk, az eső még mindig kitartóan esett, a szél pedig folyamatosan a lencsére fújta az esőcseppeket, ezért nagyon nehéz volt jó képet készíteni.

A tó csodálatos kékesfehér színét a kova adja. A lagúna vize sós, mivel a repedések közé beszivárog a tengervíz.

Ki sem szálltunk az autóból, csak lehúzott ablakból készítettük a képeket, annyira rossz idő volt. El is indultunk vissza Reykjavíkba, mert így nem lehetett semmit se csinálni. Néhány fotó út közben:

Reykjavik

Kitaláltuk, hogy nézzünk meg pár múzeumot, ott legalább fedett helyen leszünk. A kívülről már látott Viking múzeumot amúgyis meg szerettem volna nézni. Ez a mai nap tökéletes volt erre.

Saga Múzeum

A Saga Múzeumban a telepesek korától kezdve bepillantást nyerhetünk Izland történelmébe, melyet viaszbábukkal illusztrálnak, miközben fülhallgatón keresztül hallgathatjuk meg a jelenetekhez kapcsolódó történeteket.

Egy felnőtt jegy 2500 ISK-be kerül, ami izlandi mércével nem olyan egetrengető összeg. Jegyváráslás után először szétnéztünk az ajándékboltban, majd bementünk megnézni Izland megelevenedett történelmét.

Dekoráció az ajándékboltban

Izland a tűz és a jég birodalma. Egy különleges vidék, ahol a mélyből feltörő erők a jeges felszínen vívják külön csatájukat. A show rögtön egy vulkánkitörés pillanataival kezdődik, de az igazi látványosság ezután jön.

A legkorábbi említés Izlandon élő emberekről a Íslendingabók nevű könyvben található, melyet Ari Þorgilsson írt 1122 - 1133 között. Ezeket a lakókat a Skandinávok papar-nak hívták, akik ír szerzetesek voltak és remeteként éltek Izland szigetén, majd később elmentek, mert nem akarták megosztani földjeiket a pogányokkal.

Hrafna-Flóki Vilgerðarson volt az első skandináv, aki letelepedett Izlandon, 870-ben. 3 hollót vitt magával, hogy mutassák neki az utat. Később megkapta a Hrafna-Flóki becenevet /hrafn izlandiul hollót jelent/ és ő nevezte el a szigetet Izlandnak is.

Ingólfur Arnarson volt az első norvég szabad ember, aki Izlandon élte életét. A feleségével, Hallveig Fróðadóttir-rel jött az országba 875-ben. Amikor meglátta a tengerpartot, úgy döntött, hogy az istenekre bízza, hol kell telepednie és díszes trónszékének faragott oszlopait a tengerbe vetette, hogy azok jelöljék meg a letelepedésre alkalmas helyet. Reykjavíkban mosódtak partra, ahol Ingólfur azután 877-ben megépítette tanyáját.

A település legismertebb kovácsa Skallagrimur Kveldulfsson volt. Épített egy kovácsműhelyet a part mentén, és mocsári vasat olvasztott a vörös robbantásként ismert eljárással. Rengeteg vas volt és az óceán fenekére kellett merülni, hogy olyan követ találjon, ami elég jó volt ahhoz, hogy a megolvasztott vasat ütni lehessen vele. Sok ember kellett volna hozzá, hogy a sziklát felemeljék és partra húzzák, amiből azt láthatjuk, hogy Skallagrimurnak milyen erősnek kellett lennie, hogy egymaga fel tudta emelni.

Manapság úgy gondolják, hogy a letelepedés korában az Izlandon élő nők több mint felében kelta vér folyt. Az egyik volt közülük Melkorka Myrkjartansdotti, egy ír király lánya. Höskuldur Dala-Kollsson hozta Izlandra rabszolgaként, aki később megvásárolta őt szeretőjének. Melkorka egy Ólafur nevű fiút szült Höskuldurnak, aki később feleségül vette Þorgerðurot, Egill Skallagrímsson lányát.

Vinland Észak-Amerika part menti területe, amelyet a norvég vikingek fedeztek fel, ahol Leif Erikson ie. 1000 körül szállt partra, kb. öt évszázaddal Kolombusz útja előtt.

Egy Vinlandia-i expedíció során, 1000-ben, þorfinnur Karlsefni és Guðríðr Þorbjarnardóttir részvételével, Freydís Eiríksdóttir, Szerencsés Leifur lánytestvére, magányosan állt a bennszülöttek előtt, miután társai elmenekültek. Aggóddóan állva þorbrandur Snorrason holtteste mellett, felvette a kardját, szétnyitotta tunikáját és a pengét meztelen melleihez érintette. Ez a furcsa, de bátor gesztus az őslakosokat harcra késztette.

Az izlandiak olyan kormányzási formát fejlesztettek ki, amely egészen más volt a kontinentális Európában lévőktől, ami aligha meglepő, mivel az izlandon letelepült emberek többsége királyok és más elnyomó uralkodók zsarnoksága elől menekültek. Az Izlandon kialakult rendszernek nem volt központi vagy végrehajtó szerve, és az Alþingi egyetlen tagja, aki fizetést kapott, az a törvényhozó volt. A keresztény vallásra való áttérés Izlandra is behozta az írást, és az ország törvényeit végül könyvekben rögzítették.

A Vörös Erik legendában beszámolnak egy Þorbjörg lítilvölva nevű látnokról, akit meghívtak egy grönlandi helyi ünnepségre, 1000-ben, hogy megjósolja a közösség jövőjét. Völváknak hívták azokat a norvég látnokokat, akik képesek voltak látni valaki végzetét. Ezek a nők hatalmas tiszteletnek örvendtek a bölcsességük miatt és nagy volt rájuk a kereslet. A jóslások közben a többi nő körülvette a völvát és énekekkel, kántálással segítettek neki.

Mielőtt 1000-ben Izland hivatalosan is felvette volna a kereszténységet, a keresztény vezetők beleegyeztek, hogy a pogány frakció vezetőjével, Þhorgeir Ljosvetningagoði-val, megvitassák, hogyan kellene folytatniuk a jövőben. Þhorgeir bement a sátrába, a feje alá tett néhány bőrdarabot és egy napon és egy éjszakán keresztül feküdt ott. Amikor ismét előbújt, bejelentette, hogy névlegesen mindenki vállalja az új vallást, de aki továbbra is a régi isteneket akarja imádni, mindaddig megteheti, amíg ezt privát szférában teszi.

A Nemzetközösség korszakában az izlandi hatalom egyre kevesebb és kevesebb vezető kezében összpontosult. A nagy társadalmi és gazdasági változások a kereszténység eljövetelének voltak tulajdoníthatóak, a tizedek törvényes jóváhagyása pedig hatalmas földbirtokosok új generációját eredményezte. A Jó Guðmundur nevű izlandi püspök megpróbálta megakadályozni, hogy az új vagyon a földbirtokosok kezében felhalmozódjon, és ezáltal korlátozni hatalmukat. Jobban szerette volna megosztani az egyház bevételét a szegényekkel és a rászorulókkal. Az emberek szentnek tartották őt. Idejének nagy részét az ország körül utazgatva töltötte el azokkal a társaságokkal, akiket szolgálni akart.

Snorri Sturluson nemcsak kiemelkedő író volt, hanem nagy rátermettséggel rendelkezett a pénzügyek és a politika iránt is. Számos könyvet hagyott az utókorra, ezek közül a legismertebbek kétségkívül Heimskingla és a Snorra-Edda. A saga korszak remekműjét, Egilsaga-t Snorrinak is tulajdonították, nem ok nélkül. Karrierjét a Mýrar nevű településen, a Skalla-Grímur tanya vezető vezérigazgatójaként kezdte. 1230 körül Snorry unokaöccse, Sturla Sighvatsson, aki Snorrival élt Reykholtban, nagy érdeklődést mutatott írásai iránt. Öt évvel később ez a rokon elűzte Snorrit Izlandról és átvette az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb embereként betöltött pozícióját.

1402-ben Einar Herjólfsson Angliából Izlandra hajózott. Érkezésének nyomán a herceg halálos betegséget hozott, amely három nap alatt megölhet egy embert. A pestis ősszel terjedt el Izland déli részén, és egész közösségeket pusztított el. A következő két évben tovább terjedt az országban és Izland lakosságának csaknem egyharmadát ölte meg. Ironikus, hogy bár Einar Herjólfsson hajója hozta a pestist Izlandra, neki sikerült legyőznie a betegséget.

Az 1238 augusztus 21-i Örlygsstaðir-i csata volt a Sturlungar korszak legvéresebb csatáinak egyike. Sighvatur Sturlusont és négy fiát Gissur Þorvaldsson és Kolbeinn megölte, akik aztán az ország uralkodói lettek. Noha ez valójában véget vetett a Sturlungarok hatalmának, rövid ideig megújult a hatalmuk, amikor Þórður kakali, Sighvatur fia, aki apja és testvérei meggyilkolása idején Norvégiában volt, visszatért, hogy legyőzze Kolbeinn flottáját, mely a Flóabardagi csata néven vált híressé.

1343-ban Katrín nővért, a Kirkjubæjarklaustur kolostor apácáját bűnösnek találták, aki eladta a lelkét az ördögnek, és később Jón Sigurðsson, a Skálholti újonnan kinevezett püspök parancsára elégetették. Kortársai Jón-t kemény és kompromisszumok nélküli embernek tartották, és nem volt népszerű a lakosság körében. Fanatikusan hitte, hogy a templomokban korrupció zajlik, állítólag közvetlenül Katrín halála után Þykkvabær kolostorába ment, és leláncoltatta az ott élő szerzeteseket, majd kalodába vetette őket, mert az előző évben segítettek elszökni a apátnak a kolostorból.

1550 november 7-én Jón Arason püspököt, az utolsó izlandi katolikus püspököt lefejezték két fiával, az Ügyvéd Ari-val és a tiszteletes Björn-el együtt. Jón nemcsak vallásos vezető volt, hanem pénzügyi géniusz is. Püspöki hivatalának idején földvásárlásokkal és más körültekintő ügyletekkel növelte Hólar székhelyének gazdagságát. Ugyanakkor termékeny költő is volt és az első ember, aki 1530 környékén nyomdát nyitott Izlandon.

Az izlandi nemzetközösség idején a bűncselekményeket elkövetett személyeket büntetésre ítélték. A menekülés egyetlen módja az volt, hogy elrejtőztek az erdőben vagy elmenekültek az országból. A férfiakat három éves száműzetésre is ítélhették, és ehhez biztonságos utat vehettek igénybe, például hajóval mehettek külföldre.

Amikor a norvég király kezdte irányítani az országot, és a Jón kódexet 1281-ben bevezették, a végrehajtó hatalom a jogsértés súlyosságán alapuló különféle testi büntetési módszereket kezdett alkalmazni, amelyek 1564-ben, az ősi büntetőbíróság, a stóridómur felállítása után mégszigorúbbak lettek.

A végrehajtási módszerek változatosak voltak. A férfiakat felkötötték, lefejezték, elégették vagy megfullasztották. Kényszermunka-táborba is küldhették őket Koppenhágába, életfogytig. Kisebb jogsértésekhez más módszereket alkalmaztak. Korbácsolás, égetővas alkalmazása, a kéz vagy a láb amputálása szintén kiszabott büntetés volt. Azok az emberek, akiket halálra ítéltek, és kihallgatásra mehettek a királyhoz, szerencsések voltak, ha végül börtönbüntetéssel megúszták.

Izland történelmének megismerése után szerettünk volna látni egy kis északi fényt, ha élőben nem lehetett, akkor legalább az Északi Fény központ-ban.

Aurory Reykjavík - The Northern Lights Center

/Ézaki Fény Központ/

Az Északi fény múzeum megtekintése ugyan érdekes volt, de semmiképp nem pótolta azt, hogy élőben láthattuk volna. Először egy képkiállítást nézhettünk meg, melyen különböző országokban fotózott északi fényt láthattunk.

Következőkben szintén egy képkiállítás következett, de itt már ősi legendákat is olvashattunk róla.

Egy nagy terembe érkeztünk, ahol egy hatalmas kivetítőn, 4K minőségben láthattunk Izland különböző helyein fotózott északi fényeket. Állítólag lehetőség van VR szemüveggel is megnézni az északi fényt, nekünk ezt nem ajánlották fel vagy nem tudom hol kellett volna kérni, bár lehet, hogy a koronavírus miatt ez most nem is volt lehetséges.

Egy fotóautomata segítségével lehetőség volt képet készíteni magunkról az északi fény alatt, amit aztán a megadott e-mail címre el is küldtek.

Az eső még mindig kitartóan esett. Bementünk a boltba bevásárolni, majd visszamentünk a szállásra, hátha később eláll. A szálláson ettünk, majd kicsit később lementünk sétálni. Úgy tűnt, kissé alábbhagyott az eső, de még így is kitartóan csepergett.

Séta esőben

Nem szerettem volna, hogy a fényképezőgépem megint megázzon, bár vittem magammal, de betettem a táskába és inkább mobillal fotóztam, az legalább vízálló, de rosszabb képeket csinál. A belváros felé mentünk, szétnéztünk néhány ajándékboltban és vettünk pár emléket. Rossz volt látni, hogy kb. minden harmadik bolton ki volt írva, hogy végkiárusítás. Izland hamarosan turisták nélkül fog maradni és az emiatti aggodalmat az egyik eladó ki is fejezte. Sajnos a koronavírus magával fogja hozni a gazdasági válságot, de nem csak itt, mindenütt a világban.

Az ajándékboltok után elkezdtünk lófrálni csak úgy, találomra. Olyan helyeken is jártunk, ahol eddig még nem, mióta a városban vagyunk. Az eső továbbra is esett, de nem éreztük, hála a jó vízálló ruháinknak.

Az Izlandi Parlament épülete

A Reykjavíki Székesegyház /Dómkirkjan/ az izlandi püspök székhelye és az Izlandi Evangélikus Egyház anyaháza, valamint a régi városközpont és a környék plébániatemploma.

Székesegyház

Az izlandi politikus, Jón Sigurðsson szobra

Dombormű a szobor talapzatán

A "Fekete kúp" nevű szikladarabot egy spanyol művész, Santiago Sierra ajándékozta Izlandnak, a "Polgári engedetlenség emlékére". Sierra egy fekete kúppal repesztette meg a sziklát, mely a fekete kúp alakú kalapokra utal, amit a 12. században, az inkvizíció idején elítélt embereknek viselniük kellett.

Ingibjörg H. Bjarnason, tanár volt az első nő, akit 1922-ben az Alþingi-be választottak, két évvel azután, hogy az izlandi nők megszerezték a szavazati jogot. Egy szoborral emlékeztek meg róla.

Ingibjörg H. Bjarnason politkus szobra

Skuli Magnusson szobra

A Landakotskirkja /Krisztus Temploma/ az izlandi katolikus egyház székesegyháza.

Landakotskirkja

Szobor a templom parkjában

Egy másik szobor a templom közelében

Időközben leértünk arra a tengerparti részre, amelyiken még nem jártunk. Nagyon nagy volt itt a szél, nem is időztünk sokat. Van itt egy érdekes szobor, amiről sajnos nem találtam semmit:

A telefonom teljesen lemerült, így már csak párom telefonján tudtuk a GPS-t használni, de arról is rohamosan fogyott a töltöttség. Viszont nem estünk kétségbe, úgy gondoltuk kitart addig, amíg visszaérünk a szállásra. Már eleget áztattuk magunkat az esőn és innét egyenesen oda mentünk, de messzebbre elcsámborogtunk, mint terveztük. Egy jó 40 percnyi séta volt előttünk.

Körülbelül félúton jártunk, amikor a párom telefonja is lemerült, de onnét már láttuk a Hallgrimskirkja-t, úgyhogy nagyjából tudtuk merre kell mennünk. Ma már nem fotóztam többet, mostmár jó lett volna esőmentes helyen lenni, mert hiába nem ázott át a ruhánk, kívülről azért csöpögött róla a víz.

A szállásra érve gyorsan átöltöztünk és rátettük a radiátorra a vizes ruhákat. Ami viszont a kabát és a nadrág alatt volt, az szinte teljesen száraz maradt, tehát 100 pontosra vizsgázott a nem olcsón beszerzett túracucc. Ma este még előttünk állt egy nem kellemes feladat: bepakolni a bőröndökbe. Nem tudom hogy csináljuk, de visszafelé valahogy mindig úgy kell beletuszkolni mindent. Most sincs ez másképp, természetesen. Így sem tudunk beletenni mindent, az otthonról hozott kajánk fele megmaradt, amit folyamatosan a nyitott ablak mögötti párkányon tartottunk. Hamar lefeküdtünk, a gépünk 11:20-kor indult, de 8-ra szerettünk volna az autóbérlő cég irodájában lenni, hogy ne legyen rohanás az egész reggel.

Kapcsolódó bejegyzések:

Izland - 1. rész - Reykjavík este
Izland - 2. rész - Az arany körút
Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik
Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és déli part
Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik
Izland - 6. rész - Hazautazás