Földünk szépségei: Izland - 2. rész

2020/03/16 - 2020/03/21.

Izland

Az arany körút

Þingvellir Nemzeti Park, Geysir, Gullfoss vízesés, Kerið kráter

Aki Izlandra látogat egészen biztosan mindenkinek benne van a programok között az arany körút /izlandiul gullni hringurinn/. Ez Izland egyik legnépszerűbb látnivalója és Reykjaviktól sincs túl messze. Tévesen Arany háromszögnek is szokták nevezni, valószínűleg a 3 fő látnivaló, a Þingvellir Nemzeti Park, a Geysir és a Gullfoss vízesés miatt.

Reggel nem keltünk korán, 9 óra környékén. A szállásunktól előzőleg kapott e-mailben azt írták, hogy másnap reggel kell intézni az adminisztrációs dolgokat, 10-től nyit a recepció. Gondoltuk megvárjuk, bár a borítékban lévő papíron nem volt írva, hogy van még bármi teendőnk, hiszen a pénzt már előre kifizettük, még a foglalásnál. Már elmúlt 10 óra, de még mindig sehol senki, szép lassan felöltözködtünk és nemsokára utazásra készen álltunk, remélve, hogy addigra érkezik valaki. A recepciós asztala viszont még mindig üresen állt, mi pedig nem akartunk tovább várni, így elindultunk. Az idő nem volt rossz, nem esett semmi, bár kissé be volt borulva. A Þingvellir Nemzeti Park felé indultunk el. Ez jó 45 percre volt a szállásunktól, út közben nem álltunk meg sehol.

A táj végig nagyon szép volt, nem bírtam megállni, hogy időnként ne vegyem elő a fényképezőgépet és ne örökítsek meg néhány képet.

Körülbelül az út felénél jártunk, amikor egyik pillanatról a másikra feltámadt a szél és elkezte befújni a havat az útra. Néhol alig lehetett látni az utat, én nagyon féltem. Párom nem ijed meg az ilyesmitől, szereti az extrém körülményeket, bennem meg az ütőér is megállt, amikor egyszer-kétszer azt éreztem, hogy megcsúszik az autó. Ő nyugalomra intett, nincs semmi baj, csak rámentünk egy kis jégre... Az autón szöges gumi volt, úgyhogy tapadt rendesen, de ez engem nem nyugtatott meg túlságosan. Szerencsére nem tartott sokáig, néhány km után ismét kitisztultak a látási viszonyok és a szél is alábbhagyott.

Þingvellir Nemzeti Park

A Þingvellir Nemzeti Park tektonikailag a Föld egyik legérdekesebb része, az izlandi nép számára pedig a legfontosabb történelmi emlékhely. Izland egyetlen világörökségi helyszíne. Nevének jelentése: "az a sík terület, ahol a parlament ülésezik", a szavak egyenkénti jelentése: þing=parlament, veliir=síkság. Ez a név abból ered, hogy izland első telepesei ezen a helyen alapították a világ első parlamentjét, az Alþinget, 930-ban. A kedvező földrajzi viszonyok miatt választották ezt a helyet, mivel a hasadék melletti síkság természetes pódiumot és nézőteret biztosított.

A parkolásért fizetni kell, amit a parkolókban lévő automatánál tehetünk meg, jegyet nem ad, a rendszámot kell regisztrálni. Fizetni kártyával lehet, azt nem tudom, hogy készpénzt elfogad-e. A parkban több látnivaló is található, melyeket egy kis sétával érhetünk el. Jól ki van táblázva mindenütt, hogy mit merre találunk.

Egy kép a parkoló melletti hegyről

Először a vízeséshez mentünk, ahova egy lépcsős út vezetett fölfelé, ami most eléggé csúszott, sokszor kénytelen voltam a kihelyezett kötélkorlátokba kapaszkodni. A jó túrabakancs ellenére is elég nehéz volt feljutni, de végül sikerült. Fent, balra elindulva néhány méter után megtaláltuk a vízesést.

A lépcsők felfelé

Öxararfoss vízesés

Az Öxararfoss vízesés az Öxará folyón alakult ki, ez a Nemzeti Park egyik leglátogatottabb része. A vízesés által vájt medence gyakran sziklákkal van tele, télen pedig sokszor befagy. Most is be volt fagyva, ám még így is elég látványos volt és a befagyott hó és jégrétegen át látni és hallani lehetett, ahogy a víz hömpölyög lefelé.

Elmentünk a másik irányba is, ahol 2 másik nevezetesség látható.

Stekkjargja

Izlandon a régi időkben a lopást akasztással büntették. A Stekkjargja repedés valószínűleg az akasztások helyszíne volt. 1602 és 1750 között 72 ember lelte halálát a Nemzeti Parkban, nem csak akasztással, 30 férfit lefejeztek, 9-et megégettek és 18 nőt a Drekkingarhylur-ba dobtak. A Stekkjargja-nál 15 férfit akasztottak fel. Ezt az ösvényt "A halál sétány"-ának is nevezik, a rengeteg kivégzés miatt.

Tovább haladva a Langistígur felé több emelkedős rész is volt, ami szintén nagyon csúszott, volt ahol csak négykézláb tudtam felmenni. Voltak akik lefelé csúszva jöttek, azt én is kipróbáltam a visszaúton, na nem szándékosan, csak seggre estem és onnét már csúsztam is egyenesen lefelé.

Langistígur kanyon

Az ösvény végén találjuk a Langistígur kanyont, ahol előbb végigsétálhatunk a kanyon alján, majd egy kilátóról felülnézetből is megtekinthetjük a tektonikus lemezek mozgása következtében létrejött hasadékot. A kanyon már csak azért is érdekes, mert tulajdonképpen ez a "senki földje", mivel a nyugati oldal az észak-amerikai lemezhez, a keleti pedig az eurázsiai lemezhez tartozik. Évente 20 mm-el távolodik egymástól a két lemez.

Visszasétáltunk a parkolóba, lefelé már kicsit könnyebben ment, mint feljebb említettem, néhol csúszva. :-)

A parkolóból másik irányba elindulva újabb látnivalók találhatók.

Lögberg

Hamarosan megérkeztünk a Lögbert-hez, mely Törvénysziklát jelent. Itt volt az Alþing működésének a központja. A 3 évre megválasztott törvényhozó itt hirdette ki a törvényeket, de bárki felszólalhatott, fontos kérdéseket vethetett fel vagy érdekes híreket közölhetett. Egy-egy parlamenti ülés két hétig tartott és Izland legfontosabb társadalmi eseménye volt. A parlament szerepe a 13. századtól kezdett csökkenni.

Þingvallakirkja templom

A park területén döntöttek arról is, hogy Izland milyen vallást vegyen fel. Bár maga a törvényhozó pogány volt, mégis inkább a kerszténység mellett döntött. Ennek következtében itt építették meg Izland első templomát a 11. században. Amit ma látunk a helyén már nem az eredeti, hanem egy későbbi, 1859-ben készült fatemplom áll. A templom mellé az első parlamenti ülés 1000. évfordulójára egy tanyasi épületet húztak fel, amit két személy használ: a nemzeti park gondnoka és az izlandi miniszterelnök, utóbbinak ez a nyári rezidenciája. A templomot nem néztük meg közelről, csak az egyik fenti kilátóból.

Tovább sétálva a gyalogúton, a Hakið látogatóközponthoz jutottunk, ami most zárva volt a vírus miatt.

A látogatóközpont mellett van egy kilátó, ahonnét nagyon jó kilátás nyílik a park egyes területeire. Megszemlélhetjük a tavat és a vízzel feltöltődött repedést is.

Visszatérve a parkolóba, átkocsikáztunk a Silfra szakadék közelében lévő másik parkolóhoz, hogy ne kelljen sokat gyalogolnunk. Végigsétáltunk a tó mellett lévő úton, majd lekanyarodtunk a Silfra felé, ahol épp búvárok merültek.

Gyalogút a Silfra mellett

Silfra repedés

A Silfra repedés a kontinensek távolodása miatt egy földrengés következtében keletkezett, melyet a közelben lévő Langjökull gleccser olvadékvize töltött fel. A repedés a búvárok nagy kedvence, melynek vize 2-3 fokos egész évben és olyan tiszta, hogy akár 100 méterre is ellátni a víz alatt. Két földrész között úszkálhatunk, csodálatos sziklák között és felfedezhetünk egy látványos vizi világot.

Továbbmentünk az Arany körút következő látnivalója, a Geysir Geotermikus Terület felé. A reggeli borult idő ellenére mostanra szépen kisütött a nap és az autó ablakából sikerült néhány jó képet elkapnom, az egyik, ahol megjelenik a nap a hegyek felett, nagy kedvencem lett.

Haukadalur-völgy

Geysir Geotermikus Terület

A Geysirek a Haukadalur-völgyben találhatók. A látogatóközpont parkolójában letettük az autót. Számomra kicsit furcsa volt, hogy sem a parkolásért, sem a Geysir terület meglátogatásáért nem kellett fizetni, de örültünk neki. A Geysirek a Látogatóközponttal szemben találhatók, mi egyenesen oda mentünk, már alig vártuk, hogy lássukk a Stokkurt kitörni.

Geysir Center Látogatóközpont

A Geotermikus Terület igazán egyedi és érdekes látnivalóval rendelkezik, megfigyelhetünk itt gőzölgő hőforrásokat és patakocskákat, fortyogó iszapot, füstölgő fumarolákat. Mindezt egy sétaútvonal mentén tekinthetjük meg. Némelyik rész el van kerítve, ezeket a szalagokat nem szabad átlépni, mert könnyen égési sérüléseket szenvedhetünk. Engem teljesen magával ragadott ez a gőzölgő természet.

Rögtön a sétálóút elején megfigyelhettünk egy kis lyukacskát, melyben kristálytiszta víz bugyogott folyamatosan.

Hamarosan megpillantottuk a Stokkurt, mely ma már az egyedüli geysir ezen a területen, ami még aktív, mely kb. 6 percenként 20 méteres magasságba lövellő vízoszloppal gyönyörködteti az ide látogatókat. Kitörésének látványa és hanghatása egyedülálló élmény, órákig képes lettem volna elnézegetni.

Stokkur

A Stokkur kitörés közben

Tovább haladva, több geysir is látható, melyek mindegyikét külön névvel láttak el, de a Stokkuron kívül ma már egyiket sem láthatjuk kitörni.

Blesi

Itt található a Geysirek őse és návadója, a Nagy Geysir is. Maga a Geysir szó kilövellést jelentő geysa szóból származik és ez volt az első geysir amit így neveztek. Valaha nagyon magasra, akár 150 méterre is kilövellt, ma már viszont hatalmas szerencsénknek kell lenni, ahhoz hogy lássuk kitörni. Sajnos már évek óta inaktív és csak nagy ritkán örvendeztet meg kitöréssel, leginkább földrengések után.

Voltak kísérletek rá, hogy a kilövellését mesterségesen elősegítsék, melyet egy csatorna fúrásával próbáltak előidézni, ami egy darabig működött is, ám egy idő után ismét nyugvó állapotba került. Később szappant öntöttek a vizébe, mely szintén sikeresnek bizonyult, azonban ezt természetvédelmi okokból betiltották.

Nagy Geysir

Miután végigjártuk az egész területet, visszatértünk a Stokkurhoz. Nagyon szerettem volna egy olyan képet elkapni, amikor a kitörés elején púposodik a víz, de ehhez hatalmas szerencse kell, már épp kezdtem feladni, amikor végre sikerült.

Íme egy kitörés képekben:

A gejzirek kitörése egy olyan folyamat következménye, amikor a gejzir csatornáinak mélyén a magmatikus gázokból származó hő felhalmozódik. A hő hatására a mélyben lévő víz felforrósodik, melynek következtében robbanásszerű gőzfejlődés indul el. Ez a gőz, amint felfelé törekszik, kilöki a kürtőből a vizet, mely magasba lövellő vízoszlopot eredményez. Láttam egyszer egy Izlandon játszódó filmet, melyben az egyik szereplő nagyon találóan ahhoz hasonlította a gejzirt, mintha az ördög maszturbálna.

A látogatóközpontban is szétnéztünk, ittunk egy kávét és ettünk egy kis péksüteményt, majd elindultunk a közelben lévő Gulfoss vízesés felé.

Gulfoss vízesés

A Hvítá folyó kanyonjában található Gulfoss vízesés sokak szerint az arany körút csúcspontja. Mindenesetre az egyik legnépszerűbb turistalátványosság. A víz a folyó felső szakaszán 11, majd ezután újabb 21 métert zuhanva egy szűk hasadékban folytatja útját. A szurdokot vulkáni erők hozták létre, de a a jégkorszak óta a folyó bővíti tovább. A Hvíta jelentése fehér folyó, mely vizének színére utal.

A Gulfoss jelentése arany vízesés, azonban nevének eredete tisztázatlan. Nyáron az ide ömlő Langjökull gleccser olvadásának következtében vize sokkal bővebb folyású és mégnagyobbb erővel zúdul alá. Többször felmerült az ötlet, hogy ezt az energiát ki kellene használni és tervben volt egy erőmű építése ide, azonban ez pénzhiány miatt elmaradt. Mára pedig a vízesést és környékét nemzeti parkká nyilvánították.

Jópár képet és videót láttam a vízesésről mielőtt élőben is láttuk volna és azokon is látszott, hogy hatalmas, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Az napsütés ellenére némelyik része kissé be volt fagyva, de még így is érezhető volt, hogy a jégdarabok alatt mekkora robajjal hull a mélybe.

Sigríður Tómasdóttir volt az, aki környezetvédelmi mozgalmat indított a vízesés eredeti állapotában való megőrzésének érdekében és végül kiharcolta, hogy nemzeti parkká nyílvánítsák. Tevékenységének emlékét kőtábla örökíti meg.

A fönti kilátóról is megnéztük a vízesést, azonban sokkal több onnét se látható, a vízesés mellett lévő ösvény pedig le volt zárva, mivel a téli időkben a ráfagyott jég miatt nagyon veszélyes sétálgatni rajta.

Brúarhlöð kanyon

Tettünk egy kis kitérőt a szintén a Hvítá folyón található Brúarhlöð kanyonhoz, mely a látott képek alapján nagyon jól nézett ki, most viszont hóval borítva nem igazán mutatott túl sokat. Van egy parkoló a közelben, amit alig találtunk meg, mivel a főútról leágazó parkolóba vezető mellékútcát több cm-es hó borított, így szinte egybeolvadt a környezetével. Beálltunk a parkolóba, de ahogy kiszálltunk az autóból lábunk bokáig süppedt a hóban. Visszasétáltunk a hídig, ahonnét látható a kanyon, de tovább nem mentünk. Valószínűleg vannak itt is ösvények, amin végig lehet sétálni, bár nem tudom biztosan. A fényviszonyok sem voltak a legjobbak, pont árnyékban volt, így nem igazán sikerült jó képet készíteni róla.

Kerið krátertó

Mai utolsó programunk a Kerið krátertó megtekintése, melyet már sokan kihagynak az Arany körút során. Itt fejenként 400 ISK-et kell fizetnünk, melyet a parkolóban lévő bódéban tudunk megtenni, ez magában foglalja a belépőt és a parkolási díjat is. Kiépített ösvényen lehet lemenni a tóhoz vagy a felső ösvényen megtekinteni felülnézetből.

Nekünk sajnos csalódás volt, csak egybefolyó fehérség volt látható, pedig a vörös kőzettel körülvett vulkanikus tó normál esetben nagyon szép látványt nyújt, ahogy ezt képeken láthattuk is, többek között a belépő megvásárlásakor kezünkbe nyomott szórólapról. Nagyon sajnáltuk, hogy most nem adta ki a szépségét, de tél van, ilyenkor ez benne van a pakliban.

Azért én lementem a tó aljáig, párom megvárt fent. Sajnos lent sem volt sokkal látványosabb. Remélem egyszer lesz rá alkalmam, hogy nyáron is megnézzem, amikor mindenféle színekben tündököl.

Kicsit fárasztóra sikerült a nap, de megérte, mert nagyon szép dolgokat láttunk. Hazafelé még egy látványosabb naplementében is volt részünk:

Esti séta Reykjavíkban

Annyira azért nem voltunk fáradtak, hogy sötétedés után ne tegyünk egy sétát a városban, annak reményében, hátha felbukkan az északi fény. Ezúttal a Sólfar névre hallgató Naphajó felé vettük az irányt.

Egy ajándékbolt kirakata

A Naphajó tulajdonképpen egy óda a Naphoz. Alkotója, Jón Gunnar Árnason, a felfedezetlen terület ígéretét, a remény álmát, a haladást és a szabadságot akarta szimbolizálni művével. Reykjavik egyik ikonikus látványossága és nem utolsó sorban nagyszerű északi fény-leső hely. De az utóbbihoz sajnos ma sem volt szerencsénk.