2020/03/16 - 2020/03/21.
Izland
Utazás haza
Nagyon jól éreztük magunkat Izlandon és szívesen maradtunk volna még, "békeidőben". A mostani szituációban viszont megkönnyebbültünk, hogy mehetünk haza, nincs több idegesség, hogy vajon hazajutunk-e. Reggel fél 7 környékén sűrű havazásra ébredtünk, kint minden fehér volt. A frissen hullott hó belepte a faágakat is, nagyon szép volt így a táj. Kicsit sajnáltuk, hogy törölték az eredetileg foglalt, esti járatot, mert akkor sétálhattunk volna még egyet a hóban.
Fogtuk a bőröndöket, a szobánk kulcsát beletettük borítékba és visszatettük oda, ahol hagyták nekünk az érkezéskor. Kicsivel 7 óra után el is indultunk. A hó kitartóan hullott, nagyon szép volt, egész úton azt csodáltam. Könnyen megtaláltuk az autóbérlő cég telephelyét, oda kellett mennünk, ahol felvettük az autót. Előző nap írtam nekik e-mailt, hogy korábban hozzuk vissza. Amikor megérkeztünk, leparkoltunk, majd bementünk az irodába, aminek az ajtaja tárva-nyitva volt, bent pedig sehol senki. Megtaláltuk a kiírást, hogy épp nincs itt senki és hogy melyik számot hívjuk. Elég merészek azért, csak úgy itthagyni mindent, nekünk ez nagyon fura volt. Felhívtuk a számot, egy fickó vette fel, mondta, hogy épp embereket vitt ki a reptérre, de mindjárt jön. Kb. 15 perc múlva itt is volt, átnézte az autót, majd kivitt minket a reptérre.
Még mielőtt feladtuk volna a nagy bőröndöt, megpróbáltuk beletuszkolni a szatyorban lévő cuccokat, nehezen bár, de sikerült összehúzni rajta a cipzárt. Egy pillanat alatt le is adtuk, nem kellett sokat várakozni. Még az egyik ajándékboltban vásároltunk előző nap olyan ajándéktárgyat, aminek az adója visszajárt, úgyhogy mielőtt továbbmentünk volna, azt elintéztük.
Átmentünk az ellenőrzésen, majd utána nem sokkal már ki is volt írva, melyik kapuhoz kell mennünk. Elindultunk, de nem jutottunk messzire, mert az útlevélellenőrzés, amerre menni kellett volna tovább, csak fél 11-kor nyitott. Leültünk és várakozni kezdtünk. Közben jöttek, hogy töltsünk ki kérdőívet az izlandi tartózkodásunkról. Kitöltöttem nekik. Mikor végre kinyitották az útlevélellenőrzést, egyenesen mehettünk is felszállni a gépre, ott már nem kellett várakoznunk. Amikor elindultunk, akkor nyugodtam meg teljesen, mostmár biztosan nem lesz semmi gond. Sajnos a jegyünk nem egymás mellé szólt, de legalább egymás mögé, nem akartam már megint helyjegyet venni, pedig az eredetileg foglalt járaton volt. Lehet hogy nem kellett volna fizetni érte, de nem próbáltam, úgy döntöttünk jó lesz így is. Felszállásnál készítettem néhány fotót, ahogy elhagytuk a szigetet:
Még mielőtt feladtuk volna a nagy bőröndöt, megpróbáltuk beletuszkolni a szatyorban lévő cuccokat, nehezen bár, de sikerült összehúzni rajta a cipzárt. Egy pillanat alatt le is adtuk, nem kellett sokat várakozni. Még az egyik ajándékboltban vásároltunk előző nap olyan ajándéktárgyat, aminek az adója visszajárt, úgyhogy mielőtt továbbmentünk volna, azt elintéztük.
Átmentünk az ellenőrzésen, majd utána nem sokkal már ki is volt írva, melyik kapuhoz kell mennünk. Elindultunk, de nem jutottunk messzire, mert az útlevélellenőrzés, amerre menni kellett volna tovább, csak fél 11-kor nyitott. Leültünk és várakozni kezdtünk. Közben jöttek, hogy töltsünk ki kérdőívet az izlandi tartózkodásunkról. Kitöltöttem nekik. Mikor végre kinyitották az útlevélellenőrzést, egyenesen mehettünk is felszállni a gépre, ott már nem kellett várakoznunk. Amikor elindultunk, akkor nyugodtam meg teljesen, mostmár biztosan nem lesz semmi gond. Sajnos a jegyünk nem egymás mellé szólt, de legalább egymás mögé, nem akartam már megint helyjegyet venni, pedig az eredetileg foglalt járaton volt. Lehet hogy nem kellett volna fizetni érte, de nem próbáltam, úgy döntöttünk jó lesz így is. Felszállásnál készítettem néhány fotót, ahogy elhagytuk a szigetet:
A hó már ekkor nem esett, szép, derült idő volt. Az utunk nagyon jó volt hazáig, nem kerültünk légörvényekbe. Manchesterben landoltunk, kicsivel hamarább is, mint kellett volna. Felvettük a bőröndünket és megkerestük a buszmegállót, ahonnét indult a busz a parkolóba, ahol az autót hagytuk. Sehol nem solt semmiféle ellenőrzés, egyedül Izlandon kérdezték meg, hogy milyen nemzetiségiek vagyunk, de semmi több.
Minden jó, ha a vége jó, tartja a mondás és ez így igaz. Kellemes napokat töltöttünk Izlandon és nagyon reméljük, hogy visszatérünk még, "békeidőben", amikor nem kell majd azon idegeskedni, hogy hogyan jutunk haza. Persze azért nem hagytuk, hogy ez elrontsa az utazásunkat, nem agyaltunk rajta végig, de néha azért eszembe jutott egyszer-kétszer. Utólag sem bántuk meg, hogy bevállaltuk az utat, végülis volt előnye is, sokkal kevesebb volt a turista.
Kapcsolódó bejegyzések:
Izland - 1. rész - Reykjavík este
Izland - 2. rész - Az arany körút
Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik
Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és déli part
Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik
Izland - 6. rész - Hazautazás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése