Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és a déli part

2020/03/16 - 2020/03/21.

Izland

Egy tökéletes nap

Egy jégbarlang túrára mindenképp el szerettünk volna menni, csak nagyon izgultam, hogy jó dátumot válasszunk, ezért nem is foglaltam le jóval előre, csupán csak 2 nappal előtte, figyelve minden nap az időjárási előrejelzést. Mára nagyon jó időt jósoltak, bíztunk benne, hogy így is lesz.

Reggel 10-re volt időpontunk a Myrdalsjokull gleccsertón található Katla Vulkán jégbarlangjának a megtekintésére, ezért ma korán keltünk. A túra a Vík í Mýrdal nevű településről indult, ami Reykjavíktól kb. 2 és fél órányi távolságra van. 7 óra előtt már úton is voltunk, most az egyszer sikerült időben elindulnunk és nem kellett rohanni. Út közben nagyon szép tájakon mentünk végig, ráadásul még egy gyönyörű, rózsaszínben pompázó napfelkeltében is volt részünk.

Elhaladtunk a Hellisheiði Geotermikus terület mellett, melynek csak a magasba törő gőze volt látható az útról.

Hellisheiði Geotermikus terület

Ahogy haladtunk, egyre szebb volt a napfelkelte, néhol teljesen rózsaszínbe borította a tájat. Rengeteg képet lehetett volna itt készíteni, jó lett volna megállni, nem csak a mozgó autóból fotózni, de párom nem akart, mert még hosszú út állt előttünk. Ez a kép azért mindenképp önmagáért beszél:

Ragyogóan sütött a nap, sugarai beragyogták a havas tájat, nagyon szép látvány volt és nagyon örültünk, hogy sikerült egy ilyen napot kifognunk a jégbarlang túrára.

Vík í Mýrdal

Jóval korábban érkeztünk Vík városába, gondoltuk megtankolunk először. De csak tankoltunk volna, ha út közben nem fagyott volna be a tanksapka. Akárhogy próbáltuk, nem nyílt ki. Nem volt mit tenni, majd később megpróbáljuk. Az Icewear Magasin mögötti buszparkolóban volt a találkozási pont, de még mindig nagyon sok időnk volt, ezért bementünk szétnézni a hatalmas túraboltba, majd a találkozási helyre mentünk.

Vík egyébként nagyon aranyos kis városka, ez a környék fővárosa. Mindenfelé hegyek magasodnak.

Egy utcai lámpa

Az egyik dombtetőn áll a híres Vikurkirja pirostetős temploma, ahová egy gyalogút is vezet, állítólag nagyon szép onnét a kilátás.

Vikurkirja templom

A parkolóból látható volt a fekete homokos tengerpart és a közelben magasodó, vízből kimagasló sziklák. A partot a túra után közelebbről is megszemléltük, most csak a parkolóból csináltam róla képeket:

Már bent állt a Jeep, amivel majd a jégbarlangot meg fogjuk közelíteni. Az emberek is jöttek szépen-lassan, a túravezető fickó névsorolvasást tartott, majd beültünk az autóba, de még 1 főre várnunk kellett, aki hamarosan megérkezett és végre elindulhattunk.

A Jeep, amivel mentünk a jégbarlanghoz

Myrdalsjokull Gleccser-tó, Katla Vulkán jégbarlang túra

Nem olcsó egy ilyen túra, bár Izlandon semmi sem olcsó. Több weboldalon is lehet foglalni jégbarlang túrákat, mi a Glacier Guides oldaláról foglaltuk és azért választottuk ezt, mert ez volt legközelebb Reykjavíkhoz. Az most döntő szempont volt, hogy ne kelljen 5-6 órákat kocsikázni, hiszen csak 4 teljes napunk volt a szigeten és szerettük volna optimálisan kihasználni. Ami a jegyet illeti, 16990 ISK volt fejenként, ami kb. 100 fontnak felel meg, tehát kettőnknek kb. 200 fontba került. Igen, nagyon sok pénz és elsőre el is rettentett. Viszont egységes árban vannak, szóval esély sincs olcsóbbat találni. Ha valaki menni akar, akkor ennyi pénzt kell kicsengetnie érte. Bennünk is felmerült a kérdés, hogy vajon ér-e ennyit, de hatalmas kalandnak ígérkezett, ezért minél inkább belegondoltunk, annál kevésbé akartuk ezt kihagyni. Már úgy indultunk el Izlandra, hogy ez egy biztos program, már csak abban reménykedtünk, hogy az idő is alkalmas lesz rá. És lám, kifogtuk a legszebb időjárást abból a 4 napból, amit Izlandon töltöttünk.

Ahogy elindultunk, elkezdtem fotózgatni az ablakból, végig nagyon tetszett a táj:

Egy darabig rendes úton mentünk, nagyon szép tájakon keresztül, majd lefordultunk a gleccsertó felé, innentől kezdődött az izgalom. A tavat sűrűn belepte a hó, hiába sütött kitartóan a nap, nem igazán akart olvadni. Az gleccseren át vezető út alig látszott, csak halvány autónyomok, az előző napokból. Akkor egyből megértettem, miért kötötte a lelkünkre a vezetőnk, hogy mindenképp kössük be a biztonsági övet. Azt is elmondta, hogy ennél vannak sokkal rosszabb útviszonyok is, előző nap pl. még köd is volt és csak a GPS adott támpontot, hogy merre is kell mennie. Néha belementünk kisebb-nagyobb gödrökbe, az autó végig nagyon rázott, ide tényleg nem lehet csak Jeep-el bejönni. Nem mondanám, hogy élveztem, inkább csak abban bíztam, hogy a túravezetőnk, aki egyben a sofőr volt, érti a dolgát. Párom viszont nagyon élvezte, mint minden ilyesmit. Kb. 40 percig tartott az út, de a fickó mondta, hogy ez időjárásfüggő, van amikor hosszabb, van amikor rövidebb idő.

A végén egy kisebb folyón keltünk át, majd megérkeztünk a "parkolóba". Itt kiszálltunk, mindenkinek a kezébe adtak egy sisakot, amit fel kellett venni. A táj csodálatos volt, a gelccsertóból, amin álltunk viszont nem látszott semmi, a több centis hótakaró miatt. Innét pár perc gyalogtúra volt a jégbarlangig, de ha rossz helyre léptünk, majdnem térdig süppedtünk a hóban. Ha szükséges, adnak krampont is, mely a jeges talajon kapaszkodik, most ez nem kellett.

A Myrdalsjokull gleccser Izland egyik legismertebb gleccsere. A táj igazán holdbéli volt, vulkanikus hegyekkel körülvéve, melyeken a fehér hó alatt itt-ott kikandikált sötét, fekete mivoltuk. Nem véletlenül választotta több filmgyártó is a filmkészítés helyszínéül. A gleccser jégsapkája a Katla vulkánon található, külön érdekes ebbe belegondolni, hogy e hatalmas jégtakaró alatt egy vulkán bújik meg. A vulkáni kaldera átmérője 10 km.

A jégbarlang bejárata messziről

A Katla vulkán még ma is működik, jellemzően 40-80 évente tör ki, legutóbb 1918-ban, tehát már esedékes. A vulkánt 400-700 méteres jégtakaró borítja és az olvadása következtében keletkező ár Vík egész városát elpusztítaná, egyedül a dombtetőn lévő templom élné túl. A lakosok ezért folyamatosan gyakorolják, hogyan juthanak fel leghamarább a templomhoz, ahova a kitörés leghalványabb jele esetén menekülhetnek.

A jégbarlang bejárata

Besétáltunk a Katla vulkán lábánál található jégbarlangba és hamarosan csodálatos kékség tárult a szemünk elé. Ez a jégbarlang egyike azon keveseknek, ami nyáron is megtekinthető.

Bent megcsodálhattuk a kristálytiszta, víz által fényesre csiszolt, a kék, a zöld és a szürke minden árnyalatában tündöklő jégfalakat. Hihetetlen hogy képes kialakulni ilyen természeti csoda, ráadásul mindez egy vulkán felett.

Lyukak a barlang tetején

a barlang kijárata

A barlang nem túl nagy, mégis ezer képet lehetne itt készíteni. Szerencsére van idő mindenre, nem kell rohanni.

A barlang hátsó kijáratán mentünk ki és felmásztunk egy kisebb dombra, onnét már látható volt a Jeep a parkolóban.

Fönt a dombtetőn annyira friss volt a levegő, hogy a túravezetőnk tanácsára, mindenki leült és pár percig senki nem szólt egy szót sem, csendben meditáltunk, miközben magunkba szívtuk a friss levegőt. A kilátás nagyon szép volt innét, de kivártam a csendszünet végét és csak utána folytattam a fotózást.

A dombtetőről való lejutás kissé kalandos volt, mindenkinek le kellett csúsznia. Föntről alacsonyabbnak tűnt a domb, mint amennyi ideig tartott lecsúszni. A technikámon még volt mit javítani, jobban hátra kellett volna dőlnöm, hogy egyenesben maradjak és ne csúszkáljak jobbra-balra, ami azt eredményezte, hogy némi havat is hoztam magammal az út során, amiből a kabátom alatt is landolt egy kisebb adag, de azért jó móka volt.

Innét már csak néhány lépésre volt a Jeep. Beszálltuk és visszakocsikáztunk Vík-be, az ablakból időnként ismét fotóztam. A táj magával ragadó volt, mit nem adtam volna érte, ha itt gyalog sétálhattam volna végig.

Egyszer csak hirtelen egy sarki róka tűnt fel előttünk, aki elkezdett szaladni a Jeep előtt, majd mikor rájött, hogy jobb lenne kitérni, elszaladt oldalra. A túravezetőnk jófej volt és megállt. Sajnos csak akkor tudtam használható képet csinálni róla, amikor átszaladt a másik oldalra, jó lett volna egyet szemből is, de már nem fordult vissza. Hamarosan eltűnt a szemünk elől, mi pedig tovább indultunk. A vezetőnk viccesen megjegyezte, hogy a róka látványáért nem kér külön pénzt. :-) Illetve, azt hiszem ő azt mondta, hogy ez egy róka volt, de szerintem jobban hasonlított egy mormotára. Én előlről nem láttam, hátulról pedig már elég nehéz beazonosítani.

Vík í Mýrdal fekete homokos tengerpartja

Visszatértünk Vík-be, már nagyon éhesek voltunk, aznap még nem ettünk semmit. Bementünk újra a túraboltba, aminek a végében van egy  étterem. Ittunk egy kávét, megkóstolzuk az egyik sütit és valami gyümölcsös, krémes cuccot, de az nagyon nem jött be. Ezután kimentünk megnézni közelebbről a fekete homokos tengerpartot.

Majdnem teljesen leolvadt a hó a templomról

Kicsit fura látvány volt tengerpart hóval, még soha nem láttunk ilyet.

Reynisfjara Beach

Elindultunk vissza Reykjavík felé, azonban ma még sokmindent meg szerettünk volna nézni út közben, ezért pár helyen megálltunk. Reynisfjara tengerpartja Víktől csupán pár percnyire található. A parkolóhoz egy mellékutca vezet le a főútról. Ez Izland egyik leghíresebb tengerpartja, melyet egyik évben a legszebb nem trópusi tengerpartnak is megválasztottak.

Rögtön a parkolóból csodálatos hóval fedett sziklákat pillantottunk meg, mellette pedig a híres bazaltorgonákat.

A bazaltorgonák

Kissé távolabb vízből kiemelkedő sziklaalakzatok figyelhetőek meg, melyek a legenda szerint megkövült trollok alakjait formázzák, akik megpróbáltak elrabolni néhány hajót. Amikor a hajnal rajtakapta őket büntetésből kővé kellett változniuk. A szikláknak nevük is van: Skessudrangar, Landdrangar és Langhamrar.

Partra sodort döglött hal

A hatszögletű bazaltoszlopok alatt egy barlang található:

A part koromfekete homokja vulkanikus tevékenység következtében jött létre. Sötét színe igazán különlegessé teszi ezt a tengerpartot.

A part azonban amennyire csodálatos, olyan veszélyes is. A hullámok itt nagyon kiszámíthatatlanok és gyakran alakulnak ki szökőhullámok, amik akár 20 méterrel is kijjebb jöhetnek, mint az előző hullám, ami aztán könnyen magával sodorhatja a figyelmetlen embereket. Több halálos baleset is történt már itt emiatt. Ezért célszerű inkább apály idején felkeresni, de egyik szemünk mindenképp legyen a tengeren, soha ne fordítsunk neki hátat.

Egy újabb partra vezett döglött hal

Dyrhólaey félsziget

Elsétáltunk a Dyrhólaey félsziget felé, de innét kicsit messze van, ezért nem mentünk el teljesen odáig. A Dyrhólaey félszigeten két kilátó is található, mindkettőhöz tartozik külön parkoló is. Sajnos szelektálnunk kellett, hogy mi fér még bele ebbe a mai napba, ezért a kilátókhoz nem mentünk fel.

A nyári hónapokban nagyon sok lundát figyelhetünk meg a félszigeten, amik Izland ikonikus madarai.

Engem teljesen lenyűgözött a part melletti havas sík terület és mögötte a hófödte sziklák, ha arrafelé néztem, mindig olyan érzésem volt, mintha az északi sarkon lennék.

Mielőtt tovább indultunk volna, betértünk a parkolóban található étterembe, ahol ettünk egy szendvicset. Néhány kép erejéig út közben megálltunk a tengerpart közelében lévő, piros tetős templomnál, mely első ránézésre nagyon hasonlít arra, amelyik Vík domoldalában áll.

Skógar Múzeum

A Skógar Múzeum nem szerepelt a terveink között, de amikor a Kvernufoss vízesést kerestük, a GPS a múzeum parkolójába navigált minket. Ott azonban fogalmunk sem volt, merre lehet a vízesés, de ha már itt voltunk, bementünk szétnézni a múzeumba. Már nem emlékszem pontosan mennyibe került a belépő, kb. 2-3000 ISK.

Bent egy kiállítás látható, a viking korból származó műtárgyakból, ez számomra nem volt annyira érdekes, de végigszaladtunk rajta és készítettem néhány képet is:

A múzeum igazi látnivalója kint található, a gyeptetős házak, amiket belülről is meg lehet nézni. Nagyon szeretjük ezeket a skanzen jellegű múzeumokat, ezért örültünk, hogy idetévedtünk. A gyeptető ilyenkor télen nem olyan szép zöld, mint a nyári képeken, de még így is látványos volt. Betekintve a házakba megtapasztalhattuk hogyan éltek régen az izlandiak.

A gyeptetős építészetnek nagyon nagy hagyománya volt Izlandon, egészen az első telepesek megérkezésétől kezdve. Ez egészen a 20. század közepéig tartott, amikor az utolsó lakók is kiköltöztek belőle, modernebb épületekbe. A Skógar Múzeumban látható gyeptetős épületek a térségben megtalálható számos régi gyeptetős ház rekonstrukciói.

A marhaistálló 1880-ból, a raktár 1830-ból, a baðstofa-nak nevezett építmény, mely nappaliból és hálószobából áll, 1895-ből származik. Láthatunk még konyhát 1880-ból, kamrát 1850-ből, nappalit 1896-ból és hálószobát 1838-ból. Mindegyik teljesen berendezett, így kicsit olyan, mintha visszautaznánk az időben.

A gyepházakon kívül, újabb épületeket is megfigyelhetünk, ilyen az  1901-ből származó iskola és egy 1878-as úsztatott fából épített bírói ház. Kissé arrébb egy parasztház áll, az 1919-20-as évekből, egy 1870-es évekbeli raktárépülettel.

Gyeptetős makettek

A templom kívülről új építésű /1998-ból/, de a belső rész régi, a Kálfholt templomból származik, melyet 1879-ben építettek. A benne található összes egyházi műtárgy különböző templomokból származik a 17-18. századból, melyek azóta már nem léteznek. A triptichon 1768-as.

Egy erdei ösvény a múzeum mellett

Még egy Közlekedési Múzeum is megtekinthető itt, de ezzel már nem akartuk húzni az időt, inkább átkocsikáztunk a közelben lévő Skógafoss parkolójába.

Skógafoss vízesés

A Skógafoss Izland legnagyobb vízesése, 25 méter széles és több, mint 60 méter magas. A Skóga folyó egy hatalmas sziklafalról zuhan alá. Napsütéses időben gyakran látható szivárvány a vízfüggöny előtt, néha egyszerre kettő is. Mire mi ideértünk, sajnos már nem sütött a nap, így szivárványban nem volt részünk, de a látvány így is önmagáért beszélt.

Szerencsére itt nem kellett sokat gyalogolni a parkolóból a vízesésig, csupán 1-2 perc alatt megközelíthető. Van egy fönti kilátó is, ahova mi most nem mentünk fel, de onnét is vezet egy túraösvény, melyen további 26 vízesés figyelhető meg. Ha jól tudom azon az ösvényen viszont csak nyáron ajánlott elindulni.

Van egy izlandi legenda, amely szerint Þrasi egy kicsesládát rejtett el a vízfátyol mögötti sziklában, de hogy ez igaz-e, lehet soha nem fog kiderülni, mivel a vízesés mögé nem lehet besétálni.

Az ezzel kapcsolatos régi izlandi versike így szól magyarul:

"Þrasi ládája kincsekkel van tele

a Skógafoss vízesés alatt található,

az első ember, aki odamegy

nagy gazdagságot fog ott találni. "

Mára már csak egy megállót iktattunk be, a Seljalandsfoss vízesést. Útban odafelé csináltam néhány képet az autóból. Szinte hihetetlen volt, hogy reggel, amikor mentünk, még mindent fehérség borított, mostanra meg már majdnem teljesen elolvadt a hó. Mintha nem is ugyanaz a táj lett volna, mint amit reggel láttunk:

Seljalandsfoss vízesés

A Seljalandsfoss vízesés az Eyjafjallajökull vulkán lábánál található. A parkoló sajnos nem ingyenes, ha jól emlékszem 800 ISK-et kellett fizetnünk. Innét a vízesés csak néhány perc, de lehetőség van egy túraösvényen végigsétálni a szikla vonalában, ahol további kisebb vízesések találhatók.

A víz 60 méter magasból zuhan lefelé, külön érdekessége, hogy a vízfüggöny mögé lehet sétálni, és így egy különleges perspektívából is megszemlélni, ám ez az ösvény a téli időszakra le van zárva, mivel a jegesedés miatt rendkívül veszélyes mászkálni rajta.

A szikla vonalában futó ösvényen elsétáltunk valameddig, nem egész a végéig, hamarosan egy újabb vízesést figyelhettünk meg, ami szintén nagyon látványos volt, de természetesen a fő vízesést nem übereli.

A másik vízesés

Az ösvényen mégtovább haladva egy harmadik vízesés is látható:

Mára már nem volt más betervezve, ez a mai nap nagyon jól sikerült, rengeteg szép dolgot láttunk és élményekkel teli indultunk vissza a szállásunkra. Azt azért meg kell említenem, hogy a koronavírus azért kissé rátette a hangulatot az utazásunkra, bennem mindvégig ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha nem tudunk majd hazamenni és ittragadunk. Próbáltam nem gondolni erre, ami nap közben azért valamennyire sikerült is és úgy voltam vele, hogy amíg nem jön az e-mail, hogy törölték a járatunkat, addig nincs semmi gond. Visszafelé tartottunk Reykjavíkba, amikor megnéztem az e-mailjeimet és akkor az ütőér is megállt bennem. A szombat esti járatunkat törölték. Egyből arra gondoltam, hogy egy ilyen jól sikerült napot miért kellett ezzel elrontani és aztán elkezdtek mindenfelé cikázni a gondolataim, hogy mi lesz most. Számítottunk rá, hogy megtörténhet, benne volt a pakliban, de amikor a helyzet valósággá válik, akkor hirtelen nagyon megijed az ember. Az üzenetben csak az állt, hogy a megadott linkre kattintva megnézhetem milyen opciók állnak rendelkezésre. Ha akkor rögtön rákattintok és nem kezdek el egyből aggódozni, akkor megkíméltem volna magam a felesleges pániktól, ugyanis a szombat reggeli járat megmaradt, amire ingyenesen át lehetett foglalni, valamint szintén választható opció volt a pénteki vagy a vasárnapi járat. Amikor ezt láttam, meg is nyugodtam egyből, nincs gond, haza tudunk menni, csak nem az esti, hanem a reggeli járattal, de annyi baj legyen. Egyből át is foglaltam oda, ami minden gond nélkül és teljesen ingyen ment. Megnyugodtunk.

A mai nap élményein felbuzdulva elkezdtük tervezgeti a holnapi és egyben utolsó napunkat. Nem mondott jó időt, eső és szél várható, azonban reménykedtünk, hogy nem lesz egész napos. Kitaláltuk, hogy el kéne menni egy motorosszán túrára. Találtam is ilyen túralehetőséget, a Langjökull gleccseren, ahol szintén egy jégbarlanghoz mentünk volna, csak ezúttal motoros szánnal. A szállásra visszaérve meg is próbáltam jegyet foglalni, ám valamiért nem engedte. Vagy azért mert rossz idő volt várható vagy a vírus miatt nem voltak nyitva. Kissé csalódottan vettük tudomásul, de nem mondtunk le róla végleg, legalább lesz miért újra visszajönni Izlandra.

Ma este már nem mentünk semerre, még északi fényt vadászni sem, kissé elfáradtunk a nap végére és amúgysem volt várható túl nagy akitivitás ma éjszaka, így inkább lefeküdtünk aludni.

Kapcsolódó bejegyzések:

Izland - 1. rész - Reykjavík este
Izland - 2. rész - Az arany körút
Izland - 3. rész - Rauðhólar és Reykjavik
Izland - 4. rész - Jégbarlang túra és déli part
Izland - 5. rész - Kék Lagúna és Reykjavik
Izland - 6. rész - Hazautazás