Tenerife - 1. rész - Jetski Las Galletasban és Los Gigantes

2018/11/13-2018/11/22.

Tenerife

Tenerife az Atlanti-óceánban fekszik, mely egy Spanyolországhoz tartozó sziget, a Kanári szigetek hét nagyobb és négy kisebb szigetből álló tagja. A kanári elnevezést nem a madárról kapta, hanem a madarat nevezték el róla. Nevének eredete vitatott, egyik elképzelés szerint a sziget őslakói, a guancsók különös fajta nagy kutyákat hjatottak maguk előtt a csatákban /canis latinul kutya/, innen jöhetett a név, mely tulajdonképpen a "kutyák sziget"-ét jelenti. Egy másik magyarázat szerint egy természetkutató expedíció nevezte el így, még Caesar idejében, a szigeten található négyélű cukornád után /cannas/. Egyes geológusok szerint a szigetek egy régi kontinens maradványai, mások azt állítják hogy vulkánkitörés következtében emelkedtek a felszínre.

Tenerife a Kanári szigetek legszebbike, tája rendkívül változatos, míg északon a lejtőket buja növényzet borítja, a déli rész kopárabb, sivatagosabb vidékbe megy át. Egész évben kellemes az idő, télen is 15 fok körül van a hőmérséklet, viszont az északi rész mindig hidegebb, mint a déli, a hegyekben pedig nyáron is nagyon lehülhet a levegő. Mi 10 napra látogattunk erre a nagyszerű szigetre.

1. nap

Az utazás

A gépünk délután negyed 1-kor indult Leedsből és 4 óra után landoltunk Tenerife déli repterén. Leedsben nagykabát, hűvös, késő őszi idő, Tenerifén viszont kellemes, 20 fokos meleg várt ránk. Én fázós vagyok, úgyhogy a kabát elkelt, de egyáltalán nem volt hideg. Kicsit féltem ettől az utazástól, mert nem szeretek repülni és nem tudtam, hogy fogom bírni a majdnem 4 órás utat. Szerencsére nem volt semmi gond, vittem magammal egy könyvet, azzal elfoglaltam magam, mikor meguntam az olvasást, pedig zenét hallgattam, így elment az idő. Néha belementünk egy-egy légörvénybe, de nem volt annyira vészes.

A felszállás előtt

A felhők között

Valahol Európában

A spanyol-francia határnál megpillantottam felülről a Pireneusokat, melynek fodrozott hegyei elképesztően szépek voltak még fentről is. Akkor elhangzott egy mondat: "egyszer ezt is meg kell nézni". Egy újabb tétel a bakancslistán.

A Pireneusok

Tenerifén, a leszállásnál is csináltam képeket:

Tehát sikeresen megérkeztünk Tenerifére, már csak egy dolog volt hátra: felvenni a bérautót. A Cicarnál volt előre lefoglalva egy autó az itt tartózkodásuk idejére és mivel az ő irodájuk közvetlenül a reptéren található, elindultunk megkeresni. A kijárat közelében meg is találtuk. Elég hosszú sor állt, már kezdtünk megijedni, rögtön Trevisora gondoltunk, hogy ott meddig kellett sorban állnunk, de hamar megállapítottuk, hogy itt elég gyorsan halad. Szerintem fél óránál többet nem is kellett várnunk, az autó felvétel is nagyon gyorsan ment, szinte nem is kérdeztek semmit, odaadták a kulcsot, megmondták, hogy mennyi üzemanyag van benne, ezt ki is kellett fizetni ott helyben, de mondták, hogy ha ugyanennyivel visszük vissza, akkor ezt a pénzt visszaadják. Még gyorsan elmondták, hol keressük az autót, ami egyébként szintén nem volt bonyolult, ahogy kimentünk a reptérről, szinte szemben voltak a bérautó parkolók, egy hatalmas területen, már csak meg kellett keresni a Cicar feliratút, de az sem volt túl nehéz feladat.

Egy kék, benzines Seat Leont kaptunk, aminek én nagyon örültem, mert egyik kedvenc autómárkám. Becuccoltunk az autóba, előkotortuk a GPS-t és beírtuk a Camping Nauta címét, ahol egy lakókocsi volt lefoglalva, vagyis inkább Guargachot írtuk be, mert a kempingnek nem volt külön címe, de kaptam egy részletes útbaigazítást. Egyik körforgalomban rossz helyen kanyarodtunk ki, úgyhogy tettünk egy kis kitérőt amíg vissza nem tudtunk fordulni, de ezt leszámítva elég könnyen megtaláltuk a kempinget. Bementünk a recepcióra, ott küldtem egy sms-t a házigazdának /vagyis akit megbízott vele/, hogy megérkeztünk. 5 perc múlva jött is egy idősebb hölgy. Angolul nagyon rosszul beszélt, inkább csak mutogatott, de megértettük mit akart. A recepción lévő férfi regisztrált minket, kaptunk egy cetlit az autóra, ezt ki kellett tenni a szélvédőre, hogy amikor ki és bemegyünk a sorompón lássák, hogy itt van a szállásunk. A hölgy német volt és nem ő volt a tulaj, de őt bízta meg, hogy elkalauzoljon minket. Megmutatta hol van a lakókocsi, megkaptuk a kulcsokat, végigmutogatta a karaván belsejét, majd elment.

November lévén a jó idő ellenére sajnos Tenerifén is korábban sötétedik, ez az egyik nyomós ok, ami miatt máskor nem mennék télen. Kb. 6 óráig volt világos, azután már nagyon hamar sötét lett. Becuccoltunk a karavánba, kicsit kifújtuk magunkat, körbenéztünk és találtunk egy szórólapot, melyen egy Guargacho-i kebabozó, pizzázó gyorsétterem árai és kinálatai volt feltüntetve. Mivel nagyon éhesek voltunk és nem volt jobb ötletünk, úgy döntöttünk, hogy ott fogunk enni.

Előtte azért néhány kép a lakókocsiról:

Konyha

A duplaágyas szoba

Fürdőszoba

Nem volt túl tágas belül, de tudtuk, hogy kb. erre számíthatunk, ugyanis nem először szálltunk meg ilyenben. Nekünk teljesen jó volt, bár a fekvése nem annyira, túlságosan távol volt mindentől, így gyalog szinte sehova nem tudtunk menni. Itt jöttünk rá, hogy mennyire fontos a szállás elhelyezkedése.

Guargacho

A Pizzeria Guargacho néven futó gyorsétterem a főút mellett helyezkedik el, úgyhogy túlságosan nem kellett keresnünk, csak a parkolással voltunk kicsit gondban, de az egyik mellékutcában találtunk egy helyet, ahova még befértünk. Visszasétáltunk a pizzázóhoz. A pultos adott nekünk egy szórólapot, amin újra átnézhettük a kínálatot. A választás a kebabra esett és jól döntöttünk, mert nagyon finom volt. Akkor már tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy itt ettünk.

A pizzázó

Vacsora után elmentünk egy esti sétára a városban. Nem volt sok látnivaló, de a városka hangulata kellemes volt és élveztük, hogy novemberben ilyen kellemes időben sétálgathatunk.

Díszes csempék az egyik épületen

"Vigyázz , a kutya harap" figyelmeztető tábla egy ház kapuján

Séta közben találtunk az úton egy feféres-szürkés színű macskát. Egyáltalán nem volt félénk, jött oda hozzánk simogattatni magát, nagyon aranyos volt, alig akart minket elengedni. Csináltam róla is képet, de nagyon homályos lett, úgyhogy csak ilyen kicsiben rakom ki:

Sajnáltam, hogy nem vittem magammal a nagy gépemet, csak a kicsit, az pedig nem csinál túl jó képeket a sötétben, de legalább meg lett örökítve ez is. A séta után kerestünk egy boltot, bevásároltunk, majd visszamentünk a kempinbe és lassan mentünk is aludni, mert az utazás eléggé kifárasztott miket, de már nagyon vártuk a holnapi napot.

2. nap

Jetskizés Las Galletasban és Los Gigantes

Reggel 8 óra körül keltünk, mert 10-re időpont volt foglalva jetski-re, Las Galletas kikötőjében. Első dolgom az volt, hogy kimentem a karaván bejáratánál lévő kis teraszra, hogy megnézzem milyen az idő. Megállapítottam, hogy nincs túl meleg, de ahhoz képest, hogy reggel van, nem rossz. Felpillantottam a Teidére, ugyanis a kis teraszról pont odalátszott, most szép narancssárga felhők voltak körülötte.

Kilátás a teraszról

Visszamentem a karavánba, felöltözködtem, megreggeliztünk, majd újra kimentem és csináltam még néhány képet a környező hegyekről. Ekkorra már eltűntek a narancssárga felhők.

A karaván

A kemping nagyon tetszett, a sok pálmafa és más mediterrán növények, igazi paradicsomi hangulatot árasztottak.

A parkolónk

9 óra környékén már épp az autóban ültünk, hogy indulunk, amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt, fel sem akartam venni, de aztán mégis felvettem. A Monster Jetski-től hívtak, hogy nem lenne-e gond, ha átraknánk a vizi túrát délre. Beleegyeztem, végülis miért ne, úgysincs mára különösebb tervünk a jetskin kívül. Így viszont még jócskán volt időnk addig, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megerősíteni a vasárnapi Sárga Tengeralattjáróra való foglalást, mert arra kértek, hogy legkésőbb 2 nappal előtte erősítsük meg. Ha már ott voltunk, ki is fizettük. Az odaút viszont kicsit döcögős volt. A déli autópálya /Autopista Sur/ olyan szinten be volt állva, hogy csak lépésben lehetett haladni. Ezt még csak tetézte, hogy elfelejtettünk lehajtani ott, ahol kellett volna, így még egy jó darabig araszolgathattunk az autópályán. A "hol megállunk, hol elindulunk" döcögés kezdett kissé untatni, úgyhogy elővettem a fényképezőgépem, ha már úgyis folyton meg kell állni, van idő fotózgatni. Persze ahogy az lenni szokott, amikor épp láttam valami nagyon érdekeset, akkor épp nem kellett megállni és nem tudtam lefotózni...

Íme a képek, amik út közben készültek az autópályán:

Az egyik szakaszon volt egy nagyon látványosra nyírt sövény, ami valamiféle állatot ábrázol, na ez az amit nem tudtam rendesen lefotózni. Elölről sokkal jobban néz ki, de csak hátulról sikerült:

Miután lekanyarodtunk az autópályáról, már lehetett haladni, de így is jó 40 percet araszolgattunk. A Sárga tengeralattjáró kikötőjéről most nem csináltam képeket, úgy voltunk vele, hogy amikor megyünk élesben, előtte úgyis lesz időnk, most ezzel nem foglalkoztunk.  Amint elintéztük a foglalást, Las Galletas felé vettük az irányt, bár több mint 1 órával korábban érkeztünk, de előtte még szerettünk volna várost nézni.

Las Galletas

Las Galletas Tenerife déli részén található, ez a tengerparti város volt a legközelebb a szállásunkhoz is. A kikötő közelében van egy nagy parkoló, ahol ingyenesen lehet parkolni, innét kb. 10 perces sétára volt a kikötő, ahol ma jetskizni fogunk.

A parkoló

Először is feltérképeztük a terepet és elmentünk megkeresni, hogy egyáltalán honnan fog indulni a vizitúra, jobb szeretjük az ilyen dolgokat előre tudni, nehogy aztán elkéssünk, mert nem találjuk.

A kikötőhöz a tengerpart melletti utcákon szépen el lehet sétálni, gyakorlatilag el sem lehet téveszteni. A part ezen a részen sziklás volt és homok helyett kavicsos réteg fedte. Azt megállapítottuk, hogy strandolásra nem alkalmas. Megjegyzem, hogy Las Galletasban is vannak olyan részek, ahol lehet strandolni, de azt nem a kikötő közelében kell keresni.

A Calle Varaderon sétálgatva fel-felbukkantak a szemünk előtt különös, szabálytalan gömb formályú színes szobrok, melyet a halászok tiszteletére állítottak a városban. Több is van belőlük, amik más-más rajzokat ábrázolnak, de mi csak egyet fotóztunk le belőlük:

Nagyon szép napos időnk volt a délelőtt folyamán, örültünk is, hogy legalább nem fogunk megfagyni jetskizés közben. Azonban az örömünk kicsit korai volt, de ne szaladjunk ennyire előre. Haladtunk tovább a Calle Varaderon a kikötő felé és közben fényképeztünk. A város ezen részén azonban nem találtunk túl sok látnivalót, tipikus nyaralóövezetnek tűnt.

A Halászok c. szobor a Rambla Dionisio Gonzalesen található, mely Inma Serrano szobrásznő alkotása. Ezek  a kissé elvont formában megjelenített alakok talán hálót fonnak vagy valami hasonló, nem igazán tudtam megállapítani. Ez is afféle tisztelgés a halászoknak.

Halászok

A Parroquia San Casiano katolikus templom az egyik legszebb épület a kikötő közelében.

Parroquia San Casiano

November lévén itt is nagyban készülődtek már a karácsonyra, sok helyen fel volt díszítve a város, itt három pálmafának a törzsére voltak vízszintesen égők kifüggesztve. Kicsit érdekes volt egyébként, ha belegondoltunk, hogy mindjárt karácsony, de az a 20-25 fok ami általában volt, nem igazán éreztette velünk a karácsonyi hangulatot.

Feldíszített pálmafák

A kikötő felé vezető út sarkában egy látványos kék épület található, melyben éttermek működnek.

És meg is érkeztünk a Marina del Sur-ra. A vizitúra az 5-ös jetski állomásról indult, mely egészen a legvégén volt. A Monster Jerski feliratú vizijárgányokról hamar megtaláltuk.

Gyorsan visszasétáltunk a kocsihoz, letettük a fényképezőgépet és a táskánkat, csak személyi igazolványt, némi pénzt és a foglalásról kinyomtatott visszaigazoló email-t vittük magunkkal, nehogy valamit elhagyjunk a vizen. Ja és persze a vízálló fényképezőgépet. Mindent betettünk egy vízálló övtáskába /kivéve a fényképezőt/, majd ismét lesétáltunk a kikötőhöz, mert közeledtünk a délhez. Mikor visszaértünk még senki sem volt ott, de nemsokára jött egy fickó, aki matatott ott valamit, tőle kérdeztük meg, hogy itt kell-e várakozni vagy be kell menni valahova beregisztrálni, hogy itt vagyunk. De megynugtatott, hogy nincs semmi teendőnk, megnézte a kinyomtatott igazolást és mondta, hogy kicsit még várnunk kell, mert néhányan még jönni fognak, csak ők transzportot is kértek a szálláshelyükről. Addig elmentünk kicsit körülnézni, de csak ott a közelben.

Mindhármunknak ez volt az első jetski élménye, vegyesen álltunk hozzá a dologhoz, párom már nagyon várta, ő volt az eszmei szerző is, Árpád barátunk be akart etetni, hogy ő mennyire fél, valójában várta ő is, nekem meg tiszta gyomoridegem volt, mert nem tudok úszni és félek is a víztől, na meg nem tudtam mennyire lesz veszélyes. Foglalás előtt meg is kérdeztem, hogy nem-e gond, ha nem tudok úszni, de megnyugtattak /már amennyire meg tudtam nyugodni/, hogy nem gond, mert úgyis mentőmellény lesz rajtunk.

Miközben várakoztunk, egyre gyülekeztek a sötét felhők, már a napot is eltakarták, kissé kezdett lehülni a levegő is, de azért még nem volt vészes. Mondtuk is, hogy ha 10-re jöhettünk volna, milyen szép napos időnk lett volna. Most meg kétséges volt, hogy kibírja-e eső nélkül, de azért reménykedtünk.

Végre megérkeztek a többiek is. Bevezettek minket a mólóra, ott volt egy kis terület, ahol felvehettük a mentőmellényt és aki kért az a búvárruhát is, nekünk nem kellett, dacoltunk a hideggel. A cuccainkat ott lehetett hagyni, volt egy kis ládikó, amit lelakatoltak, úgyhogy a vízre csak a fényképezőgépet vittük magunkkal.

Amikor lefoglaltam ezt a vizitúrát, lehetett választani, hogy milyet szeretnénk, mi a 2 órás verziót választottuk, ami 100 euróba került kettőnknek a dupla, de a szimpla jetski ugyanúgy 100 euró volt. Egyébként Jetski Safari néven fut. Ennek a két órás túrának a során elmotoroztunk a Pal-Mar vulkanikus sziklaformációkig, majd végigmentünk a Las Vistas, El Camisón, Playa de las Américas, Troya, Fañabe és a Costa Adeje tengerparti szakaszon. A Spaghetti Beach-nél tettünk egy kis megállót és aki akart snorkellingezhetett, amihez biztosítottak eszközöket. Egyébként sok Jetski társaságot végignéztem, de árban ez volt az egyik legolcsóbb, bár hozzáteszem, akciósan volt ennyi. 

Tartottak egy rövid tájékoztatót, milyen alakzatban kell haladnunk, milyen követési távolságot tartsunk, stb., majd megmutatták hogy működik a jetski és kitoltak minket a vízre. Amikor már mindenki a vizen volt, elindultunk. A vezetőink elől mentek egy motorcsónakban, majd mögötte mi V alakban. Mi mentünk legelől /a motorcsónak után/, mert párom nem bírt magával, imádja a száguldást, úgyhogy mindenkit megelőzött.

A kikötő a vízről fotózva

Meglepő módon nem fáztunk és a víz sem volt nagyon hideg, sőt, kellemes langyosnak éreztük. Páromat folyton vissza kellett fognom, hogy lassítson, sokszor majdnem a motorcsónakot is megelőzte, ők is folyton integettek neki, hogy lassítson, mert őket megelőzni tilos. Több helyen is készítettek mindenkiről fotót, ilyenkor egymás után kellett besorolni és a motorcsónak körül kellett körözni, itt lehetett különböző manővereket is bemutatni, de én mindig óva intettem ettől a páromat, persze hasztalan.

Néha teljesen beterített minket a víz, még jó, hogy napszemüveg volt rajtam, de túl sokat az sem védett, a sós víz csípte a szememet és alig láttam. Egy-egy nagyobb hullámnál hatalmasakat ugrattunk, a hátsóm meg is fájdult tőle rendesen. Viszont eléggé stabil volt a szerkezet, nem éreztem azt, hogy könnyen felborulhatunk. Ettől függetlenül én nem élveztem annyira, bár kalandnak nem volt rossz, mondván, egyszer mindent ki kell próbálni, de azért elég lett volna belőle 1 óra is.

Az egyik helyen ahol megálltunk, láttunk egy viking hajót is a tengeren. Túl sokat nem fotóztam, mert inkább azzal voltam elfoglalva, hogy kapaszkodjak. Na meg a gépem is csurom víz volt és így elég elmosódottak lettek a képek, száraz felületet meg nem igazán találtam, ahol letörölhetném  a lencséről a vizet.

A Pal-Mar sziklaalakzatoknál viszont volt időm lőni 1-2 képet, mert ott elég lassan mentünk. Ez tényleg nagyon szép hely és igazán csak a vízről látható.

Itt is csináltak rólunk fotókat.

Nemsokára megálltunk snorkellingezni, én természetesen kihagytam, mentőmellény ide vagy oda, a víztől azért még félek. Páromnak sem volt kedve hozzá, úgyhogy inkább pihentünk. Azt hozzá kell tegyem, ide már úgy érkeztünk, hogy a jetskink motorja alig akart menni, lehet hogy túlmelegedett, vagy nem tudtuk mi volt vele, de csak döcögött. Próbáltuk közölni ezt a vezetőinkkel, de vagy nem értették mit akarunk, vagy nem foglalkoztak vele. A pihenő után viszont már nem volt vele gond, úgyhogy valószínű csak pihentetni kellett.

A vezetőink a motorcsónakban

Visszatérés

A végefelé már vártam, hogy visszamenjünk a partra, a hullámok egyre nagyobbak lettek és már szinte csak ugrattunk végig. Ez így már nagyon nem tetszett. Mire leszálltam a jetskiről szerintem fogytam két kilót. Azért összességében nem volt rossz, de nem élveztem minden részét. Az eső viszont kibírta, de a nap nem sütött ki. A végén meg lehetett venni a képeket, amiket csináltak rólunk, egy pendrive-on kaptuk meg, 20 euró ellenében. Kicsit drága volt, de szerettünk volna róla egy olyan emléket is, amin mi is rajta vagyunk, úgyhogy megvettük.

Los Gigantes

Következő uticélunk a Tenerife nyugati partán elhelyezkedő Los Gigantes városa volt, mely az azonos nevű hatalmas bazaltszikláiról híres, mely vulkánikus geológiai tevékenység során képződött.

Már az autóból megpillantottuk a sziklákat, és mikor úgy gondoltuk, hogy már elég közel vagyunk, leparkoltunk az egyik utcában, ahol több autó is állt és innét gyalog mentünk. Még jó darabig sétálnunk kellett, de nem tudtuk, hogy lejjebb lesz-e majd parkolási lehetőség, meg amúgyis szeretünk sétálni, úgyhogy jónak láttuk így.

Itt már látszanak a sziklák

Végigfotóztuk az utat, amerre jártunk, majd találtunk egy lépcsőt lefelé, és reménykedtünk benne, hogy a sziklák felé vezet. Közben elkezdett esni az eső, ami nem tartott sokáig, de a nap végig sütött közben, úgyhogy vártuk a szivárványt.

Nem tévedtünk, a lépcső a sziklák felé vezetett, már nem voltunk messze. Ekkor megpillantottuk a szivárványt is, mely meglepő módon dupla volt, csak sajnos a képekre nagyon nehezen fért rá mindkettő egyszerre, meg az egyik jóval halványabb is volt.

Itt látszik mindkét szivárvány

A part közelében kicsit tanakodtunk, hogy merre tudunk lemenni a sziklákhoz és ekkor egy hölgy meghallotta, hogy mi is magyarok vagyunk és megkérdezte tud-e segíteni. Mikor mondtuk, hogy mit keresünk, útba igazított minket.

Los Gigantes Tenerife nyugati partján helyezkedik el, Santiago del Teide fennhatósága alá tartozik. Hatalmas szikláiról vált híressé. A Tenerifére látogató turisták gyakran meglátogatják ezt a helyet, ezért rengeteg apartman, hotel és más szálláshely található a városban.

A város utcái keskenyek, hangulatosak. A központban található sétálóutcán tartják a különböző ünnepségeket, például az éves karnevált is.

Díszes oszlop

A Los Gigantes kikötő Tenerife nyugati partjának legnagyobb kikötője, innen indulnak delfin- és bálnalesre a hajók és csónakok, melyekre bárki befizethet. A tenger télen-nyáron 20-24 fok között van, ezért a búvárkodni vágyók is gyakran felkeresik. Csalódni biztosan nem fognak, hiszen a víz alatti élővilág igen gazdag ezen a helyen. A kikötőben számos búvárbázis található, akik közt kedvükre válogathatnak a búvárkodás szerelmesei.

A kikötő

Most sajnos a parti sétány le volt zárva, az nem derült ki miért, talán átépítési munkálatokat végeztek éppen. Pedig végig lehetett volna felül is sétálni, onnét biztosan szebb lett volna a kilátás.

A kikötőben volt egy kalózhajó is, lehet, hogy ezzel is bálna vagy delfinlesre szoktak járni, de lehet, hogy csak kiállítási tárgy szerepét tölti be.

A Los Gigantes névre hallgató sziklaóriások elnevezése magyarul annyit tesz: hatalmasok, óriások. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen valóban óriásiak, némelyik eléri az 500, de akár a 800 méteres magasságot is.

Épületek a part mellett

A guanchók idejében a "Pokol fala" vagy az "Ördög fala"-ként ismerték, mivel ezeken a sziklákon keresztül lehetetlen volt bejutni a sziget belsejébe. A tenger felé viszont nem nyúlnak le túl mélyen ezek a sziklák, itt csak 30 méter a víz mélysége.

Los Gigantes

A Los Gigantes lábánál fekszik mintegy 200 méter hosszan a Playa de los Guios strand, melyen megtartották az eredeti, fekete színű homokot. Ha itt szeretnénk fürödni, legyünk nagyon óvatosak, mert az időjárás rendkívül szeszélyes ezen a helyen. Ha nyugodtan lehet strandolni, azt zöld zászló jelzi.

A strandról és a sziklákról videót is készítettünk. A víz ma sem volt épp békés.

Már jócskán kezdett sötétedni, úgyhogy elindultunk visszafelé, de előtte még benéztünk 2-3 ajándékboltba. Hűtőmágneseken kívül viszont nem vettünk mást, de azért voltak szép dolgok.

A strand melletti rész

Kissé nehezen találtuk meg melyik utcában parkoltunk, még jó, hogy odafelé menet próbáltam memorizálni a Google térképen, hogy merre mentünk, így azért csak meglett. Út közben bementünk egy boltba, bevásároltunk, majd visszamentünk a kempingbe.

Kapcsolódó bejegyzések:

Tenerife - 1. rész - Jetski Las Galletasban és Los Gigantes
Tenerife - 2. rész - Az Anaga hegység és az Elvarázsolt erdő
Tenerife - 3. rész - Paisaje Lunar
Tenerife - 4. rész - Los Cristianos, Candelaria és Santa Cruz de Tenerife
Tenerife - 5. rész - San Miguel de Abona és a Sárga tengeralattjáró
Tenerife - 6. rész - Teide Nemzeti Park, La Orotava és Puerto de la Cruz
Tenerife - 7. rész - Barranco del Infierno és Las Americas
Tenerife - 8. rész - Loro Park