2018/11/13-2018/11/22.
Tenerife
3. nap
Túra az Elvarázsolt erdőben és látogatás az Anaga hegység falvaiba
A mai nap az Anaga hegységbe látogattunk, ahol a fő programunk az Elvarázsolt erdő túra volt. Korán indultunk, mert azt olvastam, hogy nincs sok parkolóhely a túra kezdeténél, ezért célszerű korán érkezni és mivel Tenerife legészabibb csücskénél található, több mint 2 órát vett igénybe az út. Amint elindultunk nemsokára megálltunk egy benzinkútnál tankolni, itt olyan szép rálátás volt a mögötte elterülő hegyekre, hogy elkattintottunk néhány képet mielőtt továbbmentünk volna.
Ahogy az Anaga hegységhez értünk, nem sokkal miután elhagytuk Santa Cruz de Tenerifét, szintén gyakran előkaptam a gépemet út közben, mert a magasba emelkedő hegyláncok lenyűgöző látványt nyújtottak.
 |
| Település a hegyek között |
Anaga hegyei, a Macizo de Anaga, a sziget legkorábban kialakult része. Legmagasabb pontja 1024 méter. 2015 óta bioszféra rezervátumnak minősül. A sok csapadék miatt babérerdők alakultak itt ki.
A hegyen van egy "El Bailadero" nevű hely, ahol a hiedelmek szerint Anaga boszorkányai gyakorolták bűbájaikat és egy máglya körül táncoltak. A szertartás részeként a boszorkányok a partra mentek, a vízbe vetették magukat és meztelenül úsztak. Ez a hely a hegyekben, San Andrés és Taganana városok közt fekszik. Idővel a kelet-európai vámpírtörténetek hatására már azt gondolták, hogy ezek a boszorkányok a bölcsőjükben fekvő újszülöttek vérét szívták.
Ahogy egyre feljebb mentünk, a hőmérséklet úgy csökkent, nemsokára megjelentek a fekete felhők is, amiből nem sok jót reméltünk. A pára és a felhők kezdték egyre jobban beteríteni a hegyek tetejét.
El Bailaderonál már szakadt az eső, csak reménykedtünk benne, hogy mire odaérünk eláll.
/El bosque Encantado/
La Ensillada - Cabeza del Tejo - La Ensillada
Kicsit féltem hogy fogjuk megtalálni a túra kezdőpontját /a túrák során mindig az a legnehezebb/, de nem volt annyira bonyolult. A neten találtam egy nagyon jó leírást róla, mely szerint a TF-123-as autópályán haladva, amint elhagytuk El Bailadero-t, Chamorga felé haladva, egy kis tisztáson kell leállni az út mellett a 4-es és 5-ös kilométerkő között. Bár a túra kezdetét nem jelöli semmi, de nem nehéz megtalálni, ha figyeljük a kilométerköveket az út mentén. A tisztás bal kézre lesz, mely egészen pontosan a 4,8-as kilométernél található.
Az Elvarázsolt erdő az El Pijaral Természetvédelmi övezetben található. Nagyon fontos, hogy ha ezt a túrát szeretnénk végigjárni, engedélyt kell kérni Tenerife Önkormányzatától, mely ezen a weboldalon lehetséges: Central de Reservas del Cabildo de Tenerife. Célszerű időben megkérni az engedélyt, mert naponta csak 45 látogatót engednek be az erdőbe. Legkorábban 90 nappal előtte lehet lefoglalni és egyszerre maximum 4 főre lehetséges. A foglalásról kapott visszaigazoló emailt nyomtassuk ki, vagy mentsük el a telefonon, és mindenképp vigyük magunkkal a túrára, mert bármikor kérhetik. Ha engedély nélkül tesszük meg a túrát, fejenként 600 eurós büntetést is kiszabhatnak.
 |
| Az út melletti tisztás, ahol parkolni lehet |
Mikor megérkeztünk egy lélek sem volt a parkolóban rajtunk kívül és az eső még mindig kitartóan esett. Legalább fél órát ültünk még az autóba, hátha eláll. Közben megreggeliztünk az előző nap elkészített szendvicsekből. Az eső továbbra is esett, de úgy döntöttünk elindulunk. A leginkább azt sajnáltam, hogy az eső miatt nem vittem magammal a tükörreflexes gépemet, csak a kis vízállót és az nem csinál olyan jó képeket.
A túra a La Ensillada-nál kezdődik, ha megtaláltuk a tisztást, melyet parkolónak használhatunk, már egyszerű dolgunk van, itt egy figyelmeztető tábla jelzi az út kezdetén, hogy engedély nélkül nem lehet a területre lépni. A túra összesen 7 km és legalább 3 órára van szükség a megtételéhez. Nincsenek nagy szintkülönbségek, tehát én könnyűnek mondanám. Útjelzések nem nagyon vannak, de nem is igazán lehet eltéveszteni az útvonalat.
 |
| A térkép |
Állítólag nem sokkal a túra elején van egy ösvény balra, mely a Roque Chinobre vulkáni csúcshoz vezet, ahonnét nagyon szép a kilátás. Hát mi ezt az ösvényt nem találtuk meg, pedig nagyon figyeltünk. Még a kezdőpontnál volt egy ösvény balra, de mi azt hittük, hogy beljebb kell keresni. Hát beljebb biztos nem, mert nem igazán voltak elágazások, ami volt is és gyalogútnak tűnt, néhány méter után megszűnt. Azért is érdekes azonban a Roque Chinobre, mert itt nyílik a ritka anagai viola, melyet tavasszal láthatunk. Mivel a növényt a kihalás veszélyeztetei, szigorúan tilos leszakítani!
 |
| A túra kezdete |
Elindultunk az eső áztatta ködös és párás erdőben. A gyalogút jól követhető, nem igazán féltünk, hogy eltévedünk. Az erdőben egy lélek sem volt rajtunk kívül, ez az egyetlen előnye volt annak, hogy esett az eső.
Az Elvarázsolt erdő megnevezés valóban illett arra, amit láttunk, tényleg azt golndolhatja az ember, hogy hirtelen egy mesebeli erdőbe csöppent. Az erdő fő növényzete az örökzöld babérlombú fák, ahogy a spanyolok hívják, laurisilva. Ezek másnéven a szubtrópusi esőerdők, ezért az eső nem ritka tényező errefelé és a hőmérséklet is általában legalább 10 fokkal kevesebb, mint a sziget belsejében.
 |
| Apró gombák |
A dús növényzet az úgynevezett horizontális esőnek köszönhető, mely gyakori jelenség a babérerdőkben. A felhők tengeréből leszállő köd a fák leveleinek ütközik, mely utána apró vízcseppek formájában hullik a földre, ahova beszivárog, kis föld alatti víztározókat létrehozva, ezért a vízigényes növényeknek ideális környezetet biztosít.
Körülbelül 20-30 perces séta után egy útkereszteződéshez érkeztünk, itt balra kell tovább menni és ha megtettük a kört a jobb oldali ösvényen fogunk visszaérkezni a végén.
Jó fél órás gyaloglás után az eső is elállt, nem sokat kellett volna várnunk az indulással ahhoz, hogy ne ázzunk szarrá. De hát ezt nem tudhattuk előre, így késő a bánat. A pára és a köd viszont továbbra is maradt, legnagyobb bánatunkra.
A talajon, a köveken és a fatörzseken mohák nőnek, a zuzmók pedig hosszú szakállként csüngenek alá a fák ágairól. A páfrányok gyepszőnyegként díszítik a területet. Érdekesség, hogy az egész növényrend nevét adó, közismert babér nem a babérlombú, hanem a keménylombú erdők fája.
Az El Pijaral nevét a sötétzöld színű páfrányokról kapta, melyet úgy neveznek, hogy "Pijara".
Egy kis emelkedős majd lejtős rész után balra egy nagy kő tűnt fel a szemünk előtt, mely a "La Jurada" névre hallgat és korábban faszén előállítására szolgáló hely volt.
 |
| La Jurada |
Nem sokkal ezután lett volna egy kis kilátó, de csak a vastag ködfátyol terült szét a látóhatáron. Ilyenkor mindig találgattunk: vajon mit látnánk, ha látnánk? De mindezt csak a fantáziánkra bízhattuk, így kissé sejtelmes volt az egész, de sokkal jobban örültünk volna, ha szép tiszta időt fogunk ki.
A következő szakaszon olyan sűrű volt a gyalogút két szélén az aljnövényzet, hogy igazi dzsungelhangulatot árasztott.
Pár perc gyaloglás után a fák mögött a Roque Anambro vulkánikus kupolája tűnt fel 815 méteres magasságával, ködbe burkolózva, de legalább a körvonalai láthatóak voltak.
Egy modern legenda szerint ez volt az a kő, ahonnét Beneharo, Anaga királya, a hódítóktól való menekülés közben levetette magát. Beneharo felmászott a Roque Anambro tetejére és mielőtt leugrott volna, azon tűnődött, vajon melyik a jobb: megadni magát vagy levetni magát a mélybe. Úgy döntött, hogy szabadon hal meg, és egy "Guañoth Achamán!" ("Segíts nekem, Istenem!") kiáltás után leugrott. Állítólag egy kanári magyal fára esett, vérrel festve azt be. A mende-monda szerint a kanári magyal gyümölcseit az ő vére színezi vörösre.
 |
| Roque Anambro |
 |
| Roque Anambro |
 |
| Roque Anambro |
Némi lejtős rész és egy lépcsősor után megérkeztünk a Cabezo del Tejo kilátóhoz. Innét állítólag nagyon szép kilátás nyílik a Taganana, Benijo, El Draguillo völgyekre és egy szép napsütéses napon még a Teide is látható. A kilátó nevét egy fáról kapta /Erica platycodon - spanyolul "tejo"/, mely bőségesen előfordul itt.
Ebből a szép kilátásból természetesen mi semmit nem láttunk, a fenti képek hűen tükrözi mindazt, amit a felhők látni engedtek. A kilátó ennek ellenére szépen meg volt csinálva és néhány aranyos kismadár is le-le szállt a fakorlátra, némi kaja reményében. Mivel már mindent megettünk, csak egy kis csokink maradt, ebből adtunk nekik egy kicsit, de azt is megették. Mikor látták, hogy már nincs több, szépen odébbálltak, de amíg nem kaptak semmit, nem akartak tágítani. Nem is féltek annyira, látszott, hogy hozzá vannak szokva az emberekhez. Kb. egy lépés távolságra tudtuk őket megközelíteni.
A kilátó mögött van egy széles ösvény, az elején tábla is jelzi, hogy arra tudunk visszamenni La Ensillada-ba. /A kilátó jobb oldalán található szűk ösvény Chamorga és El Draguillo felé vezet./ Az Ensilladába visszavezető ösvényt nagyon könnyű követni, elágazások egyáltalán nincsenek.
 |
| Az útjelző tábla vissza La Ensillada felé |
 |
| Az ösvény eleje |
Nemsokára megpillantottunk jobbra egy lyukat a sziklában. Mi akkor azt gondoltuk, hogy ezek barlanglakások lehetettek, csodálkoztunk is rajta, hogy hogy tudtak megélni egy ilyen helyen, elzárva mindentől, de aztán utánanéztem, és nem biztos, hogy ezek lakáscéllal lettek létrehozva. Olyan verziót is olvastam, hogy a hegyekben élő pásztorok vájták ki a lyukakat és istállónak használták a haszonállatok számára. Egy másik verzió szerint menedéknek funkcionált. Egyértelmű magyarázatot nem találtam ezekre a vulkáni kőzetekbe vájt barlangokra.
 |
| Sziklába vájt barlang |
 |
| Egy véset a barlang külső falán |
Tovább haladtunk a szerpentines úton, a köd egyre kezdett feloszlani és néhol már a napsugaraknak is sikerült utat törni a sűrű növényzet között.
Út közben egy kis fehér házat találtunk, nem tudjuk mi célt szolgálhatott, bemenni nem tudtunk, csak kívülről szemléltük meg.
Kb. 1 órás gyaloglás után kiértünk az autópályára. Itt még nincs vége a túrának, két lehetőség van: vagy az úton sétálunk vissza a kiinduló ponthoz, vagy jobbra van egy szűk kis ösvény a fák alatt, mely ahhoz a kereszteződéshez vezet, ahol az elején balra fordultunk. Mi az utóbbit választottuk, már épp fordltunk volna rá az ösvényre, amikor megállt egy autó mellettünk. A hatóság volt, egy szigorú képű, idősebb férfi ült benne és megkérdezte, hogy hova akarunk menni. Én szépen előhúztam a táskámból az engedélyt, odaadtam neki, az alaposan átböngészte, szépen megszámolta hányan is vagyunk, hány főre szól az engedély, stb. Látszott rajta, hogy olyan szívesen megbüntetne, de nem tudott semmibe se belekötni, ekkor kissé barátságosabb lett az arca és elmondta, hogy az úton is visszamehetünk, de ha akarunk itt az ösvény mellettünk az erdőn keresztül. Megköszöntük neki az információt /bár nem mondott semmi újat/, ő elment, mi pedig elindultunk az erdei ösvényen, mely az " E lLomo de las Chamuscadas" néven ismert.
Az elágazásnál rétértünk arra az útra, amin odafelé mentünk és hamarosan visszaérkeztünk a parkolóba. Ekkor már mások is voltak ott, néhányan elindultak az ösvényen, mások csak a közelben fotózgattak.
Anaga hegyei
Mivel elég korán végeztünk a túrával, előttünk állt az egész délután. Már az idő is nagyon jó lett, kisütött a nap és a ködnek nyoma sem maradt. Chamorga felé indultunk el és megnéztük a hegyek között elterülő apró falvacskákat.
Út közben vannak leállósávok egy-egy szebb tájnál, nem sokkal indulás után meg is álltunk az egyiknél, ahonnan nagyon szép rálátás volt a hegyekre, amiket a nap épp megvilágított, ami ott helyben nagyon szép látvány volt, de sajnos elég nehéz volt jól lefotózni.
Egészen a tengerpartig el lehetett látni, mely a hegyek mögött fel-fel tűnt bizonyos szögekből.
Az első kis település, ahol megálltunk, Lomo de Las Bodegas névre hallgatott. A faluban csak néhány ház található, olyan pici település, hogy egy képre ráfér az egész. Parkoló nemigen van, mi a falu elején álltunk meg, jól lehúzódva az út szélére egy buszmegálló kinézetű építmény mellett.
 |
| Az út amerről jöttünk |
 |
| Egy buszmegálló-féleség a falu elején |
 |
| A közeli hegyek |
A "Bodegas" a falu nevében pincéket jelent, ez az elnevezés abból eredhetett, hogy a 16. és 17. században a gyakori kalóztámadások miatt a borpincéket a parttól távolabb eső részekre kellett építeni. A település 530 méterrel fekszik a tengerszint felett. A házakat éles hegygerincre építették az Anosma völgy alsó részén. A településen egy kis templom, egy tér és egy temető található. A közelben lévő táj közül kiemelkedik a Roque de La Cumbrilla néven ismert sziklás rész, valamint az Anosma és Ijuana szurdokai. A közeli tengerpartok az Anosma, Ijuana, Antequera és a Zápata, amiket csak gyalog vagy hajóval lehet megközelíteni. Las Bodegas lakosai mezőgazdasági tevékenységből tartják fenn magukat.
Csak az útról néztünk le a faluba, nem mentünk le, de a templom és a temető miatt, ha valakinek van ideje és kedve, talán érdemes.
 |
| A falu |
Nem messze Lomo de Las Bodegastól található Chamorga faluja, mely az innét induló túraútvonalak miatt népszerű a turisták körében. Az Igueste de San Andrés, El Bailadero, El Draguillo vagy a Roque Bermejo túraútvonalai is innét érhetőek el. Chamorga Lomo de Las Bodegas, La Cumbrilla és Las Casillas falvakkal együtt a Punta de Anaga névre hallgató zónát képezi.
Chamorga neve guancho eredetű, melyet a közelben lévő szurdokról kapott. A Monteverde lábánál helyezkedik el és a házak mellett számos sárkányfa található. A Roque Bichuelo, a Montaña Tafada és a Roque de los Matos sziklás hegyei veszik körül. Ez a település található az Anaga hegység legészakibb csücskében, itt ér véget az autópálya szakasza is. Egy iskola, egy tér és egy templom található a faluban.
 |
| A legnagyobb sárkányfa a faluban |
Ezután Taganana felé vettük az irányt, mert azt olvastam, hogy nagyon szép tengerparti rész található ott. Út közben ismét megáltunk az egyik résznél.
Roque de las Bodegas települést Tagananát elhagyva találjuk, mely azonos nevű strandjáról híres. Az apró faluban található egy móló, mely a tengerbe nyúló sziklás hegyormon helyezkedik el, bárok, éttermek, valamint apartmanok. A terület a 16. században nagy jelentőséggel bírt, mivel számos borpincészet létezett itt, mely megkönnyítette a későbbi szállítást Európába és Amerikába. A 20. századtól kezdtek lakóházak épülni a parton, majd utána bárokat és éttermeket is létesítettek.
 |
| Parkoló az út mellett |
 |
| Roque de las Bodegas |
 |
| Egy romos épület |
A Playa de Roque de las Bodegas a környék egyik legszebb strandjai közé tartozik. Fekete homokjával, tengerbe nyúló szikláival és nagy hullámaival látványos tájképet alkot.
 |
| Playa de Roque de las Bodegas |
Fel akartunk menni a mólóra, de valamiért egy szalaggal le volt zárva az út. Igaz, azon könnyen átjuthattunk volna, de mivel nem tudtuk miért van lezárva, inkább nem kockáztattunk.
 |
| Móló a tengerbe nyúló sziklán |
A tér is a parton található, de egy része itt is le volt zárva.
 |
| A tér |
 |
| Furcsa bogyók |
 |
| A tér |
Visszafelé megálltunk Tagananában is, ez a falu volt a hajdani spanyol hódítók által alapított települések egyike. Történelmi emlékei közül kiemelkedik a Nuestra Señora de las Nieves-templom és a Santa Catalina-kápolna. Mi ezeket ugyan nem kerestük meg, mert már kezdett későre járni és el is fáradtunk a nap végére, de talán érdemes lett volna megnézni.
 |
| Egy kis parkoló a falu elején |
Taganana az Anaga hegység legfontosabb és legnagyobb települése. Több túraútvonal is indul innét, a legjelentősebbek az Afur, az El Bailadero és az Almáciga felé vezetők. A város neve szintén guancho eredetű, feltehetően az anagan szóból származik, melynek jelentése "hegyekkel körülvett", más elméletek szerint a tagănan szóból ered, mely "fönti"-t vagy "domb"-ot jelent.
A város elején lévő parkolóban álltunk csak meg, ott végigfotóztuk, amit látunk, aztán indultunk is vissza a szállárs. Santa Cruz de Tenerifén áthaladva még csináltam pár képet az autóból:
Guargachoban megálltunk vacsorázni, én a szokásos kebabot ettem, a többiek megkóstolták az egész csirkét.
 |
| Vacsora |
Vacsora és egy gyors bevásárlás után visszamentünk a szállásra. Ennek a napnak is vége lett...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése