2018/11/13-2018/11/22.
Tenerife
6. nap
Mai napra szólt a jegyünk a sárga tengeralattjáróra, úgyhogy már reggel el is indultunk San Miguel de Abona-ba, amelynek kikötőjéből a tengeralattjáró indul. Délután 1 órára kellett csak mennünk, illetve fél órával előtte kellett ott lennünk a kikötőben, úgyhogy előtte elmentünk egy kis városnézésre.
San Miguel de Abona
A város a SanMiguel nevet egy 17. században épült primitív templomáról kapta, melyet az arkangyalnak szenteltek, az Abona szó pedig guancho eredetű, mely egyes kutatók szerint "nagy követ" jelent és az ősi guancho királyra utal, akinek a területén volt a város.
Leparkoltuk az autót a kikötő közelében lévő utca szélére, ami elvileg parkolóként szolgál, de ismét bizonytalanok voltunk, jól szétnéztünk nincs-e véletlenül parkolást tiltó tábla, de nem találtunk, úgyhogy itthagytuk és elindultunk a város felé.
 |
| Ebben az utcában parkoltunk |
A városban sok nívósabb hotel található, mivel a város közkedvelt hely a turisták körében, gyakorlatilag tipikus nyaralóváros ez, ahol sok műemléket vagy szobrot nem fogunk találni.
 |
| Aguamarina Hotel |
 |
| Az Aguamarina hotel bejárata |
 |
| Kínai étterem |
Sárkányszobrok a kínai étterem előtt:
A hatalmas, fehér színű, hajó alakját utánzó Santa Barbara Golf & Ocean Club hotelja nagyon látványos volt:
A hajó alakú hotel mellett találtunk egy kis ösvényt, ami nem tudtuk hova vezet, de gondoltuk megnézzük.
Hamarosan kiderült, hogy az ösvény a tengerpartra visz.
 |
| A hotel |
Kellemes volt sétálgatni a kora délelőtti napsütésben és a sétálóutca is nagyon hangulatos volt a sötét homokú tengerparttal és a partján növő pálmafákkal és kaktuszokkal.
Miután megnéztük a tengerparti részt, visszasétáltunk a főútra és folytattuk tovább utunkat a város központja felé. Az utcáról megpillantottunk egy kastélyszerű szálloda tornyait. Nagyon jól nézett ki, mintha csak egy meséből került volna oda.
 |
| Kastélyszerű szálloda |
Mivel nagyon közel van ide a repülőtér, a gépek alacsonyan repülnek a város felett, néha szinte már azt hinné az ember, hogy mindjárt nekimennek valamelyik épületnek.
Körülbelül 5 percenként elrepült egy gép felettünk.
 |
| Hotel Vincci |
 |
| Egy Ryanair gép a levegőben |
 |
| Egy kis templom |
Elindultunk visszafelé, mert elég messzire elsétáltunk, és nem szerettük volna lekésni az indulást a tengeralattjáróról. Azonban sietni nem kellett, úgyhogy egy másik úton mentünk vissza, nem azon amin jöttünk, bár így ez egy kicsit hosszabb volt.
 |
| Látványos nyaralók |
 |
| Repülőgép egy golfpálya felett |
 |
| Golfpálya |
 |
| Golfpálya |
Megszemléltük a bejárat felőli oldalról is a mesebeli palotát, amit odafelé menet már láttunk.
 |
| Szökőkút a mesebeli hotel előtt |
 |
| A kolosszeum egy olasz étterem előtt |
Megérkeztünk a kikötőbe. Maradt még bőven időnk indulásig, először is bementünk bejelentkezni, hogy megérkeztünk, megkaptuk a jegyeket és mondta a hölgy, hogy kint várakozzunk, majd fog jönni a tengeralattjáró.
 |
| A kikötő |
 |
| Kalózhajó |
Jött is a hajó, a Submarina Amarilla, azaz a Sárga tengeralattjáró. Hihetetlenül kicsinek tűnt messziről, szinte nem is hittük volna, hogy ebbe a kis hajóba beférünk, de nagyon csalóka volt, mert belülről sokkal nagyobb, mint amilyennek kívülről tűnik.
A jegyeket a Submarina Amarilla weboldalán foglaltuk, ahol Lanzarote és Tenerife tengeralattjáróira foglalhatunk. Sjnos nem olcsó, már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi volt, de jóval 40 euró felett fejenként. Viszont érdemes neten foglalni, mert a netes ár olcsóbb, legalább 5 eurót lehet vele spórolni jegyenként. Las Americas, Los Cristianos és Los Gigantes városaiból ingyenes transzfert is biztosítanak a kikötőbe. Fontos továbbá, hogy foglaláskor nem kell egyből kifizetni a jegyárat, azt csak akkor kell fizetni, amikor megerősítjük a foglalást vagy személyesen vagy telefonon, de nekünk még ekkor is felajánlotta a hölgy, hogy fizethetünk a merülés napján is.
 |
| A Sárga tengeralattjáró |
Beszállás közben mindenkiről készítettek fotót, amit a merülés után az ajándékboltban meg lehetett vásárolni.
Ami azt illeti, ahhoz képest, hogy dicshimnuszokat hallottunk róla, hogy milyen nagy élmény ez az egész, meg milyen szép és érdekes, nekünk kicsit csalódás volt, de lehet csak azért, mert mi vártunk tőle túl sokat. Valami olyasmit képzeltünk el, mintha egy nagy akváriumban lennénk és megcsodálhatjuk a színes halakat a természetes élőhelyükön. Ezzel szemben csak a part mellett mentünk végig, bár ott is elég mélyen voltunk, de az élővilág nem volt annyira látványos.
Volt két hajóroncs is a tenger fenekén, de sajnos nem sikerült túl jól a kép róla:
 |
| Hajóroncs |
 |
| A homok alól kilógó giliszták |
Néha jött egy-két szebb példány is, volt lent egy búvár, aki etette a halakat, ezért öszönlöttek a hajó köré. A leglátványosabb az volt, amikor a búvár hozott egy hatalmas ráját. Az nagyon aranyos volt, de gyakorlatilag ezen kívül semmi extra.
 |
| A halak betemették a búvárt |
 |
| A másik hajóroncs |
Visszafelé berakták a Beatles Yellow submerine c. számát, ami kicsit fedobta a hangulatot.
 |
| A hajó belseje |
 |
| Ilyen halakat lehet látni a merülés alatt |
45 perc volt az egész, viszont nagyon rövidnek tűnt, alig hogy beszálltunk, már vissza is érkeztünk a kikötőbe. Összességében nem bántuk meg, hogy kopróbáltuk, mert akkor sose tudtuk volna meg, hogy milyen, de nem ért annyit, mint amennyibe került, ebben mindannyian egyetértettünk. Egy állatkert akváriumi részlege ennél sokkal érdekesebb és látványosabb. De legalább elmondhatjuk, hogy utaztunk tengeralattjáróban is. A végén az ajándékboltban mindenki kapott egy tanúsítványt, hogy egy tengeralattjáróval lemerültünk az Atlanti óceán fenekére.
Ezután visszamentünk a szállásunkra, de út közben megálltunk Guargachoban ebédelni a kedvenc helyünkön. Nagyon jó idő volt, úgyhogy ezúttal kiültünk enni a teraszra.
 |
| Az asztalunk |
 |
| A kaját várva |
Mára letettük az autót, azt terveztük, hogy gyalog lesétálunk Las Galletasba és fürdünk egyet a tengerben, mivel egész nap olyan jó idő volt. Előtte viszont úgy gondoltuk megmártózunk a kemping medencéjében, úgyse volt még időnk megnézni.
 |
| Lakókocsik a kempingben |
 |
| Faházak |
A medencénél senki nem volt, de be lehetett menni, nem volt zárva. Kicsit furcsa volt, hogy ilyen üres, de nem foglalkoztunk vele. Azonban amikor belelógattuk a lábunkat a vízbe, ugyanazzal a mozdulattal vissza is húztuk, mert jéghideg volt. Sajnos már a nap sem sütött és a gondolattól is kirázott a hideg, hogy ebbe belemenjünk. Így hát ezt inkább hanyagoltuk és elindultunk las Galletas tengerpartjára, rövidnadrágban, fürdőeszközökkel felszerelkezve.
Már egyáltalán nem volt jó idő, szinte fáztam rövid nadrágban, de ha mi valamit a fejünkbe veszünk, akkor azt általában véghez is visszük.
 |
| Elkerített banánültetvény |
 |
| Banán az út szélén |
Az út nem volt annyira látványos, viszont engem teljesen lenyűgözött ez a hamisítatlan mediterrán környezet, szinte végig banánültetvények mellett mentünk, amik ugyan el voltak kerítve, de itt-ott a lyukakon benézegettünk, és nagyon szívesen végigsétálgattunk volna a banánok között, de sajnos nem lehetett bemenni, hiszen magántulajdon volt.
Minden növényt lefotóztam, amit csak találtam út közben és közben elképzeltem, hogy itt élek, ebben a környezetben. Mindig is ilyen helyre vágytam, ahol tele van minden mediterrán növényekkel. Emlékszem, régen minden egzotikus gyümölcsmagot elültettem, amit csak meg tudtam szerezni, aminek nagy részük ki is kelt, de egy idő után sajnos elpusztultak. Kicsi volt nekik a hely és túl kevés a fény.
 |
| Banánültetvény belülről |
 |
| Hatalmas banánvirág |
 |
| Zöld banánok |
Amikor megyünk valahova, szeretek mindent lefotózni, teljesen mindegy, hogy hova megyünk, vagy mit látunk, általában folyamatosan fotózok, hogy később, amikor a képeket megnézem, ne csak az elnagyolt emlékek jöjjenek vissza, hanem az apró részletek is.
 |
| Papaya |
Sokaknak ez a mai hosszú séta semmitmondó és talán unalmas lett volna, én viszont hihetetlenül élveztem és próbáltam felfedezni a legeldugottabb növényeket is.
 |
| Ismét egy banánültetvény belülről |
 |
| Gránátalma a földön |
A hosszú, egyenes út után kiértünk a főútra. A levegő egyre hűvösebb lett, nem is tudom mire számítottunk, talán arra, hogy a tenger vize nem lesz annyira hideg.
Arona városának Las Rosas és Coromoto negyedén mentünk végig, szinte csak egyenesen kellett haladnunk.
 |
| Las Galletas sétálóutcája |
Jó egy órás séta után értünk Las Galletas tengerpartjához. Addigra már a nap is lement és elég hűvös lett. Megnéztük a vizet, de sem a levegő, sem a víz hőmérséklete nem volt olyan, hogy szívesen belecsobbantunk volna, úgyhogy a fürdés itt is kimaradt. Inkább felvettem a hosszúnadrágot, mert szinte már dideregtem rövidben. A kikötő mellett lévő részen voltunk most is, mint a múltkor, bár vannak más strandok is a városban, itt nem igazán lehet fürdeni, mert nagyon köves és sziklás a talaj.
Közben megfigyelhettünk egy tengerparti naplementét is. Legalább valami érdekes dolog, ha már ennyit sétáltunk.
Lesétáltunk a kikötőbe, ahonnét a múltkor a jetski túrára indultunk. Most sokkal kevesebb ember volt arra, de a terület nagyon jól mutatott a félhomályban.
Ettünk egy fagyit és leültünk egy padra, nem sok kedvünk volt egy újabb órát kutyagolni visszafelé, belegondolni is rossz volt. De nem volt mit tennünk, így hát elindultunk vissza. Mire a kempingbe értünk már korom sötét volt, szerencse, hogy az útvonal nem volt bonyolult, így a sötétben is könnyen visszataláltunk. Nagyon hosszúnak éreztük az utat visszafelé, már alig vártuk, hogy megérkezzünk...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése