2018/11/13-2018/11/22.
Tenerife
7. nap
Mai napra szólt a jegyünk a Teide felvonóra, de már reggel küldték az e-mailt, hogy időjárási tényezőkre hivatkozva ma zárva tartanak. Lehetőség volt a jegyárat visszaigényelni vagy másik időpontra tetetni. Mivel már csak 2 teljes napunk volt a szigeten és következő napra lett áttetetve a Barranco del infierno túra, utolsó teljes napunkra pedig nem akartunk semmi konkrétat betervezni, úgyhogy inkább kértem a visszatérítést. Ezt az e-mailben a megfelelő linkre kattintva percek alatt el is tudtam végezni. Úgy viszont nem akartunk hazamenni, hogy nem láttuk a Teide Nemzeti Parkot, tehát a Teide napot megtartottuk, csak sajnos a felvonó maradt ki.
Teide Nemzeti Park
A Teide felvonójának a címét írtuk be a GPS-be, és elindultunk a kanyargós utakon a Nemzeti Park felé. Még a Park előtt tettünk egy rövid megállót az út szélén, ahol kicsit félre tudtunk állni, mert nagyon szép kilátás tárult elénk innét a környező hegyekre.
A kis megálló után folytattuk utunkat. Érdekes volt megfigyelni a hőmérséklet ingadozását, mikor elindultunk még 20 fokot mutatott a hőmérő az autóban, a magasabban fekvő területek felé haladva egyre csökkent, volt, ahol már csak 2 fok volt. Nagyon szép idő volt egyébként, sütött a nap és köd sem volt, csak néhány alacsonyabban lévő felhő, ez viszont a kilátást nem zavarta igazán. Következő megállónk a Nemzeti Park Juan Evora múzeumánál volt. A táj mindenképp megállásra késztetett minket, és ezt a múzeum látogató központjánál könnyen meg is tehettük. A Nemzeti Park területén több kilátó is van, parkolási lehetőségekkel, így kocsival is nagyon szépen végig lehet járni a területet.
A Teide Nemzeti Park 2007 óta a világörökség részét képezi, mely magába foglalja az ország legmagasabb csúcsát, a híres Teide vulkánt is. Tájképét a több százezer év során történt számos vulkáni kitörés alakította. Ez a tevékenység nem csak kizárólag a Föld bolygólyának a specialitása, hanem más bolygókon is történtek ilyenek, például a Marson vagy a Vénuszon, az Io esetében még ma is rendkívül aktív vulkáni tevéknyeség folyik, mely a Jupiter egyik holdja. Azonban Naprendszerünkben többfajta kitöréses jelenség létezik, mind a méretében, mind a kilövellő anyag fajtájában.
Számos ösvény van, ami a hegyoldalon keresztülmegy, melyek még a kezdeti őslakók idejéből származnak. Ezeket az utakat, az itt élők a kommunikáció áramlására használták, valamint a csereüzletekre az észak és a déli rész között, de abból a célból is, hogy kihasználják a Kaldera által nyújtott természeti forrásokat: legeltetés, tűzifa, gyógynövények gyűjtése, stb.
Egy völgyben volt a pásztorok találkozási helye a régi időkben, akik a csordájukat a nyári hónapokban a legelőkre hajtották. Attől a helytől nem messze állt Juan Evora, egy méhész útmester háza, aki egészen a 20. század 80-as évéig itt élt. Ő volt a Kaldera utolsó lakója, aki megtartotta a tradicionális életformát.
A régi időkben a pásztorkodás volt a hegyoldal legfontosabb tevékenysége. Amikor 1954-ben Nemzeti Parkká nyilvánították a területet, megtiltották a pásztorkodást, hogy megőrizzenek néhány veszélyeztetett növényfajt.
 |
| Juan Evora Múzeum |
Ebben a kis múzeumban azt mutatják be, milyen is volt az a hely, ahol Juan Evora lakott. Az egyszerűség, a bármifajta fényűzés és kényelem hiánya ellenére mindene megvolt, legalábbis ő így látta. Semmi nem hiányzott neki, ahol ő és az elődei a mindennapi életük nagy részét a szabadban töltötték, ahol az ember is csak a természet egyik darabja.
Kecskéket tartott, amik tejet és sajtot adtak neki. Ezen kívül egy méhkassal is rendelkezett, de valójában a La Orotava-Granadilla kereskedelmi útvonal megépítése jóvoltából érkezett a Kalderába. Az ő munkája volt az út karbantartása és tisztán tartása egy bizonyos szakaszon. Szerette az egyedüllétet, de mindig szívélyesen fogadta a látogatókat; kirándulók és természetimádók keresték fel, a hagyományos kultúra iránti érdeklődés miatt és mert kiválóan ismerte a területet. A háza egészen pontosan a Boca Tauce-nél állt.
Sajnos mivel csak üvegajtón keresztül nézhettük meg ezt a múzeumi kiállítást, nem lettek igazán jók a képek. Az üveg rendkívül tükröződött és nehéz volt megtalálni a megfelelő szöget.
Több túraösvény is indult ebből a kilátóból, én szívesen végig is mentem volna valamelyiken, de mivel ebben nem volt kölcsönös az egyetértés így hát kocsival mentünk tovább, a következő kilátóig. Fontos információ, hogy ha valaki az innen induló ösvények valamelyikét szeretné végigjárni, a parkoló elméletileg 15:45-kor bezár, tehát ezen időpont előtt el kell menni innét az autóval.
Elindultunk tovább az úton a Teide felé és még jó néhány kilátónál megálltunk. Nekem nagyon tetszett a táj, néhol igazán holdbélinek tűnt.
A Teide 3718 méter magas csúcsát egy 17 km átmérőjű ovális, északon nem záródó kaldera veszi körül, az úgynevezett Circo de Las Cañadas: ez utóbbi szót a Kanári-szigeteken a hegyekkel vagy meredek lejtőkkel körülvett sík területekre alkalmazzák. Ennek déli részén találhatók a Roques de García nevű látványos sziklaalakzatok, köztük a leghíresebb, a Roque Cinchado, melyről kicsit lejjebb lesznek képek is.
 |
| A Teide |
Az Ucanca fennsík kilátója /Llano de Ucanca/ az egyik megállónk. Innen már egyre közelebbről látni a Teidét. Nagyobb esőzések után kisebb ideiglenes tavakat is lehet látni, melyek néhány nap után azonban eltűnnek.
 |
| Llano de Ucanca |
A Teide a bolygónk harmadik legnagyobb vulkanikus struktúrája. Nagysága mégis eltörpül a naprendszer legnagyobb ismert vulkánja, a Olympus Mons mellett, mely a Marson található /magassága 21 283 méter/. Mivel a Marson nincs lemeztektonika, ezért a vulkánok kitörési pontjai akár évmilliárdokig ugyanannak a forró pontnak a pozíciója fölött maradnak, így az egymást követő kitörések egyre magasabbra és szélesebbre építik a vulkánt. A bolygónkon azonban, mivel a kéreglemezek mozognak, a forró pont folyamatosan máshová kerül a földfelszínhez viszonyítva, és egy újabb vulkánt hoz létre, ahelyett, hogy egyetlen, fix helyen álló nagy vulkánt építene.
Az alábbi képen megfigyelhetjük a kékes színű foltokat, melyet "azulejo"-nak neveznek. Ezek a hidrotermális elváltozások eredményei, melyek úgy jönnek létre, hogy amikor az esővízből származó talajvíz eléri az aktív vulkán gyökerét, a vulkánikus gázok feloldódnak a vízben és a meleg kőzetekkel érintkezésbe lépve agresszívabban bontják le a szikla egy részét. A földcsuszamlás után ezek a kékes-zöld sziklaformációk felszínre kerültek.
 |
| Azulejo |
A spanyol gyarmatosítást megelőzően a guancsók egy mitikus személyt emlegettek, amely a vulkánban élt, és uralta a fényt és a napot, a Teide erről a mítikus személyről kapta a nevét. A vulkánhoz számos ősi legenda fűződik. A guancsok számára a Teide olyan szent hegy volt, mint az ókori görögök számára az Olümposz. A legenda szerint Guayota /az ördög/ elrabolta Magecet, a fény és a nap istenét, és a vulkánba zárta, sötétségbe taszítva a világot. A guancsok a főistenhez, Achamánhoz folyamodtak segítségért, aki megközdött Guayotával, és Magec-et kiszabadítva, helyette őt zárta a hegybe. Kitörés idején hagyomány volt a guancsok közt, hogy tüzeket gyújtsanak a hegyen, elijeszteni Guayotát. Guayotát gyakran fekete kutya képviseli, akit démonok /tibicena/ kísérnek.
A guancsok úgy hitték, hogy a Teide támasztja alá az eget. A hegyen sok helyen bukkantak elrejtett kőeszközök és edények maradványaira. Ezek rituális áldozati eszközök lehettek a gonosz szellemek befolyásolására, a berber kabilok áldozataihoz hasonlóan. A guancsók hiedelemvilága szerint a hegy a gonoszt rejtette.
A Teide utoljára 1909-ben tört ki, a Santiago ormon elhelyezkedő El Chinyero kürtőn keresztül. A történelem során voltak hatalmas és veszélyes kitörései, pl. az 1706-os elpusztította Garachico városát és kikötőjét, valamint több falut is. A legutóbbi robbanásos kitörés a Montaña Blancán volt, mintegy 2000 évvel ezelőtt. Kolumbusz, amikor az Újvilág felé tartva 1492-ben elhajózott Tenerife mellett, arról számolt be, hogy nagy tüzet látott az Orotavai-völgyben. Radiometrikus lávavizsgálatok alapján abban az évben a völgyben nem volt kitörés, a Boca Cangrejo kürtőben azonban igen. A Teide csúcsának utolsó kitörése 850-ben volt, ebből származik a hegy oldalainak jórészét borító "Lavas Negras" /fekete láva/.
A 2000 méteres magasságban elhelyezkedő Las Cañadas caldera egy 150 ezer éve bekövetkezett hatalmas robbanásos kitörésben keletkezett, amely a nyolcfokozatú vulkánkitörési index szerint 5-ös erősségű lehetett.
A Teide fölött érdekes felhő vert tanyát, mintha a vulkán csúcsának a szellemképe lenne:
 |
| Azulejo |
A Nemzeti Park növényvilága rendkívül értékes. Területén 139 növényfajta található, melyből 50 csak a Kanári szigeteken él. Legnépszerűbb a nyáron virágzó Echium wildpretii, azaz kígyószisz, mely hatalmas méretűre is megnő és a Viola cheiranthifolia ibolya, amit viszont csak 3 héten át láthatunk tavasszal, sok esetben a sziklák alatt rejtőznek.
A Nemzeti Park leghíresebb kilátója a Roque de García. Az itt látható sziklaképződmények sokak számára ismerősek lehetnek képeslapokról, utikönyvekből. Ebből is a leghíresebb a Roque Cinchado-nak /Abroncsos Szikla/ nevezett sziklatömb. Különös alakja annak köszönhető, hogy az alja gyorsabban kopik, mint a teteje.
 |
| Roque de García |
Hatalmas kihívás volt itt parkolóhelyet találni, végül nem éppen szabályosan egy buszparkolóba álltunk be, ahol rajtunk kívül még más személyautók is parkoltak. Nem is mertünk túl messzire menni, nehogy megint megbüntessenek, úgyhogy próbáltunk csak annyira elkóborolni, hogy valamennyire rálássunk az autóra.
 |
| Roque Cinchado |
 |
| Roque Cinchado egy másik szögből |
 |
| A Roque Cinchado és a Teide |
A kilátónál van egy lépcső, amin érdemes felmászni, mert felülről nagyon szép a kilátás és belátni a közeli területeket. Ha valaki túrázni szeretne, itt lehetősége van egy körtúrát tenni, de az útvonalat sajnos nem tudom.
Átmentünk az út túloldalára is. Ott egy templom és egy látogatói központ található.
Megnéztük itt is a közeli sziklaformációkat.
Tovább kocsikáztunk, elhaladtunk a felvonót üzemeltető hely mellett. Még mindig nem tudtunk napirendre térni afelett, hogy a mai nap nem üzemel, ebben a szép időben. Az alábbi képeken jól látható, hogy szinte egy felhő sincs az égen.
 |
| Itt megy fel a felvonó /amikor működik/ |
 |
| A felvonó zsinórjai |
A továbbiakban is voltak kilátók, ahol érdemes volt megállni. Mi La Orotava felé vettük az irányt, de a felvonós részt elhagyva is megálltunk néhány helyen.
A következő kilátó szintén sokakat megállásra késztet, ugyanis igazán érdekes tájkép következett. Itt már teljesen olyan érzésem volt, mintha nem is a Földön lennénk, hanem valahol a Holdon vagy inkább a Marson. Itt már az út szine sem a megszokott aszfalt színű, hanem kissé pirosas, rózsaszínes, tökéletesen illik a tájba.
A távolban már gyülekeztek a felhők és lassan elhomályosították a messzebb lévő sziklákat.
Tovább kicsikáztunk Orotava felé, ezt követően már nem álltunk meg sehol, de épp hogy elhagytuk az utolsó megállónkat, néhány percen belül olyan szinten megváltozott az időjárás, mintha nem is ugyanazon a helyen lennénk. Pillanatok alatt leszállt a köd és nemsokára elkezdett esni az eső. Mindez úgy, hogy a Teide felett alig láttunk felhőket, amik messzebb voltak, azok sem tűntek túl feketének. A ködbe vesző táj nagyon sejtelmes lett, de ezt már csak az autóból fotózgattam:
Amint elhagytuk a magasabban fekvő részeket az idő egyre derültebb lett és hamarosan már nyoma sem volt az esőnek és a ködnek.
La Orotavát Tenerife legromantikusabb városaként szokták emlegetni. Azon kívül a Kanári szigetek egyik legrégebbi települése, a 16. század elején alapították, a spanyol hódítás befejezése után. Építészeti remekműveivel, kertjeivel, hagyományaival a mai napig gazdag történelmi örökségként tartják nyílván. Nevét a hatalmas Taoro völgyről kapta. Több filmforgatás helyszínáül is használták.
Parkolóhelyet a belváros közelében, az egyik kis utcán találtunk, volt egy hely a többi autó között, oda bepréseltük magunkat. Jól megnéztük nincs-e valahol parkolást tiltó tábla, de nem találtunk. Innét egy jó 5-10 percre volt a belváros.
A színes házak között sétálgatva megérkeztünk a parkosított Patricia García térre.
Itt található a Szőnyegkészítő férfi szobra /Homenaje al Alfombrista/. Az 1997-ben készített szobor központi alakja éppen virágszirmokat helyez el. A szőnyeg, amin dolgozott, annak a szőnyegnek az első vázlatát ábrázolja, ami bevezette ezt a tradíciót. Ennek eredeti példányát a Monteverde házban /Casa Monteverde/ tartják.
 |
| A Szőnyegkészítő férfi szobra |
A tér jelenlegi arculata a 19. századból származik. Itt találjuk a Postahivatalt is. Ez az egész blokk, ahol az épület található, a régi San Nicolás kolostor területe volt. Miután a kolostor leamortizálódott, az épületet több célra is használták, néha még bikaviadalokat is tartottak benne. Ma már csak a Szeplőtelen fogantatás Templomát /Iglesia de la Concepción/ láthatjuk a helyén.
 |
| A szobor és az Iglesia de la Concepción |
 |
| Iglesia de la Concepción |
A templomot nem volt könnyű lefotózni, mert a pálmafák takarásában állt, a pálmák mögé húzódva sikerült egy közelebbi képet ellőnöm az óratoronyról, de lehetetlen volt az egész épületet befogni.
 |
| A Postahivatal |
Elhagyva a teret visszanéztünk, hátha onnét jobb fotózási lehetőség nyílik a templomról, de csak ennyire látszott:
Folytattuk sétánkat a városban, La Orotava valóban megér egy misét, nem azt a tipikus nyaralóvárost láttuk, mint sok más városban a szigeten.
Egy meredek úton mentünk felfelé és egy botanikus kertbe botlottunk /Servicio Agronómico Nacional Hijuela del Botánico/, mely a San José Colostor helyére épült, miután azt 1868-ban lebontották. Ezeket a kerteket nagyon szeretjük és ha már ott voltunk, meg is néztük. Maga a kert nem volt túl nagy, de elég zsúfolt, sokféle növény megtalálható benne.
Beléptünk a növényformákat ábrázoló kovácsoltvas kapun és megcsodáltuk az egzotikus fák és virágok sokaságát. Helyenként padokat is kihelyeztek, ha valakinek pihenni támadna kedve ebben a csodálatos környezetben.
Természetesen nincs botanikus kert a Kanári szigeteken sárkányfa vagy sárkányvérfa nélkül, itt is egy hatalmas és szép példányt vehettünk szemügyre. Talán kevesen tudják, hogy egyes fajuknál, ha a törzsüket felsértjük, gyanta folyik ki belőle, mely megszáradva vörös színű lesz. Innét kapta a sárkányvér elnevezést, de manapság gyakran nevezik csak egyszerűen sárkányfának is.
 |
| Sárkányfa |
 |
| Furcsa déligyümölcs, sajnos nem tudom a nevét |
 |
| Nyilvános WC, de most zárva volt |
A botanikus kert után tovább folytattuk a városnézést. Nem volt semmi konkrét célpontunk, csak mentünk az orrunk után.
Megérkeztünk a Városháza térre /Plaza del Ayuntamiento/, melynek hatalmas területén nagyban karácsonyi készülődés folyt. Betlehemet építettek, egy akkorát, ami az egész teret betöltötte. Még nem volt kész, de már sok figura a helyén volt. Biztosan jól mutatott, amikor elkészült teljesen.
 |
| Plaza del Ayuntamiento |
 |
| A Városháza épülete |
 |
| A Városháza épületének díszes homlokzata |
A térképen láttunk egy Jardín Victoria nevezetű kertet is és meg akartuk keresni. El is indultunk abba az irányba.
Nemsokára meg is lett a kert, azonban sajnos zárva volt, így nem sokat láttunk belőle, csak amennyire kintről be lehetett látni.
 |
| Jardin Victoria |
A kert előtt lévő Alkotmány tér /Plaza de la Constitución/ viszont nagyon látványos volt. Itt van egy kilátó is, ahonnét belátni a város nagy részét.
Szintén a téren áll egy látványos pavilon is, ami mellett egy kis szabadtéri kávézó is üzemel.
 |
| Kilátás a térről |
A Szent Ágoston templom /Iglesia de San Agustin/ a tér mellett áll, mely a 17. század végén épült. Ma már nem annyira templomként, inkább kulturális központként szolgál.
 |
| Szent Ágoston templom |
 |
| Szent Ágoston templom |
Itt található a Restaurante y Cafetería Liceo de Taoro étterem és kávézó, mely nekem nagyon kínai hatásúnak tűnt kívülről.
 |
| Restaurante y Cafetería Liceo de Taoro |
La Orotava belvárosi része nem túl nagy, néhány óra alatt körbejárható, de valóban Tenerife egyik legszebb városai közé tartozik, úgyhogy érdemes rászánni az időt. Mi lassan visszasétáltunk az autóhoz, amitől már elég messzire voltunk, így nem volt egyszerű megtalálni, de végül sikerült.
Éhesen érkeztünk Puerto de la Cruz városába, ezért először is valami kajázási lehetőséget kerestünk. Találtunk is egy Burger Kinget a belváros szélén, csak kicsit meggyűlt a bajunk a parkolással, mert parkolójuk az nem volt, vagyis mi nem láttunk, ha volt is. Az összes parkoló fullon volt, ami Tenerifében nem ritka jelenség. Nagy nehezen sikerült találnunk egyet, de ez is 10 perces sétára volt a Burger Kingtől. Sebaj, ez még belefért, bár éhesen nem szívesen sétálgat az ember.
 |
| Ebben a Burger Kingben ettünk |
Immár jóllakottan elindultunk a tengerpart felé, szerencsére gyalog sem volt messze, így a kocsit hagyhattuk a parkolóban és nem kellett másik helyet keresni.
 |
| A Hotel Orotava |
Egy pálmafákkal övezett árnyas sétálóutcán mentünk végig.
Az óceán igazán mérges hangulatában volt ma, hatalmas hullámokat szórva a part felé. Még nem is láttunk ennyire háborgó vizet, pedig nem volt nagy szél.
Készítettünk egy videót is:
Puerto de la Cruz Tenerife északi részének egyik leglátogatottabb városa. Nevének jelentése a Kereszt kikötője. Eredetileg egy halászfalu volt, ami a helyi kereskedelemmel együtt növekedett.
A Martinez strand /Playa Martinez/ mellett mentünk végig a sétálóutcán.
Tenerife egyik polgármesteréről, Dr. Isidoro Luz Carpenter-ről egy mellszoborral emlékeztek meg a tengerpart közelében. Részben neki köszönhető, hogy Puerto de la Cruz turistavárossá nőtte ki magát.
 |
| Dr. Isidoro Luz Carpenter mellszobra |
 |
| Dr. Isidoro Luz Carpenter mellszobra |
Ahogy sétáltunk a parton, egyszer csak csörög a telefonom. Anyu volt az, hangjából ítélve eléggé meg volt ijedve. Azt kérdezte nincs-e semmi bajunk. Én értetlenül kérdeztem vissza, hogy miért lenne? Akkor mondta, hogy hallotta a hírekben, hogy nagy szélvihar volt Tenerifén előző nap és a hullámok hoteleket és éttermeket rongáltak meg. Mi ebből abszolút semmit sem éreztünk, bár éjszaka hallottuk, hogy elég nagy szél tombolt kint, de más semmi. Kicsit hihetetlenül is hangzott, de ahogy belegondoltam, lehet hogy ezek a nagy hullámok még annak a viharnak a maradványai meg később láttunk egy tengerparti kiépített strandot, ami olyan volt, mintha elkezdték volna szétbontani, de akkor valószínűleg a vihar okozta.
A Széljáték /Barlovento/ c. szobor César Manrique alkotása. A mozgó acélkúpok egy eukalitusz fa törzsén helyezkednek el, körülötte egy kis kör alakú tavacska látható, benne növényekkel. A természetes /az eukaliptusz fatörzs/ és a mesterséges anyagok /az acélkúpok, melyek a szél hatására mozognak/ szimbiózisát képviseli a mű.
 |
| Széljáték |
A mesterségesen kiépített Lago Martinez strand zárva volt és mint feljebb is említettem, olyan volt, mintha elkezdték volna lebontani vagy épp felújítás alatt állna. Tégladarabok szétszóródva mindenütt. A napozóágyas részek viszont eléggé épségben voltak.
 |
| Lago Martinez |
 |
| Lago Martinez |
A Lago Martinez egy komplett szabadidőközpont. A létesítmények között találtató egy nagyméretű mesterséges tó, melyet smaragdszínű vizű medencék, kertek, teraszok és éttermek vesznek körül. A parkot a híres lanzarotei művész, César Manrique tervezte a hetvenes években, a hagyományos kanári-szigeteki építészet és az őshonos növényvilág felhasználásával.
 |
| Lago Martinez |
Egy körforgalom közepén három egymásra fonódó mosolygós delfinszobor látható.
Az egyik kisebb téren egy pár tangót táncolt az arra járók szórakoztatására.
A San Telmo templom /Ermita San Telmo/ tipikus Kanári szigeteki katolikus templom. Szintén kihagyhatatlan látnivaló, ha a városban járunk.
 |
| Ermita San Telmo |
A tenger ezen a részen mégjobban háborgott, mivel sziklásabb volt a területe. Hosszú percekig néztük ahogy időnként felcsapnak a hullámok, amint a sziklákba ütköznek.
 |
| A Punta del Viento kilátó |
A Néző /Spectator/ c. szobor a Paseo del San Telmo elején található a Punta del Viento kilátó közelében. A bronzból készült alkotás a portugál Arnoldo Evora munkája. 1988-ban készült. A modern szobor egy nőt ábrázol, amint ábrándzva az óceánra mered.
 |
| A Néző |
A Puerto de la Cruzban született Agustín de Betancourt y Molina mérnök, építész és esszéista volt. Ezzel a mellszoborral állítottak neki emléket:
 |
| Agustín de Betancourt mellszobra |
A Plaza del Charco térre néz a Francia Szikla Szűzanya temploma /Iglesia de Nuestra Señora de la Peña de Francia/ katolikus templom.
 |
| A templom tornya |
Szintén a téren áll egy nagyon szép szökőkút, közepén egy fejét felfelé tartó hattyúval, melyből víz spriccol ki.
 |
| Don Quijore szobra egy bolt bejáratánál |
 |
| Majom és papagáj egy pálmafára kötözve |
A város alapítója Antonio de Franchi Lutzardo volt, természetesen az ő szobra is megtalálható:
 |
| Plaza del Charco |
Már kezdett sötétedni, úgyhogy megkerestük az autónkat és visszamentünk a kempingbe. Út közben még kerestünk boltot és bevásároltunk vacsorára és másnapra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése