2018/11/13-2018/11/22.
Tenerife
4. nap
Paisaje Lunar túra
/Holdbéli táj túra/
/Holdbéli táj túra/
Reggel ismét korán keltünk, mert mára foglaltam jegyet 9 órára a Barranco del infierno /Pokoli szurdok/ túrára. Sikerült a meredek utca tetején találnunk egy parkolóhelyet, aminek nagyon örültünk, mert onnét 2 perc alatt a túra kezdeténél voltunk, anélkül, hogy meg kellett volna másznunk a kis utcát. Többen is voltak már ott, ahogy bementünk nem kérték a jegyet, ez már furcsa volt, csak annyit mondott a fickó, hogy várjunk egy kicsit és mindjárt mondja az információkat. Addig leültem a lócára, ahol egy aranyos és szelíd cica heverészett és simogattatta magát. Nemsokára visszajött a fickó és elmondta, hogy a mai nap sajnos nem lehet elindulni a túrán, mert nagy szél van a hegyekben és ilyenkor veszélyes. Ebből a szélből mi ott egyébként semmit nem észleltünk, sütött a nap, hideg se volt, nem is igazán értettük. Két lehetőség volt, vagy visszaadják a pénzt vagy áttetetjük máskorra. Úgy döntöttünk, akkor tegyük át másnapra, de ehhez is hozzátette a fickó, hogy mielőtt elindulnánk vagy telefonáljunk vagy nézzük meg a weboldalukon, hogy nyitva vannak-e. Nem hangzott jól, de nem volt mit tenni, áttettük a foglalást másnapra és jött a következő kérdés: akkor ma mi legyen a program? Másnapra volt betervezve a Paisaje Lunar túra, gondoltam akkor fordítsuk meg a két napot és meg van oldva. Így elindultunk Vilaflor de Chasna felé, ahonnét a túra indul.
Vilaflor városa 40 perc volt onnét, de egy kicsit tovább tartott, mert a GPS gondolom rövidebb úton akart vinni és felvitt olyan meredek utakra, hogy rendesen féltem. Az autó is alig bírt kimenni. A Paisaje Lunar /Holdbéli táj/ túrát több kiindulóponttal is meg lehet tenni, mi azt választottuk, ami Vilaflor városából indul. A Calle la Callita utca közelében leparkoltuk az autót egy útszéli parkolóhelyen és elindultunk megkeresni a túra elejét.
 |
| Itt parkoltunk |
Vilaflor nagyon aranyos kis város, szívesen megnéztem volna jobban is, de előtte nem akartuk ezzel húzni az időt, hiszen még egy 11 km-es túra állt előttünk, utána meg már annyira fáradtak voltunk, hogy nem volt hozzá kedvünk.
Túra táv: 11,34 km
Minimum szükséges idő: 4-5 óra
Legmagasabb pont: 1962 méter
Szintkülönbség: 579 méter
Nehézségi fok: Közepes
Parkoló: Mellékutcák a Calle de la Callita közelében /Vilaflor de Chasna/
A túrának megrajzoltam a GPX file-ját, mely innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.
A túra az alábbi útvonalakat érinti:
GR-131 Anaga - Chasna. Szakasz: Degollada de Guajara - Vilaflor
GR-131 Anaga - Chasna. Szakasz: Vilaflor - Arona
PR-TF 83 Altos de Granadilla
A séta a Calle de la Callita utca végében kezdődik /a Calle de la Vera felé haladva/. Nemsokára látunk egy ösvényt balra, Anaga-Chasna jelzéssel ellátva. Az útvonal nagy része az Anaga-Chasna túraútvonalon halad át, úgyhogy ha ezt látjuk, akkor jó irányban vagyunk.
 |
| A Calle de la Callita |
 |
| Kilátás a városra a Calle de la Callita utcából |
 |
| A Calle de la Callita vége |
Tehát miután bekanyarodtunk a bal oldali ösvényre nemsokára több elágazással is találkoztunk, nem voltunk biztosak benne, merre kell menni, de követtük mindenhol az Anaga-Chasna kiírást vagy a fehér-piros-sárga felfestést. Mi Google térkép segítségével próbáltunk eljutni /akkor még nem nagyon használtam a ViewRanger programot, pedig megkönnyítette volna a dolgunkat/, de az csak egy darabig jelölte az ösvényt, viszont valameddig jó támpontot nyújtott.
 |
| Az ösvény kezdete |
 |
| A környező tájkép |
Amikor megláttuk az alábbi képen látható, nem éppen modern táblán az írást, hogy "Paisaje Lunar", megnyugodtunk, hogy tényleg jó irányba megyünk, ráadásul egy jobbra mutató nyíl is jelölte, hogy merre tovább.
 |
| Paisaje Lunar útjelző tábla |
 |
| A fehér-piros-sárga jelzések nagy segítségünkre voltak a túra során |
Az út egyenesen a fenyőerdő felé vezetett. A Paisaje Lunar a Corona Forestal Nemzeti Parkban található, és a túra teljes része ezen vezet keresztül, mely természetvédelmi övezet, de ennek ellenére ez szabadon látogatható, nem kell hozzá engedélyt kérni a hatóságoktól. Legfontosabb növényzete a kanári fenyő, de több más faj is megtalálható a területen.
A kanári fenyő egy igazi természeti csoda. A kifejlett példányok akár 30 méter magasra is megnőnek. A kérgük az idők múlásával egyre vastagabbak lesznek, mely által ellenállnak a tűznek is és képesek akkor is regenerálódni, ha összes levelüket és águkat elvesztették.
Időnként találkozunk útjelzőkkel vagy az Anaga-Chasna felirattal, vagy csak a színes felfestéssel. A fenyőerdő aljától kezdődően végig fokozatosan felfelé kell menni, ami elég megterhelő, de mivel nem hirtelen emelkedik, nem annyira vészes.
 |
| Egy kis tisztás beljebb az ösvénytől |
A gyalogút mellett találtunk egy tökéletes helyet a piknikezésre, úgyhogy fogtuk a szendvicseinket és itt megreggeliztünk.
 |
| Reggeli |
Immár teli gyomorral folytattuk tovább az utunkat.
Nagy ritkán elmellőzött minket 1-1 turista, de szerencsére nem volt nagy tolongás errefelé. Ha épp utolért minket valaki, mindig hagytuk, hogy megelőzzenek, mi nem szoktunk sietni egyik túrán sem, szeretünk nézelődni és lefotózni mindent.
 |
| A kilátás fentről |
Ahogy lenéztünk, fehér foltokat láttunk messze a távolban, ami olyan volt, mintha arrafelé havas lenne a táj, pedig nem, azok valójában növényültetvények /banán, stb./, amik fehér vászonnal vannak lefedve, megvédve így a kártevőktől.
A túra nehezén már túl voltunk, amikor megérkeztünk a Casa Galindo néven ismert házhoz. Hogy ez a kis épület milyen célt szolgál, sajnos nem találtam róla semmit. Mivel volt itt valamiféle ültetvény is, nekünk farmháznak tűnt.
 |
| A Casa Galindo |
 |
| Ültetvény |
 |
| Más házak a gyalogúttól beljebb |
A kis házat elhagyva jobbra fordultunk egy keskenyebb ösvényre, ahol rögtön észrevettük a háromszínű jelölést. Innentől már lefelé mentünk.
Tenerife, főleg a Teide jellegzetes virága a Tajinaste Rojo - magyarul kígyószisz /Echium wildpretii/, mely számos képeslapon is megjelenik. Ez a hatalmasra növő növény június végétől virágzik és csak pár héten keresztül. Virágzata sok apró piros virágból tevődik össze, melynek illata nincs. Magasságuk a 2 métert is elérhetik. Út közben találkoztunk néhány túlélő példánnyal, mely még mindig virágzott, de már nagyon gyéren és látványban sem olyan volt már, mint a szezonjában.
 |
| Tajinaste Rojo |
 |
| A Tajinaste Rojo virága |
 |
| A Tajinaste Rojo virága |
 |
| Tajinaste Rojo |
 |
| Elszáradt Tajinaste Rojo-k |
Elérkeztünk egy autók számára is használható földúthoz, ez a Pista de Madre del Agua nevű utca, mely autóval is elérhető, tehát aki nem szeretné megtenni a hosszú utat Vilaflortól, az itt is kezdheti a túrát. Ez az a hely, ahol a körtúra elkezdődik.Felmentünk a lépcsőn, amerre a táblák mutattak, majd hamarosan egy kereszteződéshez érkeztünk, itt balra mentünk, ez a tábla 3,6 km-es távolságra jelölte a célpontunkat, a Paisaje Lunart. Majd amikor végigjárjuk a kört, a most jobbra lévő ösvényen fogunk visszaérkezni.
 |
| A körtúra kezdete |
 |
| Itt balra fordultunk |
 |
| A Kanári fenyő kérge |
 |
| Kis piknikező terület |
Most egy nagyon látványos részen haladtunk át, amikor a fák mögött előbukkantak a hegyek.
Találtunk egy kis ösvényt balra, mely egy furcsa barlanghoz vezetett. Bár a gyalogút egyenesen folytatódott tovább, mi azért tettünk egy kis kitérőt és megnéztük közelebbről is ezt a barlangot.
 |
| A barlang |
Ezután visszamentünk a gyalogútra és tovább menteltünk a Kanári fenyők között.
Hamarosan egy útkereszteződéshez érkeztünk. Fölfelé egy sorompóval ellátott gyalogút folytatódott, ahol a hármas színjelzést is megtaláltuk, de előttünk is ment egy út vízszintesen, mely a Pista de Fuente Agria mellékútja. Ha autóval vagyunk, a Pista de Fuente Agria elején is parkolhatunk, nem sokkal azután, hogy lefordulunk a Pista de Madre del Agua-ról, onnét már nagyon közel van a Paisaje Lunar, tehát ez is egy lehetőség, ha valaki nem szeretne sokat gyalogolni. Mi viszont fölfelé folytattuk tovább utunkat, a sorompó mellett balra volt egy gyalogos átjáró. A sorompó csak az autós forgalom tiltására szolgál.
 |
| A sorompó a gyalogút elején |
 |
| Egy romos épület |
Nemsokára világosodni kezdett a gyalogút színe és már messziről látszottak fehéres alakzatok, innét sejtetteük, hogy közel járunk.
Ezek a habkőből álló alakzatok vulkánikus eredetűek, melyek nagyon alacsony sűrűséggel rendelkeznek, ezáltal képesek úszni is a víz felszínén. A neve a latin "pumex" szóból származik, mely szivacsot jelent. És valóban, ha közeledünk ezekhez a képződményekhez, olyan érzésünk támad, mintha szivacsból lennének. Ezek nagyon erőszakos, robbanásos vulkáni tevékenységek hatására jönnek létre.
A habkő erősen hólyagüreges, likacsos, durva szerkezetű vulkáni üveg, ami tartalmazhat kristályokat is. Általában világos színű. Olyankor keletkezik, amikor a magmás robbanásos vulkáni működés során a nagyon forró, nagy nyomású anyag hirtelen kirepül a tűzhányóból. A habkő szokatlanul likacsos szerkezete azért alakul ki, mert egyidejű a felszínre jutó anyag gyors lehűlése és a gyors túlnyomáscsökkenés.
Azt hittük már nemsokára elérjük a híres Paisaje Lunart, de innét még jó fél órát gyalogoltunk, mire elérkeztünk a kereszteződéshez, mely a Holdbéli táj felé vezet.
Egyre inkább megfigyelhettük a valaha aktív vulkáni tevékenység hatását, errefelé rengeteg különféle vulkáni követ és megszilárdult lávafolyást találtunk. Önkéntelenül is elképzeltük, milyen lehetett, amikor elöntötte a láva ezt a területet.
 |
| Megszilárdult lávafolyás |
 |
| Kisebb vulkáni kövek |
Ahogy mentünk előre, erdőtűz nyomait is megfigyelhettük. Sok fának a szára fekete színű volt, némelyiken egy darab levél sem maradt, míg másokból friss, zöld hajtások kezdtek előbújni.
Végre megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol le kellett térni az Anaga-Chasna ösvényről és a Paisaje Lunar feliratú tábla felé venni az irányt, melyen még 0,6 km volt jelölve. A távolban láttunk valamit, nem tudtuk eldönteni, hogy füstfelhő vagy passzát felhő, de még nem gondoltuk, hogy aggódnunk kellene.
 |
| A Paisaje Lunar felé vezető jelzőtábla /balra/ |
Épp hogy elindultunk a szűk ösvényen lefelé, egyre homályosabb lett a horizont, ekkor választ kaptunk a kérdésünkre: azok bizony passzát felhők voltak. Nem is tudtuk eldönteni, melyik a rosszabb eset a kettő közül. Ekkor még nem is nagyon foglalkoztunk vele, itt még jól mutatott így a táj, hogy kissé ködbe vész. Arra számítottunk, hogy ezek a felhők hamarosan elvonulnak és minden oké lesz.
A Paisaje Lunarhoz vezető ösvény egyébként annyira ősi, hogy már a guanchók is ezen hajtották át a kecskéiket és juhaikat. Nyár kezdetével Tenerife őslakói a nyájat a sziget csúcsaira hajtották, hogy élvezhessék a Las Cañadas nyújtotta bőséges friss füvet.
A guanchok első ünnepe augusztusra, szüret idejére esett. Az őslakók ekkor rendelték meg az anyagi javakat a gyűléseken. Köszönetet mondtak az isteneknek áldozatokkal és rítusokkal, főleg a két istenségnek Magec-nak /a nap istene/ és Achamán-nak /az ég istene/ tisztelegtek.
Megérkeztünk a Paisaje Lunar kilátójához, ahonnét felülről lehet megtekinteni ezeket a holdbéli képződményeket. Rendkívül csalódottak voltunk, mert a felhők annyira elhomályosítottak mindent, hogy egyszerűen semmit sem láttunk. Pont a Holdbéli táj fölött voltak. Néha-néha volt egy kisebb lyuk a felhők között, amikor kissé kitisztult a látóhatár, de akkor is csak ennyit lehetett látni belőle:
 |
| A Paisaje Lunar a kilátóból |
Vártunk egy darabig, hátha kitisztul az idő. Nem is gondoltuk volna, azután, hogy végig gyönyörű szép napos időnk volt, hogy mire ideérünk, mindent el fog borítani a köd és a felhő.
Mivel nem változott semmi, csalódottan elindultunk lefelé, amikor nemsokára egy újabb kilátóhoz érkeztünk. Természetesen innét sem láttunk semmit.
 |
| A másik kilátó |
Ha már ennyit gyalogoltunk, nem szívesen mentünk volna el anélkül, hogy a túra legnagyobb látnivalóját ne lássuk. Láttuk, hogy mások lementek valahogy a Holdbéli tájhoz. Hamarosan mi is megtaláltuk a szűk ösvényt, mely lefelé vezet. Nem voltunk benne biztosak, hogy hivatalosan le lehet-e menni ezen az úton, mindenesetre a gyalogút mentén álló sziklák nem voltak túl bizalomgerjesztőek, némelyik úgy állt ott, mintha mindjárt darabokban le akarna omlani. Siettünk is a veszélyesebbnek ítélt helyeken, amennyire csak tudtunk, persze azért 1-2 fotó belefért.
Lentről már sokkal többet lehetett látni, de ott is csak a legközelebb eső alakzatok voltak tiszták valamennyire. Megpróbáltam közelebb menni hozzájuk, és körbejárni őket, de mivel lejtett a talaj, annyira csúszott a morzsolt kövek miatt, hogy nagyon veszélyesnek ítáltem meg és inkább nem mentem tovább. Vissza is csak nagy nehezen jutottam, két lépés előre, 1 csúszás hátra.
Mivel ezek a kövek nagyon törékenyek, biztosnági okokból közé nem tanácsos bemenni, a saját és a képződmények érdekében sem.
Ezek a formációk az alábbi módon jöttek létre: 500 ezer évvel ezelőtt egy nagy vulkáni robbanás hatására füst, kő és hamufelhő lövellt a magasba. A szél ezeket az égő anyagokat idáig sodorta, majd eső formájában lehullt és a meleg hatására összeállt. Később egy újabb kitörés befedte ezeket egy ellenállóbb anyaggal. Ezután az eróziós folyamatok /az eső és a szél/ ezeket a hamu és kőhalmokat formázni kezdte, amíg ki nem alakult a "Los Escurriales" névre hallgató természetes szoborformáció.
Itt is vártunk egy darabig, hátha kitisztul az idő, de a felhők csak nem akartak mozdulni, úgyhogy elindultunk visszafelé Vilaflorba. A lenti kilátónál könnyű megtalálni az ösvényt, ami visszavezet a városba. A táj a továbbiakban is hasonló, mint amit eddig láttunk, vulkáni kövek, kanári fenyők és 1-2 másfajta növény.
Jó fél órás gyaloglás után kezdett eltűnni a ködfelhő, át is futott az agyunkon, hogy talán csak ennyit kellett volna várni, de aztán el is vetettük az egészet, mert attól, hogy előttünk már tiszta volt a látóhatár, nem biztos, hogy mögöttünk is. Aztán ahogy továbbmentünk, ismét voltak még ködfoltok, de már nem olyan sűrű, mint előtte.
Út közben találkoztunk néhány kereszteződéssel, de a Vilaflor táblákat követve nem volt különösebb probléma megtalálni a helyes utat.
Megérkeztünk ahhoz a földúthoz, mely a legközelebbre eső rész a Paisaje Lunarhoz, ameddig még kocsival fel lehet jönni. Utólag már kicsit sajnáltuk, hogy nem ezt a módszert választottuk, mert akkor lehet hogy nem ködben értünk volna a holdbéli tájhoz, de ugyanakkor nem láttunk volna egy csomó szép tájat, úgyhogy jó volt ez így.
 |
| Egy romos ház |
Visszaérkeztünk a Pista de Madre del Agua földúthoz, innét már ismerős volt a terep, hiszen innét ugyanazt az utat kell megtenni Vilaflorig, amin idefelé jöttünk.
 |
| Vissza Vilaflor felé, azon az úton, amin jöttünk |
Fáradtan és szomjasan érkeztünk vissza Vilaflorba. Még szerencse, hogy az autóban volt tartalék innivalónk. Nekünk olyan jó 6 órát vett igénybe a túra, de lassan mentünk, sok helyen megálltunk és a holdbéli tájnál is majdnem egy órát időztünk. Ma már senkinek sem volt kedve városnézéshez, úgyhogy inkább visszamentünk a kempingbe. Út közben megálltunk egy boltnál és vettünk valami vacsorát. A nap hátralevő részét a kempingben töltöttük, de már úgyis kezdett sötétedni mire visszaértünk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése