Földünk szépségei: Tenerife - 7. rész - Barranco del Infierno és Las Americas

2018/11/13-2018/11/22.

Tenerife

8. nap

Pokoli szurdok túra és lazítás Las Americason

Nagyon szép napos reggelre ébredtünk. Mára tetettük át a Pokoli szurdok túrát /Barranco del infierno/ és rögtön azzal kezdtem, hogy felmentem a weboldalukra, hogy megtudjam ma nyitva tartanak-e, aztán leellenőriztem az e-mailjeimet is, de nem kaptam semmilyen értesítést és a weboldalon sem írtak semmit. Ez eddig jó jel volt, de még nem volt 8 óra, akkor szokták frissíteni. 10 órára volt időpontunk, kb. fél óra volt az út odáig, de fél 9 körül indultunk, inkább hamarább legyünk ott. Indulás előtt mégegyszer megnéztem a weboldalt, de nem írták, hogy zárva vannak, úgyhogy kezdtünk megnyugodni.

Adeje

A túra Adeje városában található, a Calle de los Molinos meredek utcája végébe kell felmennünk, ahol egy kis bódéban található a jegyiroda és a túra kezdete. Parkolóhely nem nagyon van, a Calle Molinoson dugig álltak az út szélén az autók, nem találtunk helyet, ahova befértünk volna. Le kellett mennünk egészen az aljáig, mire nagy nehezen bepréseltük magunkat egy helyre, de így is sárga vonalon álltunk, gondolom nem igazán lehetett volna ott parkolni. Féltünk is, hogy megint megbüntetnek, de lejjebb már nem akartunk menni, mert sokat kellett volna gyalogolni. Bevállaltuk, lesz, ami lesz.

A Calle de los Molinosról készült pár kép, de még akkor, amikor az első időpontunk volt a túrára, viszont rendhagyóan most teszem közzé:

Ahogy felértünk az utca tetejére és visszanéztünk, látszott a tengerpart is a házak mögött.

Visszanézve az utca tetejéről

Az utca vége

Pokoli szurdok túra

/Barranco del Infierno/

A Calle de los Molinos egyenesen a túra kezdőpontjához vezet. Az utca végében egy faoszlop jelzi a Barranco del Infierno felirattal, hogy jó helyen járunk. A bejárat előtt egy étterem is található, ha esetleg valaki enni szeretne a túra előtt vagy után.

A jegyárusító bódé

Nem nyomtattuk ki a jegyeket, mert nem volt hol, de telefonon megmutattam nekik a foglalást, úgy is teljesen jó volt. Kaptunk egy bukósisakot, aminek a használata egész úton kötelező. Ezután adtak egy rövid tájékoztatást angol és spanyol nyelven, elmondták mit szabad csinálni és mit nem. A túrához ajánlott egy jó túrabakancs és legalább 1 liter folyadék fejenként, erre felhívták a figyelmünket. Innivaló volt nálunk, de nem túl sok, párom elkezdett bepánikolni, hogy nem lesz elég, de megnyugtattam, hogy elég lesz az.

Már a jegyárusító hely kis teraszáról is lehet látni a túra útvonalát, akár kilátóként is szolgál és lenézve onnét elég ijesztőnek tűnik az útvonal:

A "kilátó"

Az útvonal fentről nézve

A Pokoli szurdok elnevezést a meredek sziklafalak miatt kapta, nem azért mert ördögi teremtményekkel találkozhatunk az út során. Ez egy természetvédelmi területen fekszik, ezért a túráért fizetni kell, 8,50 euróba kerül egy felnőtt jegy. Naponta csak 300 főt engednek a szurdok területére, hogy ezzel elősegítsék a megóvását, emiatt viszont célszerű előre foglalni, mert az nem túl kellemes, amikor a helyszínen közlik, hogy a jegy elfogyott. A jegyfoglalás a Barranco del infierno hivatalos weboldalán lehetséges.

Kilátás a hegyekre

Ez nem egy körtúra, hanem egy lineális szakasz, mely egy vízesésnél ér véget, tehát ugyanazon az úton vissza is kell menni. Oda-vissza 6 és fél km-es szakaszt kell megtenni, mely átlagosan 3 és fél órát igényel. A kezdeti tájékoztatón úgy beszéltek, mintha ez egy nagyon megerőltető túra lenne, kicsit meg is ijedtünk, azonban valójában nem volt benne túl nagy nehézség, főleg nekünk, akik ennél jóval nehezebb túrákon is túl vagyunk már. Ha valaki nincs hozzászokva, annak valószínűleg sokkal megerőltetőbb.

Az étterem

A cica, aki a múltkor ott volt, most is ugyanazon a lócán heverészett és élvezte, hogy néha megsimogatja valaki.

A tájékoztató után ki kellett töltenünk egy papírt, hogy megértettük a veszélyeket, amire útlevél vagy személyi igazolvány szám is kell, úgyhogy ez mindenképp legyen nálunk. Ezután már lehetett is indulni.

A túra 350 méter tengerszint feletti magasságnál kezdődik és nem veszélytelen, sajnos történt már rajta baleset, 2015-ben be is zárták, amikor egy turista meghalt miközben eltalálta egy kőomlás. 2016 februárjában az ösvényt újra megnyitották, de azóta körültekintőbben járnak el és azért van az, hogy ha rossz idő várható - szél vagy eső - nem engedik rajta a túrázást. Nagyobb esőzések után és szeles időben ugyanis előfordulhat, hogy valamelyik szikla megindul, de ez jó időben sem lehetetlen, ezért a veszélyesebb helyekre táblákat helyeztek ki, hogy ott ne álljunk meg és a lehető leggyorsabban haladjunk át azokon a szakaszokon.

Régen a pásztorok használták ezt az ösvényt. Az út során több kilátó mellett haladtunk el, valamint egy méhkaptár és egy régi malom romjai is látható, azonban ez utóbbi nem tudom hol lehetett, mi nem láttunk olyat.

Indulás után nemsokára megérkeztünk a 2-es számmal jelölt kilátóhoz /nem tudom melyik lehetett az 1-es, talán a legeleje/, ahonnét Adeje városa is jól látható. Adeje jelentése egyébként elég érdekes, a guanchók nyelvén azt jelenti, hogy "hely, ahol ihatunk", ám egy másik jelentés szerint viszont "hegyvidéket" jelent. Ha szerencsénk van, itt vörös vércséket is láthatunk a magasban repkedni, akik képesek lebegni a levegőben, hogy megfigyeljék a prédát, mielőtt lecsapnak rá.

A kilátóknál mindig találunk információt, hogy mennyi méter múlva érjük el a következő kilátót és mennyi van még hátra a vízesésig.

Kilátó

Adeje

Az étterem

Adeje

Nagyon meleg volt aznap, talán a legmelegebb, mióta Tenerifére érkeztünk. Igazi strand idő, amikor az ember azt kívánja, hogy bárcsak most víz mellett lehetne és belecsobbanhatna. Meg is beszéltük, hogy miután végeztünk itt, elmegyünk valamelyik tengerpartra lazítani.

A furcsa nevű Bailadero de las brujas, azaz a Boszorkányok táncolóhelye pihenőnél egy nagy sziklát figyelhettünk meg. Hogy honnan ez a név sajnos nem derült ki, az információs táblára csak annyi volt írva, hogy a növények miként tartalékolják az erőforrásaikat szárazság idejére.

Kanári kutyatej

A 4-es számú pihenőnél láthatunk egy hidat a sziklák között, valamint ha elég kitartóak vagyunk talán láthatunk Kanári füzikét is vagy legalább hallhatjuk az énekét.

Az 5-ös számú pihenő a Gran mirador /Nagy kilátó/ nevet kapta. Itt különböző növényfajokat figyelhetünk meg, amik alkalmazkodtak az alacsony páratartalomhoz és a magas hőmérséklethez, mint pl. a Kanári kutyatej, ami szinte az egész út során látható és a szurdok egyik legmeghatározóbb növénye. Ez a kinézetre oszlopkaktuszra emlékeztető, ám a kutyatej félék közé tartozó faj tejszerű nedvet tartalmaz, mely az ember számára mérgező. A sziklák között kanári gyíkokat is láthatunk, melyek hímje jellegzetes kék színű foltjukról könnyen felismerhető. A nőstények kevésbé díszesek, inkább barnás színűek. Viszonylag nagy termetűek. Nekünk csak kis barnákhoz volt szerencsénk az út során, nem tudom, hogy ehhez a fajhoz tartoztak-e, de olyan fürgén mozogtak, hogy lehetetlen volt lefotózni.

A hosszú öntöző árok /Acequia larga/ egy habkő felett épült, mely vezúv tipusú vulkanikus tevékenységből származik. Itt sivatagi sólymokat, kanári hollókat és vörös vércséket is megfigyelhetünk. Nekünk sajnos nem volt hozzájuk szerencsénk.

Öntöző árok

Következő pihenőnél új növényfajokat fedezhetünk fel, a magasabb részeken megjelennek a kanári fenyők is. Itt élnek a Tenerifei kékcinegék is.

A 8-as pontnál csak egy figyelmeztető táblát találunk, mely emlékeztet rá, hogy ne gyűjtsünk ásványokat, növényeket vagy állatokat a túra során és ne hagyjunk magunk után szemetet, valamint jelzi, hogy innentől veszélyesebb helyeken fogunk végighaladni, ahol kőomlás is lehetséges.

A 9-es pontnál leérünk a folyómederhez, itt a talajt a szurdok legősibb sziklái képezik. A növényvilág errefelé egyre gazdagabb és akár tigrispillangókat is láthatunk, de egy vörösbegy és egy ölyv is felbukkanhat szemünk előtt.

A 10-es ponttól kezdve az ösvény egy kis patakkal fut párhuzamosan, melyben egész évben van víz. Itt már kanári füzeket is láthatunk, ami évszaknak függően változtata megjelenését. A tűző nap után most végre árnyékosabb helyeken haladtunk végig. Több kisebb hidacskán is átmentünk.

A fekete eperfa, a gesztenyefa és a fügefa fontos forrást biztosított azoknak a családoknak és személyeknek, akik a régi időkben a szurdokba jöttek, hogy táplálékot keressenek. Nem csak a gyümölcsük, de a fájuk is hasznukra volt. A környező patakokban megfigyelhetjük a vizi világot, békák, lárvák és különféle vizi bogarak élnek itt. Mi folyamatosan hallottuk a békák kuruttyolását, de sajnos egyet sem láttunk. Több sárkányfa is látható, ha felnézünk a sziklákra, aminek a nedvét, mely levegővel érintkezve vörössé válik a guancshók és az ősi törzsek nagyra becsülték, akik azért jöttek a szigetre, hogy gyógynövényeket keressenek.

Fügefa levelek

Lávakövek

Lárvák a vízben

Megérkeztünk a 12-es és egyben az utolsó ponthoz, a vízeséshez. Sajnos az esetek nagy részében éppen csak egy vékony vízoszlop látható aláhullni a sziklákon, azonban a nedvesebb időszakban bővebb folyás is megfigyelhető. A víz 200 méter magasból tör lefelé, két lépcsőben.

A vízeséshez teljesen közel lehet menni, de fürdeni nem szabad benne, hogy ezzel is óvják a területet. Itt is különféle madarakat figyelhetünk meg, ha szerencsénk van. Mi alig láttunk egyet-kettőt, olyan volt, mintha aludna az állatvilág. Volt, hogy hallottuk a hangjukat, madarak, békák, de látni nem.

Ami a vízesést illeti, láttunk már ennél szebbet is, ilyenkor novembertben a növényvilág sem volt annyira látványos, de összességében nem volt rossz túra. Elindultunk visszafelé, most már kicsit gyorsabban haladtunk, mert odafelé lefotóztuk, amit akartunk, ám akadtak olyanok, amit akkor nem vettünk észre. Valamint visszafelé már inkább az állat- és növényvilágot próbáltuk lencsevégre kapni, több-kevesebb sikerrel.

Több rész is szebben fotózható volt visszafelé, mert a nap sugarai más szögben vetültek rá, mint mikor odafelé haladtunk. Nem épp a legjobb időpontot választottuk a túrára, a folyamatos félárnyék miatt a képek nem lettek túl jók.

Szitakötő

Megláttunk egy nagy pókot a gyalogút mellett egy növényen hálójába csimpaszkodva. Úgy tűnt valami prédát fogott, mert nagyon körbe font valamit.

A weboldalon azt tanácsolják, hogy a legjobb időpont a túrához reggel 8 és 10 óra között van, mert a természet ébredése a legszebb. Főleg nyáron tanácsos reggel menni, mert később nagyon meleg lehet és emiatt korai zárás is elképzelhető.

Óriáshangya

Kb. 4 óra alatt tettük meg az utat oda és vissza. Mikor visszaértünk, a cica még mindig ott feküdt vagy inkább aludt a lócán, semmitől nem zavartatva magát. Le is ültem kicsit mellé megsimogatni.

A túra után visszamentünk a szállásra, magukhoz vettük a törölközőt és a vizicipőt, felvettük a fürdőruhát és irány Las Americas.

Las Americas

Las Amerikas rendkívül felkapott üdülőhely Tenerifén. Az 1960-as években épült Los Cristianos mellett, Adeje felé nyúlóan. Reneteg bár, éjszakai szórakozóhely és étterem található itt, ez Tenerife éjszakai életének központja. Strandjait nagyrészt Afrikából importált homok borítja a fekete vulkanikus helyett.

A város szélén találtunk egy útszéli parkolót, rengeteg hely volt, gondoltuk jó lesz ott, parkolóautomatát nem láttunk, meg semmilyen táblát, úgyhogy fizetni sem kellett érte. Annyi hogy innét 10-15 perc volt a tengerpartig gyalog.

A parkoló környékén

Delfin szobor egy körforgalom közepén

Delfin szobor

A strand felé menet kerestünk egy helyet, ahol vehetünk jegyet a Loro Parkba, mert megbeszéltük, hogy másnap oda megyünk. Rengeteg helyen árulják a jegyeket, még transzportot is lehet kérni hozzá, de nekünk az nem kellett, hisz van autó. Kicsit problémás volt viszont, hogy kártyával nem lehetett fizetni, csak készpénzben, úgyhogy még el kellett mennünk pénzt is levenni.

Las Americas 5 tengerparttal rendelkezik, a Playa de El Bobo /ez a legészakabbi/, a Playa del Troya /hullámtörők védik, így nem zavarják a nagy hullámok a fürdőzőket, a Trojai szakadék közelében található/, a Playa de Las Amerikas /szörfözőhely/, a Playa Honda /a közelében nagy dinnyekaktuszok láthatók/ és a Playa del Camisón /ez a legrégebbi strand/.

Mi a Playa de Las Americast vettük célba, nem tudtuk, hogy az tipikus szörfözőhely. Természetesen hatalmas hullámok fogadtak minket, fürödni nem lehetett benne, bár térdig azért belementem, de csak az elejére. A vize a sekélyebb részeken elég meleg volt. A part itt elég köves, emiatt a napozásra sem túl kellemes.

Playa de Las Americas

Egy Thai masszázsszalon előtt

Playa de Las Americas

Hatalmas hullámok

Egy kis pancsolás után kerestünk egy McDonaldsot a közelben, mert nagyon éhesek voltunk, majd miután jóllaktunk, kerestünk egy olyan strandot, amin van normális homok és nem óriásiak a hullámok és elindultunk a Playa del Camisón felé. Út közben furcsa szobrokat láttunk a parton.

Az egyik furcsa szobor

Egy másik szobor

Sétálóutca a part mellett

Ifjabb Szent Jakab apostol szobra pálmafák és katuszok között látható egy szikladarab tetején.

Ifjabb Szent Jakab apostol szobra

A Playa del Camisón már sokkal jobb volt fürdés szempontjából, a hullámtörők miatt alig hullámzott a víz. Sajnos ekkorra már a hőmérséklet nem volt az igazi, kicsit lehűlt a levegő, bár a nap még sütött. Belementem egy kicsit a vízbe, de csak az elejére, elég hideg volt és hamar mélyült.

Playa del Camisón

Kezdett sötétedni, elkaptunk egy szép naplementét a parton, csak azt sajnáltam, hogy a nagy fényképezőgépemet a kocsiban hagytam...

Elindultunk visszafelé az autóhoz, út közben, nem messze a Playa del Camisóntól megláttuk a Parque Santiago-t, melyből mint utólag kiderítettem, kettő is van a városban, ez volt a 3-as számú, a másik a 2-es, érdekes módon 1-est nem találtam. Ez tulajdonképpen egy szálloda, hatalmas kinti medencével, de az alsó szinten egy bevásárlóközpont van, tehát bárki bemehet. Benéztünk mi is. Volt egy jakuzzi, aminek meleg volt a vize. A medencék hidegek voltak, de napközben biztos az is melegebb. Nagyon megtetszett ez a hely, nem tudtuk, hogy bárki fürödhet-e benne vagy csak azok, akik a szállodában szállnak meg, semmilyen táblát nem láttunk kirakva ezzel kapcsolatban, csak egy nyitvatartási időt. Meg is beszéltük, hogy másnap a Loro park után eljövünk ide egy kicsit pancsizni. A bevásárlóközpontban is szétnéztünk, volt ott minden, főleg ajándékboltok, de nem vettünk semmit. Éttermek is voltak az alsó szinten.