2019/10/15 - 2019/10/21.
6. nap
Róma
Érdekes helyek nyomában
Elérkezett az utolsó napunk. Érdekes, mert eddig végig azt gondoltam, hogy de jó, hogy csak 1 hétre jöttünk. Nem arról van szó, hogy vágytam "haza", csak a tömeget nem bírtam megszokni. Utolsó napra viszont találtam olyan érdekes helyeket, amik nem annyira vonzzák a turistákat. Ekkor már maradtam volna még több időt is, mert ebbe az 1 napba mindent már nem lehetett belezsúfolni és jócskán kimaradtak helyek, amiket még szívesen megnéztem volna. Először arra gondoltam, milyen kár, hogy ezekre a helyekre csak most bukkantam rá az interneten, de aztán átgondolva arra jutottam, hogy ebbe a Rómában töltött 5 napba úgysem lehetett volna többmindent belezsúfolni. De ha egyszer visszatérünk, még lesz mit megnézni, az biztos.
A mai útvonalat úgy állítottam össze, hogy egyik látnivalóhoz se kelljen nagyokat kerülni, így egy kört tettünk meg és elmentünk egészen a Trastevere barrio-ig. Reggel fél 9 körül elindultunk a szállásról, a reggeleket szerettem, mert ekkor még nem volt olyan sok ember az utcákon. A napot egy kripta megtekintésével kezdtük, de előtte megszemléltük a Piazza Barberinit, mely valamelyik este már utunkba került.
A Piazza Barberini tere mozgalmas forgalmi csomópont. Szépségét a tér közepén elhelyezett kút adja. A Fontana del Tritone hatalmas medencében áll a tér közepén, mely Bernini csodás alkotása. A Barberini címerrel ékesített kút fő alakja egy triton, a medence vizéből kiemelkedő delfinek tartotta kagylóba helyezve. A tengeri istenség két karjával magasba emelt nagy tengeri csigából vízsugarat lövell a magasba.
A Piazza Barberini tere mozgalmas forgalmi csomópont. Szépségét a tér közepén elhelyezett kút adja. A Fontana del Tritone hatalmas medencében áll a tér közepén, mely Bernini csodás alkotása. A Barberini címerrel ékesített kút fő alakja egy triton, a medence vizéből kiemelkedő delfinek tartotta kagylóba helyezve. A tengeri istenség két karjával magasba emelt nagy tengeri csigából vízsugarat lövell a magasba.
 |
| Fontana del Tritone |
A Fontana delle Api /Méhek szökőkútja/ a Piazza Barberini sarkában található, kissé eldugott helyen. A kút márványból készült kagylóján három méhecske látható. 1644-ben készült, eredetileg a lovak itatására szolgált.
 |
| Fontana delle Api |
Megérkeztünk mai első célpontunkhoz, a Santa Maria della Concezione dei Cappuccini templomhoz, ami nem csak egy egyszerű templom. A templomot Antonio Casoni tervezte és 1626-1631 között épült. Érdekessége azonban a szokatlan kriptájában rejlik, mely belépődíj ellenében látogatható. Ha jól emlékszem 8 euró volt egy jegy.
 |
| Santa Maria della Concezione dei Cappuccini |
A kripta közvetlenül a templom alatt található. Antonio Barberini bíboros, aki a kapucinus rend tagja volt, 1631-ben elrendelte, hogy több ezer kapucinus szerzetes maradványait hantolják ki és hozzák a kriptába. A csontokat speciális módon helyezték a falakra és a szerzetesek ide kezdték eltemetni saját halottaikat, valamint a szegény rómaiak testét, akiknek sírja a jelenlegi Mise-kápolna padlója alatt volt. A kapucinusok ide jöttek imádkozni minden este mielőtt aludni tértek volna.
A kripta ma kb. 4000 püspök maradványát tartalmazza, akiket 1500 és 1870 között temettek el. A föld alatti kripta 6 kápolnára van felosztva, amelyeket csak a repedéseken áthatoló homályos természetes fény és a fénycsövek világítanak meg. A csontokat általában díszítő minták készítésére használták, de ezek mellett hűtött, teljes csontvázakat is tartalmaznak, a kapucinusok barna ruhájába öltöztetve. A kripta rendkívül látványos, de gyenge idegzetűek számára sokkoló lehet. Nagyon sajnáltam, hogy egyáltalán nem lehetett bent fotózni, viszont a legelső kriptáról csináltam egy gyors telefonos fotót, így egy képet meg tudok mutatni:
Ezután reggeliztünk egy közeli McDonaldsban, kár hogy az utolsó nap kellett megtudnunk, hogy itt burgert is lehet kérni reggelire. Tiramisut is ettünk és egy másik sütit is megkóstoltunk. Minden finom volt.
Elindultunk az Elefánt Obeliszk felé, de út közben is bukkantunk látnivalóra, először a Piazza di Pietra került az utunkba. Ezt a kedves kis teret egy régi templom, Hadrianus temploma uralja. A tér nevének jelentése kő tér, mely abból adódik, hogy építéséhez a templom köveit használták fel.
 |
| Piazza di Pietra |
Hadrianusz templomát /Il Tempio di Adriano/ Hadrianusz császárnak szentelték. Antoninus Pius építtette i.sz. 145-ben. Az egyik cellafal és a 11 külső oszlop maradványait beépítették egy későbbi épületbe a téren.
 |
| Hadrianusz temploma |
 |
| Dombormű az egyik épület falán |
 |
| A Pantheon közelében |
A Pantheon mellett található a Piazza della Minerva, melyen több érdekes dolog is látható. A S. Maria sopra Minerva templomról már a neve is elárulja, hogy egy ókori Minerva szentélyre építették. A 8. században épített elődjét lebontották, hogy a 13. század vége felé gótikus stílusban Szűz Mária tiszteletére nagy templomot építsenek.
 |
| Piazza della Minerva |
 |
| A S. Maria sopra Minerva és az Elefánt obeliszk |
A kis templom mellett a téren áll a domonkos rendiek anyaháza. Ebben az épületben több tragikus per is lezajlott: az inkvizíciós bíróság itt tárgyalta Giordano Bruno, majd Galilei perét is. A téren a templom előtt egy kecses kis obeliszk áll, melyet Bernini rajza után 1667-ben Ercole Ferrata faragta ki márványból, egy elefánt hátán apró egyiptomi obeliszket hord. Az elefánt félrecsapja ormányát és mintha az obeliszkre kacsintana: nem baj, hogy az oszlop nem áll egészen merőlegesen? Az Elefánt obeliszk alapzatára vésett négysoros latin verset VIII. Orbán pápa írta: "Quisquis hic vides / Documentum intellige / Robustae mentis esse / Solidam sapientiam sustinere." /Te, aki ezt látod, értsd meg a példát. Erős lelke legyen annak, aki a tudomány súlyát hordozza./
 |
| Elefánt obeliszk |
 |
| Via dei Cestari |
 |
| Santissime Stimmate di San Francesco templom |
 |
| Santissime Stimmate di San Francesco bejárata |
A Largo di Torre Argentina, a Corso Vittorio Emanuele elején lévő nagy tér különös neve semmilyen összefüggésben nem áll a dél-amerikai köztársasággal, hanem egészen más, furcsább eredetű. A 15. század végén Róma városába érkezett a strassburgi püspök kíséretében egy fiatal, szerény papocska, Johannes Burkhard, aki nem csekély ügyességgel és ravaszsággal addig mesterkedett, amíg elnyerte a pápai szertartásmester hivatalát. Gondosan ügyelt arra, hogy a szenteltvíztartót és a füstölőt a megfelelő helyen mikor és hogyan lendítsék meg. Számos egyházi javadalmat szerzett, ezek révén nagy vagyonhoz jutott és mivel jobbnak látta, ha végül Rómában telepedik meg, olyan otthont akart magának építtetni, amely egykori hazájára emlékezteti. /Strassburg latin neve Argentoratum./
 |
| Largo di Torre Argentina |
A Teatro Argentina, a téren álló színházépület is Burkhard mester szülővárosának nevét őrzi. A 18. században építették. 1816-ban egy balszerencsés bemutató előadáson itt bukott meg Rossini "Sevillai borbélya", hogy azután diadalútjára induljon.
 |
| Háttérben a Teatro Argentina épülete |
 |
| A Taetro Argentina homlokzata |
Az Area Sacra del Argentina, az ún. megszentelt terület ennek a térnek a legfőbb nevezetessége. Mintegy ötven éve ásták itt ki a római köztársaság korában épített szentélyek együttesét. Ebből a korból kevés épület maradt ránk, éppen ezért ezek különösen becsesek, egyben azonban rejtélyesek is. Semmilyen feljegyzés, írásos emlék nem beszél róluk, nem tudjuk mely istenség tiszteletére szentelték az egyes templomokat. Csak a szentélyek jól konzervált falmaradványaiból, alapzataiból, oszlopcsonkjaiból varázsolhatjuk magunk elé némi képzelőerő segítségével eme épületeket. A régészek ezeknek a templomoknak nevet sem adtak, csak betűjelekkel jelzik őket. A B templom apszisa tőszomszédságában állott Pompeiusz színháza ama nagy oszlopcsarnokával, amelyben azt a végzetes szenátusi ülést tartották i.e. 44-ben, amikor is Julius Caesar, ellenségei tőrdöféseinek áldozataként, Pompeius szobra előtt holtan roggyott össze.
Rómában a romok között /különösen itt/ rengeteg macskát láthatunk. Nem zavarja őket a nagy forgalom, sem a sok látogató, nyugodtan sütkéreznek a napon. Csaknem tisztelet övezi a sok gazdátlan jószágot, ennek eredete minden bizonnyal a római időkre nyúlik vissza. Tudjuk, hogy Rómában felettébb elterjedt az Isis istennő kultusza. Isist ebben a korban már azonosnak tartották az Óegyiptomi Bubastis istennővel, akinek a macska szent állata volt és ezért ezeket az állatokat bántani, megölni tilos volt. A mai rómaiak is óvakodnak attól, hogy egy macskát elpusztítsanak, mert a babona szerint ez valamilyen közeli hozzátartozójuk halálát okozná. Azonban törvény is tiltja, hogy kóbor macskákat, kutyákat öljenek a városban.
A romok közt valóban megfigyelhettük a macskákat. Simogatni is lehet őket, de nem mindegyik hagyja magát. Ezeket az állatokat egy önkéntesekből álló nemzetközi csoport látja el élelemmel, gyógyszerekkel és ivartalanításukról is gondoskodnak. Van egy épület a romok oldalsó részében, ahol az önkéntesek adományokat gyűjtenek a macskák számára és néhányukat ott tartják bent, ahonnét el is vihetünk 1-1 példányt, ha szeretnénk gondoskodni róluk, mint újdonsült gazdijuk.
A Tevere irányába haladtunk tovább a Via di Torre Argentinán, majd a Largo Arenula-n.
A Piazza Benedetto Cairoli 19. században átalakított terét számos csodálatos épület határolja. A kert közepén található emlékmű Federico Seismit szobrát ábrázolja, aki az olasz Risorgimento kiemelkedő személyisége vol. Ennek a politikai és társadalmi mozgalomnak köszönhették, hogy az olasz félsziget egyetlen államba agglomerálódott a 19. században.
 |
| Federico Seismit emlékműve |
A pálmafákkal beültetett park másik végében egy szökőkút található.
 |
| A Piazza Benedetto Cairoli szökőkútja |
A Piazza delle Cinque Scole /Öt Iskola tere/ arról az öt régi zsidó iskoláról kapta a nevét, melyet itt létesítettek. A tér leglátványosabb része a Fontana del Pianto szökőkút, mely nevét a Santa María del Pianto templomról kapta. A kút 1930-ban lett áthelyezve ide XI. Pius pápa irányításával. Korábbi helye a régi római gettóban volt. Építése a 16. század végére tehető.
 |
| Piazza delle Cinque Scole |
 |
| Fontana del Pianto |
 |
| Lungotevere dei Vallati |
A San Gregorio della Divina Pietà római katolikus temploma Róma volt zsidónegyedében áll. Valószínűleg nagyon ősi, bár az ilyen nevű templom első dokumentációja csak a 12. századból származik. Később Nagy Gergely pápának szentelték, mert a hagyomány szerint a szent itt született. Az északi külső falon található egy 18. századi alamizsnanyílás, amelyen olasz felirat olvasható: Alamizsnák a szegény, tiszteletreméltó és megszégyenített családoknak.
 |
| San Gregorio della Divina Pietà |
A Ponte Fabricio Róma legrégebbi hídja, mely még ma is fennáll eredeti állapotában. I.e 62-ben épült, a Tiberis folyón ível át és a Tiberisz sziget egyik oldalát köti össze a szárazfölddel. A híd teljesen sértetlen és azóta is használatban van.
A hídon annak idején két Ianus-hermát, vagyis a Kezdet és a Vég istenének kétarcú szobrát helyezték el. A Rómaiak azonban később már csak egyszerűen négy fejet láttak, a mitológiára már rég nem emlékezett senki, ezért a Ponte Quattro Capi-nak, vagyis a Négy fej hídjának nevezték el és nem hivatalosan még ma is ez az egyik neve.
 |
| Ponte Fabricio |
 |
| Ponte Fabricio |
 |
| Tiberisz sziget |
A Ponte Palatino, vagy másnéven Ponte Inglese /Angol híd/ köti össze a Lungotevere Aventino-t a Lungotevere Ripa-val. Angelo Vescovali építész tervezte a 19. század végén, a részben elpusztult 2200 éves Pons Aemilius vagy másnéven Ponte Rotto /Törött Híd/ helyett. Az ősi híd egyik ívét árvíz pusztította el, míg egyet Vescovali rombolt le, hogy helyet biztosítson az új hídhoz. Így a régiből már csak egyetlen ív maradt a folyó közepén. Az angol elnevezés a hídon érvényben lévő bal oldali közlekedésre utal.
 |
| Ponte Palatino |
 |
| Ponte Palatino |
 |
| A Tiberisz-sziget |
Még nem mentünk át a folyón, előbb elmentünk megnézni az Igazság száját.
Portunus temploma /Tempiodi Portuno/ az egykori Forum Boariumon /Húspiac/, a mai Piazza della Bocca della Verità-n található. A görög-római pódiumtemplom-építészet szép példája, a négyszögletű alaprajzú épület pronaoszát ión oszlopcsarnok vezeti be, s az épület falait tizenkét ión oszlopból álló oszlopsor veszi körbe. A folyó- és kikötőisten Portunus tiszteletére emelték az i.e. 6. században, de mai formáját az i.e. 2. században nyerte el. 872-től 1916-ig keresztény templomként működött, előbb Santa Maria del Secundicerio, majd a prostituáltak védőszentje után Santa Maria Egiziaca néven. A századok során az épület külseje az eredeti formájában fennmaradt.
 |
| Portunus temploma |
 |
| Piazza della Bocca della Verità |
Szintén ezen a téren áll a Győzedelmes Hercules temploma /Tempio di Ercole Vincitore/. Kör alaprajzú, a görög peripterosz elrendezést követve oszlopsorral koszorúzott épület. Ez az alaprajzi rendszer a Vesta-templomokéval rokonítható, ezért sokáig a Vesta-szüzek templomának vélték, de mára bizonyosságot nyert, hogy valójában Hercules tiszteletére emelték, a Palatinuson lakozó Cacus megölésének emlékére. A templomot i. e. 120 körül egy gazdag római kereskedő, Marcus Octavius Herrenus építtette Hercules, az olajbogyókereskedők oltalmazója tiszteletére. A ma látható fedélszerkezet középkori felújítás eredménye.
 |
| Győzedelmes Hercules temploma |
A teret a Fontana dei Tritoni díszíti. Építését XI. Kelemen pápa rendelte el, hogy miért pont egy alig lakott helyen, ráadásul a Tevere folyó áradásainak kitéve, ezt senki sem tudja. A szökőkút két tritont /félig ember, félig hal tengeri istenség/ ábrázol, akik egy nagy kagylóhéjat tartanak vállukon. A két triton között a pápa címere látható.
 |
| Fontana dei Tritoni |
A téren lévő Santa Maria in Cosmedin templomot a VI. században építették egyhajós épületté. Előcsarnoka és harangtornya a 12. századból származik, ezt tartják Róma egyik legszebb harangtornyának. A templom előcsarnokában található a híres Bocca della Verità, vagyis az Igazság szája, mely egy kerek, az antik korból fennmaradt faragott kőkorong. A maszk egy folyóisten arca. Szája helyén egy lyuk tátong, amely a legenda szerint, ha egy hazudós ember beledugja a kezét, leharapja azt.
 |
| Santa Maria in Cosmedin templom |
A templom előtt hosszú sor állt, mindenki az Igazság száját akarta látni és lefotózkodni, amint bedugja a szájába a kezét. Utálunk sorba állni, de ha ma nem nézzük meg, akkor lehet, hogy már soha, ezért inkább beálltunk a sorba. Nagyon lassan haladt, legalább 1 órát várakoztunk. Mikor sorra kerültünk, nem akartuk húzni az időt, csináltunk pár képet és átadtuk a helyet az utánunk következőknek. Persze mások nem voltak ennyire figyelmesek, volt aki hosszú percekig fotózkodott előtte.
 |
| Írás a templom előcsarnokának falán |
A legenda valószínűleg a római időkből származik, a kőkorong feltételezhetően kút vagy valamilyen lefolyó volt. Története a következő: egy gazdag férfi arra gyanakodott, hogy felesége megcsalja, ezért elhatározta, elviszi az Igazság szájához. A nő megkérte szeretőjét, hogy férje előtt váratlanul, bolondot színlelve ölelje át és csókolja meg. Amikor ez megtörtént, a feleség úgy tett, mintha nem ismerné a férfit. Amikor a nő bedugta kezét a kőmaszk szájába, nyugodtan mondhatta, hogy férjén és az előbbi bolondon kívül senki nem ölelte még őt. A maszk nem harapta le a kezét, de megharagudott, és azóta nem hajlandó megcsonkítani a hazudósokat.
 |
| Az Igazság szája |
Megnéztük belülről is a templomot. Nem tudtuk, hogy lehet-e fotózni, ezért nem sok képet csináltunk bent. Azért ami még lényeges, az Igazság szájával csak nyitvatartási időben lehet fotózkodni, mert az előcsarnok ráccsal el van kerítve. Azonban a rácson át bármikor látható, viszont ha valaki fotót is szeretne a fejjel, az mindenképp nyitvatartási időben menjen oda.
 |
| A templom belülről |
A tér mellett a négynyílású diadalív, a Ianus íve /Arco di Giano/ látható. A márványépületet négy masszív pillér alkotja, amelyekben összesen negyvennyolc kis kőfülkét alakítottak ki, ezekben eredetileg szobrok lehettek. Építésének idejét vitatják, egyesek szerint 312-ben épült I. (Nagy) Constantinus, mások szerint 356-ban II. Constantinus tiszteletére. Ianus kétarcúságára célozva „négyarcú” Ianusnak is nevezik, mert négy homlokzata van.
 |
| Ianus íve |
 |
| Bal szélen a Casa dei Crescenzi |
Visszamentünk a folyó felé és átmentünk a Tiberisz szigetre /Isola Tiberina/, mely az egykori Tiberisz folyó, a mai Tevere szigete. Az ősrómai monda szerint a Tarquiniusok gabonájából támadt, melyet a nép sem visszaadni, sem megtartani nem akart, s azért a folyóba szórt.
A Tiberisz sziget gyógyító jellege ősrégi. I.e. 263-ban járvány pusztította a város lakosságát. A jóslatok értelmében a szenátus küldöttséget menesztett a görög Epidaurosba, ahol a gyógyulás istenének, Asklepiosnak hírneves szentélye állott. A küldöttség innen az isten szent állatának egyikét, egy kígyót hozott magával, mely a Tiberiszen felfelé vontatott hajóból váratlanul a folyóba ugrott és a lakatlan szigetre úszott. E jel hatására a rómaiak a szigeten szentélyt építettek és a szigetet magát is Asklepiosnak szentelték. Ettől kezdve a rómaiak itt kerestek és állítólag találtak is gyógyulást. A sziget gyógyító jellege a mai napig tovább él. A szigetet már az ókori időkben - a szenátus ama bizonyos hajójára emlékezve - hajó alakúra építették át.
A Tiberis-sziget déli részén, az 1000-ben épült Szent Bertalan-bazilikában őrzik Szent Bertalan apostol és a 997-ben meggyilkolt Adalbert püspök földi maradványait. A bazilika előtt felállították a Colonna Infame nevű szégyenoszlopot.
 |
| Szent Bertalan Bazilika |
 |
| Ponte Garibaldi |
A Tiberisz sziget két oldaláról 1-1 híd vezet a szárazföldre, az egyik a Ponte Fabricio, melyről már írtam, a másik pedig, mely a folyó túlvégére vezet, a Ponte Cestio. Az eredeti hidat a 19. század végén lerombolták és újjáépítették, ugyanis a régi híd már nem volt elég hosszú a megnövekedett távolság áthidalásához. Az új híd egyharmada megőrizte az ókori szerkezetet.
 |
| Ponte Cestio |
A Tevere partjáról jól látható a már föntebb említett régi Ponte Rotto híd. Ennek a helyére épült a mai Ponte Palatino.
 |
| Ponte Rotto |
A Ponte Cestion át a Trastevere Barriora jutottunk, mely Róma 13. kerülete. Nevének szó szerinti jelentése, a Teverén túl. A Római Királyság idején a Tiberiszen túl az ellenséges etruszkok éltek. Róma meghódította, hogy megszerezze a hozzáférést a folyó mindkét partjához, de nem szándékoztak itt építkezni. Később azonban egyre inkább betelepült és a későbbi római császárok már ide is elkezdtek építkezni.
Manapság a Trastevere még mindig őrzi ősi karakterét, keskeny, macskaköves utcák mélyén megbúvó ősi házaival. Az utcákon borostyánnal borított kávéházak és kisvendéglők váltják egymást. Az éjszaka közeledtével megtelik utcai előadóművészekkel, költőkkel és jókedvű bulizókkal, akik megtöltik a helyi bárokat, klubokat, tereket.
A Basilica di Santa Maria in Trastevere Róma egyik legrégebbi székesegyháza. A templom alaprajza és falszerkezete a 340-as évekre nyúlik vissza, a többi része pedig az 1140-es évekre.
 |
| Basilica di Santa Maria in Trastevere |
A bazilika előtt áll a Fontana in Piazza Santa Maria in Trastevere, mely állítólag a legrégebbi szökőkút Rómában. Néhány forrás szerint egészen a 8. századra nyúlik vissza, azonban először a 15. század második felének dokumentumaiban említik. A legenda szerint Jézus születésének estéjén csodával határos módon megjelent egy olajkút a templom előtt. Innen ered a neve is. Az eredeti kutat egy római vízvezeték látta el vízzel. A 19. század végén Bernini vezetésével teljes felújításra került.
 |
| Fontana in Piazza Santa Maria in Trastevere |
Az egyik kávézóban ittunk egy kávét, meglepően olcsó volt és ráadásul nagyon finom. Ezután elindultunk a Fontana dell'Acqua Paola felé.
A Janiculum-hegy tetején áll a Fontana dell'Acqua Paola márványszökőkút. Nem véletlenül hasonlít a Trevi-kúthoz, amit később ez inspirált. Építését 1612-ben fejezte be Paul Borghese pápa, nevét is róla kapta, mely magyarul annyit tesz: Pál vize. Ezért van egy sas és egy sárkány a szökőkút tetején, az állatok a Borghese család címeréből.
Nem tudjuk mi okból, de a szökőkút el volt kerítve, így nem láthattuk teljes pompájában, amit nagyon sajnáltunk.
 |
| Fontana dell'Acqua Paola |
A szökőkúttal szembeni kilátóból letekinthetünk Rómára:
Egy kis kerülővel elindultunk vissza a szállásra, de még hosszú út állt előttünk és természetesen út közben ismét ráakadtunk olyan helyekre, amiket még nem láttunk.
Szintén a Janiculum-hegyen található a Mausoleo Ossario Garibaldino, melyet Giuseppe Garibaldi emlékére állítottak. Ő állt az élén az 1849-es Róma felszabadítására irányuló felkelésnek. Talapzatán a fontosabb dátumokra emlékeznek.
 |
| Mausoleo Ossario Garibaldino |
Tovább indultunk a Porta Portese felé.
 |
| A Chiesa San Pietro in Montorio oldala |
A Porta Portese-nél végződik déli irányban a Trastevere. A városkaput az aurelianusi falba VIII. Orbán pápa építtette. Hétköznap csendes, kevésbé forgalmas ez a vidék, ám vasárnaponként már a kora reggeli órákban alkalmi és hivatásos árusok kirakják ócskaságaikat, használt holmijaikat, hamis és valódi régiségeket.
 |
| Porta Portese |
Átmentünt a folyó felett és újra a Tevere túloldalán találtuk magunkat. Innét még egy jó 40 perc volt a szállásig.
 |
| Tevere |
A kilátó mellett haladtunk el, ha lett volna még energiánk hozzá, felmehettünk volna, de nem volt kedvünk lépcsőket mászni, ma már amúgyis annyit sétáltunk, hogy bőven elég volt.
A Fórum Romanum romjai is előtűntek, ahogy haladtunk előre.
 |
| San Nicola in Carcere templom |
A Marcellus színház /Teatro di Marcello/ alapjait még Julius Caesar rakatta le, de ő már nem érhette meg, hogy befejezve lássa. Fogadott fia, Augustus az eredeti terveket átdolgoztatta. Építését i.e. 13-ban fejezték be és Augustus unokaöccsének, a fiatalon elhunyt Claudius Marcellus emlékének szentelték. A színházat travertin kőből építették, a három klasszikus oszloprend, dór, jón, korinthosi, szerint tagolt árládok képezték a homlokzatot. Valószínűleg ez az épület ihlette a Colosseumot is. Hasonlósága rögtön szembetűnik.
 |
| Marcellus színház |
A Via del Teatro di Marcello-n továbbhaladva hamarosan a Capitoliumhoz és a II. Viktor Emánuel emlékműhöz érkeztünk.
Jó lett volna még megnézni a Capitoliumot, de már nem igazán volt kedvünk hozzá, így csak lentről szemléltük meg.
 |
| Lépcső a Capitolium felé |
 |
| Háttérben a Capitolium |
 |
| A II. Viktor Emánuel emlékmű oldalnézetből |
 |
| A II. Viktor Emánuel emlékmű látványos szökőkútja |
A szállásunk közelében beültünk egy étterembe és tésztát ettünk. Nem volt rossz. Én még kértem palacsintát is mellé, ami viszont hiba volt. A fickó mondta ugyan, hogy nem olyan tésztából van, mint a megszokott palacsinta, de nagyon hasonló. Hát nekem abszolút csalódás volt. Egyáltalán nem volt palacsinta íze és a gyümölcsösök sem voltak benne finomak. Ha már kikértem, nagy nehezen begyűrtem, de ha tudom hogy ilyen, akkor biztos nem vállalom be.
Kora délután volt még, de muszáj volt pihennünk kicsit és amúgyis ez volt az utolsó napunk, be is kellett még pakolni, úgyhogy miután jóllaktunk egyenesen a szállásunkra mentünk. Elkezdtünk pakolászni, majd sötétedés után még utoljára lementünk a Colosseumhoz, hogy lássuk kivilágítva is. Minden nap terveztük ezt, de este már sosem volt kedvünk hozzá, ma emiatt is mentünk vissza hamarább a szállásra. A Colosseumban most sem csalódtunk, kivilágítva is nagyon szép volt. Érdemes körbejárni, mert egyes oldalai más-más színekben pompázik.
 |
| Arco di Constantino |
Nem mondom, hogy megszerettem ezt a várost, de kicsit rossz volt, hogy haza kell mennünk. Igyekeztünk korán lefeküdni, mert másnap reggel 7 órakor indult a gépünk. Előtte még vettem jegyet online a reptéri buszra, mert úgy voltunk vele, hogy egyszerűbb lesz így, főleg hogy ki sem kellett nyomtatni.
7. nap
Hazautazás
Reggel 4 óra előtt keltünk, fél 5-kor indult az első busz a reptér felé. Iszonyatosan rosszul aludtam, az egyik idióta szomszédunk az éjszaka kellős közepén beszélt valakivel telefonon, de szinte ordított. Már azon voltam, hogy kimegyek és szólok neki, hogy valaki aludni szeretne. Aztán végül nem mentem, de legalább fél órán keresztül ez ment.
Még korábban is érkeztünk a Termini-re, mert nem tudtuk mennyire lesz nehéz megtalálni a buszmegállót, ahonnét indul, de nagyon könnyen odataláltunk. Ott kellett felszállni is, ahol leszálltunk. Azt hittük, hogy ilyen korán reggel csak mi fogunk utazni, de mikor mi odaértünk, már voltak ott emberek. Fél 5-re egész szép kis csapat gyűlt össze, szerencsére nem mindenki a Ciampino reptérre akart menni, volt aki Róma másik repterére, de a mi buszunk jött hamarább. Megmutattuk a jegyeket a telefonon, leellenőrizték és már szállhattunk is fel. Aki a helyszínen vette a jegyet az rosszabbul járt, mert nem nagyon tudtak visszaadni, mindenkitől a pontos összeget kérték. Pont ettől féltünk mi is, ezért is vettük meg előre.
Még korábban is érkeztünk a Termini-re, mert nem tudtuk mennyire lesz nehéz megtalálni a buszmegállót, ahonnét indul, de nagyon könnyen odataláltunk. Ott kellett felszállni is, ahol leszálltunk. Azt hittük, hogy ilyen korán reggel csak mi fogunk utazni, de mikor mi odaértünk, már voltak ott emberek. Fél 5-re egész szép kis csapat gyűlt össze, szerencsére nem mindenki a Ciampino reptérre akart menni, volt aki Róma másik repterére, de a mi buszunk jött hamarább. Megmutattuk a jegyeket a telefonon, leellenőrizték és már szállhattunk is fel. Aki a helyszínen vette a jegyet az rosszabbul járt, mert nem nagyon tudtak visszaadni, mindenkitől a pontos összeget kérték. Pont ettől féltünk mi is, ezért is vettük meg előre.
Kb. 40 perc alatt kiértünk a reptérre. Nem gondoltuk, hogy a Ciampino reptér ennyire pici, érkezéskor nem is tűnt fel. Egyetlen bolt volt benne, ahol üdítőt tudtunk venni, amit már a gépre is felvihettünk. Persze sorba kellett állni, legalább 20 percet. De ezen már nem is csodálkoztunk, Rómában mindenhol sorba kell állni. A gépünk legalább időben indult és visszafelé már sokkal jobb utunk volt, mint odafelé.
Kapcsolódó bejegyzések:
Olaszország - Róma - 5. rész
Olaszország - Róma - 6. rész
Olaszország - Róma - 7. rész
Olaszország - Róma - 8. rész
