Földünk szépségei: Olaszország - Róma

2019/10/15 - 2019/10/21.

5. nap

Róma

A Pantheontól a Vatikánvárosig

Mai napra szólt a jegyünk a Vatikán Múzeumba, délelőtt 11 órára kellett ott lennünk és a Vatikán kertjének a túrájával kezdtünk, ahol egy fedetlen busz vitt végig. Mivel 11 óráig volt időnk bőven, annak ellenére, hogy a szállásunktól jó 50 percnyire található gyalog a Vatikán, mégis gyalog indultunk el, útba ejtve néhány látványosságot, ami eddig még kimaradt.

Már jól ismert utakon haladtunk a Római Pantheon felé.

Piazza della Rotonda

A Pantheont i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá 126 körül. Építésze valószínűleg a damaszkuszi Apollodórosz volt. A pantheon ógörög szó, jelentése "minden isten". Mai olasz hétköznapi neve egyszerűen csak Rotonda /körtemplom/.

Pantheon

A Piazza della Rotonda, a Pantheon előtt elterülő tér még nevében sem utal a Pantheonra. A forgalmas téren lévő szép szökőkutat 1711-ben építették, amikor egy akkor nemrég talált obeliszket helyeztek el a közepére.

A Pantheon obeliszkje

A Piazza Navona Róma egyik legszebb köztere, mely mind a mai napig megtartotta a Domitianus császár létesítette ókori stadium vonalvezetését, melyet i.sz. 86-ban nagy vizi ütközettel avattak fel, azzal a kegyetlen kikötéssel, hogy a küzdelemben részt vevő gladiátorok egyike sem hagyhatja el a küzdőteret élve. A régi római küzdőtér lelátóinak alapfalai a teret környező házak egyikében-másikában jól láthatók.

Ezzel a véres színjátékkal kezdődött a Piazza Navona mozgalmas története. A középkorban lovagi tornákat vívtak a téren, a reneszánszban békés piaccá alakították át. 1520-ban itt hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet és könyveit is itt égették meg máglyán. A közerkölcsöket szabályozó rendelkezések ellen vétkezőket is ezen a téren, az összegyűlt tömeg szeme láttára korbácsolták meg, ami abban az időben a nézőközönséget nagyban szórakoztatta.

Mai külsejét a 17. században nyerte el, amit nagy mértékben (Pamphilj) X. Ince pápának köszönhetett. Itt építette fel magának családi palotáját és egy nagy templomot is építtetett, valamint a szökőkutak is ekkor kerültek a térre díszítésképp.

Piazza Navona

S. Agnese in Agone templomát Szent Ágnesnek szentelték, akihez érdekes legenda fűződik. Szt. Ágnest a Domitianus küzdőtéren meztelenül akarták a nyilvánosság előtt halálra kínozni, de a szűz szemérmességét csoda óvta meg: haja elborította egész testét. Ekkor a téren lefejezték.

S. Agnese in Agone templom

A téren 3 szökőkút található, melyek egységet képeznek. A Fontana dei Fiumi /A folyamok kútja/ Bernini remekműve. Középpontja travertinkövekből alkotott sziklatömb, melyből egy Domitianus-korabeli obeliszk mered az égbe, csúcsán a Pamphilj család címerállata, az olajágat csőrében tartó galamb ül. A szoborkompozíció hatalmas medencében helyezkedik el, melybe 8 sugárban ömlik a víz. A sziklákon a világ 4 nagy folyamát, a Dunát, a Nílust, a Gangeszt és a Rio de la Platát megszemélyesítő négy óriási alak, a világrészeket jellemző néhány növény és állat között foglal helyet. Minden mozgásban van, minden emberi és állati alak szinte él.

Fontana dei Fiumi

A Fontana del Moro a tér másik szökőkútja szintén Bernini terve alapján készült. A játékosan díszített medencéből és a vizet köpő tritonok közül egy delfinnel küzdő hatalmas termetű mór alakja emelkedik ki.

Fontana del Moro

A harmadik kút, a Fontana del Nettuno egy elpusztult barokk kút helyén épült, de sokáig félkészen állt, csak 1878-ban fejezték be teljesen, ekkor került Neptun alakja a kút közepére.

Fontana del Nettuno

Egy kisebb tér mellett haladtunk el, ez a Piazza Lancelotti. Nem volt különösebben szép vagy látványos, mégis igazi római hangulatot árasztott. Közepén egy egyszerű szökőkút áll.

Piazza Lancelotti

San Salvatore in Lauro templom

Az Angyalvár /Castel Sant’Angelo/ valóságos jelképe a városnak, hiszen majdnem kétezer év történetét rejti magában. Eredetileg Hadrianus császár mauzóleumának készült, hatalmas alapzaton álló, henger alakú kúpban végződő építmény volt. A mauzóleumot Aurelianus császár bevonta az általa épített városfal védelmi rendszerébe és Roma egyik legfőbb erődítményévé alakították át.

Amikor 590-ben Róma lakosságát pestisjárvány tizedelte meg, a nép Nagy Szent Gergely pápa vezetésével körmenetben vonult a Szent Péter sírja fölé épült székesegyházhoz. Itt a legenda szerint amikor a pápa a mauzóleum felett megpillantotta Szent Mihály arkangyalt, amint hüvelyébe dugta kardját, arra következtetett, hogy a járvány megszűnik és ez be is következett. A látomás emlékére I. Bonifác pápa az arkangyal tiszteletére a mauzóleum tetejére kápolnát építtetett, amit később lebontottak és helyére a szobra került. Később a Vatikáni-palota megéspítése után az Angyalvárat biztonságosabbá tették, ezáltal több átépítésen ment keresztül. Ezután az épület a pápák védelméül szolgált és több pápa is annak köszöhette az életét, hogy idejében a várba menekült.

Az Angyalvár

Az Angyalvárhoz a Ponte Sant'Angelo-n át jutunk, mely Roma egyik legszebb hídja. Még Hadrianus építtett ide egy hidat, ennek helyén áll. A híd középső három íve azonban még az ókorból származik. A hídra VII. Kelemen pápa Szt. Péter és Pál apostol szobrát helyeztette, később Bernini és tanítványai tíz angyalszobrot készítettek, az angyalok Jézus szenvedésének, kínzásának eszközeit tartják kezükben.

Ponte Sant'Angelo

A Ponte Sant'Angelo

Angyalvár

A hídról szép kilátás nyílt a Tevere folyón átívelő másik, a II. Viktor Emánuel hídra. Erről részletesebben lejjebb írok majd, mert visszafelé azon jöttünk át.

II. Viktor Emánuel híd

Nem messze az Angyalvártól, a Szent Péter tér irányában található Szent Katalin emlékműve /Monumento di Santa Caterina/. A fehér márványból készült szobor a modern idők művészetét gazdagítja. Szent Katalin egyike Olaszország két védőszentjének. Mellette a 4 dombormű életének főbb jeleneteit ábrázolja.

Monumento di Santa Caterina

Szent Katalin szobra

A Szent Péter tér közelében

A Szent Péter bazilika messziről

Megérkeztünk a Vatikán Múzeumhoz. Hatalmas sor állt, de akinek volt jegye, az gyorsan bejutott, így mi is. A jeggyel rendelkezők sora sokkal rövidebb volt, szinte 5 perc alatt bent voltunk, de a jegyet meg kell mutatni, több helyen is kérték, hogy megbizonyosodjanak róla, tényleg van.

A Vatikán Múzeum bejárata

11 órára szólt a jegyünk, egy szervezett túrával kezdtünk, mely során egy fedetlen ablakú turistabusszal végigvittek a Vatikán kertjén. Mivel kicsit korábban érkeztünk, egy jó fél órát várni kellett a megadott helyen. Nem olcsó mulatság, ha a Vatikán Múzeum mellé kert-jegyet is veszünk, de mi mindenképp szerettük volna megnézni azt is. Erre egyébként két lehetőség van, vagy a buszos túra vagy van egy gyalogtúra, ami sokkal időigényesebb és nem visznek végig a kert minden részén, csak bizonyos részeken. Utólag azt mondom, talán a gyalogtúra mégiscsak jobb lett volna, mert a busz túlságosan gyorsan ment ahhoz, hogy jól lehessen fotózni. 11 óra környékén jött is a vezetőnk, akit követnünk kellett. Elmondtak mindent, hogy mikor melyik jegyet kell előkészíteni, stb. Odavezettek minket a buszhoz és felszállásnál mindenki kapott egy fülhallgatót, melyet utána meg is lehetett tartani, vagy akár kidobni, ha valakinek nem kell, de vissza nem kérik. Ezen a fülhallgatón keresztül mondták el, hogy éppen mit láttunk, több nyelv közül is lehet választani, magyar nincs.

A Vatikán kertjének /Giardini Vaticani/ 57 hektáros területén szent műemlékek, szobrok, kutak, épületek és szépen rendezett kertek láthatók. A kertek a Vatikáni Múzeumokhoz kapcsolódnak és saját vasútállomással, helikopterpályával és még egy bankkal is büszkélkedhetnek. A kert kb. 2/3-át teszi ki a kicsiny állam területének.

Innét indult a busz

A Lourdes-i barlang hű másolata

Helikopter leszállópálya

A Vatikáni Vasútállomás

A buszos túra kb. 50 perces volt. Kicsit csalódottan szálltuk le a buszról, azt gondoltuk, hogy lassabban fog menni és jobban lehet majd látni mindent. Igaz néhol megállt, de akkor sem volt mindig jó a szög fotózás szempontjából. Egy gyalogtúrával mindenképp jobban jártunk volna.

Ezután megnéztük a Vatikáni Múzeumokat. Rengeteg van belőlük, melyek más-más témát ölelnek fel. Az épület legfelső szintjén kezdtük el a bejárását, a buszra is ezen az emeleten kellett felszállni.

A Vatikán maketten

A Vatikáni Múzeumban található a pápai művészeti gyűjtemény. A gyűjtemény az egyik legfontosabb és legnagyobb a világon és az ókori közel-keleti illetve görög-római, valamint etruszk-italikus művészet remekeitől kezdve a kora keresztény, középkori műalkotásokon és a reneszánsz művészetén át egészen a 19. századig mutat be műremekeket, de a modern művészetek alkotásai is megtalálhatóak. A legismertebb rész a Sixtus-kápolna.

A Museo Gregoriano Egizio /Gregorián-egyiptomi Múzeum/ múzeumot 1839-ben XVI. Gergely pápa alapította. A kiállítás tárgyát kora egyiptomi leletek, papirusz-dokumentumok, múmiák valamint a híres „Halotti könyv“ és a "Grassi-gyűjtemény“ képezi.

Az Antik gyűjtemény termében szó szoros értelmében az ember valóságos szoborrengetegbe kerül a históriai jelenetek domborművei, szarkofágok, portrék tömegei között, melyek közül sok csak másolat. De a másolatok is ókoriak, vagyonos rómaiak rendszerint ismert görög mesterműveket másoltattak saját palotájuk, kertjük díszítésére. A jó másoló nem minden esetben készített pontos kópiát az eredetiről, olykor csak kitűnő utánérzéssel készítette el a megrendelt művet, az ókorban kisebb-nagyobb eltérésekkel nyilván nem is nagyon törődtek. Nem készült fotó mindegyik alkotásról, de azt hiszem így is elég részletes lett a fotógyűjtemény:

A Museo Chiaramonti részlegen az 1807-ből származó múzeumban szobrokat, elsősorban római mellszobrokat találunk, nevét VII. Chiaramonti Pius pápáról kapta. A gyűjtemény részét körülbelül ezer szobor képezi, ezek között több római császár portréját, istenségek szobrait, szakrofágok töredékeit. 1822-ben csatolták új épületként a „Bracci Nuovó“-t, ahol római szobrokat és görög eredetik római másolatait állították ki. A szobroknál nem taglalom ki-kicsoda, mert hatalmas muka lenne kideríteni.

Ezután szusszantunk egy kicsit és kimentünk az udvarra, ahol szintén volt látnivaló.

A rövid pihenő után folytattuk a múzeumlátogatást. A Cortile Ottogono egy nyolcszögletű kis udvar, amelyet a 18. század végén kiköveztek, kőpadokat helyeztek el. A szabad udvart oszlopcsarnok veszi körül, az oszlopcsarnok mögött termek állnak.

Belső kert

A Sala degli Animali termében az ókorban kedvelt állatszobrokat helyezték el.

A Sala delle Muse több híres portrészobrot tartalmaz. A bölcselők, tudósok, költők szobrai között a múzsák is helyet kaptak, innen az elnevezése.

A Croce Greca terméből a Sala Rotondába, egy nagy kör alaprajzú terembe jutunk. Építésze, Simonetti nyilván a Pantheont akarta itt felidézni, még a kupola is megtalálható. A padlót nagy, III. századi mozaik borítja, amelyen számos tengeri szörnyek, emberek és halak képzeletteremtette alakjai nyüzsögnek. A terem közepére hatalmas porfírból készített medencét helyeztek. A falak fülkéiben szobrok állnak.

A Pio-Clementino múzeumot XIV. Kelemen pápa alapította és a Vatikán fontos görög és római műalkotásainak szeretett volna helyet biztosítani. VI. Piusz pápa kibővítette a múzeumot. A múzeum híres része a „Scala Bramante“, egy négyszög alakú torony részeként. A lépcső kialakítására II. Gyula pápa adott megbízást 1512-ben, hogy VIII. Ince pápa palotáját összekösse a várossal. A múzeumban ma a görög és római ókor jelentős szobrait tekinthetjük meg.

A Sala a Croce Greca-ban /A Görög kereszt terme/ két óriási vörös porfír szarkofág tűnik fel, az egyiken lovasok harci jeleneteinek domborművei, a másikat stilizált virágfüzérek, szüretre utaló motívumok díszítik.

Az egyik vörös szarkofág

Keresztülmentünk a Faliszőnyeg termen és megcsodálhattuk a különféle nagy gonddal készített szőnyegeket.

Egy hosszú folyosó következett, különböző falfestményekkel és díszes mennyezettel.

Több termen is keresztülhaladtunk, ezeket nem részletezném, íme a képek:

Megérkeztünk a Sixtusi kápolnához. Itt sajnos tilos volt fotózni, sőt még hangosan beszélni is. A kápolna építése IV. Sixtus nevéhet fűződik, aki azt kívánta, hogy a falakat 15 egyforma méretű falfestmény díszítse. Ennek kivitelezéséhez korának leghíresebb festőit hívta meg A falfestmények némelyike valóságos mestermű, mégis mindegyiket elhomályosítja Michelangelo nagyszerű mennyezetfleskója.

Ezt követően még volt néhány helyiség, íme képekben:

Ismét szusszantunk egy kicsit és kimentünk a szabad levegőre, ahonnét a Vatikán kertjének egy része is látható volt. Szép szökőkutak díszítették ezt a belső udvart, de sajnos mindig volt valaki mindegyiknél, ezért nem lehetett rendesen lefotózni.

Már nagyon fáradtak voltunk és éhesek is, ezért mielőtt továbbmentünk volna a múzeumban ettünk valamit az egyik étteremben. A kaja nem volt rossz és árban is elfogadható volt. Miután jóllaktunk megnéztünk még néhány helyiséget, de már nem nagyon volt kedvünk hozzá.

A Museo Gregorio Profano első részében a római császárság i.sz. I-III. századában készített másolatokat láthatjuk, a második részben az i.sz. I. és II. század eleji római szobrok eredeti alkotásait, mozaikokat és egy érdekes reliefet, amely a régi Róma nevezetes épületeit tünteti fel. A harmadik rész szarkofágokat, a negyedik pedig az i.sz. II. és III. századi római szobrászművészet emlékeit tárja elénk.

Michelangelo Buonarotti: Pieta

Ha valaki a teljes múzeumot végig szeretné nézni, annak nagyon sok időt kell rászánnia, mert a szó szoros értelmében hatalmas épületben vannak. Mi is hagytunk ki termeket, a végén már követni se tudtuk merre megyünk, csak mentünk a tömeg után.

Jó volt újra kint a friss levegőn. A Múzeumban hatalmas volt a tömeg, szinte elszívták az ember energiáját, de mindenképp érdemes megnézni, mert aki szereti a művészetet, annak nagyon fog tetszeni. A következőkben a Szent Péter tér felé vettük az irányt, a terv az volt, hogy bemegyünk a székesegyházba, de amikor megláttuk hol áll a sor vége, nagyon gyorsan le is tettünk erről a szándékunkról.

A Vatikánváros közelében

Porta Angelica

A Vatikán egyik leghíresebb látnivalója a Szent Péter tér és a téren álló hatalmas bazilika. Az ellipszis alakú tér, melyet két négy-négy oszlopsoros, 21 méter magas kolonnád övez, kivállóan megfelel az egyházi rendezvények lebonyolításához. Csak a 20. században nyitották meg a közönség számára.

A tér közepén egy 25 méter magas egyiptomi obeliszk magasodik, mely még az I. században került Rómába, de csak 1586-ban állították mai helyére.

A tér két 14 méter magas kútja Maderno és Bernini alkotása. Vizei az örök életet szimbolizálják.

A Szent Péter bazilika története az evangéliumok világából indul ki. Simont, aki Jézushoz csatlakozott és tőle a Péter nevet kapta, Neo uralkodása alatt keresztre feszítették és sírja hamarosan búcsújáró hely lett. Nagy Konstantinusz császár bazilikát építtetett a sír fölé, melyet I. Szilveszter pápa 326-ban szentelt fel. A XV. században azonban már olyan rossz állapotban volt, hogy végül a lebontása mellett döntöttek és helyébe egy új, méreteiben mindent felülmúló székesegyházat építettek.

Az ókorban e helyen egy Caligula császár által építtetett cirkusz állt, ahol a gladiátorjátékok mellett a keresztényüldözések mártírjait is kivégezték, a legenda szerint Szent Péter is itt halt meg.

Szent Péter bazilika

A bazilika kupolája

A bazilika órája

A Szent Péter Bazilikába tehát nem mentünk be, mint ahogy említettem, nem volt kedvünk itt is sorban állni. Tömény volt ez a mai nap, igazi kultúrsokk, ezután már csak pihenni szerettünk volna, de innét a szállásig még majdnem 1 óra gyaloglás várt ránk. Elindultunk hát visszafelé, mára semmi más nem volt betervezve, de néhány látnivalót útbaejtettünk, hogy ne legyen olyan unalmas a hosszú séta.

Távolodva a Székesegyháztól

Elhaladtunk a Santa Maria in Traspontina római katolikus templom mellett, mely még a Székesegyház közelében található.

Santa Maria in Traspontina

Az egyik épület falán

A II. Viktor Emánuel hídon mentünk át a folyón, melyet idefelé láttunk a Ponte Sant' Angelo hídról, amit Ennio De Rossi 1886-os tervei alapján építettek. Azonban az építéssel elcsúsztak és csak 1911-ben kezdték megnyitni. Ez a híd köti össze Róma történelmi központját a Vatikánnal. A híd három ívelt szakaszból áll, két végét szárnyas győzelmi angyalok díszítik. A pilléreken allegorikus szoborcsoportok kaptak helyet. A hídról kilátás nyílik az Angyalvárra és hídjára.

Az Angyalvár és a híd a II. Viktor Emánuel hídról nézve

Angyalvár

A II. Vikror Emánuel híd bejárata

II. Viktor Emánuel híd

A Corso Vittorio Emanuele II utcán haladtunk tovább, a Campo dei Fiori felé.

Hamarosan a Piazza della Chiesa Nuova-ra érkeztünk. A tér egyik oldalán a Parrocchia Santa Maria in Vallicella templom helyezkedik el, de egy szükőkút és egy szobor is díszíti a teret. A Terrina-kút eredetileg a Campo dei Fiori központjában állt, de 1899-ben eltávolították onnét és jelenlegi helyére került. A szobor egy 18. századi költőt, Pietro Metastasio-t ábrázolja.

A Terrina-kút

Parrocchia Santa Maria in Vallicella

Pietro Metastasio szobra

Pietro Metastasio

Róma egyik legrégibb piactere a Campo dei Fiori. A nevének jelentése Virágok mezeje, valaha tényleg virág borította a területet, mára Róma leghangulatosabb piaca fogadja az ide érkezőket. Nemcsak virágot árusítanak itt a kereskedők, asztalaikon minden megtalálható, amire a környék lakosainak szüksége lehet: hús, hal, tésztafélék, órák és rengeteg kacat.

Nekünk a piacot már nem volt szerencsénk látni, ilyenkor már mindenki összecsomagolt, csak egy halom szemét maradt utánuk, amit épp igyekeztek összetakarítani a köztisztaségért felelős dolgozók.

Campo dei Fiori

A tér közepén áll Giordano Bruno bronzszobra. A szabadgondolkodó domonkos rendi szerzetest 1600-ban máglyán égették meg ezen a téren, miután megtagadta eretnekeknek ítélt tanításai visszavonását. A nagy, látványos kivégzéseket rendszerint itt rendezték. A szobron az alábbi felirat áll: "Brunónak állította az általa megálmodott évszázad, ott, ahol máglyán elégetett." A kiváló bölcselő fejére húzott szerzetesi kámzsájából előre tekintve figyeli a kavargó forgalmat.

Giordano Bruno szobra

A Piazza San Pantaleo-n áll Marco Minghetti, olasz közgazdász emlékműve.

Marco Minghetti emlékműve

Marco Minghetti

Közben bementünk egy McDonaldsba, de nem enni akartunk, csak WC-t kerestünk. Amíg páromra várakoztam, megszemléltem a kínálatot. Rögtön összefutott a nyál a számban a különféle olasz sütemények láttán. A tiramisut muszáj volt megkóstolnunk, olyan jól nézett ki. Az íze is jó volt. Mellé egy kávékoktélt is kértünk. Ezek az olaszok tudnak élni. Szívesen elcserélném az angol Mekit az olaszra.

Mire a Piazza Colonna-ra értünk már szinte teljesen besötétedett. Jól mutatott Marcus Aurelius diadaloszlopa kivilágítva. Erről a térről már előző részekben írtam részletesebben, most csak néhány éjszakai kép:

Marcus Aurelius diadaloszlopa

Piazza Colonna

A Trevi-kút ismét útba esett, este még úgysem láttuk:

Trevi-kút

Végül estébe nyúló sétánakat a Piazza del Quirinale-n fejeztük be. Innét már egyenesen a szállásra mentünk.

A Piazza del Quirinale-ra vezető lépcső

Piazza del Quirinale

Quirinale obeliszk

Nagyon sokat sétáltunk a mai nap, de érdemes volt gyalog menni, mert így sokmindent útba tudtunk ejteni és véletlenszerűen is rábukkantunk terekre, szobrokra, amik megérdemeltek 1-2 fotót. Ismét egy fárasztó napon vagyunk túl, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Kapcsolódó bejegyzések:

Olaszország - Róma - 1. rész

Olaszország - Róma - 2. rész

Olaszország - Róma - 3. rész

Olaszország - Róma - 4. rész - Saturnia