Földünk szépségei: Olaszország - Róma

2019/10/15 - 2019/10/21.

1. nap

Róma

Az utazás és délutáni séta

A gépünk reggel 7:15-kor indult Manchesterből, ami azt jelentette, hogy hajnali 4 előtt el kellett indulnunk itthonról, ez sikerült is. Most is saját autóval mentünk a reptérig, 5 órától foglaltam a parkolóhelyet, a JetParks Ringway nevű parkolóban. 50 font volt 1 hétre, ami nem tartozik a legolcsóbb közé. Szerettük volna valami olcsóbb lehetőséggel megúszni, ezért először nem ezt foglaltam, hanem egy "Meet ang Greet" szolgáltatást, ami olcsóbb lett volna kb. 15 fonttal, de mivel előtte ilyet sosem foglaltunk, nem tudtam, hogy ez tulajdonképpen nem úgy működik, hogy elmegyünk a parkolóba és otthagyjuk az autót, hanem a reptéren találkozunk a cég egyik emberével, odaadjuk neki az autónkat, ő pedig elviszi a telephelyükre. Visszafelé pedig az autónkkal jön értünk a reptérre, ahol visszaadja. Mikor megtudtam, hogy ez ilyen, kicsit idegenkedtem tőle. Nem hagyott nyugodni, kicsit bizalmatlan voltam, ezért utánanéztem a neten a cég után. Sorozatban azt olvastam, hogy nem megbízhatóak, rengeteg probléma volt velük és senkinek nem ajánlják őket. Ekkor úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, mert vagy visszakapjuk épségben az autónkat vagy nem. Olyat is olvastam, hogy valakinek nem találták az kocsiját. A lemondással volt egy kis gond, ugyanis 15 font adminisztrációs díjat számolnak fel ilyenkor, amit foglalásnál írtak is, tehát ezzel tisztában voltunk, ennek ellenére inkább lemondtuk és utána foglaltam a JetParks Ringway-t, ami nagyon jó döntés volt, a magasabb ár ellenére is.

Pár perccel 5 előtt meg is érkeztünk, a parkolónak egy automata rendszámfelismerő rendszere van, tehát a sorompó automatikusan felnyílt és már mehettünk is be. A londoni Stansted-en szoktunk egy hasonló parkolóban parkolni, amit nagyon szeretünk, mert egyszerű és praktikus. Ez a manchesteri parkoló is ugyanazon az elven működik, nem kell bemennünk sehova bejelentkezni, nem kell leadni a kulcsot, hanem nálunk marad, az autó pedig ott fog várni minket, ahol leparkolunk vele. Innét a reptér busszal egy 10-15 perc, de kb. fél óránként mennek buszok, csak ki kell menni a legközelebbi buszmegállóba és annak a számát megjegyezni, mert visszafelé is ugyanott kell leszállni. A parkoló hatalmas, tehát tényleg fontos, hogy megjegyezzük melyik megállóban kell majd leszállni.

Szerencsénk volt, szinte nem is kellett várnunk, amint odaértünk a megállóba, már jött is a busz. A reptérre érkezve a sofőr mondta, hogy épp melyik terminálnál van, így könnyen tudtuk hol szálljunk le. Egyből a csomagellenőrző helyre mentünk, ezen szeretünk gyorsan túl lenni. Meglepő módon, több mint 1 órával indulás előtt már ki volt írva melyik kapuból fog indulni a gép. Odamentünk és leültünk, már csak várnunk kellett, hogy kiengedjenek a kapun, de addig még volt sok idő.

A gép időben indult, ahogy felértünk a felhők fölé, mindenfelé egybefüggő fehérség volt, ez mindig nagyon tetszik. Ilyenkor késztetést szoktam érezni, hogy kiugorjak a repülőből és meghemperegjek benne, persze tudom, hogy a látvány csalóka, mert csak belülről tűnik úgy, mintha egy szilárd talaj lenne, mintha csak egy havas pusztaságban lennénk. Néha pedig azt szoktam gondolni, hogy vattacukorból van az egész és jó lenne megkóstolni. Ez az egybefüggő fehérség kicsit meg szokott nyugtatni, mert még mindig utálok repülni. Most is nagyon rossz utunk volt, legalább másfél órán keresztül himbálózott a gép jobbra-balra, folyton nézegettem a GPS-en milyen messze vagyunk még, ismét nagyon féltem. Még a sztyuárdeszek se mászkáltak, a nagyobb turbulenciáknál nekik is le kell ülni és becsatolni magukat.

Végül szerencsésen földet értünk. Amint kiszálltunk a repülőből meglepődtünk, hogy milyen meleg van ott, mintha visszamentünk volna a nyárba. A reptéren vettünk jegyet a Shuttle buszra, ami bevisz a városba, ez 6 euró volt fejenként. Nem állt meg sehol, de nagyon lassan haladt, mert nagy volt a forgalom és a lámpák is sokszor megfogták. A buszból csináltam néhány fotót telefonnal, de elég koszos volt az ablak.

Kb. 50 perc alatt értünk a Temini buszpályaudvarra, mely Róma fő pályaudvara. Itt volt a végállomás, nekünk ez tökéletes volt, mert innét 8-10 perc gyalog a szállásunk. Alig hogy leszálltunk a buszról, eleredt az eső. Beálltunk egy terasz alá és vártunk egy kicsit, de hamarosan el is állt. Bekerestem Google térképen a Roma Inn 2000 nevű hostalt, amit ezúttal a Booking.com-on foglaltam. Nagyon könnyen megtaláltuk az utcát, majdnem végig csak egyenesen kellett menni, majd az utolsó utcánál befordulni. A hostalt már nehezebben, mert nem volt kiírva sehova, csak a kaputelefonon volt egy cetli a hostal nevével, viszont pontos leírást kaptam róla, hogy hol kell keresni, pontosan egy dohánybolt mellett volt a bejárat, így már meg is volt. A Roma Inn 2000 egy 6 emeletes lépcsőház legfelső szintjén található. Amint beléptünk az épületbe és megpillantottam a liftet, azt mondtam, inkább a repülő, minthogy én ezen felmenjek. :-)

A lift

Dupla ajtó

Az emeletek

Párom kijelentette, hogy ő bizony nem fog a 6.-ra gyalog felmenni és beszállt a retró liftbe. Némi habozás után követtem én is. Recsegés-ropogás közepette szerencsésen megérkeztünk, de én nagyon féltem. Dupla ajtaja volt, kiírások figyelmeztettek, hogy használat után zárjuk be mindkét ajtót. Mondtam is magamban, hogy visszamentünk az időben vagy mi? Ilyen lift a 21. században...

A hostal alkalmazottja már várt minket, megmutatta a szobánkat és elhadart pár dolgot. Rómában a szállásokon idegenforgalmi adót kell fizetni, ezt foglalásnál írták is, ami nem volt benne az árban, mindig a helyszínen fizetendő. A nő kérte is az összeget, csak nem gondoltunk arra, hogy ezt csak készpénzben lehet fizetni és nem volt nálunk annyi. Mondtam neki, hogy akkor lemegyünk és keresünk egy bankautomatát, de mondta, hogy nem kell, megoldja akkor bankkártyával. Végre elfoglalhattuk a szobánkat. Az is épp olyan retró volt, mint az egész épület, de ezen már meg sem lepődtünk, jó lesz ez 1 hétre, gondoltuk, úgyse leszünk benne túl sokat.

Megettük a magunkkal hozott szendvicseket, már nagyon éhesek voltunk. Közben megint elkezdett esni az eső, de fél óra múlva ismét elállt és kimentünk a városba sétálni, ilyenkor mindig alig várjuk, hogy felfedezhessük. Találomra indultunk el, de gyorsan találtunk fotóznivalót.

Hamarosan a Piazza dell'Esquilino-n találtuk magunkat, melyet két szobor és egy obeliszk díszít, mögötte pedig egy híres bazilika áll. A tér és az obeliszk nem túl népszerű a turisták körében, ez látszott is, hiszen alig volt 1-2 ember errefelé.

Piazza dell'Esquilino

A tér egyik mellszobra Bartolomé Mitre, argentin politikust ábrázolja, melyet az olasz-argentin barátság tiszteletére állítottak.

Bartolomé Mitre mellszobra

A másik szobor szintén egy argentin úriembert ábrázol. Manuel Belgrano közgazdász és politikus volt. Részt vett az argentin függetlenségi háborúban és ő alkotta az ország zászlaját is. Az egyik legfontosabb szabadságharcosnak tartották.

Manuel Belgrano mellszobra

A Santa Maria Maggiore-bazilika és az obeliszk a térről fotózva

A Santa Maria Maggiore-bazilika /Basilica Papale di Santa Maria Maggiore/ a Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom Rómában, a Vatikán területén kívül eső egyik pápai főszékesegyház.

A legenda szerint 352-ben, augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka János patríciusnak és Liberius pápának egy és ugyanazon látomása volt: a Szűzanya utasítást adott, hogy azon a halmon építsenek a tiszteletére templomot, ahol másnap havat lelnek. És valóban, másnap amikor útnak indultak, az Esquilinuson frissen hullott havat találtak, a hófolt pedig egy bazilika alaprajzára emlékeztetett. Ekkor elhatározták, hogy felépítik a templomot és azóta a mai napig, augusztus 5-én, Havi Boldogasszony napján a S. Maria Maggiore Paolina kápolnájában a mennyezetről fehér virágszirmokat hullajtanak a csodálatos esemény emlékére.

Egy utcatérkép

Elindultunk a Termini állomás felé, gondolván, hogy ott biztos van bankautomata, mert azért mégiscsak jó lett volna, ha van nálunk némi készpénz is. Sosem szoktunk pénzt váltani, a Revolut és a Transferwise kártyákat használjuk külföldön, azon szoktunk eurót váltani és ott helyben levesszük amennyi készpénzre szükségünk van, ahol lehet, ott pedig bankkártyával fizetünk. Eddig mindkét kártya nagyon szépen működött mindenhol és sokkal jobban váltanak, mint a pénzváltók.

Színes rajz egy bolt redőnyén

A Termini pályaudvar /Stazione Termini/ a diocletianusi fürdők közelében épült, szinte a tőszomszédságában. A modern, de minden díszítéstől mentes épület nem üt el túlságosan a környezetétől. Megkapó ellentétként még az i.e. 4. századból való serviusi városfalak egy darabját is megőrizték.

A pályaudvar

A pályaudvar terén áll II. János Pál pápa szobra, melyet csak 2011-ben helyeztek ki ide. A pápát köpenyének megnyitása közben ábrázolja, maga a szobor a védelem és az elfogadás fogalmát szimbolizálja. A munkát egy 1993-ban készített fotó ihlette, amikor egy tudományos konferencia során a pápa köpenyt borított egy lépcsőn ülő gyermekre.

II. János Pál pápa szobra

Városnéző busz; háttérben a régi városfal maradványai

Miután találtunk egy bankautomatát a pályaudvaron, folytattuk tovább a sétát. Csak úgy találomra mentünk, nem volt különösebb cél.

Díszes villanyoszlop

Az oszlop teteje

Rómában rengeteg az obeliszk. Ennek egyike a 6 méteres vörös gránitból készült Dogali emlékmű /Monumento ai Caduti di Dogali/, mely a viale Luigi Einaudi útcán található és annak az 548 katonának állít emléket, akik Etiópiában, a Dogali csatában estek el. Az obeliszknek van egy párja is, Firenzében. Ezt a rómait 1883-ban fedezte fel Rodolfo Lanciani a Santa Maria Sopra Minerva alépítménye alatt. Az Isis templom egyik dísze volt, eredetileg II. Ramses állíttatta fel Heliopolisban. Az obeliszk pyramidonját szárnyas szkarabeuszok Nap szimbóluma és II. Ramses cartousche-a díszíti. Az oszlop feliratai az egyiptomi napisteneket dicsőítik. Nincs adatunk arra, hogy mikor és hogyan került Rómába, valószínűleg a Kr. u. I. században, amikor az egyiptomi régiségek iránti kereslet divatja megnőtt.

Megtalálása után otthagyták, ahol találták, majd 1887-ben a Termini pályaudvar terére vitték és emléket állítottak vele a Dogali csata hősi halottainak. Ez az emlékmű adta az állomás terének a nevét is: Piazza del Cinquecento, azaz az 500-ak tere, mely az 548 elesett katonára utal. Az oszlop tetejére egy csillagot helyeztek, ami Itáliát jelképezi. Az emlékművet a Termini állomás átalakítása során helyezték át mostani helyére, a diocletianusi fürdők közelébe.

Dogali emlékmű

A Piazza della Repubblica korábbi neve Piazza dell'Esedra volt, gyakran ma is így hívják a közbeszédben. A tér és a környező épületek egy része a Diocletianus császár által építtetett thermához, közfürdőhöz kapcsolódik. A császár ugyan csak ritkán kereste fel Rómát, de hogy a város ne érezze mellőzöttségét, minden addiginál nagyobb fürdővel ajándékozta meg a népet. A fürdő félkör alakú csarnoka, az exedra /innen származik a tér régi neve/ helyén épült a 19. és 20. század fordulóján a nagy tér két, hatalmas félkört alkotó bérpalotája. A két palotát a Vía Nazionale nyílegyenes sugárútja választja el egymástól. A tér közepét látványos szökőkút díszíti.

Piazza della Repubblica

A Naiadi kút /Fontana delle Naiadi/ Róma legszebb szökőkútjai közé tartozik. A medence szélére tengeri szörnyekkel évődő női alakokat, a közepére hatalmas jelképes bronzszobrot helyeztek, mely a természet nyers ereje fölött győzedelmeskedő embert szimbolizálja.

Naiadi kút

Diocletianus termái /Terme di Diocleziano/ mintegy 13 hektáros területen helyezkedik el és csupán nyolc év alatt épült, 298 és 306 között, a Viminalis-on, Róma hét dombjának egyikén. 3000 fürdőző használhatta egyszerre. A fürdőkomplexum 597-ig maradt használatban, akkor a nyugati gótok Róma ostroma során lerombolták a vizet hozó vezetékeit és többé már nem is állították helyre. A középkorban építőanyag-forrásként, kőbányaként használták, majd főleg a 16. század folyamán nagyarányú átalakításokat végeztek a területén. Raktárakat alakítottak ki, majd Michelangelo tervei alapján az egykori frigidariumban megépítették a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri-templomot. A főrdő másik részéből alakították ki római nemzeti múzeumot.

Sajnos a fürdő maradványait nem lehetett közelebbről megszemlélni, mert zárva volt, csak a kerítésen lehetett bekukucskálni, de így is sikerült 1-2 képet csinálni róla.

Diocletianus termái

A Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilika /Az angyalok és mártírok Szűz Máriájának temploma/ szintén a diocletianusi fürdőből lett átalakítva, régen itt volt a tepidarium, azaz langyos vizű fürdő. Michelangelo tervei alapján építették át. Az akkor még nagyrészt ép falakat és boltíveket is felhasználták hozzá. Michelangelo a templom alaprajzát a görög, egyenlő szárú keresztnek megfelelően rajzolta meg, egyik szár a tepidarium volt, másikat részint a caldariumból /melegvizes fürdő/, részint a frigidariumból /hidegvizes fürdő/ tervezte. A templomot két évszázad múltán restaurálták és a munkálatok során több változtatást is végeztek rajta az eredetihez képest.

Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilika

A templom belülről lenyűgöző, még sosem láttam ilyen szép és gondosan kidolgozott templomot. A szobrok közül Szent Brunó szobra emelkedik ki.

A mennyezet

Szent Bruno

Szent Johannes Baptista

Meditáció

Adományozás

A hátsó udvar is tartogatott meglepetéseket. Itt található Galileo Galilei szobra valamint egy kis ajándékbolt is.

Galileo Galieli

A harangtorony

A templom megtekintése után még mindig találomra indultunk el valamerre, nem volt semmi konkrét uticél. Látnivaló annál inkább.

S.P.Q.R. feliratú csatornafedél az utcán

Az olasz politikus, Silvio Spaventa emlékműve a Via Cernaia utcán áll, a Piazza delle Finanze sarkán. A bronzból készült szobrot a politikus halála után, 1898-ban emelték.

Silvio Spaventa, olasz politikus szobra

A Gazdasági és Pénzügyminisztérium épülete

Spaventa szobrától pár lépésnyire, a Gazdasági és Pénzügyminisztérium előtt áll Quintino Sella emlékműve, aki szintén politikus volt. A mű talapzatánál Minerva, a bölcsesség istennője kapott helyet, mellette egy fiatal gyermek, aki kezében könyvet tart, "Finanze" /pénzügy/ felirattal.

Quintino Sella emlékműve

Quintino Sella

Minerva és a gyermek

Hirtelen ötlettől vezényelve arra gondoltunk, mi lenne, ha most lemennénk a Colosseumhoz. A repülőből leszállás előtt már láttuk egy pillanatra, de olyan ez, mint amikor egy tengerparti városban vagyunk és még az érkezés napján látni szeretnénk a tengert. Itt most a Colosseum töltötte be ezt a szerepet, hiszen mégiscsak ez Róma legnagyobb látnivalója. Messzire elbóklásztunk már, úgyhogy a térkép jó fél órányira mutatta a távolságot. Ez perzse nem rémisztett meg minket, úgyhogy elindultunk.

Nemsokára, ahogy egy elágazásnál jobbra tekintettünk, egy díszes kaput pillantottunk meg. A Porta Pia IV. Pius pápa építtette városkapu. Tervrajzát 1561-ben az akkor már agg Michelangelo rajzolta. A stílusát tekintve átmenet a késői reneszánszból a korai barokkba, tehát igen érdekes darab. A homlokzaton 3 hasonló díszítést látunk, melynek érdekes története van. A rómaiak szerint ezek borbélytányért, benne szappant /ez a háromból csak az egyikben, a középsőben/ és egy ráakasztott, a tányér két oldaláról lelógó törölközőt ábrázolnak, mely utalás lenne a Mediciek ősére, aki hajdan borbély és sebész volt.

A kaput Michelangelo a régi és omlatag, antik Porta Nomentana helyére építette, az aurelianusi városfalba. A városfalon felirat jelzi, hogy az itt tört résen át vonultak be az olasz csapatok 1870. szeptember 20-án a városba. Ezen a napon szűnt meg a pápa világi uralma és lett Itália egységes.

Porta Pia

A városkapunak nem néztük meg a hátsó oldalát, csak amennyit a Via XX Settembre útról láttunk belőle, mert nem mentünk el teljesen addig, inkább folytattuk tovább utunkat a Colosseum felé.

Egy másik utcára bepillantva a San Bernardo templomot /Chiesa San Bernardo alle Terme/ láthattuk, mely a diocletianusi fürdőkomplexum nyugati sarkán lévő hengeres épületből lett átalakítva. Külseje nagyon megnyerő, hamar felhívta magára a figyelmet. Ez ma több utcányi távolságban van a fürdő maradványainak központi részétől.

San Bernardo templom

Via XX Settembre

A Quattro Fontane /Négy szökőkút/ 4 db késői reneránsz szökőkút együttes, mely a Via delle Quattro Fontane és a Via del Quirinale kereszteződésénél helyezkedik el. V. Sixtus pápa megbízásával építették a 16. század végén. Az egyik szökőkút alakja a Tiberis folyót ábrázolja egy tölgyfa előtt. A farkas, Róma szimbóluma már későbbi kiegészítés. A második kút az Aniene folyót, a Tiberis mellékfolyóját ábrázolja, mely a legtöbb római vízvezetéket ellátta vízzel. A másik két szökőkút női alakokkal rendelkezik, az egyik Diana istennő, a tisztaság szimbóluma, a másik pedig Juno istennő, az erő szimbóluma, azonban lehetséges, hogy ezek is folyókat szemléltetnek. /Sajnos a 4-ből csak 3-at sikerült lefotóznom./

A Tiberis folyó ábrázolása és a farkas

Juno istennő

Diana istennő

Egy templom is áll itt, a San Carlo alle Quattro Fontane /Szent Károly a négy szökőkútnál/, mely a 4 kútról kapta a nevét, mivel az egyik szökőkút ennek az épületnek az oldalába van beépítve. San Carlinonak is szokták nevezni a templomot kicsiny volta miatt.

San Carlo alle Quattro Fontane templom

A templom homlokzata

A templom melletti épület bejárata

A Giardino di Sant'Andrea al Quirinale /Szent András kertje/ kerti növényeknek ad otthont, egy kis zöld oázis a város történelmi központjában. Most épp zárva volt, de a rácson bekukucskáltunk és sikerült elcsípnünk a bejárattól nem messze található, Carabinieri nella tormenta /Cendőrök viharban/ c. szobrot.

A kert bejárata és a szobor

Csendőrök viharban

A Chiesa di Sant'Andrea al Quirinale /Szent András templom/ egy katolikus templom, az azonos nevű kert mellett. A római barokk építészet fontos példája, a Jézus Társaság papneveldéje számára épült. Az épület Bernini nevéhez fűződik, aki ezt az építészeti művét szerette a legjobban.

Chiesa di Sant'Andrea al Quirinale

A Chiesa di Sant'Andrea al Quirinale homlokzata

Via del Quirinale

A Giardino del Quiriale kertben található Carlo Alberto szobra, aki Szardínia királya volt. Azt mondják, hogy a szobrokon a lovak levegőben lévő lábának száma megmutatja, hogy a lovasa hogyan halt meg:

Ha két láb van a levegőben, akkor csatában vesztette életét.
Egy láb azt jelzi, hogy a csatában szerzett sebesüléseibe halt bele.
Ha nincsenek lábak a levegőben, az természetes halált jelez.

Ám mindez csak legenda, mert ha megnézünk jó pár lovas szobrot, akkor magunk is rájövünk, hogy a fenti megállapítás nem igaz mindegyikre.

Carlo Alberto szobra

A Piazza del Quirinale Róma egyik legszebb tere. Hatalmas mivolta ellenére érdekes módon errefelé kevés volt a turista. A tér 3 oldala beépített, a negyedik szabad kilátást nyújt Rómára, egyenesen a Szent Péter Székesegyház kupolájára. V. Sixtus pápa a közeli Constantinus fürdő romjai közül kiásott Dioskuros-szobrokat ide hozatta és felállíttatta. A két ikret, Castort és Polluxot Róma védnökei gyanánt tisztelték az ókori rómaiak. Később kiderült, hogy a szobrok ismeretlen görög művész eredetijéről készült antik másolatok. A tér további díszítésére VI. Pius pápa a két szobor küzötti helyen felállíttatta az Augustus mauzóleuma előtt volt egyiptomi obelisket, VII. Pius pedig egy szép szökőkúttal fejlesztette tovább a díszítést, melynek gránitmedencéjét a Forum Romanumról szállították ide.

Piazza del Quirinale

Piazza del Quirinale - A szobrok, a szökőkút és az obeliszk

Kilátás a térről

Szintén a téren helyezkedik el a látványos szobrokkal díszített Palazzo della Consulta késői barokk palotája.

A Quirinale palota jelenleg az Olasz Köztársaság elnökének székhelye, az olasz állam egyik fontos jelképe, a politikai közbeszédben az olasz köztársasági elnök szinonimája. Mai alakját 1740-ben nyerte el, de VIII. Kelemen pápa már a 16. század végén itt töltötte a nyári hónapokat. Az itt nyaraló pápák a palota nagy erkélyéről az oda sereglett népnek áldását osztogatták, olykor mégis a lövegek védelméhez voltak kénytelen folyamodni, ha az elégedetlen nép megostromolta a palotát.

Quirinale palota

Folytattuk tovább utunkat a Colosseum felé, már nem voltunk messze.

Hamarosan elénk tárult a Colosseum teljes valójában. Sokkal nagyobb, mint amekkorának elképzeltem. Az út felett van egy gyalogos híd, melyről nagyszerű kilátás nyílik az amfiteátrumra. Részletesebben majd a következő blogbejegyzésemben írok róla, mert másnapra volt jegyünk, hogy belülről is megtekintsük.

Colosseum

Természetesen mindenki a Colosseumot akarja látni, úgyhogy hatalmas volt itt a tömeg. Többen is mondták, hogy vigyázzunk a zsebtolvajokkal, mert Rómában hemzsegnek. Én nagyon féltem, hogy kirabolnak, ezért folyamatosan azt ellenőrizgettem, hogy megvan-e mindenem. Egyszer csak odalopakodott párom mögé egy néger fickó, rögtön figyelmeztettem is, de aztán kiderült, hogy az csak egy árus volt, aki karkötőket tukmált a turistákra. Mi sajnos bedőltünk neki, nagyon ravaszul kényszerítik az emberre. Először a páromnak adott egy karkötőt, majd nekem is, látszólag ajándék, amit mi naívan el is fogadtunk. Ekkor jött a duma, hogy neki van egy pici gyereke, akiről képet is mutatott /bár az lehetett bárki gyereke/ és hogy adjunk valamit a picinek, természetesen pénzre gondolt. Volt nálunk némi apró, azt odaadtuk neki, de többet akart, ekkor vissza akartuk adni a karkötőt, mire mondta, hogy nem kell és elment. Na ebből az esetből is tanultunk, innentől senkitől semmit nem fogadtuk el, még csak nem is válaszoltunk, ha kérdeztek. Mindig azt kérdezik először, hogy honnan jöttünk és persze mikor mondjuk, hogy magyarok vagyunk, természetesen tudnak 1-2 szót magyarul, mert már minden nyelven beszélnek, hogy ezáltal legyenek szimpatikusabbak a gyanútlan turista számára. Nagyon undorító ez a tukmálós dolog, nekem kicsit el is vette a kedvemet, de azért körbejártuk a Colosseumot kívülről.

A Colosseum terén áll a Constantinus diadalív, mely akkor épült, amikor már Róma nagysága hanyatlott, dicső múltja azonban még mindig magával ragadta az ókori ember képzeletét. Constantinus emlékére állították, a Maxentius császár felett aratott győzelme révén. A szükséges díszítőelemek megalkotásához ekkor már nem volt megfelelő művész Rómában, ezért különféle emlékművekről összehordott domborművekkel díszítették.

Constantinus diadalív

A Colosseumtól elindultunk a Piazza Venezia felé, de út közben nagyon sok látnivaló volt, mert a Piazza Venezia felé futó Via dei Fori Imperiali a Forum Romanum romjai felett halad el, így erről az útról a romok egy része megtekinthető. Ma csak a jobb kézre eső oldalt néztük meg, másnapra úgyis jegyünk volt a fórumra is, viszont ez a rész csak Supertickettel nézhető meg testközelből, nekünk pedig csak sima jegyünk volt. Sebaj, felülről is nagyon szépen látszott minden.

Via dei Fori Imperiali

A Casa dei Cavalieri di Rodi, a rhodosi lovagok loggiáját, árkádos csarnokát részben a Traianus-üzletház szélére, részben a Mars Ultor templom romjaira építették. Egy máltai lovagrend működött itt, ma itt őrzik a lovagrend érdekes hadilobogóit, címeres pajzsokat és más a rend történelmére emlékeztető tárgyakat.

Nerva szobra és a Casa dei Cavalieri di Rodi

Az út mellett a 3 császár szobra látható, Augustus, Nerva és Traianus, mindegyikük azelőtt a fórum előtt áll, amelyet építettek. A negyedik császár, Caesar szobra az út másik oldalán látható, erről a következő blogbejegyzésben fogok írni.

Augustus szobra

Augustus

Augustus fórumának rövid története szerint Caesar meggyilkolása után a fő összeesküvők, Brutus és Cassius keletre mentek, hogy átvegyék a hatalmat Szíriában és Mazedóniában. I. e. 42-ben Philippinél seregeik találkoztak Caesar utódjainak seregeivel. És ahogyan Julius Caesar fogadalmat tett Farsalonál, ugyanígy Augustus is fogadalmat tett Philippinél, miszerint győzelem esetén Mars istennek, a római nép atyjának és a háború istenének templomot építtet egy új fórumon. A győzelem és a két összeesküvő halála után Augustus megtartotta fogadalmát és megépítette a Bosszúálló Mars Templomát azon az új fórumon, amelyet a neki szentelt augusztus hónap első napján avattak fel. A legszebb állapotban fennmaradt része a három 15 m magas korinthoszi oszlop. A fórum egykor összekapcsolódott a Forum Caesaris-szal.

Augustus fóruma

Nerva fóruma előtt a császár szobra látható.

Nerva szobra

Nerva

Nerva fórumát az előző császár, Domitianus kezdete építeni, de i. sz. 97-ig készült. Tulajdonképpen egy hosszú folyosó volt, melynek egyik végén állt – még a 18. század elején is Minerva temploma, mára azonban csupán alapzata maradt. Ma a fórum nagy részét elfedi a Via dei Fori Imperiali. Az ásatások során reneszánsz kori boltok és kocsmák tűntek elő a föld mélyéről, az egykori fórumból csupán az oszlopcsarnok két oszlopa látható, melyeket leányalakokat ábrázoló fríz és Minerva domborműve díszít.

A harmadik fórum Traianus nevéhez kapcsolódik.

Traianus szobra

Traianus

A kelet-európai, főként a dáciai győzelmek emlékére Traianus császár elhatározta egy fórum építését, melynek túl kellett a többit szárnyalnia nagyságban és szépségben. Traianus fóruma és piaca ilyen előzmények közepette jött létre, melynek kialakításához 61 millió köbméter földet és sziklát hordtak el. Az új fórum a város leglátványosabb részévé vált. A félkör alakú háromemeletes épület remek állapotban maradt fent.

Traianus fóruma

A dáciai háború legnagyobb emlékműve az Oszlop. Alapzatában helyezték el a császár hamvait, akinek szobra az oszlop tetejét díszítette. Ezt a szobrot azonban a középkorban ledöntötték, helyére V. Sixtus pápa Szt. Péter szobrát helyeztette. Traianus Oszlopa 19 márványtömbből áll és egy csigalépcsőn keresztül lehet feljutni a tetejére. Az emlékmű legfontosabb része az a spirálisan elhelyezkedő dombormű-sáv, amely az egész oszlopot körbefutja. Ez hűen dokumentálja mind a rómaiak mind a dákok korabeli fegyvereit, művészetüket, ruháikat.

Traianus Oszlopa

Szt Péter szobra az oszlop tetején

Domborművek

Az oszlop alapzata

Kicsit átpillantottunk a másik oldalra is, de azt csak messziről szemléltük meg:

A Santa Maria di Loreto templom helyén Traianus szentélye állt. A finom vonalú, kicsinynek ható, elegáns kupolájú barokk templomot 1507-ben ifj. Antonio da Sangallo kezdte építeni.

Santa Maria di Loreto templom

A SS. Nome di Maria templom első pillantásra nagyon hasonlít az előzőhöz, pedig annál jóval később, 1736-ban építették a francia Antoine Dérizet tervei alapján, Bécsnek a török ostrom alól 1683-ban történt felmentésének emlékére. A római barokk bőven áramló lendületét sugározza.

A SS. Nome di Maria templom

Szobordíszítések a templomon

A Piazza Venezia hatalmas, csaknem szabályos négyszögletű tér, amelyet a Monumento, a Viktor Emanuel emlékmű hatalmas fehér tömege zár le.

Piazza Venezia

A tér nevét adó Palazzo Venezia a tér egész bal oldalát betölti, mind méreteiben, mind arányaiban. Róma egyik legszebb, legméltóságteljesebb épülete. Az épület vörösesbarna falát fehér márvány ablakkaretek díszítik, a csipkézett oromzat pedig egy középkori várra emlékeztet, pedig ez volt Rómában a reneszánsz első nem egyházi épülete. Jelenleg múzeumként működik.

Palazzo Venezia

Viktor Emánuel nagyszabású emlékműve nem teljesen tölti be azt a szerepet, amit szántak neki. Bár kompozíciójában, részleteiben, monumentalitásában van valami megkapó, mégsem sikerült érzékeltetni azt, amit kifejezni szeretne: a pápai államot elsöprő, egyesített Itáliát, az új olasz királyságot megteremtő nemzeti egység gondolatát és ennek jelképét. Az emlékművet - sok gúnyneve mellett - egy szellemes megjegyzés Róma nyolcadik halmának nevezi. /A képek egy részét másnap készítettem, de az egységesség miatt az összes erre vonatkozó képet itt teszem közzé./

Viktor Emmanuel emlékmű

Az emlékművön II. Viktor Emánuel, az első olasz király bronz lovasszobrán kívül a "haza oltárát" a Róma istennő szobrával és az Ismeretlen katona sírját helyezték el, ez utóbbi adja meg az időnként ezen emlékműnél lejátszódó katonai parádék létjogosultságát.

Az emlékmű aljában a Risorgimento /az olasz egység megteremtéséért folytatott küzdelem/ múzeumát helyezték el.

II. Viktor Emánuel lovasszobra

Museo Centrale del Risorcimento

A Prefettura di Roma, az Állami Kormányhivatal rózsaszínes fényben pompázott, ahogy ki volt világítva. Az épület előtt két szobor áll.

Prefettura di Roma

Az egyik szobor sz épület előtt

A másik szobor

Mint sok nagy városban, itt is van Viaszmúzeum /Museo delle Cere di Roma/. A "kirakatban", valamint ha benézünk az ajtón láthatunk némi ízelítőt. Londonban már láttunk ilyet, attól sem estem túlságosan hasra, Rómában pedig van sok más látnivaló ezen kívül, amiket érdemesebb megnézni. Persze ez csak az én véleményem, mindenesetre mi kihagytuk.

Viaszmúzeum

Einstein a Viaszmúzeum bejáratában

Benéztünk az ajtón...

Kedvünk támadt egy kis koktélozáshoz és betértünk egy szimpatikus kocsmába. Ahogy tanakodtunk, hogy mit igyunk, az egyik pultos hölgy meghallotta, hogy magyarul beszélünk és magyarul szólalt meg. Nagyon meglepődtünk, de így már egyszerűbb volt kikérni, amit szerettünk volna. Ettünk egy pizzát is, nagyon finom volt.