Földünk szépségei: Olaszország - Róma

2019/10/15 - 2019/10/21.

4. nap - 1. rész

Róma

A Spanyol lépcső és a Villa Borghese

Reggel ismét korán keltünk, mert 8-ra kellett visszavinnünk az autót. Sikerült időben elindulnunk, kellett is, mert a forgalom elég nagy volt már így kora reggelre is. 8 óra előtt sikeresen odaértünk a mélygarázshoz, oda kellett visszavinnünk, ahonnét elhoztuk. Volt ott egy fickó, az átnézte az autót és lepapírozta a az egészet. Hamar végeztünk. Ezután a terv az volt, hogy elmegyünk a Trevi kúthoz, hátha ilyen "korán" reggel levesebben vannak. Azonban amikor elővettem a fényképezőgépet, rádöbbentem, hogy az SD kártyát előző nap este a laptopban hagytam. Nálam volt ugyan a kisgép is és abból áttettem a kártyát, de arra nem fér túl sok kép, ezért úgy döntöttünk, hogy előtte még visszamegyünk érte a szállásra, úgysem nagy kitérő.

Már sokszor elmentünk a Teatro dell'Opera di Roma /Római Operaház/ mellett, de eddig nem fotóztam le. Most ezt bepótoltam. Ez az olasz főváros legjelentősebb operaháza, amelyet 1880 novemberében nyitottak meg Teatro Costanzi néven. Ezt követően többször is átépítették. Sfondrini, az építésze nagy figyelmet fordított az akusztikára, ami a lópatkó alakú nézőtérben is nyilvánvaló.

A Római Operaház

Gyorsan magamhoz vettem az SD kártyát és már indultunk is a Trevi kút felé.

A Belügyminisztérium épülete

Via Agostino Depretis

A Barberini Palota Nemzeti Galériája

Díszes oszlop a fenti épület kapuján

A Trevi kútnál valóban kevesebben voltak, de még így is túl nagy volt a tömeg. Nem is időztünk sokáig, csináltunk pár képet és kerestünk egy helyet, ahol reggelizhetünk.

Trevi kút

Találtunk egy szimpatikusnak tűnő éttermet, ahol rántott csirkés szendvicset ettünk. Nem volt rossz, de nekem sok volt, nem bírtam megenni.

Itt reggeliztünk

Kajára várva

Reggeli után a Spanyol lépcső felé vettük az irányt. Út közben egy furcsa szobrot találtunk az egyik téren, sajnos nem találtam semmit róla a neten, nem tudom mit ábrázolhat. Első ránézésre két fának tűnt, aminek a közepébe valamit ráhelyeztek, de aztán láttuk, hogy ezek nem élő fák.

A furcsa szobor

Közelebbről...

Az utcai gesztenyesütés itt is nagy divat, itt-ott találkoztunk árusokkal. Kedvem lett volna venni egy kicsit, de páromnak nem kellett, így én is lemondtam róla.

Gesztenyesütés

A Piazza di Spagna mellett található a Piazza Mignanelli, melyen egy hatalmas oszlop áll, a Szeplőtelen fogantatás dogmájának szentelt emlékmű, melyet IX. Pisz pápa hirdetett ki 1854-ben. A Madonna bronzszobra a 12 méter magas márványoszlop tetején található. A talapzaton lévő 4 szobor Mózes, Dávid, Ésaiás és Ezékiel prófétát ábrázolja.

Szeplőtelen fogantatás oszlopa

A Spanyol Nagykövetség épülete

A Piazza di Spagna /Spanyolország tere/ Róma egyik legelegánsabb és legmozgalmasabb tere, melynek már alaprajza is meghökkentő: olyan, mintha két háromszögből illeszkedne össze. Egyesekben ez a homokóra képzetét kelti, melynek szűkületében helyezkedik el a Fontana della Barcaccia /Bárka szökőkút/. A 17. század elején a Tiberis vize annyira megáradt, hogy egy bárkát egészen idáig, erre a térre sodort. Ennek emlékezetére Pietro Bernini olyan kőbárkát mintázott, amely ugyan medencében áll, de akként hat, mintha a földön helyezkedne el és a folyó vize valóban ide sodorta volna. A bárka kis ágyúcsöveiből folyik a víz a vaskorláttal körülvett medencébe.

Bárka szökőkút

A Scalinata della Trinita dei Monti /Spanyol lépcső/ a Piazza de Spagna legnagyobb nevezetessége. Régen a festők, szobrászok modelljei itt őgyelegtek munkára várva. A lépcső a Pincio-halom szélére épült Trinita dei Monti kéttornyú templomát köti össze a térrel. A ráragasztott neve ellenére a lépcsőnek semmi köze a spanyolokhoz, ugyanis építését a franciáknak köszönhették.

A Spanyol lépcső és a Trinita dei Monti

A fenti kis tér, a Piazza della Trinita dei Monti a művészek kedvelt helye volt. Szép kilátás nyílik innét a Piazza de Spagna épületeire. Itt akartak ismét ránktukmálni valamit, ezúttal egy fickó akart a kezembe nyomni egy rózsát, de ezúttal visszautasítottam, a Colosseum után semmit nem fogadunk el. Az utcai árusok a város minden pontján erőszakosan akarják az emberekre tukmálni az áruikat, ami nagyon kiábrándító.

A kis tér közepén a Sallustius obeliszk áll. Az egyiptomi oszlop C. Sallustius Crispus, a történetíró kertjében állott. Amikor Rómába hozták még nem volt rajta semmilyen felirat, az egyiptomi írásban járatlan római kőfaragók véstek rá hieroglifákat, amelyek összefüggéstelenek, sőt hibásak. VI. Pius pápa állíttatta fel mai helyére, tetejére aranyozott fémkeresztet tetetett, amelybe több szent ereklyéit helyezték.

Sallustiano obeliszk

A Fontana della Trinita dei Monti szökőkút a tér sarkában áll. Nem különösebben szép és nem is túl látványos. A felső tartály közepén egy kőgömb található, melyhez egy történet fűződik. 1655-ben Cristina királynő Svédországból Rómába érkezett, akiről azt állították eléggé férfias típusú, ráadásul kemény és impulzív karakter. Állítólag egy napon megígérte a francia festőnek, Charles Errand-nak - aki akkoriban a Villa Medici-ben tartózkodott - hogy egy adott időpontban kopogtatni fognak az ajtaján. Cristina abban az időpontban az Angyalvárban fog tartózkodni, ahonnét egy ágyúgolyót lő ki, egyenesen a Villa Medici ajtaja felé célozva. A golyó hihetetlen módon valóban ott landolt. Erre emlékeznek ezzel a golyóval a szökőkút közepén, mely ma is a Villa Medici előtt áll.

Fontana della Trinita dei Monti

A Viale della Trinita dei Monti-n továbbhaladva nagyszerű kilátásban volt részünk.

A Cairoli testvérek emlékműve 1883-ban készült. A két hazafi testvér, Enrico és Giovanni Cairoli az 1667-es Roma felszabadítási kampányában harcolt 76 önkéntes társával együtt. A kampány vereséget szenvedett a Villa Glori-ban, amikor a 25 éves Enrico Cairoli a pápa svájci és német rendőrsége elleni harcban életét vesztette. A tőle 2 évvel fiatalabb Giovanni 2 évvel később halt meg, a harcban elszenvedett súlyos sérülései miatt.

A Cairoli testvérek emlékműve

Villa Borghese

A Villa Borghese Róma legnépszerűbb nagy kiterjedésű parkja, mely ma már szinte egybeolvad a várossal. A fákkal, tavakkal, szökőkutakkal, szobrokkal, kerti lakokkal, nyári palotákkal díszített területet Scipione Borghese, a műkedvelő bíboros hozta létre 1608-ban, több telek felvásárlásával. Az angol-kert sítulst a 18. században alakította ki Marcantonio Borghese herceg.

A Villa Borghese térképe

Nehéz elképzelni, hogy a régi időkben csak 1-2 emberi lény andalgott itt. Akkoriban itt végződött Róma és csak a meghívottak léphettek be. Ma már természetesen bárki sétálgathat ezen a helyen és ha valaki szeretne kicsit elbújni a nyüzsgő városi zajtól és tömegtől, itt megteheti, mert bár nagyon híres, de mégsem özönlötték el a turisták olyan szinten, mint a városi látnivalókat. A hatalmas parkban rengeteg híresség szobrát és más látnivalókat csodálhatunk meg.

A park, terekre és utcákra van bontva a könnyebb tájékozódás kedvéért, ám ha az egész területet szeretnénk bejárni, mindenképp ajánlott egy térképet beszerezni, vagy a Google térképet segítségül hívni, mi is így tettük és ha nem is az egészet, de nagy részét sikerült bebarangolni.

A Piazza Bucaresten áll a Pincio obeliszk /Obelisco del Pincio/, mely Róma 13 antik obeliszkjei közül az egyik. A 2. században készült, Publio Elio Traiano Adriano császár állíttatta Antinoo, a görög fiú tiszteletére, akit szeretett és aki rejtélyes körülmények között a Nílus folyóban vesztette életét.

Pincio obeliszk

A Casina Valadier étterem

A Terrazza del Pincio kilátónál vethetünk egy pillantást a Piazza Popolo-ra valamint a városra. Ez a rész a park leglátogatottabb része, a turisták zöme csak eddig jön, hogy megnézze a kilátót.

A Piazza del Popolo a kilátóról

A Piazza del Popolo obeliszkje

A Neptun-kút a Piazza Polpolo-n

A tér melletti városrész

A Villa Borghese hatalmas parkja egyből belopta magát a szívünkbe, nem is volt kérdés, hogy a nap hátralevő részét itt akarjuk tölteni és felfedezni az egész területet. Fotóznivaló volt bőven, annyi szobor van itt, főleg mellszoborból van rengeteg, képtelenség lett volna mindegyikről képet készíteni. A sok irodalmi és történelmi alak mellszobrai közt sétálva olyan érzése van az embernek, mintha ebben a parkban gyűltek volna össze a régi idők nagyjai egy művésztalálkozóra.

Giuseppe Valadier építész mellszobra

Giuseppe Valadier

Pietro Colletta nápolyi tábornok és történész mellszobra

Kilátás a távolba

Paolo Veronese olasz festő mellszobra

Annibale Caro olasz író mellszobra

Enrico Toti emlékműve 1922-ben készült. Toti kerékpáros, hazafi és I. világháborús hős volt. 24 éves korában elvesztette a bal lábát egy munkahelyi balesetben a vasútnál. Ezután kerékpározni kezdett és biciklivel több országot is bejárt, fél lábbal. Az I. világháborúban önkéntesnek jelentkezett, de a lába miatt elutasították, ő ezt nem hagyta annyiban, biciklijével ment a frontvonalra és nyilvántartásba nem vett civil önkéntesként szolgált több egységnél. Végül Isonzónál meggyilkolták. Az összecsapáskor végzetesen megsebesült és mankóját az ellenségre dobta, majd ezt kiabálta "Nun moro io!", mely népi római nyelven annyit jelent: Én nem halok meg!

Enrico Toti emlékműve

Enrico Toti

Luca della Robbia szobrász mellszobra

A Orologio ad acqua del Pincio egy hidro-mechanikus óra, egy nagyon látványos, mesterséges tó közepén elhelyezve. Giovanni Battista Embriaco atya 1867-es projektje szerint készült és a Párizsi Egyetemes Kiállításon mutatták be.

Orologio ad acqua di Roma

A San Carlino gyermekszínház

A Mózes-kút /Fontana del Mosè/ nagy kör alakú medencéje közepén egy női alak helyezkedik el hosszú tunikában. Előtte egy gyermek, fonott kosárban. A kút az alábbi történetet dolgozza fel:

Mózest az édesanyja három hónapos koráig rejtegette, mert nem akarta, hogy megöljék az egyiptomiak. De mivel tudta, hogy megtalálhatják, fogott egy kosarat, és megerősítette, hogy ne szivárogjon bele víz. Belefektette Mózest, és a kosarat elhelyezte a Nílus menti magas fűben. Nemsokára a fáraó lánya lejött a Nílushoz fürödni. Azonnal meglátta a kosarat a magas fű között. Amikor a kosarat kinyitotta, meglátta benne a sírdogáló kis Mózest és megesett rajta a szíve. Egy izraelita asszonyt fogadott fel, hogy dajkálja a gyermeket, aki történetesen Mózes anyja volt. Mikor Mózes elég nagy lett, az anyja elvitte a fáraó lányához, aki fiává fogadta. Így történt, hogy Mózes a fáraó házában nőtt fel.

Mózes-kút

A fáraó lányának szobra a Mózes-kútban

Ugo Foscolo, költő mellszobra

Guglielmo Massaia, hittérítő mellszobra

A Villa Borghese körkútja /Fontana Rotonda di Villa Borghese/ a park legnagyobb medencéje. A közepén egy kis sziklatömb található, ebből áramlik a víz kifelé. Valaha a közepén két csésze volt elhelyzetve, 12 szoborral, melyeknek mára már csak a romjai maradtak meg.

A Villa Borghese körkútja

Victor Hugo szobra a Carlo Bilotti Múzeummal szemben helyezkedik el.

Victor Hugo szobra

Victor Hugo

A Carlo Bilotti Múzeumban Bilotti műgyűjteménye tekinthető meg. A múzeum bejárata melletti udvaron két szobor található.

Carlo Bilotti múzeum

Az Oroszlán-kapu /Portico dei Leoni/ a Bilotti Múzeum mellett látható egy szépen rendezett kert környezetében. A kapu fő alakja a 4 oroszlán, szájukból víz folyik. Előttük egy kör alakú szökőkút.

Oroszlán-kapu

Az egyik oroszlán

A Casinal del Lago kávézó

A Gaia-kút /Fonte Gaia/ két alakja egy gyermeket tart a kezével. A talapzat oldalán 4 nyuszi szájából folyik a víz egy kör alakú medencébe.

Gaia-kút

A Villa Borghese-ben található egy nagy csónakázó tó, melynek szélén egy görög templom áll, az Aszklépiosz templom /Tempio di Esculapio/. A templomot valószínűleg a Tiberisz-szigeten megsemmisített ősi templom emlékére építették a gyógyítás istene számára.

Csónakázó tó

Aszklépiosz templom

A templomban Aszklépiosz szobra áll, mely eredetileg az Augustus Mauzóleumból származik.

Aszklépiosz szobra

A templom timpanonja

Szökőkút a templom bal oldalán

Szökőkút a templom jobb oldalán

A csónakázótó vizében kacsák, gémek és más madarak valamint teknősbékák élnek.

A Római Diadalív /Arco Romano/ vagy másnéven Septimus Severus diadalíve a csónakázótó közelében található. A 19. század első felében készítették. A tetején lévő szoborcsoport Septimus Severus ősi szobrát ábrázolja két pártus fogoly között.

Római Diadalív

Francisco de Paula Santander, kolumbiai katonai és politikai vezető szobra

Garcilaso de la Vega spanyol költő szobra

Gogol, orosz író szobra

Petar Petrovic Njegos, montenegroi metropolita és fejedelem szobra

Ahmed Shawqi egyiptomi költő szobra

Nizami Ganjavi, azerbajdzsáni költő szobra

Az 1911-es világkiállítás alkalmából Róma Önkormányzata Cesare Bazzani-t bízta meg a Valle Giulia körzet általános elrendezésével. Az építész a kertet a Nemzeti Modern Művészeti Galéria épülete elő tervezte, és kidolgozta a szökőkutak és szobrok mintáit, amelyek stilisztikailag kapcsolódnak a Galéria épületéhez. A Teknősbéka-kút /Fontane delle Tartarughe/ a tér két oldalát díszíti, mindkettő egyforma, egy alsó kör alakú medencéből áll és nyolc teknős díszíti, amik szájából víz áramlik. A medence közepén áll egy szár, tetején egy csészével, amelynek közepéből vízsugár hömpölyög.

Teknősbéka-kút

A két szökőkút között két oroszlán sétálgat, persze nem igaziak, de nagyon ötletes megoldás.

Meghúztam a farkát a cicának

A lépcsők alatt, az út másik oldalán helyezkedik el a Nemzeti Modern Művészeti Galéria /Galleria Nazionale d'Arte Moderna/ épülete, melyben 19. és 20. századi festményeket és szobrokat állítottak ki, főleg olasz művészek alkotásaiból, de tartalmazza néhány más nemzetiségű művész munkáját is.

A Nemzeti Modern Művészeti Galéria épülete

A múzeum előtti lépcsőn szintén megjelennek az oroszlánok, néhányan aranyosan hemperegve a földön.

Szobor a múzeum előtt

A Múzeum és a szobor

Villamosmegálló

A kis kitérő után visszasétáltunk a parkba és folytattuk, ahol abbahagytuk.

Firdauszí, iráni költő szobra

Puskin, orosz költő szobra

Puskin

Az Aszklépiosz kút /Fontana di Esculapio/ a park egyik legszebb és legnagyszerűbb szökőkútja. A sziklás komplexum legmagasabb részén egy diadalív áll. Tetején egy sas található, a Borghese család címertani szimbóluma. A boltív alatt valaha Aszklépiosz szobra díszelgett a szimbólumaival: sistrum és a kígyó; melyek ma már hiányoznak. A boltív két oldalán 1-1 szobor, az egyik fej nélküli. Alattuk, a sziklákon hömpölyög a víz.

Aszklépiosz kút

Sas a boltív tetején

José Artigas uruguayi tábornok szobra

José Artigas

A Propilei Egizi az akkori ekklektikus ízlés szerinti egyiptomi stílusban készült műemlék. Luigi Canina készítette 1827-ben, hogy a Villa Borghese régi részét összekösse a Camilo Borghese herceg által a Piazzale Flaminio irányában vásárolt új területekkel. 1938-ban a műemléket részben lebontották, hogy lehetővé tegyék a sugárút kiterjesztését.

A Propilei Egizi

A Propilei Egizi egyiptomi oszlopa

Szökőkút a Propilei Egizi közelében

Régi szökőkút maradvány

A nagy író és költő, Johann Wolfgang von Goethe-nek szentelt emlékművet 1904-ben mutatták be III. Viktor Emánuel király jelenlétében. Berlinben készült, az olasz szobrász, Valentino Casali stúdiójában, melyet II. Wilhelm német császár adományozott Róma polgármesterének, az olaszok és a németek közötti barátság és a város vendégszeretetének emlékezeteként, melyet a költő felé mutatott. A 3 méter magas szobrot 3 szoborcsoport szgélyezi, ezek Goethe fő területeit - dráma, líra és filozófia - ábrázolják. Goethe fiatalemberként jelenik meg az emlékmű tetején, ez az 1786-os évet idézi, amikor a költő Rómába jött. Kezében jegyzetfüzet, mely a Villa Borgheseben írt munkákra emlékeztet.

Goethe emlékműve

Goethe jegyzettömbbel a kezében

A Múzsa szentélye /Edicola della Musa/ nevezetű emlékmű belsejében egy női szobor áll, mely a múzsát ábrázolja. A feje már hiányzik. Mellette két oldalt szintén volt 1-1 szobor, mely mára már eltűnt.

Edicola della Musa

A mediterrán környezetben található I. Umberto király emlékműve szinte eltörpül a hatalmas fák között. A király bronz lovasszobra egy talapzaton áll, melyen a két dombormű a királyi értéket és irgalmat ábrázolja. A fátyolos női alak Olaszországot képviseli, lehajtott fejjel gyászolva a király halálát.

I. Umberto emlékműve

A Bábok szökőkútja /La fontana dei Pupazzi/ a 18. század végén készült. Valaha a Casino Nobile hátsó kertjében helyezkedett el. A rajta lévő bábokat 1983-ban ellopták, ami sose került meg és nem pótolták újjal.

La fontana dei Pupazzi

Casino dell'Orologio bár-étterem

A Tengeri lovak-kútja /Fontana dei Cavalli Marini/ egy nagyon elegáns és látványos szökőkút. Egy kör alakú medencében 4 tengeri ló helyezkedik el, fejükkel és farkukkal egy másik kör alakú medencét tartva.

Fontana dei Cavalli Marini

A Villa Borghese egyik bejárata belülről

A Borghese Múzeum és Galéria /Museo e Galleria Borghese/ festmény, szobor és régiségek kiállítását tartalmazza. Eredetileg pompás nyári lak-nak építették. Scipione Borghese szívesen gyűjtötte az antik műveket és csodálta Caravaggio és Bernini művészetét, de utódai is neves műgyűjtők voltak. Bár Napóleon kényszerítésére sógora, Camillo Borghese több műkincset kénytelen volt átengedni a császárnak, a múzeum gyűjteménye ma is lenyűgöző.