Oldalak

2020. január 12., vasárnap

Olaszország - Róma - 4. rész - Saturnia


2019/10/15 - 2019/10/21.

3. nap

Saturnia


Egy kis lazítás Toscana legszebb termálvizében

Reggel korán keltünk, mert 8 órára lefoglaltam egy bérautót a Sicily by Car autóbérlő cégnél. A Termini pályaudvaron lehetett átvenni az autót, úgyhogy egy gyors készülődés után el is indultunk. A terv az volt, hogy onnét egyből indulunk is Saturnia felé, úgyhogy igyekeztünk mindent magunkkal vinni, ami szükséges. Persze nem is mi lennénk, ha nem hagytunk volna valamit a szálláson, ráadásul a legfontosabb dolgot, az úszócipőt. Még vissza is mentünk volna érte, ha nem Saturniában jut eszünkbe... De mindent csak szép sorjában.

Természetesen nem sikerült időben elindulnunk, úgyhogy megint sietősre vettük a tempót, de nem volt vész, mert 8 előtt 10 perccel ott voltunk az állomáson. Azt nem sejtettük, hogy a bérautós céget nem lesz olyan egyszerű megtalálni. Az állomás épületében egyetlen kiírás volt "car rent" felirattal, egy nyíllal egyetemben, ami kb. a vonatindulási hely irányába mutatott. Kicsit furcsa volt, de elindultunk arrafelé. A vágányokhoz persze már nem engedtek, ott egy őr állt vagy valami olyasmi. Megkérdeztem tőle /angolul/, hogy hol van a Sicily by Car-nak az irodája. Az először csak bámult rám, mintha a Marsról jöttem volna. Ekkor elmondtam olaszul is, hogy "noleggio" /autóbérlés/. Ekkor lassított tempóban felemelte a kezét és kifelé mutogatott, hogy menjünk ki az épületből és ott forduljunk balra. De mintha akkor kelt volna fel legmélyebb álmából. Ezek se fognak szívrohamban meghalni, az biztos.

Szóval a balra mutató nyilacskát úgy kellett értelmezni, hogy kívül és úgy balra. Ezt talán egyszerűbben is jelezhették volna, de mindegy. Végre megtaláltuk a cégeket, de a Sicily by Car feliratot sehol sem láttuk. Kétszer mentünk végig, mire az egyik helyen, a legbelső részen észrevettük. Végre... Azt hittük már sose találjuk meg. Szerencsénk volt, senki nem állt előttünk, úgyhogy mehettünk egyből a pulthoz. Odaadtam a fickónak a kinyomtatott papírt, megbeszéltünk néhány részletet, elmondta hol van az autó, hova vigyük vissza, stb, majd megkaptuk a kulcsokat. Kissé tartottam tőlük, mert olvastam róluk rosszakat is, de nekünk minden rendben volt velük, bár tény, hogy teljes körű biztosítást vettünk hozzá, mindig így szoktuk.

Mégegy kihívás állt előttünk a mai nap reggelén: megtalálni az autót. A fickó eléggé tőszavakban beszélt, de nem értettük teljesen hol van az autó. Elindultunk arra amerre mutogatott, gondoltuk csak lesz valami kiírás. Kb. 5 perc séta után egy mélygarázshoz értünk, aminek a bejáratához ki voltak téve az autóbérlő cégek emblémái. Ekkor megnyugodtunk, jó helyen vagyunk. Az emelet is ki volt téve, hogy melyiket hol kell keresni, innét már egyszerű volt. Meg is találtuk az autót, egy fehér Citroen C2-es vagy C3-as, már nem emlékszem pontosan. Az egyik személyzetis odajött hozzánk, átnéztük az autót, egy papíron bejelölgette a sérüléseket. 2 perc alatt ledarálta az egészet. Végre elindulhattunk. Kaptunk egy egyszeri kilépésre jogosító kártyát is, ezzel tudtunk kimenni a garázsból a sorompónál.

Rómában borzalmas volt a közlekedés, mint az őrültek, irányjelző nélkül, össze-vissza, erőszakosan bejöttek elénk és hasonló dolgok. Alig vártuk, hogy kiérjünk a városból. Nem fizetős utakon mentünk, így 3 óra volt az út, de én nagyon élveztem. Végre egy kicsit kiszakadni a tömegnyomorból és kocsikázni szabadon. Az utakon nem voltak sokan, jól tudtunk haladni. Félúton megálltunk reggelizni az egyik benzinkút pizzázójában. Kértünk capuccinót is, de a pizzára kicsit várni kellett. Mondtuk nem gond, addig is kifizettem a számlát. Kemény 7 euró volt, 2 szelet pizza és 2 kávé. Először azt hittük csak a kávét számolta fel. Aztán kissé elbizonytalanodtunk, hogy ilyen olcsón milyen pizzát fogunk kapni, de semmi baj nem volt vele. Kb. 10-15 perc múlva ki is hozták, 1-1 nagyobb szelet pizza. Reggelire tökéletesen elég volt, én meg sem bírtam enni mindet.

Reggeli után folytattuk az utat. Kis falvakon, városokon mentünk keresztül, néhol kedvem lett volna szétnézni kicsit, de erre most nem volt idő. Dél körül érkeztünk a Grosetto alatti hegyekben található Saturniába A program a mai napra egy kis lazítás volt, termálvízben. A természetes termálfürdő egy 37 fokos folyóvíz, ehhez nem kell teljesen elmenni Saturniáig, a falu közelében a Cascate del Mulino kiírást követve lehet eljutni egy nagy és ingyenes parkolóhoz, ami pár percre van a fürdőhelytől. Fontos megjegyeznem, hogy Saturniában van egy Terme di Saturnia nevű termálfürdő is, ami nem ingyenes, tehát ha valaki ide igyekszik és nem akar fizetni érte, ne azt a kiírást kövesse.


Cascate del Mulino

A Manciano-hoz tartozó földterületen feltörő víz hőmérséklete 37 fokos, a lezúduló víz kisebb kádakat alakított ki, ezeken keresztül folyik lefelé. A vízesés kellemesen masszírozó hatású, de sajnos azon a részen volt a legtöbb turista, mi nem tudtuk kipróbálni. Állítólag a vízben egy planktonféle él, ami nagyon jó hatással van a bőrre, a vízben lévő ásványi anyagok és gázok pedig jótékony hatásúak a vérkeringési és légzőszervi problémákra és betegségekre is, izomlázra és gyulladásokra. A szervezetben értágító hatású, a bőrön hámlasztó, de meg is lehet inni kis mennyiségben, így az emésztő rendszerre is pozitív a hatása.  A rómaiak idejében már említett forrást később a középkorban is rendszeresen használták, a nagyherceg tulajdonában is volt egy ideig. 



Azt már említettem, hogy az úszócipő a szálláson maradt, de ekkor döbbentünk rá, hogy a vízálló táskát is hozni kellett volna, ami meg otthon maradt Leeds-ben, pedig van kettő is. Így kicsit bajban voltunk, hogy hova tegyük a kocsikulcsot, aztán kint hagytuk a parton a ruháinkkal és a törölközőkkel, elrejtve egy szatyor mélyére, de igyekeztünk mindig rajta tartani a szemünket. Mások is kint hagyták a cuccukat, más megoldás sajnos nincs, mivel sem öltöző, sem értékmegőrző nincs. Egyedül egy büfé van a folyó mellett, de az sem túl régóta. A büfében van WC is. Átsétáltunk a folyó alsó részén és ott táboroztunk le. A víz egyáltalán nem mély, de a folyó sodrása miatt kissé nehéz járni benne.

Séta a túlsó partra










Nagyon jó időnk volt ma, 25 fok körül, napon több is. A víz pont test hőmérsékletű volt, így se nem fáztunk benne, se melegünk nem volt, pont jó. Papuccsal próbáltam bemenni, de azt a sodrás rögtön leszedte a lábamról, úgyhogy vissza is dobtam a partra. Így viszont nagyon rossz volt, mert a talpamat nyomta a kavics az elején, utána a kádaknál már nem volt kavicsos, de mezítláb abban sem volt kellemes mászkálni. Az úszócipő nagyon kellett volna. Kerestünk egy kádat, amiben nem volt senki és birtokba vettük. Észrevettem hogy apró kukacféleségek vannak a vízben, ettől teljesen kiakadtam, de aztán megbarátkoztam velük. Sokáig ücsörögtünk a kis kőkádban, nagyon kellemes volt.








2-3 órás pancsolás után elmentünk enni a büfébe, majd visszamentünk a kocsihoz a másik fényképezőért, aztán visszajöttünk a folyóhoz és csináltunk még néhány képet.























A kis ház mellett egy út vezetett felfelé, ahol a folyó vízesés feletti részét is megszemléltük. Itt is fürdött benne néhány ember, de sokkal kevesebben.







Tipikus toszkanai táj







Ezután már nem mentünk bele újra a vízbe, de gondolkodtunk rajta, végül arra jutottunk, hogy inkább menjünk és nézzük meg a falut. Mikor visszamentünk a parkolóba, az autó tele volt poloskával, nem is értem, honnan jöttek. Néhányan a kocsi tetején hátukon fekve napoztak.


Napozó poloska


Saturnia

Saturnia kicsiny faluja nem messze található a termálfolyótól. Nevét Saturnus római istenről kapta, aki a legenda szerint belefáradt az emberek állandó háborúiba és egy villámot küldött a földre, amely létrehozta a meleg kénes víz mágikus forrását, mely megnyugtatja az emberiséget.

Az 1300-as években a betyárok menedékhelyéül kezdett szolgálni és a sienaiak a földig rombolták.

Egyetlen parkoló van a faluban, ami viszont elég nagy, de fizetős. Mi csak 2 óra hosszára fizettünk be, gondoltuk annyi pont elég lesz. Jól hittük, valójában egy nagyon kis faluról van szó, de Róma után az itteni csend és nyugalom felüdítő volt. Itt alig találkoztunk emberekkel, 1-2 helyit és pár turistát leszámítva.





A falu központja egy fő térből áll, melyen két szökőkút és egy világháborús emlékmű található.











A Fő tér környékén néhány étterem, bár és fagyizó várja a nassolni vagy ebédelni kívánó embereket.


Egy nagy adag fagyi után folytattuk a városnézést.





A faluban található egy térkép, mely több ponton is ki van helyezve, ezen bejelölték azt a néhány látnivalót, amit érdemes megnézni. Az egyik ilyen látnivaló a Santa Maria Maddalena templom, mely a falu főtemploma.

Santa Maria Maddalena templom









A falu vége






Található itt egy kastély is, de magánkézben van, ezért sajnos nem látogatható, csak a kerítésen lehet bekukucskálni.

Kastély


Talán a legérdekesebb látnivaló a régi Római kapu, mely az alatta futó macskaköves utcával pillanatok alatt a középkorba repített minket.


A római kapu





A 2 óra bőven elég is volt mindenre, nem mondom, hogy kihagyhatatlan látnivaló, de ha valaki a termálfolyónál jár, érdemes részánni a falura is néhány percet.

Elég korán volt még, már nem akartunk visszamenni fürdeni, de még Rómába sem visszaindulni, ezért kinéztem egy tengerparti részt, ha már ilyen közel vagyunk a tengerhez, ezt se hagyjuk ki. Ha jól emlékszem Montalto Marinánál mentünk ki a tengerhez, itt találtunk egy parkolót is a közelben. A városka teljesen kihalt volt, egy lélek sem járt arrafelé. Elsétáltunk a tengerpartra, de azon kívül, hogy tipikus tengerparti fürdőhely, sok érdekességet nem láttunk. Egy szép naplementét, azért sikerült elcsípni.

A parkoló












Már kezdett sötétedni, úgyhogy innét egyenesen Róma felé vettük az irányt. A szállásunk közelében megpróbáltunk keresni egy parkolóhelyet, ami nem volt egyszerű. Szinte az összes útszéli leálló tele volt, a mélygarázsok meg iszonyat drágák voltak. Az utcákban viszont este 10 után szinte már sehol nem kellett fizetni reggel 8-ig, ezért ezt láttuk a legjobb megoldásnak. Jó sok kört mentünk mire végre találtunk egy helyet az egyik utca végében. Sejtettük, hogy a parkolás nem lesz egyszerű, meg a Rómában való közlekedés sem, de megoldottuk.





Kapcsolódó bejegyzések:

Olaszország - Róma - 5. rész
Olaszország - Róma - 6. rész
Olaszország - Róma - 7. rész
Olaszország - Róma - 8. rész








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése