2019/05/11-2019/05/21.
Franciaország - Provence
10. nap
A római történelem nyomában
Elérkezett az utolsó teljes napunk Provence-ben. Nem akartuk hosszúra nyíjtani a napot, mert este még össze kellett pakolni a cuccainkat, úgyhogy mára csak Nîmest terveztük be. 1 óra az út Avignonból, 9 óra környékén indultunk el. Parkolót viszonylag könnyen találtunk, mert beírtam az aréna címét, mellette meg ott egy hatalmas mélygarázs. Csak azzal volt egy kis gondunk, hogy iszonyatosan kis helyeket hagytak az autóknak, ha beálltunk, nem lehetett kinyitni az ajtót. Végül kiszálltunk, csak párom maradt, aki vezetett és úgy állt be, hogy ő még ki tudott szállni, de másik oldalt se ki, se be.
Nîmes
Nîmes-t Franciaország Rómájának is nevezik, nem véletlenül, hiszen az ókorból rengeteg római műemlék maradt fenn. A város címerén egy pálmafa és egy hozzáláncolt krokodil szerepel. Ennek a történetéhez egészen időszámításunk előttig kell visszamennünk. Az első római telepesek az egyiptomi hadjáratok veteránjai voltak. A városban ugyanis olyan jelképeket találtak, amelyek leláncolt krokodilt ábrázoltak, s még az itt vert pénzen is ez volt látható, márpedig ez a Krisztus születése előtt néhány évtizeddel megvívott egyiptomi hadjáratok jelképe volt. Nîmes folyamatosan fejlődött és a környező vidék központja lett. A 19. század közepe óta pedig a város a dél-franciaországi bikaviadalok központja.
A Pradier kút /Fontaine Pradier/ egy monumentális márványkút, nevét az alkotójáról kapta. A fehér márványból készült szökőkút központi eleme egy nő, aki allegorikusan ábrázolja Nîmes városát. Fején egy koronát visel, melyet a Maison Carrée, a város egyik legjelentősebb emlékműve formájára mintáztak. A főszöbrot 4 másik szobor veszi körül, melyek alatt egy kancsóból víz ömlik a kút medencéjébe. A két férfi és a két női alak a Nîmes régiót körülvevő 4 nagy folyót képviselik.
 |
| Pradier kút |
 |
| A Szent Perpétua templom |
 |
| A teplom tornya |
 |
| Bikaszobor az aréna közelében |
Az első világháborús emlékmű szobraival és domborműivel hívja fel magára a figyelmet.
 |
| Első világháborús emlékmű |
 |
| Egy étterem falán |
Az Nîmes-i Aréna a világon az egyik legjobb állapotban fennmaradt amfiteátrum. Körülbelül 70-ben építették a rómaiak. Miután a Római Birodalom megbukott, a vízigótok elfoglalták és erődnek használták, ez a funkciója egészen a középkorig megmaradt. Ekkor 700 ember élt benne, védelmet keresve. 1863-ban újabb átalakításon esett át, ezúttal bikaviadalokra alkalmas arénává építették át, amit azóta is tartanak benne, feria idején. Ezen kívül koncerteket is rendeznek benne.
 |
| Amfiteátrum |
Az aréna előtt Christian Montcouquiol, a Nimeño II becenévre hallgató francia matador szobra áll, capotéval a kezében. Sorsa tragikusan végződött, 1989. szeptember 10-én, az Arles-i arénában egy Pañolero nevű bika a levegőbe hajította. A torreádor a fején ért földet, melynek következtében eltörtek a nyaki csigolyái és lebénult. Hónapokig tartó rehabilitációja után a lábait és jobb karját már tudta mozgatni, de a bal továbbra is béna volt. 1991. november 25-én végül öngyilkosságot követett el, a garázsában felakasztva magát.
 |
| Nimeño II |
Az aréna külső falára ragasztott hatalmas bikaposzterrel fénykép készítésre is lehetőség van.
 |
| Így nézett ki régen |
A jegyünk már megvolt, hiszen Orange-ban megvettük, így itt már nem kellett fizetnünk, hogy belülről is megnézhessük. Nekem kicsit csalódás volt, kezdve azzal, hogy valami koncertre készülhettek, mert a küzdőtér úgy nézett ki, mint valami csatatér, épp színpadot építettek.
 |
| Az aréna folyosója |
Túl sok látnivaló nem volt benne, de körbe lehetett járni az egészet. Az Amfiteátrumot kívülről több szintben elrendezett, dór oszlopokkal szegélyezett hatvan árkád övezi. Az épület belsejében a lépcsőzetes nézőtér 34 lépcsősorán 24 000 nézőnek van hely. A küzdőteret nem vette körül magasabb védfal, vagyis minden bizonnyal itt inkább csak gladiátorok küzdöttek egymással, állatviadalokra nem került sor. De rendeztek itt kocsiversenyeket, és mivel a küzdőteret vízzel is fel lehetett tölteni, vízi játékokat is. A négy bejárata előtt a régészek falak maradványait tárták fel, ezek közül egyes falrészletek a római városfal maradványai, de a többi későbbi eredetű, amikor várrá alakították át, védfalakat építettek elé és a boltíveket is befalazták. Később lakásokat alakítottak ki, s ezeket csak az 1900-as évek végén számolták fel.
Két ajtóra bukkantunk, az egyik mellett csak elmentünk, a másikba viszont benyitottunk és akkor láttuk, hogy be lehet menni. Itt egy kis bikaviadallal kapcsolatos kiállítás volt. Valószínű a másik ajtón is be lehetett volna menni és abban volt a gladiátoros kiállítás, de már nem mentünk vissza.
 |
| A bárpult |
 |
| Az aréna makettja |
 |
| Kilátás az arénából egy furcsa épületre |
Kezdtünk megéhezni, ezért kerestünk egy kebabost, mert az esett volna jól. A tegnapi után én kicsit féltem tőle, de most nem volt semmi baj. Ezután elmentünk megkeresni a bikaviadal múzeumot, mert az is van itt. Cím alapján meg is találtuk, de zárva volt. Ez a baj Provence-el, ha nem főszezonban megy az ember nincs minden nyitva...
 |
| A Szent Pál templom |
Megérkeztünk a Maison Carrée épületéhez, ahova szintén jó volt a jegyünk. Tervben is volt, hogy bemegyünk, csak épp akkor állt egy hosszú gyereksereg a bejárat előtt, ezért jobbnak láttuk, ha inkább később visszajövünk.
 |
| A Maison Carrée |
Az Antoninus téren látható Antoninus Pius császár szobra, akinek története szorosan kapcsolódik Nîmeshez, mivel családja eredetileg Nemausus kolóniából, az ókori Nîmesből származik. Egy egész teret szenteltek a tiszteletére.
 |
| Antoninus Pius császár |
 |
| Díszítés egy épületen |
A Fauna táncosa /Faune Dansant/ Joseph Bernard munkája. 1912-ben készült, a tánc témáját testesíti meg, és kétségkívül az az orosz táncos, Vaslav Nijinski ihlette aki 1912-ben fellépett a Fauna délután balettjében.
 |
| A Fauna táncosa |
A Mont Cavalier dombon álló Tour Magne, egy 34 méter magas torony, amely a római várost védelmező erődrendszerhez tartozott, több mint 30 bástyatornya volt és a Rocher de la Fontaine nevű sziklát uralja. Ide is érvényes volt a belépőnk.
 |
| Tour Magne |
Ettől is többet vártunk picit, vaójában csak fel lehet menni egy tekergőző csigalépcsőn a torony tetejébe és megnézni a kilátást. Szinte az egész város belátható onnét, de örültünk volna, ha mást is láttunk volna ezen kívül.
 |
| A torony lépcsője |
A toronyhoz egy hatalmas kert is tartozik, a Források kertje /Les Jardins de La Fontaine/, mely az első nyilvános kert volt Európában. 15 hektáron terül el és két részre osztható: az 1800-as években létrehozott klasszikus kert és az 1900-as évekből származó parkosított mediterrán kert. A monumentális vázákkal és barokk stílusú szobrokkal díszített kert a 18. században kiírt a város szépítésére irányúló project eredménye.
A kert a Nemau-forrás körül jött létre, melyet a rómaiak előtti időkben az itt élők szent helyként tiszteltek. A birodalom idején a város egyik jelentős vízforrása volt, a régészeti feltárások római fürdőt is találtak a közelben.
Manapság a kertek gazdagon díszítettek barokk szobrokkal és hatalmas urnákkal. Új tereket hoztak létre, mint például a sziklakert, a Montgolfier-tó és a Mazet.
Antoine Bigot 19. századi francia költő szobra is a kertben található, egy szikla tetején, növényekkel körülvéve.
 |
| Antoine Bigot |
A költő szobrának közelében egy látványos barlangot tekinthetünk meg, szintén idilli környezetben.
 |
| Barlang |
Jean Reboul politikus egy emelvényen ül, szemeivel szigorúan pásztázva a területet.
 |
| Dombormű a talapzaton |
 |
| Jean Reboul |
A kert központjában egy nümphaion vagy nimfeum áll, mely a hellén és római kultúrákban a források fölé emelt nimfaszentély volt. A szentély körül sok szobor található.
 |
| Hádész |
 |
| Dionüszosz |
Pán a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene. Kedvencei a kecske- és birkapásztorok, de a halászok és vadászok is az ő védelmét élvezik. Szoros kapcsolatot tart fenn a nimfákkal, táncol, énekel és játszik velük. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.
 |
| Pán szobra |
A 18. századi kertrendezés közben, mikor a monumentális lépcsőt építették, az ásatások során egy régi templom maradványaira bukkantak, ez volt a Diana temploma /Temple de Diane/, ami egy a 2. században épült templomrom. Diana holdistennő a római mitológiában népek védnöke, a nők, a szülés és gyermeknevelés patrónája, az állatok és a vadászat istennője. A szentély pontos funkciója nem ismert.
 |
| Diana temploma |
 |
| Diana temploma |
Több mitológiai szobor is található a kertben.
 |
| Diana |
Flóra a római mitológiában a virágok és a tavasz istennője. Nimfaként született, akibe beleszeretett a nyugati szél istene, Zephir. Vele kötött házassága után vált Florává, a tavasz istennőjévé.
 |
| Flóra |
 |
| Szerelmesek |
Endümión egy halandó, az Aiol-szigeteken élő pásztor a Hold istennőjének szerelmese a görög mitológiában.
 |
| Endümión szobra |
 |
| Szilvánusz, az erdő védnöke |
 |
| Kijárat a kertből |
 |
| Ernest Denis, francia történész emlékműve |
Visszasétáltunk a Maison Carrée-hez. Kicsit sietősre fogtuk a dolgot, mert nem tudtuk mikor zár. Mire odaértünk még nyitva volt.
Az Augustus császár idejéből származó templom téglalap alakú épülete 26 méter hosszú, 15 méter széles és 17 méter magas. Lépcső vezet fel a 30 korinthoszi oszloppal övezett épülethez, tíz oszlop veszi körül a nyitott előcsarnokot, a többi oldalt és hátul övezi a fallal elhatárolt belső templomot, amelybe széles kapun át lehet belépni. A napjainkig épen maradt templom, a birodalom bukása után volt katolikus és protestáns templom, közhivatal, magánlakás, egy időben még istállónak is használták, s volt olyan terv, hogy lebontják és Versailles-ba szállítják. 1816-ban viszont műemlékké nyilvánították, és helyreállították. Azt hittük itt is valami kiállítás vagy múzeum lesz, de csak egy filmet lehetett megtekinteni, ami Nîmes történetét mutatta be.
 |
| Maison Carrée |
A kisfilm kb. negyedórás volt, Nemausus, Nîmes születése címmel. A történet Julies Caesar idejére vitt minket vissza az időben, amikor a rómaiak háborúban álltak az északi Gaul törzsekkel. Caesar követeket küldött Nemausus /Nîmes régi neve/ városába, hogy hírül adja, a császárnak 500 férfire van szüksége, hogy segítsék őt a háborúban. Nemausus urai az isteneket kérték, hogy válasszák ki, ki vezesse az 500 embert. A választás Adgennix-re esett, aki végül 25 évet harcolt a rómaiaik mellett, Caesar halála után is, nikor Augustus lett az új császár. A gall hősök visszatértek a háborúból, a császár kincsekkel jutalmazta meg őket a szolgálatukért. Adgennix terve, Nemausus naggyá tétele és római mintájú várossá építése volt. Így született Nîmes. A sztori valódi embereken alapul. Sextus Adgennius Macrinius és felesége, Licinia Flavilla az 1. században élt. A vetítőteremben az ő szobrai láthatók:
Maradtunk még egy kicsit a városban és nézelődtünk. Nîmes határozottan tetszett. A Place d'Assas téren volt egy látványos szökőkút, mely a Csillag forrása /La Source de l'Etoile/ nevet viseli. Egy női és egy férfi alakot ábrázol, melyek Nemausa-t, Nîmes eredetét, valamint Nemausus-t, a város férfi erejét képviselik. A kút tetején egy csillag alakzat látható, valószűleg innét kapta a nevét is. A kút két szélén egy-egy vízköpő.
 |
| A Csillag forrása |
 |
| Nemausus |
 |
| Nemausa |
A Források kertjében lévő csatornák a városban folytatják tovább útjukat.
 |
| Díszítés az előző képen látható épületen |
A római városfal hatalmas kapuja, a Porte d’Auguste /Augustus kapuja/ még ma is látható. Ez volt a város fő kapuja, mely 4 félkör alakú boltívvel volt felszerelve, a két középső a nagyobb járművek, a két szélső pedig a gyalogosok részére szolgált. Korábban két félkör alakú torony támasztotta alá.
 |
| Porte d’Auguste |
 |
| Így nézett ki régen |
A kapu mögött Augustus császár szobra látható.
A Place des Carmes téren, az Augustus kapujával szemben, a Szent Baudile neogótikus templom /Église Saint-Baudile/ áll. A templomot Szent Baudile, egy 3. századi nîmesi mártír tiszteletére emelték.
 |
| Székesegyház |
Közben elkezdett esni az eső, úgyhogy el is indultunk vissza az autóhoz a parkolóba. Még egy utolsó kép egy díszes épületrő, mely sajnos nem tudom milyen célra szolgált:
Az eső nem volt tartós, mire a parkolóhoz értünk, el is állt. "Hazafelé" útba esett a Pont Du Gard, ami szintén kihagyhatatlan látnivaló, ha valaki a közelben jár, úgyhogy még tettünk egy kis kitérőt oda, mielőtt visszatértünk volna Avignonba.
A Pont du Gard római kori vízvezeték Remoulins mellett található. Magyar fordításban a név a Gard folyó hídját jelenti. A háromszintes híd 49 méter magas. A legalsó szinten út vezet át, a legfelső szint tetején van a vízvezeték. A Pont du Gard feltehetően 19 körül épült és Marcus Vipsanius Agrippának tulajdonítják. Úgy tartják, hogy az építkezés három évig tartott és 800-1000 ember dolgozott rajta. Az építmény a Gard folyó völgyén keresztül szállította a vizet az Uzès melletti forrásokból és Nemausus /Nîmes/ római városba vezetett.
A hídtól nem messze van egy hatalmas parkoló, itt egy látogatói központ is található, amiben egy múzeumot lehet megtekinteni. Mikor mi mentünk már zárva volt, de a hídhoz attól el lehetett sétálni, maga a híd ingyenes, csak a múzeumba kell belépőt fizetni.
A 4. századtól kezdve a híd karbantartását elhanyagolták. A 9. században már használhatatlan volt. Ennek ellenére, a Pont du Gard nagyobbik része érintetlen maradt. A középkortól a 18. századig a vízvezetéket közönséges hídként használták, amely ekkorra már kiemelt látványosságnak számított. Ma a Pont du Gard egyike az öt leglátogatottabb francia látványosságnak, a vízvezetéken azonban már nem lehet végigsétálni.
A mai napba ennyi fért bele, így is elég későn értünk vissza a szállásra. Még összepakoltuk a cuccaink nagy részét és levittük az autóba, hogy reggel már csak azt a pár dolgot kelljen, ami még a lakásban maradt.
11. nap
Hazautazás
Eljött ez a nap is. Reggel 8 óra után elindultunk, mert a komp este 10-re volt lefoglalva, de ilyen hosszú útnál sose lehet tudni, ezért úgy voltunk vele, hogy legyünk ott inkább hamarább. Még utoljára szétnéztünk a lakásban, hogy nem hagytunk-e ott valamit, majd elindultunk le a garázsba. Mikor szállunk be az autóba, akkor jutott eszünkbe, hogy a garázsajtó és a kinti kapu is a kulccsal működik, de azt otthagytuk a konyhaasztalon és így már kívülről nem lehet kinyitni az ajtót, hogy visszamenjünk érte. Erre a tulaj is figyelmeztetett, hogy ha megyünk el, először álljunk ki a kocsival az útra és utána vigyük vissza a kulcsot a lakásba. Tanakodtunk, hogy mi legyen. Gyalog ki tudtunk menni és amikor megláttunk egy fickót kint, meg akartuk kérni, hogy nyissa ki a garázst, de azt mondta neki ehhez a garázshoz nincs kulcsa, csak a másikhoz. Megvizsgáltuk a garázs ajtaját, elvileg van rajta egy vésznyitó, nagy nehezen rá is jöttünk, hogy működik, így ki tudtuk nyitni. A kapunál szerencsénk volt, mert az nem volt bezárva. Fellélegeztünk és elindultunk a komp felé. Út közben 1-2 helyen megálltunk kicsit megpihenni és tankolni. Nagyon jól haladtunk, sehol nem volt beállva a pálya és jóval hamarább értünk a kompkikötőbe. Szerencsénkre tudtak nekünk jegyet adni egy korábbi járatra, ami 8 óra körül indult. Így nem kellett sokat várnunk a kikötőben. A komp szinte üresen ment, alig volt rajta pár ember, majdnem az egész a miénk volt. Élveztük is.
A naplemente gyönyörű volt, csak az ablak nem volt túl tiszta a kompon, de azért megörökítettük:
A naplemente gyönyörű volt, csak az ablak nem volt túl tiszta a kompon, de azért megörökítettük:
Dovertől hosszú volt az út hazáig. Útjavítások voltak, ezért még kerülni is kellett, ráadásul elég hosszú szakaszon be volt állva a forgalom. Már alig vártuk, hogy hazaérjünk...
 |
| Hűtőmágnesek Provance-ből |
Kapcsolódó bejegyzések:
Franciaország, Provence - 1. rész - Avignon
Franciaország, Provence - 2. rész - Roussillon, Gordes, Fontaine-de-Vaucluse
Franciaország, Provence - 3. rész - Saint-Tropez
Franciaország, Provence - 4. rész - Aigues-Mortes és Saintes-Maries-de-la-Mer
Franciaország, Provence - 5. rész - Castellane, Verdon szurdok, Moustiers-Sainte-Marie
Franciaország, Provence - 6. rész - Villeneuve-lès-Avignon és Avignon
Franciaország, Provence - 7. rész - Cascades du Sautadet, La Roque-sur-Cèze és Orange
Franciaország, Provence - 8. rész - Marseille és Cassis
Franciaország, Provence - 9. rész - Nîmes
