Földünk szépségei: Franciaország, Provence - 1. rész

2019/05/11-2019/05/21.

Franciaország - Provence

Provence Dél-Franciaország hatalmas régiója, mely a levendulaföldjeiről vált híressé és közkedvelt turisztikai célponntá. A régióban található kis falvakat Franciaország legszebb településeiként emlegetik, de régi, római romokat és emlékműveket is találunk itt és nem utolsó sorban a Földközi-tenger és a Lubreron hegység lenyűgöző tájait is magába foglalja ez a terület.

1. nap

Az utazás

11 napra látogattunk Provence területére, egy kis májusi kiruccanásra. Autóval mentünk Leeds-ből, aminek az volt a hátránya, hogy 2 nap mindjárt ki is esett az oda és a visszaút miatt, de így is maradt teljes 9 napunk, hogy szétnézzünk a környéken, amibe azért elég sokminden belefért. Nem akartam ismét túl sűrűre tervezni a programokat, mint legutóbb Tenerifén, ezért csak körvonalakban volt meg, hogy melyik nap hova megyünk, inkább ott helyben döntöttük el, az időjárás és a kedvünk függvényében. Ez így sokkal jobbnak bizonyult, mint a sok előre lefoglalt, időpontra érkező program Tenerifén. Volt pár bakancslistás helyem, amire azt mondtam, hogy ezeket mindenképp meg akarom nézni, de maradt bőven idő más látnivalókra is.

Nem indult jól az egész, előző nap délutánosak voltunk és bejelentették, hogy bankolni kell, ami azt jelenti, hogy addig kell maradni, ameddig van munka. Ez csak annyiban volt durva, hogy hajnali fél 2-re volt tervezve az indulás, hogy kényelmesen odaérjünk Doverbe a 8 órás komphoz. Hiába mondtam a főnöknek, hogy nem tudunk bankolni, mert így is alig alszunk valamit, nem érdekelte, aztán végül mégsem kellett maradni, mert időben végeztünk a munkával.

2 órás alvás után aztán el is indultunk, fél 2 környékén. Nagyon szépen tudtunk haladni az úton, nem volt semmi fennakadás, ez az előnye annak, ha éjszaka autózik az ember. Már 6 óra után meg is érkeztünk és bár sosem szoktam rugalmas jegyet venni, de szerencsére ott helyben mindig rugalmasak és ha van hely fel szokták ajánlani a korábbi járatot. Így volt ez most is, a 7:40-essel el tudtunk menni, így nyertünk 20 percet. Dunquerque helyett Calaisba érkeztünk, de ez már részletkérdés volt.

Ha az ember autóval akar Angliából Franciaországba menni, előtte sajnos sokmindent be kell szerezni. Én napokat olvasgattam a neten, kutattam, nehogy valami kimaradjon, mégis kimaradt, ami végül nem volt baj, de akár lehetett volna.

Itt a lista, amiket magunkkal kell vinni vagy be kell szerezni indulás előtt:

Láthatósági mellény /legalább 1 db utasonként/
Elakadásjelző háromszög
Fényszóró deflektor
Alkoholszonda /Franciaországban kötelező/
Tartalék izzó
GB feliratú matrica az autóra
Tűzoltó készülék
Elsősegély szett
Zseblámpa
Érvényes vezetői engedély és NI szám
Érvényes biztosítás az autóra /kinyomtatva/
Zöld kártya, melyet a biztosítótól kell kérni
Az autó regisztrációs dokumentuma /V5C Certificate/
Másolat a fontosabb dokumentumokról /pl. útlevél/
Európai egészségbiztosítási kártya
Crit’air matrica /erről bővebb információ itt/

Nekünk Crit’air matricánk nem volt, mivel későn tudtam meg, hogy ez is kell és csak postai úton lehet beszerezni, ezért enélkül mentünk. Több európai országban is rámentek erre a "Zöld Zóna" témára, aminek az a lényege, hogy nézik a levegő minőségét és amikor nagyon rossz, kiteszik ezeket a korlátozó táblákat, és ha aktív, matrica nélkül nem lehet azokra a területekre autóval bemenni. Matricával is csak attól függően, hogy melyik matricát kapta meg az autó. Elvileg nem drága, de ennek hiányában 59 és 117 euró közötti büntetésre lehet számítani. Sajnos ezek nem csak a belvárosokat érintik, hanem van hogy teljes megyéket, tehát mindenképp célszerű beszerezni és kicsit utána nézni ennek a témának mielőtt saját autóval útnak indulnánk Franciaországba. Egyedül Párizs területén mindennapos a tiltás /kivéve azt hiszem a hétvégéket/, tehát oda semmiképp sem mehetünk be, ha nincs matrica. Nekünk szerencsénk volt, mert épp sehol sem volt beaktiválva a tiltás, úgyhogy mehettünk mindenfelé, de letöltöttem egy programot okostelefonra /Green-Zones a neve/, ami napra készen megmutatja hol aktív a tiltás.

Várakozás a kompra

A kompon aludtunk egy keveset, de elég sokan voltak és a közelünkben ült egy zajos társaság, akiktől én nem igazán tudtam aludni. Mérges is voltam, mert mindig a röhögésükre ébredtem. A komp végül megérkezett, ezek nem nagyon szoktak késni, minden simán ment. Kihajtottunk a kompból és már indulhattunk is utunkra. A másik oldalon már nem szokott útlevél ellenőrzés lenni, ezt elintézik felszállás előtt.

Calais elég szép város, már amennyit láttunk belőle. Mondják, hogy tele van migránsokkal, hát mi még soha egyet sem láttunk. Igaz, nem is szoktunk ott megállni. Az idő kezdetben jó volt, sütött a nap egy darabig, majd jött az eső, ami aztán végigkísért minket hosszú kilométereken keresztül.

Sárga mezők az út mentén

Kb. 8 és fél órát írt érkezésig a GPS. Avignonban foglaltam szállást, de a tulaj nem beszélt angolul, úgyhogy google fordítóval írogattam neki franciául. A lényeg, hogy megértettük egymást még ha nehézkesen is. Pár helyen megálltunk kis pihenőre és egyszer tankolni. Fizetős utakon mentünk, de nagyon drága az autópálya Franciaországban. Mire leértünk majdnem annyit fizettünk ki autópálya díjra, mint amennyibe a gázolaj került. A fizetős kapuk egyébként egyszerűen működnek. A szakasz kezdeténél ad egy kártyát, amit a végén be kell rakni az automatába, utána pedig egy bankkártyát és simán leveszi róla az összeget. Csak figyelni kell, hogy melyik sávba állunk be, ha kártyával akarunk fizetni, akkor a kártya jelzésű sávba kell állni, ha készpénzzel, akkor a pénzes jelzésbe. /Vannak olyan kapuk, ahol csak kártyával lehet fizetni./ Erre nagyon figyelni kell, mert ha rossz helyre állunk és vannak mögöttünk, akkor nehéz lesz visszatolatni. Egyszer mi is megszívtuk, mert a szakasz végén nem figyeltük a jelzéseket és egy olyan sávba álltunk, ahol nem lehetett fizetni, nem tudom milyen célt szolgált az a kapu. Vissza kellett tolatnunk, de nem volt egyszerű, mert álltak mögöttünk. Mást viszont ilyenkor nem lehet csinálni, mert a sorompó nem fog felnyílni.

Látványos felhők

Mire délre értünk, valahol Lyon előtt állt el az eső és kezdett kisütni a nap. Ezek szerint nem hazudott az előrejelzés, hogy lent délen jó idő van. A táj végig elég unalmas volt, rétek, mezők mindenhol, semmi változatosság. Lyon közelében már volt egy-két sziklás rész is, de semmi extra. Meg is ijedtem kicsit, hogy ha ilyen silány egész Franciaország, akkor nem tudom mit fogunk itt csinálni 9 napig. :-)

Lyonnál lehet, hogy valamit elnéztünk, mert bevitt egy városi autóútra vagy autópályára, ott be is volt állva a forgalom egy kicsit, 1-2 km-t csak araszolgattunk. Valami rendezvény is lehetett, mert rengeteg rendőrautót láttunk, lehet, hogy focimeccs vagy valami hasonló. Az araszolgatás miatt tudtam fotózni egy kicsit a várost, de amennyit láttunk belőle, tipikus nagyváros, semmi extra. Persze a belváros lehet, hogy szép. Egy hídon mentünk át, majd a folyó mellett folytattuk az utat.

Lyon

Egy furcsa épület

Lyon kikötője

Lyonból kiérve még egy 2 órás út állt előttünk, de itt már egyre szebb volt a táj.

Avignon

Este fél 9 körül érkeztünk meg a szállásra. A házigazdával az utolsó fél órában felvettem a kapcsolatot AirBnB-n, hogy mikor érkezünk. Kicsit elnéztük a házszámot, mert több tömblakás is van ott egy helyen és mi egy másiknak az udvarába mentünk be, ezért David, a házigazda nem talált minket a ház előtt. Akkor rájöttünk, hogy nem ez az. Kimentünk az udvarról és tövábbmentünk pár métert, ott volt egy körforgalom, amit David is írt és így már megtaláltuk hova kell mennünk. A házigazda megmutatta a garázsban hol parkolhatunk, hogy nyílik a garázsajtó, stb. A lakást is megmutatta, nem kommunikáltunk túl sokat, csak a lényeget, mert neki nagyon rossz volt az angolja, google fordító nélkül én meg nem beszélek franciául, de azért a lényeget megértettük. Ő hamarosan el is ment, mi pedig birtokba vettük a lakást. Egy nagyon szép, felújított lakás volt és a tisztasággal sem volt semmi probléma. Viszonylag nagy volt és tágas, összességében elégedettek voltunk.

A hálószoba

A fürdő

A másik hálószoba

A nappali

Konyha

Az út nagyon hosszú volt, de nem bírtuk ki, hogy ne nézzünk be egy kicsit a városba, annak ellenére, hogy már kezdett sötétedni. Út közben találtunk egy pizzázót /Domino Pizza/, ahova bementünk. Nagyon finom pizzájuk volt, én egy Diavola-t kértem, ami kellemesen csípett, kétféle paprikával és szalámival. A pizza kikérése nem ment simán, azok ott egyáltalán nem beszéltek angolul, franciául akartak nekünk gagyarászni, de mondtuk, hogy azt meg mi nem értjük. Nagy nehezen a szórólapról elmutogattuk mit szeretnénk.

Jól lakva már sokkal jobban éreztünk magunkat, úgyhogy irány a belváros, mert azt nem lehet, hogy holnapig várjunk. :-) Egy vasúti híd alatt mentünk át, ahol nagyon szép rajzok voltak a falon.

Kb. 10 perc alatt értünk a városfalhoz, mely körbeöleli a belvárost. Bementünk az egyik bejáraton és íme Avignon belvárosában találtuk magunkat.

Az utcák hangulatosak voltak, de nagyon szemetesek. Annak ellenére, hogy szombat volt, nem lófrált sok ember kint.

Paul Pamard Avignonban született politikus emlékműve a Rue de la République-n található. Mellszobra egy szökőkút belsejében áll, talapzatán különböző domborműves portrékkal. Előtte egy angyalkának tűnő kislány szobra látható.

Paul Pamard emlékműve

Paul Pamard mellszobra

Elmentünk a Pápai palota felé, mert látni szerettem volna kivilágítva.

A Rue du Portail Matheron-on áll az Augustiniai kolostor templom óratoronya /Tour de l'horloge de l'église Couvent des Augustins/, mely óhatatlanul felhívja magára a figyelmet. Nem csak szembetűnően régi mivolta miatt, de látványosan kivilágított harangtornya is megállásra késztetett minket néhány kép erejéig. A torony érdekessége még az is, hogy elég ferdén áll.

Augustiniai kolostor templom óratoronya

A kivilágított torony

A Pie teret /Place Pie/ szintén egy óratorony, a Szent János Torony /Tour Saint Jean/ uralja.

Szent János Torony

Növényekkel benőtt szállodai épület

A francia divat egy kirakatban

A pápai palotát most ugyan nem találtuk meg, de ez már ott van a közelében.

Alagút a városfalban

Kivilágított városfal

Az Avignoni hidat /Pont d'Avignon/ azonban megtaláltuk, mely egyike Franciaország legismertebb hídjainak. Valójában csak egy fél híd, mert annyiszor vitte el az áradat, hogy amikor a 17. században egy nagyobb áradás lerombolta a híd nagy részét, már nem építették újra.

Az Avignoni híd

Innét elindultunk visszafelé a szállásra, a GPS szerinti legrövidebb úton.

Ma megismertük a várost sötétben, másnap pedig majd megnézzük világosban is, de most elmentünk aludni, mert fárasztó nap állt mögöttünk.

2. nap

Avignon

A Rhône partján elhelyezkedő Avignon a Vaucluse megye legnagyobb városa. A Pápák városának is szokták nevezni, mivel a 14-15. században számos pápa és ellenpápa itt vezette a hivatalát. Ma napfényben is megcsodálhattuk a pápák régi városát.

Nem keltünk korán, így csak 11 óra környékén sikerült elindulnunk, de végülis úgysem siettünk sehova. Gyakorlatilag Avignon látnivalói a városfalon belül vannak, az azon kívüli részek nem túl érdekesek, de azért azokról is csináltam néhány képet, miközben a városfal felé igyekeztünk.

A szállástól nem messze

A vasúti híd alatti rajzokat ismét megszemlékhettük, napfényben még szebben mutattak, mint tegnap este.

Egy olasz pizzázó

Háromkerekű pizzás kocsi

Egy újabb falfestmény

Megérkeztünk a városfalhoz

A települést már a római időkben is erődített fal védte a támadásoktól, de a lakosság folyamatos növekedésével a város hamarosan kinőtte. A ma látható falakat VI. Ince pápa emeltette 1355-1368 között. 8 db kb. 8 m magas kapuval és 39 toronnyal egészült ki a fal, mely az évszázadok során megrongálódott. A helyreállítást a 19. században végezték.

Most már tényleg megkerestük a Pápai palotát, mert azt mindenképp meg szerettem volna nézni belülről is, úgyhogy a városfalon belül arra vettük az irányt.

Ismét megálltunk pár kép erejéig a Paul Pamard emlékére épített szökőkútnál. Nappal azért ez is másképp mutatott.

A régi toronyóra is ismerős volt már előző napról.

Találtunk egy kertet, amiben egy régi templom volt. Be akartunk menni, de gondoltuk előbb megnézzük a Pápai palotát, ide meg majd később visszajövünk /illetve csak jöttünk volna, mert mire idaértünk bezárták/.

A belvárosban sok épület falán találkozhattunk vallási eredetű szobrokkal.

Innét már látszik a Pápai Palota egy része

Vízköpő a Pápai palota épületén

Egy majomfej a falon

Egy óratorony teteje

A Papai Palota előtti téren elég nagy volt a nyüzsgés, látszik, hogy itt van Avignon egyik leghíresebb látnivalója. A teret ajándékboltok és éttermek veszik körül.

Bementünk az egyik palacsintázó helyre enni egy palacsintát, ami nagyon finom volt, majd körbefotóztuk a Pápai palotát és környékét kívülről.

A Pápai Palota

Az Avignoni Katedrális és a Pápai Palota

A 12. századi Katedrálist /Notre Dame des Doms/ aranyozott Szűz Mária-szobor díszíti, és itt találhatók az avignoni pápák sírjai.

Avignon Katedrálisa

Szűz Mária szobor a katedrális tetején

Musée Petit Palais /Kis Palota Múzeum/

Európa legnagyobb gótikus palotája Avignon legmeghatározóbb épülete, mely 1309-től volt a pápák rezidenciája. A Rhône folyó bal partja fölött emelkedő Dóm-sziklákra épült pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt. Amikor a pápák 1377-ben elhagyták Avignon városát és visszatértek Rómába az Avignoni palota feleslegessé vált és a város hanyatlása is megindult. Napóleon uralkodása alatt fegyverraktárnak és börtönnek használták az épületet, ekkoriban nagy károkat szenvedett, freskóinak nagy része elpusztult. 1906-ban ürítették ki, ekkortól kezdve nemzeti múzeumként működik. A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI. Kelemen új palotájából, amely a legfényűzőbb az avignoni pápai építmények közül.

14,50 euróért létezik egy kombinált jegy, amivel nem csak a Pápai Palotát, hanem a hidat is meg lehet nézni, úgyhogy mi is ezt választottuk, mert így sokkal olcsóbb, mint külön-külön megvenni a két jegyet. A bejáratnál táskaellenőrzés volt, mindent ki kellett belőle pakolni. Ki volt írva, hogy nem lehet bent fotózni, illetve pontosan az volt írva, hogy a színes falú termekben nem szabad, amit mi félreértettünk és azt hittük egyáltalán nem fotózhatunk. Ezért az elején nem is készült kép semmiről, majd csak az egyik nagy teremben tűnt fel a kiírás, hogy tulajdonképpen csak a falfestményekkel ellátott termeket nem lehet. Még meg is kérdeztük, hogy jól értelmezzük-e és megerősítettek, hogy igen.

Egy kupola belülről

Volt egy nagyon szép terem, ahol több szobor is állt, úgy tűnt, mintha valami síremlék lenne.

Egy másik teremben szintén sírhelyek voltak, szobrokkal díszítve.

Egy udvari bolond ruhája

A Palota belső udvara

Ki lehetett menni a felső részre, ahonnan szép kilátás nyílt a palota belső udvarára és a katedrálisra.

A felső kilátó

Kilátás a katedrálisra

Szobrok a katedrális előtt

A katedrális

Kilátás a palota előtti térre

Egy vízköpő

A Katedrális tornya

A Szűz Mária szobor a katedrális tetején

Kilátás a Villeneuve-lès-Avignonban lévő erődítményre

A kilátóból vezetett egy lépcső felfelé, egy kávézóhoz. Beültünk egy capuccino-ra, legalább pihentünk egy kicsit. Nagyon hangulatos volt a hely.

Végül megnéztük a Palota hátralevő részeit is.

Hiányzik a szobor feje

Itt is mindegyik apró szobor feje hiányzik

Színes fleskó - ezt még lehetett fotózni

Végül az ajándékboltban is szétnéztünk, de nem vettünk semmit.

Ajándékbolt

A pápák után a híd felé vettük az irányt.

A Palota előtti tér

Egy fura szökőkút mellett haladtunk el, ami bizonyos szögből egy nyíló rózsára emlékeztetett.

Megtaláltuk az "Avignon-i sóhajok hídját" is, bár ez sokkal kisebb volt a Velenceinél és kevésbé látványos, na meg nem is egy börtönt köt össze.

"Sóhajok hídja"

Megérkeztünk a híd bejáratához. Megnézték a jegyeket és megmutatták merre menjünk. Az Avignoni híd eredetileg Pont Saint-Bénezet néven épült a 12. században, a hozzá kapcsolódó gyerekdal pedig a 15. században született. A híd árkádjai alatt akkoriban forgalmas zenés kávézók álltak, ezért a dal arra hívogatott, hogy táncoljunk a híd alatt, majd később, a kávézók megszűnésével az ének már a hídon való táncolásra szólított fel. Ezért van az, hogy előfordulhat, hogy a hídon táncoló, éneklő emberekkel találkozunk.

Amint beléptünk egy kis kiállítás fogadott minket, ahol megtekinthettük a híd makettjét is.

A híd makettje

A hídról lenézve

A városfal a hídról lenézve

Egy érdekes szobor az út mellett

A Rhône folyó

A hídról szép kilátás nyílt a városfalra és környékére is.

Az Edouard Daladier híd

A híd szerkezetét Saint Bénézet tervezte, egy helyi pásztorfiú, akinek a legenda szerint megparancsolták az angyalok, hogy építsen egy hidat a folyón keresztül. Bár őt először kigúnyolták, drámaian bizonyította az isteni sugallatát azáltal, hogy csodálatosan megépítette a hidat. Munkájában befolyásos és gazdag támogatók segítették. A halála után saját hídján temették el egy kicsi kápolnában, a négy, még létező ív egyikénél.

Az egyik ív belseje

A Rhône hajósai is rajongtak a hídért. A híd védőszentje Szent Miklós volt. Kezdetben magán a hídon imádkoztak a szent kápolnájában /ahol Saint Bénézet testét is eltemették/, de ez a híd növekvő rongálásához vezetett. Végül egy új kápolnát építettek a 18. században a szárazföldön, a híd lábánál.

A kápolna

A dalt a 16. században alkotta Pierre Certon zeneszerző. A modern verzió a 19. században született meg, Adolphe Adam 1853-i szerkesztése során. A dal eredeti címe nem Sur le pond d'Avignon /Az avignoni hídon/, hanem Sous le pont d'Avignon /Az avignoni híd alatt/. Ennek oka, hogy a középkorban a táncos mulatságok színhelye a híd alatti partszakasz lehetett csak, a hídon magán tilos volt táncolni.

Így hangzik a dal:

Magyarul kb. ennyit tesz:

Készen áll már a híd, táncot járnak Avignonban.

Készen áll már a híd, körtánc járja a hídon.

A ténsurak így járják, pocakosan járják.

A hídon kívül még egy másik irányba is elmehettünk, ahonnét kilátás nyílt az egész hídra és környékére.

Egy lépcsőház a híd környékén, de ide nem lehetett bemenni

A kisvonat épp erre járt

A híd után folytattuk a városnézést.

Közben nagyon megéheztünk. Kerestünk egy kebabost a zöld növénnyel befuttatott épület közelében. Nagyon finom kebabot csináltak ott és nem is volt drága. Az adag sem volt kicsi, én meg sem bírtam enni az egészet.

A Fort Saint-André a szomszédos Villeneuve-lès-Avignon-ban

Alagút a városfal alatt

Elindultunk az Edouard Daladier Híd felé, hogy átmenjünk Avignon másik oldalára megnézni milyen a kilátás onnét a Pápai Palotára. Az Avignon-i híd közelébe ültetett levendula még nem virágzott, de már így zölden is elég szép látványt nyújtott: