2019/05/11-2019/05/21.
Franciaország - Provence
9. nap
Egy hosszú nap
A mai nap Marseille-be látogattunk. Ismét időben el kellett indulnunk, mert ha nem autópályán megyünk, 2 óra a távolság. 7 óra körül elindultunk és 9 óra magaslatában meg is érkeztünk. Út közben láttam egy bikaszobrot az egyik körforgalomban, párom volt olyan rendes, hogy tett három kört körülötte, így le tudtam fotózni:
Marseille
Marseille Franciaország második legnagyobb városa és legnagyobb kikötője. Marseille kikötőjéből indult 1347-ben a fekete halál európai pusztítása. A 19. században az ipari fejlődés és a francia gyarmatosítás fellendítette a tengeri kereskedelmet, ami hozzájárult a kikötőváros fejlődéséhez.
Marseille-be érve magas tömbházak emelkedtek a messzeségbe, mintha csak ilyen épületekből állna az egész város. Később megpillantottuk a város feliratát is egy domboldalon.
A parkolástól már előre féltünk. A belváros környékén több parkolót is mutatott a GPS, mi egy mélygarázst választottunk, árban úgysincs nagy különbség köztük. A parkolóba való bejutás kicsit nehézkes volt, na nem a mi hibánkból. Előttünk volt egy nő, aki szerencsétlenkedett egy sort, majd odajött hozzánk és megkért minket, hogy tolassunk hátrébb, mert mégsem megy be a parkolóba, hanem vissza szeretne tolatni és megfordulni. Már így is vártunk vagy 5 percet, de mire a tolatást és a megfordulást megoldotta, az újabb 5-10 percet vett igénybe, mire nagy nehezen sikerült neki. Végre mi is bejutottunk a garázsba. Innét elindultunk a régi kikötő felé, ami kb. 20 percnyire volt gyalog.
 |
| Díszítés az egyik épületen |
Néhány perc séta után egyre csalódottabbak lettünk a város tekintetében, egyást követték a szinte egyforma, hatalmas épületek, se egy szobor, se egy szökőkút, egyhangú volt az egész. Ami említésre méltó az csak az épületek falain lévő dízsítések voltak.
A Saint-Cannat-les-Prêcheurs templom a Rue de la République utca közelében található. Egy szent domonkos rend prédikátora alapította és a marseillesi szent Cannat püspöknek szentelték. Jelenleg a templom nincs a legjobb állapotban, felül két szobor díszíti /V. Pius és XI Benedictus pápa/, de sajnos azok is sérültek.
 |
| A Saint-Cannat-les-Prêcheurs templom |
 |
| V. Pius pápa szobra |
 |
| XI Benedictus szobra |
 |
| Az ajtó feletti homlokzat |
Az ajtó két oldalán szintén 1-1 szobor áll.
 |
| Ablakdíszítés egy épületen |
Mindenképp keresnünk kellett egy WC-t, de persze amikor kell, sosem találunk. Nagy nehezen találtunk az egyik téren, de nagyon rosszul nézett ki belül, inkább nem részletezem. Lehúzni nem tudtam hol kell, úgyhogy feladtam. Viszont amikor kimentem, nem vártuk meg, hogy bezáródjon az ajtó és párom is bement. Valószínűleg meg kellett volna várni, hogy előbb bezáródjon, mert így folyamatosan nyitogatta az ajtót kifelé, hiába nyomta meg a bezáró gombot, már nyította is vissza. Nagy nehezen sikerült neki is elintézni a dolgát, de éppen csak hogy végzett, behúzódott az egész WC-tartály és elkezdett sípolni. Ezt is elrontottuk. :-) Gyorsan el is húztunk onnét.
Marseille egy nagy múltú kozmopolita város, ahol a látnivalók köre széles skálán mozog, de ha valaki arra számít, hogy lépten-nyomon valami fotóznivalóba botlik, az csalódni fog. Mivel a város a kikötő köré épült, a legtöbb látnivaló itt található.
 |
| A kikötő környéke |
 |
| Városnéző vonat |
A Vieux Port /Régi Kikötő/ romantikus látványt nyújtott a ringatózó hajókkal, de hatalmas volt itt a tömeg, lévén hogy vásár volt. Hosszú sorban, végig a kikötő mentén árusok kínálták portékáikat és természetesen szerettek volna mindent ránksózni, amire egy kicsit is érdeklődést mutattunk. Rengeteg pénzt el lehetett volna itt is költeni, de amikor belegondolok, hogy hova már az a sok kacat, akkor szerencsére mindig sikerül visszafogni magam. Egy palacsintát azért ettünk, de nagyon rossz választás volt. Az még hagyján, hogy majdnem 20 percet álltunk sorba, mert az előttünk lévő kért vagy 10-et, de ízre sem volt jó. Nutellásat kértem, de annyira telerakták nutellával, hogy szinte megenni is képtelenség volt, mert csorgott mindenfelé. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretem, ha túl sok van benne, mert émelyítő.
 |
| Vásár |
A kikötői forgalom az 1840-es évekre kinőtte helyét és egy nagyobb, a központtól távolabbi helyre költözött. Az egykori kikötőben ma már csak jachtok horgonyoznak és a turisták teszik forgalmassá. Innét indulnak a sétahajók is, amire érdemes lett volna befizetni, de a többieknek nem volt hozzá kedvük.
 |
| A háttérben a Szent János erőd |
A város számos pontjáról látható Marseille szimbóluma, a dombtetőre épült Notre Dame de la Garde bazilika, amit szinte minden hűtőmégnesen, minden képeslapon, minden ajándékboltban megtalálunk valamilyen formában.
 |
| A Notre Dame de la Garde bazilika |
A kikötőre néző Városháza épülete szintén impozáns látványt nyújt, homlokzatán látványos díszítésekkel.
 |
| Városháza |
A városháza mögött két gólyalábakon álló állat magasodik. Az oroszlán és a tehén a város címerének emblémás állatai. Az oroszlán a csere és a kereskedelem szimbóluma. A vadállat erőt, hatalmat és éberséget testesít meg. A szarvasmarha a türelmet, a munkát és a mezőgazdaságot jelenti. Marseille mottója: "Actibus immensis urbs fulget Massiliensis", azaz: "Marseille városa nagy tetteitől ragyog".
 |
| A Saint-Ferréol les Augustins templom |
Marseille egyáltalán nem nyűgözött le minket, de a dombtetőn a bazilika felkeltette az érdeklődésünket, így hát elindultunk, hogy megszemléljük közelebbről is. A kikötőből gyalog egy jó 20-30 perces út és nagy részén felfelé kell menni.
Egy férfi éppen kreativitását élte ki, miközben egy nagyon aranyos és élethű kutyát formázott homokból. Valószínűleg ő sem csak a hobbi miatt csinálja, de legalább nem csak tartja a markát és kéreget, mint sokan mások.
Marseille gasztronómiai specialitása a bouillabaisse /halleves/ és a les pieds et paquets /birkaaprólék boros szószban/. A legenda szerint Vénusz istennő főzte férjének először ezt a tápláló hallevest, hogy álomba ringassa, míg ő Marssal enyelgett. Az ételt nem elsősorban a halak, hanem három elmaradhatatlan fűszer, a sáfrány, az édeskömény, és a narancshéj határozza meg. Először egyszerű halászok főzték ezt a levest maradék halakból, legkevésbé a hal fajtája, minősége volt a döntő.
Marseille híres még az olivaszappanáról is, valaha dübörgött az üzlet, több száz műhelyben főztek szappant, mára már csak 5 maradt. A Napkirály, XIV. Lajos rendeletben szabályozta, hogy a "marseille-i szappan" elnevezést csak a régióban olívaolajból előállított tradicionális szappanok kaphassanak.
A Place aux Huiles téren látható Vincent Scotto, francia zeneszerző mellszobra, akinek nem véletlenül állítottak emlékművet, hiszen ebben a városban született és itt kezdte pályafutását is.
Tovább sétálgatva, Frédéric Chevillon, Marseille-ben született francia politikus emlékművét is megszemlélhettük.
 |
| Frédéric Chevillon emlékműve |
Egy nyilvános park bejáratánál Pierre Puget, francia szobrász, építész és festő emlékműve látható. A parkot szintén róla nevezték el. A Henri Lombard által, 1905-ben készített márványszobor a híres marseille-i szobrászt ábrázolja a krotóni Milón, minden idők egyik legdicsőbb olimpikonjának szobrát készítve. A szobrász a szobrára támaszkodik, kalapáccsal és vésővel a kezében. Az athéni atléta szobra jelenleg Párizsban, a Louvre Múzeumban található. Puget-et olyan nagy nevekkel lehet összehasonlítani, mint Michelangelo, nem véletlen hát, hogy róla is megemlékeztek a marseille-iek.
 |
| Pierre Puget emlékműve |
Lassan megérkeztünk a bazilikához, ami ingyenesen látogatható /legalábbis azok a részek, amiket mi megnéztünk, lehet hogy vannak fizetős részei is/. Még mielőtt bent is szétnéztünk volna, megpihentünk egy kicsit a domb tetején és gyönyörködtünk a kilátásban, majd megszemléltük a bazilika előterében lévő szobrokat.
 |
| Szigetek Marseille közelében |
A kicsiny szigeten elterülő If vára Alexander Dumas Monte Cristo grófja című művéből ismert. Marseille híres alakja ugyan nem is létezett, mégis sok turista meglátogatja képzelt élete leghíresebb állomását. A regény főhőse itt raboskodott a történet szerint, s hogy a turistáknak megmaradjon az illúzió még a lyukat is belefúrták a tömlöc falába, amin keresztül a világ leghíresebb szökésére sor került. A valóságban a 16. századi kastély-börtön leghíresebb lakója Mirabeau, a francia forradalom hőse volt. A várhoz mintegy húszpercnyi hajóúttal lehet eljutni. Mi csak messziről gyönyörködtünk benne.
 |
| If vára |
A Notre Dame de la Garde bazilika a város legmagasabb pontján áll. A helyiek által "jó anyának" /Bonne Mére/ becézett bazilikát a város őrének tartják. A lenyűgöző római-bizánci székesegyház tetejéről Szűz Mária tekint le, kilenc méteres szobra tömör aranyból készült, súlya meghaladja a négy tonnát. A kupolás bazilika gyönyörűen díszítetett belső tere bonyolultan díszített márványokat és falfestményeket rejt.
 |
| Szűz Mária szobra |
Amikor 1214-ben elhelyezték a mai bazilika alapkövét, Marseille még kicsiny falu volt. Egy Pierre nevű pap jóvoltából épült fel egy kis Mária-szentély 160 méter magasan egy sziklatömbön. A dombtetőt La Garde-nak hívták, így a szentélyt is erről nevezték el.
A Notre Dame de la Garde-ot a tengerészek és halászok védőszentjeként kezdték tisztelni. Kezdetben a kápolna oly kicsi volt, hogy csak 50–60 személy fért el benne. A századok során híres búcsújáró hellyé vált, évente zarándokok ezrei keresik fel.
A templom belsejében is szétnéztünk egy kicsit, de nem töltöttünk bent sok időt, én nem igazán szeretem az ilyen helyeket, számomra túl halottias a templomok hangulata. Érdekes, másokat általában megnyugtat, engem inkább felkavar.
 |
| Az Olympique Marseille futballcsapatának stadionja |
 |
| A város |
 |
| Marseille katedrálisa |
Elindultunk visszafelé és már nem is volt kedvünk a városban maradni, ezért úgy döntöttünk, hogy Cassisban folytatjuk a nap hátralevő részét. Előtte azonban még előttünk állt egy hosszú gyaloglás vissza a parkolóhoz, bár lefelé azért könnyebben ment.
 |
| Egy tank az egyik téren |
A 18. században épült bíróság épülete /Le palais de justice de Marseille/ csodás környezetben található. Előterében zöld színű mesterséges tó áll, szobrokkal díszítve.
 |
| A bíróság |
 |
| Szobor a bíróság előtt |
Az egyik téren megtaláltuk Puget Krotóni Milón szobrát is:
Marseille a filmiparból is sokak számára ismerős lehet, ebben a városban forgatták pl. a Taxi szériát. Összességében vannak itt látnivalók, akár több napot is el lehetne itt tölteni, csak nincsenek összezsúfolva a szebbnél szebb dolgok, tehát ha látni akarunk valamit, mennünk kell utána. Ha mi is kicsit több időt hagytunk volna magunknak a város megismerésére, talán jobban a szívünkbe lopta volna magát...
Elindultunk Cassis felé, de út közben egyik helyen megálltunk néhány fotó erejéig, nem sokkal Marseille-t elhagyva.
Cassisban is vásár volt, rengeteg ember, rengeteg autó, a parkolók fullon, alig találtunk helyet, végül egy kijjebb eső utcában sikerült leparkolni. Innen kb. 15 percre volt a belváros gyalog. Közelebb szerettünk volna parkolni, de sajnos nem tudtunk.
 |
| Az utca, ahol parkoltunk |
Nagyon éhesek voltunk, úgyhogy azzal kezdtünk, hogy kerestünk valami étkezési lehetőséget. Az egyik bódénál volt kebab, gondoltuk az jó lesz. Megettük, de nem ilyenre számítottunk. Bagettben volt a hús és benne a saláták, sült hagymával, amit a párom utál, aztán szedegethette ki belőle, nem gondoltuk, hogy megsütik, kebabnál sehol sem szokták, bár nekem nincs bajom vele.
Miután ettünk, elindultunk a tengerpart felé. Út közben szétnéztünk a vásárban is.
 |
| Vásár |
 |
| A Pierre Baragnon politikusról elnevezett kút |
A Calanques Nemzeti Park szívébe zárt Cassis a különleges provence-i halászfalvak életébe nyújt betekintést. A türkizszínű tenger és kavicsos partja városnéző hajóról és a tengerpartról nézve is gyönyörű látvány. Gyalogszerrel is ámulatba ejtő a sok látnivaló: a festői szépségű kikötő egymás mellett sorakozó pasztellszínű kis házai, a falu elbűvölő boltocskái és kávézói vagy a francia Riviéra mindenhonnan elénk táruló csodás panorámája.
A védett öböl felett, egy szikla tetejére épített, tenger felé néző erőd magasodik.
Cassis varázsa mégsem maga a falu, hanem a közelben lévő sziklás öblök. Valójában emiatt mentünk oda, melyek közül néhányat gyalogszerrel is fel lehet fedezni, mint pl. a vitorláskikötőt rejtő Calanque de Port-Miou szurdokszerű tengeröblét vagy a Calanque d' En-Vau-t. Azonban a távolabbi, hatalmas sziklaformációk felfedezésére érdemes hajókirándulásra indulni, melyek a Cassis szívében található kikötőből futnak ki a tengerre.
A tervezett program azonban elmaradt, mert nem alakultak jól a dolgok, páromnak megfájdult a hasa /talán a szendvicstől/, azt hittük, csak múló dolog lesz, de nem akart enyhülni. Olyannyira, hogy végül mentőt kellett hívnom. Nagyon megijedtünk mi lehet a baja, ezért jobbnak láttam így. Szerencsére egy kutyát sétáltató hölgy segített, aki beszélt angolul. Előtte még körbefotóztam a tengerpart környékét, amíg vártunk, hátha jobban lesz.
 |
| Világítótorony |
A Calendal szobor egy fiatal cassisi halászt ábrázol, aki Frédéric Mistral hőse. A történet Calendalról szól, aki beleszeret a tündér Estérelbe.
 |
| Calendal szobra |
Párom kapott gyógyszereket a kórházban, megvizsgálták, de semmit sem találtak, ezért azt gyanították, hogy biztosan a szendvicstől lehetett, amit evett. Jobban is lett és nemsokára kiengedték, de amint kimentünk a kórházból, megint fájdalomra panaszkodott. Visszamentünk, kapott újabb gyógyszert és hívattunk velük egy taxit is, ami visszavitt meinket Cassisba a kocsihoz. Ezzel el is ment a nap hátralevő része, mire visszaértünk Cassisba besötétedett és az eső is elkezdett esni. Párom nem volt túl jól, de muszáj volt vezetnie, mert valahogy vissza kellett menni Avignonba. Félúton jártunk, amikor teljesen elmúlt a fájdalom és később sem tért vissza, úgyhogy fellélegezhettünk.
Nagyon rosszak voltak a látási viszonyok "hazafelé", az eső szakadt, az utat alig lehetett látni a gyér világítás miatt, már alig vártam, hogy Avignonba érjünk. Végül baj nélkül megérkeztünk, párom is jól volt, úgyhogy minden jó, ha a vége jó. :-)
Később persze kiküldték a számlát a kórházból /ide Leeds-be/ egy 69 eurós összegről. Hiába van Európai betegkártyánk, az csak a sürgős esetekre érvényes, ezt nem vették annak...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése