Földünk szépségei: Franciaország, Provence - 6. rész

2019/05/11-2019/05/21.

Franciaország - Provence

7. nap

Egy autó nélküli nap

A tegnapi nap folyamán nagyon elfáradtunk és egyöntetűen arra jutottunk, hogy ma muszáj pihennünk egy kicsit. Így tartottunk egy autó nélküli napot, úgyis volt még pár hely Avignonban, amit nem láttunk és persze a szomszédos Villeneuve-lès-Avignon városrészt is jó lenne megnézni. Nem keltünk korán, 10 óra környékén indultunk el a szállásról. Első Avignon-i városnéző napunkon láttunk messziről egy erődítményt Villeneuve-lès-Avignon-ban, úgy gondoltunk átmegyünk és megnézzük azt.

Nem volt rövid séta, jó fél óra alatt értünk át, de sebaj ma volt rá időnk. Mára esőt is mondott, ami elég valószínűnek tűnt, mert eléggé be volt felhősödve az ég. Azért reménykedtünk benne, hogy nem lesz tartós és nagy zuhi. Mindenesetre mikor elindultunk még nem esett. Ettünk egy palacsintát a Pápai palota előtt lévő téren, ahol a múltkor is. Ismét nagyon finom volt. Ezután elindultunk a szomszédos városrészbe vezető híd felé. Út közben még találtunk Avignonban is 1-2 érdekels dolgot, mint pl. ezt a rajzot egy épület falán:

A Banque de France épülete

Villeneuve-lès-Avignon

A szomszédos városba vezető hídon már átmentünk a múltkor és lefotóztuk a környékét, most ezzel nem is sokat időztunk, csak néhány kép itt-ott.

A híd Villeneuve-lès-Avignon felé

Villeneuve-lès-Avignon és a pápák városát csak a Rhône választja el egymástól, a történelem azonban vitathatatlanul összekapcsolja őket. Mi úgy hittük, hogy ez még Avignon-hoz tartozik, de valójában mindenhol különálló városként írnak róla.

A Rhône folyó

A híd

A város eleje nem volt különösebben szép vagy látványos, néhány régebbi ház, de semmi különös. A Tour Philippe-le-Bel /Philippe-le-Bel torony/ felé indultunk el.

Elhaladtunk egy parkosított kert mellett. A Jardin Public Georges Pompidou névre hallgató kertet 1998-ban hozták létre egy egykori kőbánya helyén. A háború alatt nyilvános lerakatnak és lőszerraktárnak használták a területet.

A Villeneuve-lès-Avignon önkormányzatának munkatársai által tervezett eredmény tökéletesen szimbolizálja a Villeneuve életminőségére összpontosító törekvést.

Jardin Public Georges Pompidou

A Philippe-le-Bel torony a nevét IV. Fülöp királyról kapta, aki az építésért felelős volt. A kétemeletes tornyot 1302-ben építették. Később egy 3. emelettel is kibővítették. A torony egy erődítmény részét képezte, mely számos épületet tartalmazott. Valaha az Avignon-i Saint-Bénézet híd egészen eddig húzódott és teljesen összekapcsolta a két várost. Miután a hidat 1669-ben elhagyták az erődítmény többé nem szolgált semmilyen hasznos funkcióra. A francia forradalom után az épületek elhagyatottá váltak és lerombolták őket. A város úgy döntött, hogy a jelenlegi torony kivételével a többi megmaradt romot megsemmisíti.

A Philippe-le-Bel torony

Szívesen bementünk volna a toronyba, de épp délutáni sziesztát tartottak és zárva volt. Még sok idő lett volna nyitásig, úgyhogy azt nem vártuk meg.

Tovább sétáltunk a belváros felé. Nemsokára nagyon szép, zöld levelekkel befuttatott házak mellett haladtunk el.

A városközpont széléről ráláthattunk az Andaon hegyen /Mount Andaon/ magasodó Szent András erődre /Fort Saint-André/, melynek 14. századi oromzatait kiváló állapotban őrizték meg. Az Andaon hegy teteje nem teljesen sík, délről észak felé emelkedik 24 métert. A keleti végébe egy apátságot építettek. Az erődöt a francia királyság hatalmának fitogtatására szánták.

A Szent András erőd

Villeneuve-lès-Avignon belvárosa kellemes hangulatot áraszt a boltíves járdákkal és a kiülős éttermekkel.

A 14. században épült óratornyos gótikus templom /Collégiale Notre-Dame/ a város egyik impozáns épülete.

Visszasétáltunk Avignonba, az esőt azonban nem úsztuk meg, egész nap hol esett, hol elállt, de szerencsére nem volt tartós vagy nagy zuhi. Megmaradt csak a csepergésnél.

A múltkor nem jutott idő rá, hogy közelebbről is megnézzük a Notre Dame des Doms katedrálist és a mellette lévő kertet, úgyhogy most bepótoltuk.

A Pápai Palota eső után

A Notre Dame des Doms

Vallásos emlékmű a katedrális előtti téren

Lenézve a katedrálistól

A Pápai palota előtti tér

Az angol stílusú kert /Le Jardin des Doms/ csodálatos panorámát kínál az óvárosra, a Rhone folyóra és a Mont Ventoux-i tájakra. A szobrokkal és szükőkúttal díszített területen kellemes sétákat tehetünk és ha egy kis nassolásra támadna kedvünk, arra is van lehetőség egy hangulatos kis kávézóban a mesterséges tó partján.

Világháborús emlékmű

A katedrális

A kávézó mellett volt egy fagylaltozó, ahol fagyikoktélokat is árultak. Képről annyira jól néztek ki, hogy meg kellett kóstolnunk. Sajnos rossz volt a választás, nekem nagyon nem ízlett. Gyümölcsök is voltak benne, nem tudtam beazonosítani mifélék lehettek, de nem volt finom.

A Gordesben született francia feső, Paul Vayson emlékműve is a kertben található.

Paul Vayson emlékműve

Paul Saïn festőművész szobra

A kert közepén egy tó terül el, szobrokkal és szökőkutakkal.

Félix Gras költő szobra

Jean Althen örmény agronómus terjesztette el Franciaországban a Festő buzér nevű növény termesztését. Habár már előtte is jelen volt az országban ez a növényfajta, termesztését ő fejlesztette iparággá. Egy szoborral róla is megemlékeznek a kertben.

Jean Althen szobra

Végül a kilátást a megcsodáltuk.

Elmentünk a kedvenc kebabosunkhoz ebédelni /vagy már majdnem vacsorázni/, majd még sétálgattunk kicsit a városban. A Théâtre Le Petit Louvre épületének falfestményei nagyon figyelemre méltóak. Ez Avignon színháza. Nem tudom, hogy működik-e még, de kívülről nagyon ötletes.

Fréderic Mistral Avignonban is népszerű. Egy mellszoborral emlékeztek meg róla.

Fréderic Mistral szobra

Szintén a múltkor figyeltünk fel a Carmes kertre /Jardin des Carmes/, ami akkor zárva volt, most viszont még idejében érkeztünk és be tudtunk menni. A kertben áll egy régi templom is. Úgy tűnt manapság nagyon kedvelt ez a hely a fiatalok körében, több fiatalokból álló csoport is volt itt, nem épp a legkulturáltabb fajtából. Nem is maradtunk sokáig, pár fotó, aztán mentünk is.