Földünk szépségei: Montenegro - 1/1. - Podgoricától az Ostrog Kolostorig

2022/05/23 - 2022/06/01.

Montenegro

1. nap - 1. rész

A repülőút és utazás Podgoricától az Ostrog Kolostorig

Montenegro egy hirtelen jött ötlet volt, még amikor tartott a pandémia, de bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ilyen hamar megvalósul. Áprilisban sok helyen kezdték feloldani a korlátozásokat, többek között Montenegroban is. A jegyárak is viszonylag olcsók voltak, ezért gondoltunk egyet és májusra beadtuk a szabinkat, ha megkapjuk, megyünk, címszóval. Mivel már csak egy hónap volt addig, azt hittük nem fogunk szabadságot kapni, de nem így lett. Úgyhogy gyorsan megvettem a repülőjegyeket és pár hét alatt összedobtam az útitervet.

Ryanairral mentünk, a londoni Stanstead-ről, onnét volt a legolcsóbb a jegy, kettőnknek összesen 236 font, ami jó árnak mondható a többi légitársaság áraihoz képest. Alig akartam elhinni, hogy végre újra utazunk és már nagyon vártam.

Reggel 6:40-kor indult a gépünk, ami azt jelenti, hogy 4 óra körül már ott kellett lennünk, úgyhogy nem sokat aludtunk. Most is kocsival mentünk a reptérre, mint mindig, amit aztán egy reptéri parkolóban hagytunk, előre foglalva parkolóhelyet. Eléggé felmentek ott is az árak, máskor egy 10 napos parkolást megúsztunk 40 fontból, most 64 font volt. A security-nél kicsit várnunk kellett a cuccunkra, mert a kézitáskám fennakadt, nem tudtam elképzelni mit hagytam benne, kiderült, hogy a szájfényt. Berakták egy lezárt zacskóba és minden rendben volt. Pedig úgy emlékszek, hogy azt sose szoktam bezacskózni és eddig nem volt vele gond. Na mindegy. Szerencsére időben mentünk, úgyhogy ez a kis várakozás belefért. A gép is időben szállt fel, illetve talán egy pár percet késett, de ennyi még belefér. A repülőút elég rázós volt, de most valahogy nem érdekelt, mert nagyon álmos voltam, ragadtak le a szemeim. Ez a 2 és fél óra hamar elment, alvással.

Az indulásnál

Podgorica felé közeledve csináltam néhány képet a repülőből:

Ami Montenegrót illeti, képeken azért máshogy fest, mint a valóságban. Azt tudni kell, hogy elég nagy itt a szegénység, ami sajnos meglátszik. Ennek ellenére az emberek kedvesek és becsületesek, amin nagyon meglepődtünk. A bejegyzésekben azt a Montenegrót fogom bemutatni, amilyennek mi láttuk, lefotózva a lepukkant házakat is. Általában a neten fellelhető utazási leírásokban csak az ország szebbik része látható, ami viszont egy kicsit elferdíti a valóságot. Ennek ellenére az ország alapvetően szép és látszik, hogy igyekeznek megőrizni a történelmi emlékeket, viszont élőben sokminden kevésbé volt hatással rám, mint azokon a képeken, amiket utazás előtt láttam.

Podgoricába érkezve, ahogy leszálltunk a repülőről, megcsapott a párás, meleg, mediterrán levegő és ekkor döbbentem rá, hogy ez már mennyire hiányzott. A repülőtér egészen kicsi, meg is lepődtünk mennyire, hiszen ez az ország fővárosa. Épp az útlevél ellenérzésnél vártunk sorunkra, amikor csörgött a telefonom. Az autóbérlő cég volt, kérdezték hol vagyunk. Nem nagyon beszéltek angolul, de nagy nehezen megértettem velük, hogy nemrég landoltunk és még kb. 10 perc mire kiérünk.

A reptér terminálja

Mikor kiértünk végre, azt hittük, hogy majd feliratozott táblával fognak várni, de egyiken sem volt a mi nevünk és nem vettem észre, hogy Viber-en elküldték a kocsi rendszámát és hogy hol parkolnak, ezért felhívtam őket, de nem igazán tudta elmagyarázni a fickó, úghogy továbbra is vártunk, hogy jöjjön elénk. Ekkor végre megláttam az üzenetet, mostmár tudtuk milyen autót kell keresni, de a parkolóban már pont jött is velünk szembe a fickó és valahogy megérezte, hogy mi vagyunk, akiket keres, mert leszólított minket. Kicsit nehézkesen, de végül megtaláltuk egymást. Az Alfa nevű cégtől béreltünk, de a Localrent.com gyűjtőoldalon foglaltuk és igazából azt sem tudtuk melyik cég autóját fogjuk kapni. Nekem kicsit furesz volt az egész és tartottam tőle, hogy valami gond lesz, de utánaolvastam ennek a gyűjtőoldalnak és többnyire meg voltak velük elégedve. 55 eurót kellett előre kifizetni foglalásnál, helyben pedig további 220 eurót, plusz még 100 euró depozitot. Mindezt készpénzben. Semmilyen bankkártyát nem kértek tőlünk. Egy 1.4-es, automata sebességváltós diesel Renault Clio-t foglaltunk, ellentétben a többi autóbérlő weboldallal, itt kiválaszthattuk pontosan melyik autót akarjuk és azt is kaptuk. Csupán csak 4 éves autó volt és szép állapotú. Nem akartunk valami öreg járgányt, mert féltünk, hogy gond lesz vele. A fickó nem szarozott sokat, kitöltötte a papírokat, elmondott 1-2 fontos dolgot és már kezünkben is volt a kulcs. Nem akartak plusz biztosítást ránksózni vagy bármi költségnövelő tényezőt, ami abszolút pozitívum.

A reptér parkolója

Mielőtt elindultunk volna még visszamentünk a terminálba WC-re. Végül 1 eurót fizettünk a parkolásért kifelé menet. Első 3 éjszakát a hegyekben töltöttük, és egy pici falucskában, Dobrelovinában volt a szállásunk. Út közben azonban tettünk egy kis kitérőt az Ostrog kolostor felé, ez volt a mai első úticélunk.

Podgoricán áthaladva épp útmunkálatokat végeztek, ami lassította a forgalmat, de az hagyján, sokszor azt is alig tudtuk eldönteni merre vezet az út, mert össze-vissza voltak lezárogatva, néha nehéz volt eldönteni, melyik a mi sávunk vagy melyik a szembejövő. Miután erről a necces szakaszról kiértünk, már nem volt gond. A kocsiból folyamatosan fotózgattam a tájat, de csak pár kép sikerült jól.

Ahogy mentünk az úton, hirtelen úgy tűnt, mintha egy teknősbékát láttam volna az út közepén. Párom azt mondta, az nem lehet, itt nincs is víz a közelben. Pedig nekem nagyon teknősbékának tűnt, mégha csak egy pillanatra láttam is. Mondtam is neki, hogy igazán megállhatott volna, hogy lefotózzam, az nem egy mindennapi látvány, hogy teknősök "rohangálnak" az úttesten.

A táj nagyon szép volt, szinte mindenütt, hegyek, völgyek válatkoztak folyamatosan. Egy szebb helyen megálltunk néhány fotó erejéig. Volt itt valami épület is, olyan volt, mintha egy elhagyatott étterem lenne, egy autó is állt előtte, de az se volt mai darab. Kicsit elgodolkoztam rajta, hogy vajon lakik-e itt valaki a semmi közepén, vagy az autó csak lerobbant valamikor régen és itthagyták. Mindenesetre úgy tűnt, hogy egy lélek sincs a közelben. Gondolkoztam rajta, hogy kicsit közelebb megyek ehhez az építményhez, de letettem róla, hátha mégis lakik benne valaki.