2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
7. nap - 3. rész
Lovćen Nemzeti Park
Épphogy elindultunk Cetinjéből egy lagzismenet mögé keveredtünk, akik a Lovćen felé vezető kanyargós, szűk utcán az autóikkal sorban félreálltak, mert nekik ott kellett pezsgőt bontani. Volt vagy 20 autó, az embersereg meg körülötte és nem különösebben zavartatták magukat, hogy mi mennénk tovább és nem férünk el tőlük. Legalább 10 percig álltunk, mire megelégeltük és elindultunk. Akkor nagy nehezen és kelletlenül félreálltak.
Kanyargós utakon mentünk egyre feljebb és ahogy a Nemzeti Park területére érkeztünk, a táj is egyre szebb lett. Itt ismét azt csináltuk, hogy a látványosabb részeknél megálltunk.
Egy erdei kávézó ötletes reklámja:
A Lovćen Nemzeti Park a Lovćen hegységet és annak 62 négyzetkilométeres körzetét foglalja magába. 1952-től védett terület, mely két éghajlati zóna hatása alatt áll: a mediterrán és a kontinentális. Ennek kombinációja egyedülálló élőhelyet alakított ki. Tulajdonképpen a Lovćen hegységnek köszönheti Montenegró /helyi nyelven Crna Gora/ a nevét, aminek jelentése "fekete hegy", ami a Lovćen-hegy sűrű erdőkkel borított megjelenésére utal.
A Lovćen-hegy az Adriai-tenger medencéjének határaiból emelkedik ki, lezárva a Boka Kotorska hosszú és kanyargós öbleit, mögötte pedig Kotor tengerparti városa áll. A hegynek két impozáns csúcsa van, a Štirovnik; 1749 m és Jezerski vrh; 1657 m. Lejtői sziklásak, számos repedés, gödör és bemélyedés ad sajátos megjelenést a tájnak.
A Petar II Petrović-Njegoš mauzóleumához igyekeztünk, mely a hegy legmagasabb pontján áll. Autóval egészen az emlékmű lábáig fel lehet menni, de utána még jópár lépcsőfokot meg kell mászni. Azonban addig még jópár helyen megálltunk. Kezdett leereszkedni a köd a hegyek felett, ami eleinte még jól is nézett ki.
A mauzóleum parkolójában alig találtunk helyet. A belépő 5 euró lett volna, miután megmásszuk a felfelé vezető lépcsőket, de a hegy tetejét teljesen beborította a köd és bármerre néztünk, mindenütt csak fehérséget láttunk. Gondolkoztunk felmenjünk-e, de ott is a kilátás lett volna a lényeg, viszont abból semmi sem látszott, ezért úgy döntöttünk nem megyünk fel és megspóroljuk ezt a fejenként 5 eurót.
A mauzóleum szolgál nyughelyül Petar II Petrović-Njegoš költőfejedelem síremlékének, amit két fekete márványból készült női alak és Njegoš szobra őriz.
Inkább elmentünk a másik irányba sétálni egyet, de ott sem láttunk semmit abból a tájból, ami a kilátó alatt terül el.
Egyik irányba már kicsit tisztult a kép:
Ha nem lett volna köd, akkor felmentünk volna a mauzóleumhoz, így viszont nem láttuk értelmét. Nem is sokat időztünk itt, elindultunk Kotor felé a híres Kotor Szerpentinen keresztül, ahonnét nagyon szép kilátások nyílnak a Kotor Bay-ra, ám arrafelé is köd volt, ezért azt sem láthattuk teljes pompájában.
Továbbra is a Lovćen területén haladtunk:
Első kilátónál, ahonnét a Kotor öbölre lehetett látni sajnos alig láttunk valamit, a köd még mindig nagyon alacsonyan volt. Néha el lehetett kapni kedvezőbb pillanatokat, ahogy a felhők jöttek-mentek, de nagyon sajnáltuk, hogy nem látjuk az egészet. Pedig ez a táj szokott megjelenni a képeslapokon is.
Egy alagút előtt ismét megálltunk, innen már valamivel jobb volt a láthatóság, csak nem a legjobb szögből. Az út mllett volt egy látványos hirdetőtábla.
Ahogy egyre lejjebb mentünk a kanyargós úton a látási viszonyok valamelyest javultak. Tovább kocsikáztunk a 8 km hosszú szerpentineken a Lovćen lábánál. Ezen a keskeny, egysávos úton, 16 hajtűkanyaron és 400 méteres szintkülönbségen küzdöttük át magunkat. Amikor jött szembe valami, igencsak trükközni kellett, hogy el tudjunk férni egymás mellett. Számokkal jelezték hanyadik hajtűkanyarnál járunk. Ha Cetinjétől jövünk, akkor összesen 30 hajtűkanyar van.
Kotor felé közeledve ismét kecskék állták el az utunkat.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése