2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
8. nap - 1. rész
Blue Cave /Kék barlang/ hajókirándulás
Reggel felkeltünk, megreggeliztünk és 8 óra körül kimentünk a kikötőbe, hogy szerezzünk jegyet egy hajótúrára a Kék barlanghoz valamelyik társaságnál. Azt kerestük, amelyiket a szállásadónk ajánlott, de azt nem találtuk. Végül letettük a voksunkat az egyiknél, ott 35 euró volt a jegy/fő, ennyit még adtunk érte és az útvonaluk is nagyon kecsegtető volt. Egy kioszk ablakára volt kitéve ez a hirdetés, az egyik utcán a kikötő közelében és pont ott állt előtte egy srác, gondoltuk, hogy ő intézi. Mondta, hogy menjünk a kikötőbe, elkísért minket, ahol egy hölgynél meg tudtuk venni a jegyeket. 9-kor és délben is indulnak túrák, de most csak a délire lehetett jegyet venni, mert reggel még valószínűleg túlságosan háborgott a tenger.
Mivel még délig sok időnk volt, visszamentünk a szállásra reggelizni, majd 10 óra után újra kimentünk a kikötőbe, sétálgattunk a környéken, de a végén már eléggé untuk magunkat és alig vártuk, hogy dél legyen.
12 előtt pár perccel odamentünk, ahol a jegyet vettük, felírták, hogy megérkeztünk, de még leültettek minket, mert meg kellett várni mindenkit. Már amikor beültünk a motorcsónakba akkor elég sokan voltunk, de a vezetőnk, aki egy fiatal fickó volt, közölte, hogy még másokat is felveszünk.
Eredetileg az útiterv úgy szólt, hogy megállunk Perastban egy fél órás kávészünetre, megnézzük az Our Lady of the Rocks templomot, egy második világháborús tengeralattjáró búvóhelyet, a Mamula erődöt, majd a Kék barlangnál szintén megállunk, ahol lehetősélg van úszni is a vízben, aki szeretne.
Kotort elhagyva elszáguldottunk Dobrota, Ljuta, Orahovac és Dražin Vrt tengerparti városkái mellett, amik szinte egybefolytak és nem tudtam eldönteni hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. Speedboat csónakkal mentünk, vagyis jó tempósan.
Megérkeztünk Perastba, ahol ki is kötöttünk, annyi időre, hogy ott újabb utasokat vegyünk fel. Már így sem volt sok hely a hajón, ezután meg úgy ültünk benne, mint a heringek. Itt elment azzal vagy 10 perc, hogy nem akartak beszállni az emberek, merthogy ők egy másik társaságnál foglaltak. A fickó nem tudta velük megértetni, hogy szálljanak be, mert most az összes társaság utasát ő viszi, mivel nincs olyan sok ember. Bár, ez relatív, mert szerintem rohadt sokan voltunk egy csónakra. Na mindegy. A fickó még telefonálgatott a központba, meg minden, mire nagy nehezen beszálltak. És már mentünk is tovább, nem volt semmi a beígért kávészünetből.
Perast közelében két kis sziget található, az egyik a Szent György /Sveti Đorđe/, mely a másikkal ellentétben egy természetes sziget. Ezen található a 12. században épült Szent György bencés kolostor, valamint a régi nemesek temetője. Lehet, hogy ez adott ihletet a Holtak szigete című festményhez. A sziget sajnos nem látogatható.
A másik az Our Lady of the Rocks /Gospa od Škrpjela/ vagy magyarul A Szirti Madonna szigete. Itt valóban kikötöttünk, ahogy ígérték és 20 percet eltölthettünk ezen a mesterséges szigeten, amit 1452-ben építettek és sziklákkal megrakott és lefoglalt régi hajók elsüllyesztésével hozták létre. Csak egy épület található rajta, egy templom, melyet a Szent Anya tiszteletére emeltek, ehhez múzeum is tartozik. A sziget végében egy világítótorony áll.
A legenda szerint a szigetet az évszázadok során helyi tengerészek alkották, akik megtartották ősi esküjüket, miután 1452-ben találtak a szirten egy képet a Szűz Anyáról. Amikor egy-egy sikeres útról visszatértek, egy sziklát helyeztek a tengerbe, amiből idővel fokozatosan egy sziget emelkedett ki a vízből. Minden év július 22-én naplementekor kerül sor a helyi dialektusban fašinada nevű eseményre, amikor a helyi lakosok csónakokba szállnak és köveket dobnak a tengerbe, kiszélesítve a sziget felszínét.
Amikor kikötöttünk már állt bent egy hajó, a Katica, és rengeteg ember volt a szigeten. Lehetetlenség volt úgy fotózni, hogy senki ne legyen a képen, így egy idő után fel is adtam, aztán már csak arra törekedtem, hogy minél kevesebben legyenek rajta.
Mivel nagyon sokan voltak a templomban, oda be se mentünk, a múzeumba pedig fizetni kellett volna, igaz csak pár eurót, de ott is sokan voltak és úgysem lett volna idő megvárni, hogy bejussunk, így erről is letettünk. Hamarosan indultunk is tovább.
 |
| Egy étterem Verige-ben |
Az Angyalok Boldogasszonya templom /Gospa od Anđela/ a Verige nevű földnyelven található, közvetlenül Perast városával szemben. A templom Tivat önkormányzatához tartozik. A helyiek körében az Orizi Szűzanya néven ismert, amely az olasz „soriso” szóból ered, aminek jelentése "mosoly". A tengerészek, amikor visszatértek hosszú utazásukról saját vizeikre, legszívesebben nevettek volna örömükben. Amit először megláttak, ez a kis templom volt a szikla tetején és innen kapta a helyi nevét.
 |
| Angyalok Boldogssszonya templom |
 |
| Egy elhagyatott hadihajó |
A Kotori-öböl egyik legjobb rejtett látnivalója a Rose falu közelében található tengeralattjáró alagutak. Az öbölben 3 tengeralattjáró alagút található, melyek a katonai örökség lenyűgöző darabjai. Ezt a 3 alagutat a jugoszláv hadsereg építette a múlt század közepén. Kisebb tengeralattjárók használták búvóhelyre és fedezékre az ellenséges kémrepülőgépek és az esetleges támadások elől. Ide bementünk a csónakkal és kb. 10 percet maradtunk bent, miközben megfigyelhettük az alagút belsejét. A végében még mindig horgonyoz egy kisebb hadihajó.
A másik kettőbe nem mentünk be, de kintről azokat is láttuk. A búvóhelyek közelében egy félig elsüllyedt hadihajó látható.
 |
| Rose egyik szállodája |
A nyílt tenger felé hajókázva megpillantottuk a Mamula szigetet a Lazarus von Mamula báró által, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén építtetett börtönerődöt. Az erőd jelenleg romokban áll, de nemrég megvette egy egyiptomi cég, akik szállodává akarják alakítani. Már itt voltak a építkezési célokra használt járművek, tehát a dolog elkezdődött, valószínűleg ezért nem kötöttünk itt ki.
A második világháború idején az olasz megszállók sokakat megkínoztak ezen a helyen, egyszóval koncentrációs tábor működött itt. A helyiek elmondásai szerint, néhány évtizeddel később Titó, a volt Jugoszlávia első embere sem bánt kesztyűs kézzel ellenségeivel a hírhedt Mamulán. Ha jól tudom nyáron már át is adták a szállodát és ezzel az erőd megszűnt többé erőd lenni, már csak külsejében tűnik annak. A történelem egy apró darabkája szűnt meg létezni ismét eredeti formájában.
A nyílt tengeren hatalmasak voltak a hullámok és mi haladtunk tovább a Kék barlang felé. A szupergyors csónakunk hatalmasakat ugratott a hullámokon, a sós tengervíz pedig sokszor magasra csapott, senkit sem kímélve a csónakban. Az egyik nagyobb víztömeg engem is telibe kapott és csurom vizes lettem. A vezetőnk adott egy esőkabátot, hogy vegyem fel. Mondjuk hamarább is mondhatta volna, de még így is jól jött, mert továbbra is csapkodott fel a víz. Nekem ez már annyira nem volt mókás, nem szeretem az ilyesmit, inkább csak a nyugodt tenger. Alig vártam, hogy végre a Kék barlanghoz érjünk és megálljunk egy kicsit. A fényképezőgépet is elraktam az esőkabát alá, hogy védjem a víztől. Már csak a Kék barlangnál vettem elő, de itt a nyílt tengeren nem is volt sok lkátnivaló amíg oda nem értünk.
A kék barlang vizének színéről kapta a nevét, ami a kéknek gyönyörű árnyalatában pompázik itt és ahogy a fény eléri a homokos fenéket és visszaverődik a vízen, az egész barlang kéknek tűnik. Állítólag ahhoz, hogy igazán lássuk ezt a fényt, le kell merülni a víz alá.
Már egy hajó itt volt, mikor megérkeztünk, végre mi is megálltunk. Így is himbálózott a csónakunk, de legalább nem voltak azok a hatalmas ugratások. Csendes vizeknél be szoktak menni a barlangba, most sajnos erre nem volt lehetőség, amit nagyon sajnáltunk, de beláttuk mi is, hogy veszélyes lenne. Így csak kintről csodálhattuk meg. Itt lehetőség volt úszni egyet, aki akart. Erre csak két ember vállalkozott.
Párom megkérte a vezetőnket hadd pózoljon egyet a csónak kormányánál:
Kb. fél órát álltunk itt, utána elindultunk visszafelé, megállók nélkül. Addigra kissé lenyugodott a tenger, nagyon féltem a visszaúttól, de annyira már nem volt vészes.
 |
| Egy másik világháborús alagút |
Visszafelé egyik helyen egy pár megállítatta a hajót, mert szerettek volna úszni egyet. 2 órás lett volna a hajóút, de legaláb fél órával túlléptük. Ezzel mondjuk nem is volt baj, de jó lett volna, ha megállunk mindenhol, ahol be volt ígérve. Így kicsit átverve éreztük magunkat és a hajóban is túl sokan voltunk. Ennek ellenére jó volt és érdemes volt rá befizetni, de ott van az a de...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése