2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
4. nap - 3. rész
Skadar-tó Nemzeti Park
Rijeka Crnojevića
Miután elindultunk a Mrtvica kanyon parkolójából Rijeka Crnojevića felé, írtam üzenetet a szállásadónak, hogy 5 óra körül fogunk érkezni. Vissza is írtak, hogy rendben és hogy majd keressük Jelenát.
Podgorica közelében a kocsiból lefotóztam egy hidat:
Az út során érintettük a Skadar-tó /amit Shkodra néven is emlegetnek, illetve az úton leginkább így van kitáblázva/ legszebb kilátóját, a Pavlova Strana-t, mely egy régi elhagyatott szállodánál található. Parkolóhely van bőven.
 |
| A régi szálloda |
Az én véleményem az, hogy Montenegroban bármi más kihagyható, de a Skadar-tó kötelező látnivaló. Elképesztően szép holdbéli táj tárult a szemeink elé. Ebből a kilátóból a Skadar-tóba folyó Rijeka Crnojevića folyó kanyarulatára lehet rálátni.
5 óra után valamikor meg is érkeztünk Rijeka Crnojevića-ba, ami egy icipici kis falucska az ugyanezen nevű folyó partján. A falu csupán pár száz embernek ad otthont, de nem volt ez mindig így. A 15. században, amikor Montenegró uralkodója, Ivan Crnojević elveszítette a fővárost, Žabljak Crnojevićát a megszálló törökök ellen, Ivánnak nem volt más választása, mint áthelyezni székhelyét a falu mögött magasodó Obod erődített dombjára. A király átnevezte a falut Rijeka Crnojevićára, és Montenegró új fővárosa lett.
A szállás címénél megálltunk, magát az épületet megtaláltuk, de senki sem volt ott. Oké, hogy keressük Jelenát, de hol? Az útca túloldalán az egyik ház előtt ült egy fickó és elkezdte ajánlgatni nekünk a faluból induló csónaktúrákat. Mondtuk neki, hogy most pillanatnyilag nem érdekel, de odamentünk és megmutattuk neki a Booking.com-ról kinyomtatott foglalást, hogy az Apartman Jovicevic-t keressük. Mire a fickó kérdezte, hogy Jelena szállása? Reméltük, hogy csak egy ilyen nevű van a faluban, aki szállást ad ki, úgyhogy rábólintottunk. Közben jött egy másik fickó, ez már messziről odakiáltott neki, hogy Jelenához jöttünk. A másik fickó, ha jól értettük pont a szállásadónak a testvére volt, hozta a kulcsot és kinyitotta nekünk az ajtót: menjünk be, majd mindjárt jön Jelena is, ezzel otthagyott minket.
 |
| A szállás kívülről |
Ahogy beléptünk a tágas apartmanba, tátva maradt a szánk, de a szemünk elégedetten fénylett. Egy felújított és rendkívül ízlésesen berendezett kéróban találtuk magunkat. Klímával felszerelt és bárpult-szerű konyhával rendelkezett. El sem hittük, hogy mindezt 3 éjszakára mindössze 87 euróért megkaptuk. Már a hirdetésben is jól nézett ki, de élőben mégnagyobbat ütött.
Nemsokára jött is Jelena, én szeretem az elején lerendezni a pénzügyi dolgokat, úgyhogy egyből a kezébe nyomtam a pénzt, mivel nem kellett előre kifizetni, csak a helyszínen. Erre ő majdnemhogy sértődötten azt mondta, hogy ne rögtön az anyagiakkal kezdjünk már, előbb mutatkozzunk be. De közben azért mosolygott és elvette.
Ma már nem terveztünk kocsikázni sehova, a nap további részében meg akartuk nézni a falut. Előtte viszont elmentünk enni valamit, mert farkas éhesek voltunk. Nem is kellett messzire mennünk, rögtön a mellettünk lévő épület egy étterem volt. Be is mentünk gyorsan. Párom grillezett húst kért sült krumplival én pedig kebabot, ez utóbbi kicsit érdekes volt, nem ilyenre számítottam, de ízre nem volt vele semmi gond.
Miután jóllaktunk, visszamentünk a kéróba, kicsit kifújtuk magunkat, majd elmentünk sétálni. Ekkorra már a levegő hőmérséklete is egész kellemes volt, már nem volt az a dög meleg.
A Montenegrón keresztül vezető ősi kereskedelmi útvonal ezen a falun is áthaladt és még mára is maradt némi nyoma ezeknek az időkek a faluban. A leglátványosabb történelmi emlék a régi híd, melyet szintén a kereskedelmi útvonalhoz használtak. Mi is a híd felé vettük az irányt.
Jelenának van egy kis árus bódája a folyóparti kikötőben, mely egyben a város központja is. Mondta, hogy majd nézzünk le hozzá. Most mikor meglátott, messziről integetett és intett, hogy menjünk oda. Kérdezte, hogy szeretnénk-e hajókirándulásra menni, mert a testvére ezzel foglalkozik. A hajózás a Nemzeti Parkban nálam bakancslistás volt, de mivel ebben a faluban csak privát hajótaxik /boat taxi/ vannak, elég drága volt az összes út. Felsorolt vagy 4 útvonalat, de szerinte az a legjobb, amelyik 2 órás és szinte minden lényeges pontot érint. Ez 80 euróba került. Már majdnem kezdtünk szörnyűlködni, hogy milyen drága, amikor mondta, hogy ez nem fejenként ennyi, hanem egy út kerül ennyibe és max. 6 fő jöhet. De ha csak ketten megyünk, akkor is ennyi. Így viszont kettőnknek 80 euró már nem is volt annyira vészes, rábólintottunk. Megegyeztünk a reggel 8 órában, ezt is a fickó javasolta, több okból is. Először is a Nemzeti Park 9-kor nyit, de ha 8-kor megyünk nem kell belépőt fizetni, így pár eurót megspórolunk. Másodszor, olyankor még nincs kint sok hajó a vizen, nyugodtabb, csendesebb minden és az ébredező természet gyönyörű.
Miután lefixáltuk a holnap reggeli hajókirándulást, folytattuk a sétánkat. Megtaláltuk a hidat, ami élőben pont olyan festői, mint a képeken.
A falu "főutcáján" nézelődve egyszer csak megláttunk egy teknőst a járdán. Nagyon megörültünk neki, most végre le is tudjuk fotózni. Kicsit félt tőlünk, megállt és kissé behúzta a fejét, de amikor látta, hogy nem bántjuk, bátrabb lett, el is indult tovább útjára. Párom mindenáron le akarta vinni a folyóhoz, alig tudtam lebeszélni róla, mondtam neki, hogy ki tudja miért mászott ide, lehet egy teljes napba telt neki idejönni, te meg visszavinnéd, aztán kedzheti előlről? :-) Este a szálláson utánanéztem mi ez a sok teknős itt Montenegróban, aztán kiderült, hogy ezek görög teknősök és nem vízben élnek, hanem szárazföldön, többnyire erdők szélén, aljnövényzetben. Utána ezzel húztam, hogy szárazföldi, ő meg le akarta vinni a vízhez. :-)
A falu egy része nagyon szépen rendbe volt, főleg a kikötő környéke, de voltak olyan részek, ahol egymást érték a lepukkant, elhagyatott házak. Én szeretem fotózni ezeket, úgyhogy nekem egy igazi kánaán volt. :-) Némelyikbe be is néztünk az ablakon vagy ajtón. Volt, amit úgy hagytak ott, hogy berendezéssel együtt, poharak az asztalon, stb.
Találtunk egy sorházat, ami szintén elhagyatott volt. Egy lépcsőn lehetett felmenni, a kíváncsiság hajtott minket. Bemenni nem mertünk a helyiségekbe, mert azért látszott, hogy nagyon instabil szerkezetek ezek, de a nyitott ajtón vagy ablakon át egész jól be lehetett látni. Vajon mi történhetett, hogy szinte minden berendezést ott hagytak?
Megnéztük a fasizmus áldozatainak emlékére állított emlékművet, majd megszemléltük az újabb építésű hidat is, ami az autós forgalomra szolgál a folyó felett.
Kezdett sötétedni. Szét akartunk nézni kicsit jobban a kikötőben is. Jelena megint odahívott minket, amikor meglátott. Azt mondta, ad nekünk egy kis ajándékot, választhattunk, hogy fagyit, üdítőt vagy sört kérünk. Nálam az üdítő, páromnál a sör volt a befutó. Nagyon kedves gesztus volt tőle.
A kikötő sétálóutcájában hozzánk vetődött egy macska. Montenegróban rengeteg a kóbor kutya és macska, de főleg macskákból van sok. Mindenütt ott vannak, a helyiek megtűrik őket, megszokták, hogy ott vannak az utcákon. Szinte minden étterem kinti asztalainál van legalább egy macska. Ez amelyik hozzánk vetődött nagyon barátságos volt, jött utánunk, mint egy kutya.
A macska a szállásunkig követett minket és amikor bementünk, elkezdett nyávogni az ajtó előtt. Nagyon sajnáltam szegényt, de oda nem engedhettük be.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése