2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
5. nap - 2. rész
A Skadar-tó kilátói
Elindultunk Virpazar felé, eredetileg az volt a terv, hogy ott szétnézünk és út közben megállunk néhány kilátónál. Itt is volt olyan, mint a Durmitornál, hogy ahova a térkép kilátót jelölt ott még parkolóhely sem volt, nemhogy kilátó. Az első aminél megáltunk egy hangulatos kávézónál volt, a Macalov Brijeg-nél, ahol az út egyik oldalán volt maga a kávézó épülete, a másik oldalt pedig asztalok székekkel, ahonnét csodálatos kilátás nyílt a tóra. Egészségileg nem voltam teljesen jól az utazás során, így sajnos a kávét mellőznöm kellett, pedig ide szívesen beültem volna.
 |
| A kávézó kiülői |
Ezután egy emlékműnél álltunk meg, innét is szép volt a kilátás a tóra.
Megérkeztünk Virpazarba, de mi itt semmi érdekeset nem találtunk, ki sem szálltunk az autóból, inkább továbbmentünk Vranjinába, ahova a Skadar-tó hídon át lehet eljutni. Olvastam, hogy ez is egy nagyon szép része a Nemzeti Parknak.
Nemsokkal a híd után találtunk egy parkolót, épp hogy kiszálltunk a kocsiból, már jöttek és hajótúrát akartak ránk sózni, mondtam neki, hogy már voltunk, de mintha nem értette volna, tovább próbálkozott. Mondtuk, hogy nem, köszönjük és otthagytuk.
Először lementünk a partra, mely ott volt pár méterre a parkoló mellett, a Restoran Jezero étterem alatt. Nem tudom az étterem működik-e még, semmi életnek nem volt jele.
 |
| A Restoran Jezero étterem |
A tónak ezen környékét eléggé lepukkantnak találtuk és nem is időztünk itt sokat, hanem elsétáltunk a Skadar-tó hídja mellett található Fort Lesendro-hoz. Közben a kilátás nagyon szép volt, csak nem volt olyan könnyű eljutni ehhez az erődhöz. Gyalogút nincs, a híd mellett egy vasúti sín fut, ezen keresztül lehet odamenni, de közben nagyon kell figyelni, nehogy jöjjön a vonat. Van elég hely félreugrani, de valahogy nem szerettem volna kipróbálni, amikor épp elhúz mellettünk. Közben pedig a hídon futó autópálya is nagyon közel van, ahol meg az autókra kellett figyelni, nehogy elüssenek.
Fort Lesendro Lesendro félszigetén áll, a Skadar-tó mellett, amelyet a 19. században épített II. Petar Petrovic Njegos montenegrói püspök. Az erőd akadálytalan horgászatot és kereskedelmet biztosított. Egyes források szerint Njegos gyakran járt ide pihenni, és itt fejezte be egyes munkáit. Lesendro tizenegy évig volt uralma alatt, és az erőd elvesztése után megmaradt a "halál a püspökre Lesendroért" mondás. A szigetet 1878-ban szabadították fel Žabljak Crnojevića erődvárossal együtt, amelyeket a Montenegrói Hercegséghez csatoltak. A félsziget, amelyen áll, a Belgrád - Bar vasút megépítéséig sziget volt.
Lesendro stratégiailag fontos volt a törökök számára is, ezért 1843-ban, Vranjinával egy időben elfoglalták és ráépítették erődítményeiket. Az erődítményt két kör alakú és több kisebb torony, valamint az egykori fegyvertár épülete uralta, több melléképülettel. Az erődöt ritkán látogatják, nehéz megközelíthetősége miatt.
Az épület ma már nagyon romos állapotban van, de a kilátás innét is nagyon szép a tóra.
Továbbindultunk Karuč-ba, ahova szintén egy kilátót jelölt a térkép. Karuč felé lefordulva iszonyatosan rossz, keskeny, meredek és kanyargós úton haladtunk, ha jött volna szembe velünk valaki, nem tudom, hogy térünk ki, mert nem igazán volt hely. Parkolóhelyet csak a falu felett találtunk, ahonnét gyalog le kellett battyognunk, majd visszafelé fel, ami ebben a melegben nagyon nem esett jól.
Karuč egy picike falucska a Skadar-tó partján, ami ma olyan kihalt volt, mintha nem is lakna itt senki. Komolyan olyan volt, mintha egy szellemvárosba érkeztünk volna. Maga a falu nem volt csúnya, de nem is igazán érte meg ezen a rossz úton lejönni idáig.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése